BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK! :3
Na szóval, így karácsonyra meghoztam a részt. Eléggé a vége felé közeledünk, szóval szeretném megköszönni azoknak akik olvastak és számíthattam rájuk*.*
Szeretlek titeket*.*♥
Jó olvasást♥!
Az
utcára lépve, arcomat égették a déli
napsugarak. Lenge nyári ruhámba lágyan kapott
bele egy szellő. Lassú léptekkel indultam el a stúdió
felé. Párizs szépsége sokkal szebb volt
nyáron, amikor virágok leptek el mindent, az emberek
szívesen ültek kint a parkokban, sétáltak
az utcákon.
Megint elmerültem városom gyönyörű szépségében, mikor telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Szia.- Szólt bele Carla.
-Szia.
-Mere vagy? 20 perce itt kéne lenned....!
-Mi? -Szökött fel a hangom.
-Jaj, Kate, ne mond nekem, hogy megint leszervezek egy fontos fotózást és erre te megint elkésel..-Carla kiváló menedzsment és olyan mintha az anyukám lenne.
-Greg már ott van?- Suttogtam a telefonba.
Megint elmerültem városom gyönyörű szépségében, mikor telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Szia.- Szólt bele Carla.
-Szia.
-Mere vagy? 20 perce itt kéne lenned....!
-Mi? -Szökött fel a hangom.
-Jaj, Kate, ne mond nekem, hogy megint leszervezek egy fontos fotózást és erre te megint elkésel..-Carla kiváló menedzsment és olyan mintha az anyukám lenne.
-Greg már ott van?- Suttogtam a telefonba.
-Igen,
itt. -Carla hangja inkább volt szánakozó mint
türelmes.
-Jó. Sietek! -Letettem telefonomat és gyors léptekkel kezdtem szelni a párizsi utcákat.
Pár perc múlva már az öltözőmben lihegtem.
-Ne mozogj! Nem tudom megcsinálni a frizurádat!- Nyavalygott Ben, a fodrászom.
-Most futottam 5 házsarknyit, szomjan halok, mindjárt meghalok és azt kéred tőlem, hogy ne mozogjak? -Fintorogtam neki vissza a tükörbe.
-Jól van. Csak most már maradj. -Kiszedte az utolsó göndörítő izét is a hajamból majd szembe fordított magával és csak bámult.
-Mi az? -Néztem furcsán rá.
-Gyönyörű vagy. Gregnek tetszeni fog. -Kacsintott majd mikor vállon bokszoltam újra elhalkult.
-Pszt..ezt nem tudja senki..legyen is így. -Néztem rá csúnyán Benre.
Kiléptünk a szobából egyenest a fényekkel megvilágított stúdióba. Köszöntem Gregnek és gyorsan oda mentem Carlahoz, hogy ne lássa mennyire zavarba jöttem.
-Akkor kezdjük! -Tapsolt egyet a fotósom és már be is álltam a helyemre. A legkülönb arcokat vágni, miközben tiszta zavarban vagy, pedig már vagy huszadszorra Ő a fotósod, kicsit nehéz volt.
Carla szerint én vagyok,az egyik legügyesebb modellje. Hát én nem úgy érzem. Akárhányszor rá nézek Gregre, pillangók kezdenek száguldozni gyomromba. Barna felzselézett haja és zöld szempára mindig elvarázsolt. Persze, azt mondják, az ember csak egyszer lesz igazán szerelmes. Hát ez talán igaz. Nem úgy érzem magam vele, mint Niall-el. Az teljesen más volt. Hozzá a gyermek kori énem fűződőt, aki inkább nevetni, játszani akart. Greghez a vágy, az élni akarás vonzz. Soha senkit nem fogok úgy szeretni mint Niallt. Talán még most is azt mondanám, hogy szeretem. De túlélhető. Tovább léptem én is és ő is. Újságok, hírek, tv-ék vannak tele velük. Talán ő megtalálta a boldogságot más oldalán. Fogalmam sincs mi van vele. Megtanultam, hogy amit olvasok vagy hallok róluk, a háromnegyede nem igaz. Minden kapcsolatom megszakadt velük. Sophie-val is nagyon de nagyon ritkán beszélek csak. Hát, ez van ha az ember új életet kezd. Fel kellet nőnöm méghozzá igen csak gyorsan. De nem is bánom! Ez a két év alatt rengetek dolog változott, történt, és múlt el.
Végeztünk a képekkel amiket aztán szétválogattunk és már mehetett is mindenki a maga dolgára. Én úgy döntöttem, ma kicsit kikapcsolódok és lemegyek a közeli parkhoz.
Mivel eléggé nyár vége volt, így mindenki kiélvezte az utolsó napsütéseket.
A nap már lenyugvóban volt. Narancssárga fénye még utoljára megvilágította az utcákat. A fák között beszűrődött gyenge fény eltűnt és felváltotta a titokzatos sötétség.
Semmi kedvem nem volt haza menni, így még egy kicsit ültem az immáron üres parkban. Kezdet hűvös lenni így elindultam haza. Otthon vettem egy forró fürdőt majd lefeküdtem.
-Holnap nem kell menned dolgozni, a havas utak miatt lezárták az utakat. -Mondta Carla reggel.
Kinéztem az ablakon. A decemberi szürkület még jobban kihangsúlyozta a fehér hó buckákat a kertekben, utakon.
-Jól van. -Ültem le a forró csokimmal a fotelbe.
-Ja, és valami Sophie hívott. Azt mondta, mindenképp hívd vissza. Nagyon fontos! - Mondta ki teljes egyszerűséggel a szavakat, nekem viszont görcsbe rándult a gyomrom.
-Oké, vissza hívom! -Emeltem kezembe a telefont majd tárcsáztam.
-Szia. -Szóltam bele félve.
-Szia. -Vékony hangja megváltozott. Rekedtes volt.
-Miért kerestél?
-Beszélnünk kell. -Mondta szinte már suttogva.
-Jó. Sietek! -Letettem telefonomat és gyors léptekkel kezdtem szelni a párizsi utcákat.
Pár perc múlva már az öltözőmben lihegtem.
-Ne mozogj! Nem tudom megcsinálni a frizurádat!- Nyavalygott Ben, a fodrászom.
-Most futottam 5 házsarknyit, szomjan halok, mindjárt meghalok és azt kéred tőlem, hogy ne mozogjak? -Fintorogtam neki vissza a tükörbe.
-Jól van. Csak most már maradj. -Kiszedte az utolsó göndörítő izét is a hajamból majd szembe fordított magával és csak bámult.
-Mi az? -Néztem furcsán rá.
-Gyönyörű vagy. Gregnek tetszeni fog. -Kacsintott majd mikor vállon bokszoltam újra elhalkult.
-Pszt..ezt nem tudja senki..legyen is így. -Néztem rá csúnyán Benre.
Kiléptünk a szobából egyenest a fényekkel megvilágított stúdióba. Köszöntem Gregnek és gyorsan oda mentem Carlahoz, hogy ne lássa mennyire zavarba jöttem.
-Akkor kezdjük! -Tapsolt egyet a fotósom és már be is álltam a helyemre. A legkülönb arcokat vágni, miközben tiszta zavarban vagy, pedig már vagy huszadszorra Ő a fotósod, kicsit nehéz volt.
Carla szerint én vagyok,az egyik legügyesebb modellje. Hát én nem úgy érzem. Akárhányszor rá nézek Gregre, pillangók kezdenek száguldozni gyomromba. Barna felzselézett haja és zöld szempára mindig elvarázsolt. Persze, azt mondják, az ember csak egyszer lesz igazán szerelmes. Hát ez talán igaz. Nem úgy érzem magam vele, mint Niall-el. Az teljesen más volt. Hozzá a gyermek kori énem fűződőt, aki inkább nevetni, játszani akart. Greghez a vágy, az élni akarás vonzz. Soha senkit nem fogok úgy szeretni mint Niallt. Talán még most is azt mondanám, hogy szeretem. De túlélhető. Tovább léptem én is és ő is. Újságok, hírek, tv-ék vannak tele velük. Talán ő megtalálta a boldogságot más oldalán. Fogalmam sincs mi van vele. Megtanultam, hogy amit olvasok vagy hallok róluk, a háromnegyede nem igaz. Minden kapcsolatom megszakadt velük. Sophie-val is nagyon de nagyon ritkán beszélek csak. Hát, ez van ha az ember új életet kezd. Fel kellet nőnöm méghozzá igen csak gyorsan. De nem is bánom! Ez a két év alatt rengetek dolog változott, történt, és múlt el.
Végeztünk a képekkel amiket aztán szétválogattunk és már mehetett is mindenki a maga dolgára. Én úgy döntöttem, ma kicsit kikapcsolódok és lemegyek a közeli parkhoz.
Mivel eléggé nyár vége volt, így mindenki kiélvezte az utolsó napsütéseket.
A nap már lenyugvóban volt. Narancssárga fénye még utoljára megvilágította az utcákat. A fák között beszűrődött gyenge fény eltűnt és felváltotta a titokzatos sötétség.
Semmi kedvem nem volt haza menni, így még egy kicsit ültem az immáron üres parkban. Kezdet hűvös lenni így elindultam haza. Otthon vettem egy forró fürdőt majd lefeküdtem.
-Holnap nem kell menned dolgozni, a havas utak miatt lezárták az utakat. -Mondta Carla reggel.
Kinéztem az ablakon. A decemberi szürkület még jobban kihangsúlyozta a fehér hó buckákat a kertekben, utakon.
-Jól van. -Ültem le a forró csokimmal a fotelbe.
-Ja, és valami Sophie hívott. Azt mondta, mindenképp hívd vissza. Nagyon fontos! - Mondta ki teljes egyszerűséggel a szavakat, nekem viszont görcsbe rándult a gyomrom.
-Oké, vissza hívom! -Emeltem kezembe a telefont majd tárcsáztam.
-Szia. -Szóltam bele félve.
-Szia. -Vékony hangja megváltozott. Rekedtes volt.
-Miért kerestél?
-Beszélnünk kell. -Mondta szinte már suttogva.