13.) Fejezet


Halihóó:) Hogy telik a nyaratok?  Remélem jó sokat strandoltok:P
Szeretném minden olvasómat megkérni, hogy írjatok kommenteket. Kérlek! Kellenek a kritikák és dicsérő komik is! Főleg most! Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy kommenteljen!
Köszönöm:3♥

Jó olvasást!

-Én....én...sajnálom.- Felemelte tekintetét és akkor megláttam gyönyörűen csillogó szemeiben a megbánást.
- Erre nem tudok mit mondani....- Csend uralkodott el a helyiségen. Igen, ez kínos csend volt!- Megértelek, elvégre csak a barátodat védted. Nekem kéne oda állni elé és bocsánatot kérni. De már úgy is mindegy.- Mondtam.
-Nem! Nem mindegy. Látom rajta, hogy szenved, Nem eszik semmit,és ez nála nagy szám, egész nap a szobájában ül és sír! Sír miattad! Niall nagyon könnyen beleszeret valakibe, és te különleges vagy neki, egy lány miatt sem borult ki még ennyire.
- Liam, hagyd abba. Ne nehezítsd meg a dolgom!
-Miről beszélsz? Meddig tart oda állni elé és elmondani mit érzel? Mert te se tagadhatod, hogy bejön! Amikor együtt voltatok csak úgy szikrázott a levegő köztetek. És most hagyod elmenni? Ennyi volt?
-Liam...én....elutazom. -Könnyeim amik eddig a szemembe gyűltek, most utat törtek maguknak. Könnyes szemmel tekintettem fel Liamre akinek az arcára ismét csalódottság ült ki.
-Kate, nem teheted ezt vele.- Hangja lehalkult és oda ült mellém. -Ne tedd ezt Niallel. Ne hagyd összeroskadni.
-Liam, nem tehetek mást. - Igen, tudtam, hogy nem tart örökké a csereprogram! De nem tehetek tönkre egy popsztárt! Ki vagyok én?
-Francia országba költözöm. -Nem akarom, hogy tudjanak róla, hogy vissza jövök, jobb ez így.
-Még is minek?
-Itt most ez nem fontos! Az a lényeg, hogy nem tehetem tönkre Niallt. Nem hagyhatom, hogy miattam szenvedjen.
-Jajjj....nem értesz semmit.- Felállt és a fejét fogva járkált fel-le. -Pont így teszed tönkre! Most, Kate, most szenved miattad, mert nem vagy vele! Ha most itt hagyod abba belehal. Hát nem érted? Jézusom. Ez kezd egy Brazil szappanoperára hasonlítani! Mind ketten szeretitek egymást csak makacsok vagytok!
-Nem, Liam én nem lehetek az az ember aki Niall boldogságának útjába áll! Hidd el, előbb utóbb jön egy nálam szebb, okosabb lány és ő majd boldoggá teheti Niallt.-Könnyeim sorba potyogtak szememből.
-De Niall-nek nincs szüksége szebb és okosabb lányra! Neki rád van szüksége! Nem igaz, hogy nem érted!
-Ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Kérlek menj el! -Mutattam az ajtó felé majd fejemet egy párnába nyomtam és zokogni kezdtem.
- Rendben elmegyek,és ne izgulj , nem szólok Niallnek, semmiről. -Kiviharzott az ajtón, úgy becsapva azt, hogy azt hittem leesik a vakolat.
Elmegyek Franciaországba és mindent kiverek a fejemből. Mire vissza jövök nem akarok emlékezni semmire!
Könnyeimmel küzdve felemeltem Rózsaszín Blackberrymet és tárcsázni kezdtem.
-Szia. -Szóltam bele készülékembe.
-Szia, valami baj van?
-Itt volt. Mármint Liam. Eljött és tartott egy fejmosást! Azt akarja menjek vissza Niallhőz. Mert szenved!
-Te is szenvedsz! Miért jó ez így? Mindegy. Ne sírj Kate, minden rendbe jön.
-Megjött John, mennem kell. Beszélek velük az úttal kapcsolatban! Szia! -Kinyomtam a telefont majd lesiettem a lépcsőn. Letöröltem könnyeimet majd a nappaliba léptem.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia kincsem.
-Beszélhetnénk?
-Persze.-John leült Mary mellé majd figyelmesen rám emelték tekintetüket.
-Felvettek a csereprogramra. Megyek Franciaországba. -Mennyi időre?
-November 11.-én indulnánk és Január 3.-án jönnénk.
Sophie is jön.-gondoltam ez könnyít a dolgon- Na?
-Rendben, ha te ezt akarod!- Ez könnyebb volt mint hittem!
-Imádlak titeket.-Öleltem át egyszerre őket majd felsiettem a szobámba. Holnap van Nov.10.-e és nagy bevásárlást kell tartanom. Méghozzá Sophie-val.
Bedőltem az ágyamba és mosollyal az arcomon aludtam el.
*
-Öltözz, mindjárt ott vagyok és megyünk vásárolni.
-Mmmm...ilyen korán? Van nálad óra? Reggel 10 óra van!
-Drága, másoknál az már délelőtt.
-Majd elfelejtettem, beszéltem a hölggyel, mondtam neki, hogy veled majd én megbeszélem. Szóval itt van minden egy papíron, a házszám és a hölgy telefonszáma. Na de kérek 10 percet és kész vagyok.
-Kinyomtam a telefont majd elindultam teljes harci felszerelésembe ami állt egy lenge piros fehér csíkos felsőből és egy fehér szűk naciból, mellé felhúztam a szürke sportcipőmet, táskámba bedobáltam a telefonom, pénztárcámat, majd egy hatalmas bevásárló listát. És így indultam el Sophie-hoz.
Istenem, nagyon jól éreztem magam egész nap! Vettünk rengetek ruhát és kaját. Bár azt nem tudom minek.
Csak arra tudtam gondolni, hogy holnap megváltozik az életem. Kitudja mi történik velem ott kint?
Hullafáradtan dőltem be pihe-puha ágyamba. És ilyenkor eszembe jutott, hogy még be sem pakoltam. Gyorsan előkotortam a bőröndjeimet és elkezdtem bepakolni. 11 órára sikerült is mindent bepasszírozni 3 hatalmas bőröndömbe. Telefonomat reggel 6-ra álitottam be mivel a komp 7-kor indul.
*
-Kész vagyok. Mehetünk! -Kiáltottam Sophienak aki már az ajtóban toporgott.
- Milyen szerencse, hogy van itt valakinek jogsija.- Ránéztem barátnőmre, ő csak egy öleléssel viszonozta mosolyomat. 6:15-re már ott unatkoztunk a felhajtó előtt. Gondoltam kiszállok kicsit levegőzni míg nem indul a komp. Sophie a kocsiban maradt így én a csípős hideg ellen védekezve bementem egy épületbe. Valami váró féleség lehetett. Rátekintettem órámra ami 6:30-at mutatott így indultam volna vissza megkeresni az autónkat mikor a nevemet halottam a hátam mögül.
-Kate, várj!- Megráztam a fejem, mivel tudtam, úgyse lehet az aki hallok. Kiléptem a Londoni hidegbe de ekkor valaki megfogta a kezem és vissza rántott. 

12.) Fejezet


Halihóó:)
Ez a rész kicsivel hosszabbra sikeredett, de remélem nem bánjátok!
Most-dobpergés-jött el az a pillanat, hogy köszönettel mondjak elsősorban a barátnőimnek akik mellettem állnak ,nap mint nap hallgatják a hülyeségeimet. Kitti, Szandra, Timi, Vicsi és Zsani, Imádlak titeket!♥
Hát csak ennyit akartam!
Jó olvasást!

-Akkor hát legyen...Igen érdekel!
-Köszönöm szépen, ne haragudjon a zavarásért. Még beszélünk.- Azzal a nő letette a telefont.
-Úgyse kőt már ide jóformán semmi.-Motyogtam magamba.
Egy park felé sétáltam majd leültem egy padra. Hideg volt de nem érdekel...nem érdekel már semmi.
Néhány ember sétáltatta a kutyáját és voltak akik csak szimplán a munkába menet vágytak egy kis friss levegőre.
Ki kell ürítenem a fejemet.
Beszélnem kell Sophie-val!!
*
-Megyek.- Hallatszott a sötétbarna ajtó mögül.
-Szia.-Nyitott ajtót barátnőm. Én nem tudtam semmit kinyögni csak sírva borultam nyakába.
Ő egyből vette a lapot, felhurcolt a szobájába és lefektetett az ágyára. Hozott nekem egy jó forró kakaót, leült mellém és amíg én szürcsölgettem ő a hátamat simogatta.
Amikor végre megtudtam szólalni elmeséltem neki mindent, mindent az elejétől a végéig. Persze most sem tudtam megállni sírás nélkül. Úgyhogy szegényemnek az utolsó mondatokat két levegő vétel között tudtam kipréselni.
Gyorsan megnyugodtam. Nem tudom, a baráti ölelésétől vagy mert a szobája olyan megnyugtató zöld volt..Igen, a zöld szín nyugtat.
- És mi van veled és Zayn-nel?- Tudom nem kéne erről a témáról beszélgetnünk, de azért mert én egy idióta vagyok őt nem kell tönkretennem.
-Neki én csak egy egy éjszakás kaland voltam.-Hajtotta le a fejét.
-Ezek a férfiak. -Próbáltam mosolyt csalni szép piros ajkaira.
- Jaj képzeld felvettek a Francia csereprogramra. -Mondta mikor az éjjeli szekrényén kutakodott.
-Engem is. Király, együtt hódítjuk meg a Franciákat és tele zabáljuk magunkat croassanal.
A nap további részét sok nevetéssel és hülyüléssel töltöttük. Végre egy csajos nap.
Megnéztük a Jégkorszak 4.részét. Imááádom!
Sütöttünk palacsintát is...
- Két szerencsétlen egy konyhában című műsorunkat láthatják.
-Sophie kell egy kis tejszínhab! Most!
- És kész is a konyhafőnök ajánlata. Nutellás palacsinta leöntve csoki sziruppal és tejszínhabbal, majd cseresznye a tetején. Tádáááá.- Mindkettőnk arca tiszta lisztes és szirupos volt. Kellet ez a nap. Kicsit elfelejthettem mindent.
De semmi sem tart örökké sajnos!
Hulla fáradtan dőltem be kényelmes ágyamba és azonnal el is nyomott az álom.

-Jó reggelt királylány.- Nyomott Mary puszit homlokomra.
-Neked is. John merre van?- Kérdeztem miközben beleharaptam pirítósomba.
-Elment dolgozni, de azt mondta, hogy siet haza.
-Justin?
-Nekik már iskola van.
-Ja....hát nekünk is pár nap múlva. Köszönöm szépen a reggelit.- Felálltam az asztaltól majd a szobám felé vettem az irányt.
Lerogytam az ágyamra, lábamat felhúztam mellkasomig és sírtam. Ki akartam minden rosszat sírni magamból. Mindent ami Niallel történt, mindent!
Helyre akarok mindent hozni, de tudom, hogy nem megy.
Hiányzik, hiányzik Niall, hiányzik anya, hiányzik apa,hiányzik a régi életem. Ha nincs az a rohadt baleset, most minden rendben lenne. Nem kellet volna Niall annyira közel engednem magamhoz! Tudtam, hogy csak baj lesz belőle. Neki ott van a csili-vili világa ahol mindent megkap egy csettintéssel, én meg....én vagyok...egy senki.....!
Ott ültem és gondolkodtam...elgondolkodtam a fájdalmas valóságon....csak én lehetek ennyire szerencsétlen.
Halk kopogás hallatszott az ajtón majd egy halk
-Bejöhetek?-is tárult hozzá.
Gondoltam Mary az így oda kullogtam az ajtóhoz és elfordítottam benne kulcsomat.
Mikor felnéztem „látogatómra” az ütő is megállt bennem.
-Mit keresel itt? -Förmedtem rá és beakartam csapni előtte az ajtót de lábával megakadályozta tevékenységemet.
-Beszélnünk kell.- Rontott be a szobámba, leült egy székre és engem nézett. Mivel tudtam 10× erősebb nálam , nem is próbáltam kiküldeni. Csendben leültem ágyam szélére és vártam mondandóját.

11.) Fejezet

Halihóóó:3
Köszönöm szépen a 2 hozászolást az előző részhez♥
Sok mondani valóm most nincs!

Jó olvasást!!:)

Rengeteg gondolat száguldott át a fejemen. Gondolhatjátok rólam, hogy ez a csaj egy álszent liba. De nem! Igenis szoktam hülyeségeket csinálni, de ki nem? Soha nem voltam az a nagyszájú, menő kis csaj akinek mindig az új divat után hajlott a ruhatára. Szerettem egyszerű lenni. Egy szürke kisegér. Soha nem vágytam rivaldafényre. Még ma se értem mit keresek én itt? Ez nem az én életem! A mai napig nem értem, hogy egy ilyen fajta lánynak hogy lehet barátja -már ha annak lehet nevezni-egy világ hírű fiúbanda?!
Mire végre abba hagytam az önsajnálatomat, rend lett a házba ?!
- Mire nem képes egy szuper fiú csapat? -Pacsizott le Liam Louis-val amikor kidobták az utolsó kajás zacskót is.
Én magamra rángattam a nadrágomat és a pulcsimat amit végül megtaláltam a kanapé alatt.
-Kate, gyere csak! csuklón ragadott és elráncigált a fürdőig.
- Mi az? -Csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban.
- Hogy teheted ezt Niall-el? -Nyakán az izmok megfeszültek.
- Miről beszélsz? -Kezdtem megijedni!
- Ne mond, hogy nem emlékszel! Tegnap mikor kimentél Zaynnel az udvarra. Mi történt akkor???
-Fogalmam sincs!! -Itt elfogyott a türelmem és felemeltem a hangom. -Nem emlékszek semmire Liam, Semmire.
Jó akkor felvázolom, Kimentél Zaynnel kint üldögéltetek és röhögcséltetek. Aztán egyszer csak eltüntetek. Niall jött le az emeletről könnyes szemekkel, kiviharzott az ajtón majd elhajtott a kocsival. Pár perc múlva Zayn a karjába hozott le a lépősön miközben te puszilgattad a nyakát.
Mind a hárman oda mentünk és próbáltunk lebeszélni erről az egészről. De te nem is figyeltél ránk. Ekkor Zayn közölte, senkit ne engedjek be a szobájába. Majd felsietett veled. Azt már nem tudom hogy kerültél le , de az biztos, hogy Niall nagyon kiakadt!
Szegény nem is evett semmit reggelire! Tudod mit jelent ez? Megölted legbelül. Nem tudom mi volt köztetek de jobb ha békén hagyod! - Arca piros volt az idegességtől, megforgatta a szemeit, majd várta a reakciómat.
Hátamat a falnak támasztottam, úgy rogytam a földre. Könnyeimmel és a levegő vételemmel küzdve sikerült kinyögnöm:
- Sajnálom. Tudom ez nem elég! Nem akartam. Ne haragudj.- Liam mint a dúvad rontott ki a helyiségből. Pár perc után feltápászkodtam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt, ami nekem most a véget jelentette. Egyszer találok egy olyan embert aki megért és őt is elüldözöm mellölem.
Könnyeim mint a nyári zápor úgy folytak egymás után végig.
Az ajtóban össze futottam Niall tekintetével. Azt a gyűlöletet, csalódottságot a szemeiben soha, de soha nem felejtem el. Gyönyörű kék szeme most mintha felvette volna a szürke árnyalatát. Gyorsan lehajtottam fejem és kiléptem a csípős hidegbe.
-Sajnálom. suttogtam egész úton.
Majd ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.
Remegő kezekkel de végül felvetem.
-Haló.
- Jó napot kívánok -ennél jobb nem is lehetne- Kate Winbowot keresem.
- Igen, én vagyok.
-A Franciaországi csere program szervezője vagyok, Ciara.
Év elején leadott egy jelentkezési lapot. Örömmel közlöm önnel,hogy benne van a programba. Érdekli még önt? - A kedves női hang elhallgatott és várta a válaszomat. Ez túl gyorsan jött. Köpni nyelni nem tudtam! Otthon is meg kéne beszélnem.

-Esetleg nem tudunk valahol találkozni és megbeszélni a részleteket? - Hosszú hallgatás után sikerült megszólalnom.
-De kisasszony, csak az a helyzet nekem most kell a válasz,ha esetleg nem él a lehetőséggel akkor tudjak valakit találni maga helyett. Szóval egy igen vagy nemet szeretnék most kérni, később meg elmagyaráznám a részleteket.
Levegő vételem kihagyott pár másodpercet de végül válaszoltam.
-Akkor....

10.) Fejezet

Sziasztok marslakók :3
Mizu veletek?:D
Itt az új rész!
Szomorú vagyok, hogy az előzőhöz nem kaptam kommentet:(
DE ehhez várok ám tőletek egy ki építő kritikát!!:)

Jó olvasást:)!♥

A nap többi része eléggé érdekesen, viccesen és furcsán telt. Rengetek kép készült többnyire arról milyen idióták.
Össze vissza ugrándoztak de megkel vallani így sikerültek a legjobb fotók!
Persze volt néhány komoly kép is.
A délután és az este szinte egybefolyt, olyan tiz óra körül rakhatott ki Niall a ház előtt. Elköszöntem tőle és szépen csendben bevánszorogtam a szobámba.


Ez a hét is tiszta unalom...bácsikám úgy döntött egyedül viszi a boltot én had pihenjek.
Niallel és Sophie-val is rég beszéltem.


Végre eljött a várva várt hétvége. Sophieval nagyon régóta tervezgetjük ezt a hétvégét. Na jó, két napja de pszttt..!
Kitaláltunk, hogy szervezünk a fiúknak egy meglepi bulit.

Egyedül csak Harry tud a mi kis mocskos tervünkről!
Én és Sophie előkésztettünk mindent a zenét, a piát és a rágcsit.

Harry elküldött otthonról mindenkit így ő feldíszítette a házat.
Minden készen állt már csak a fiúk hiányoztak.

Gyerekek, látnotok kellet volna az arcukat!
Azt az ijedséget, félelmet, és meglepettséget amit sugalltak nem lehetett nevetés nélkül kibírni.
Mind megköszönték és elkezdődött a végtelen hülyülés.
Én csendben meghúztam magam egy sarokba. Persze, jó volt velük bulizni de nem tudom nekem kicsit sok volt az ember . És a cigi füstöt se bírom annyira.
- Uristen....mit művelek...? Itt játszom a jó kislány amikor életem legjobb buliján vagyok.- Mikor ez átfutott az agyamon, mintha egy rakétábol lőttek volna ki, úgy pattantam fel és elvegyültem a tömegbe.
Egymás után öntöttem magamba az alkoholt és minden szembejövővel táncoltam. Az emberek elkezdtek felszívódni de én leállíthatatlan voltam.
Viszont innen már semmire sem emlékszem.....

******

Reggel iszonyatos bűzre ébredtem. Fájt a fejem ezért nem is ültem fel csak feküdtem az elég kemény földön?!
Mivel zajt még nem halottam, kinyitottam a szemem de bántotta az ablakon beszűrődő fény így hát csak szenvedtem fekvő helyzetbe.

Meguntam. Lassan felültem és kitártam szemem világát. Bár ne tettem volna!
Mindenhol a tegnap este maradványai, üvegek, zacskók, ruhák??
De kiknek a ruhái? Mindenki meztelenül ment haza?
Körülnéztem, amennyire a derekam és a fejem engedte, de csak több szemét és több idegen ember fogadott.
Zayn és Liam a kanapén egymásba gabalyodva, Lou és Niall pedig a konyhapulton kaják társaságába.
Szememmel kerestem Sophiet de sehol nincsen.
Felálltam de abban a pillanatban megbotlottam valamiben, vagy valakibe.
Ott feküdtem egy vad idegenen aki idővel kiderült , hogy Harry.
Fáradt és kérdő arckifejezéssel nézett rám.
Ami engem is meglepett, hogy ő egy szál boxerben én meg csak egy fehérnemű szettben fekszek rajta.
-Ez elég kínos! -Mondta, óvatosan letolt magáról majd felállt és hozott egy pólót nekem és magának.
- Köszönöm! -Húztam magamra a ruhadarabot.
-Kemény este volt.- Mondta
-Biztos....-válaszoltam neki unottan.
-Nem emlékszel semmire?- Arckifejezése kiváltott belölem egy mosolygást.
-Nem, semmire.-Mosolyogtam még mindig rá.
- Jobb is így! -Elment a fürdő felé otthagyva engem kérdések között. Mire kellene emlékeznem? Miért mondta ezt? Mit csináltam?
- Jó reggelt Kate. -Zayn jött felém, csókot lehelve kezemre.
- Köhm.....jó reggelt neked is.
- Élvezted a tegnap estét? -Rám kacsintott majd egy féloldalas mosollyal lépett be a konyhába.