Halihóó:)
Ez a rész kicsivel hosszabbra sikeredett, de remélem nem bánjátok!
Most-dobpergés-jött el az a pillanat, hogy köszönettel mondjak elsősorban a barátnőimnek akik mellettem állnak ,nap mint nap hallgatják a hülyeségeimet. Kitti, Szandra, Timi, Vicsi és Zsani, Imádlak titeket!♥
Hát csak ennyit akartam!
Jó olvasást!
-Akkor hát legyen...Igen érdekel!
-Köszönöm szépen, ne haragudjon a zavarásért. Még beszélünk.- Azzal a nő letette a telefont.
-Úgyse kőt már ide jóformán semmi.-Motyogtam magamba.
Egy park felé sétáltam majd leültem egy padra. Hideg volt de nem érdekel...nem érdekel már semmi.
Néhány ember sétáltatta a kutyáját és voltak akik csak szimplán a munkába menet vágytak egy kis friss levegőre.
Ki kell ürítenem a fejemet.
Beszélnem kell Sophie-val!!
*
-Megyek.- Hallatszott a sötétbarna ajtó mögül.
-Szia.-Nyitott ajtót barátnőm. Én nem tudtam semmit kinyögni csak sírva borultam nyakába.
Ő egyből vette a lapot, felhurcolt a szobájába és lefektetett az ágyára. Hozott nekem egy jó forró kakaót, leült mellém és amíg én szürcsölgettem ő a hátamat simogatta.
Amikor végre megtudtam szólalni elmeséltem neki mindent, mindent az elejétől a végéig. Persze most sem tudtam megállni sírás nélkül. Úgyhogy szegényemnek az utolsó mondatokat két levegő vétel között tudtam kipréselni.
Gyorsan megnyugodtam. Nem tudom, a baráti ölelésétől vagy mert a szobája olyan megnyugtató zöld volt..Igen, a zöld szín nyugtat.
- És mi van veled és Zayn-nel?- Tudom nem kéne erről a témáról beszélgetnünk, de azért mert én egy idióta vagyok őt nem kell tönkretennem.
-Neki én csak egy egy éjszakás kaland voltam.-Hajtotta le a fejét.
-Ezek a férfiak. -Próbáltam mosolyt csalni szép piros ajkaira.
- Jaj képzeld felvettek a Francia csereprogramra. -Mondta mikor az éjjeli szekrényén kutakodott.
-Engem is. Király, együtt hódítjuk meg a Franciákat és tele zabáljuk magunkat croassanal.
A nap további részét sok nevetéssel és hülyüléssel töltöttük. Végre egy csajos nap.
Megnéztük a Jégkorszak 4.részét. Imááádom!
Sütöttünk palacsintát is...
- Két szerencsétlen egy konyhában című műsorunkat láthatják.
-Sophie kell egy kis tejszínhab! Most!
- És kész is a konyhafőnök ajánlata. Nutellás palacsinta leöntve csoki sziruppal és tejszínhabbal, majd cseresznye a tetején. Tádáááá.- Mindkettőnk arca tiszta lisztes és szirupos volt. Kellet ez a nap. Kicsit elfelejthettem mindent.
De semmi sem tart örökké sajnos!
Hulla fáradtan dőltem be kényelmes ágyamba és azonnal el is nyomott az álom.
-Jó reggelt királylány.- Nyomott Mary puszit homlokomra.
-Neked is. John merre van?- Kérdeztem miközben beleharaptam pirítósomba.
-Elment dolgozni, de azt mondta, hogy siet haza.
-Justin?
-Nekik már iskola van.
-Ja....hát nekünk is pár nap múlva. Köszönöm szépen a reggelit.- Felálltam az asztaltól majd a szobám felé vettem az irányt.
Lerogytam az ágyamra, lábamat felhúztam mellkasomig és sírtam. Ki akartam minden rosszat sírni magamból. Mindent ami Niallel történt, mindent!
Helyre akarok mindent hozni, de tudom, hogy nem megy.
Hiányzik, hiányzik Niall, hiányzik anya, hiányzik apa,hiányzik a régi életem. Ha nincs az a rohadt baleset, most minden rendben lenne. Nem kellet volna Niall annyira közel engednem magamhoz! Tudtam, hogy csak baj lesz belőle. Neki ott van a csili-vili világa ahol mindent megkap egy csettintéssel, én meg....én vagyok...egy senki.....!
Ott ültem és gondolkodtam...elgondolkodtam a fájdalmas valóságon....csak én lehetek ennyire szerencsétlen.
Halk kopogás hallatszott az ajtón majd egy halk
-Bejöhetek?-is tárult hozzá.
Gondoltam Mary az így oda kullogtam az ajtóhoz és elfordítottam benne kulcsomat.
Mikor felnéztem „látogatómra” az ütő is megállt bennem.
-Mit keresel itt? -Förmedtem rá és beakartam csapni előtte az ajtót de lábával megakadályozta tevékenységemet.
-Beszélnünk kell.- Rontott be a szobámba, leült egy székre és engem nézett. Mivel tudtam 10× erősebb nálam , nem is próbáltam kiküldeni. Csendben leültem ágyam szélére és vártam mondandóját.