♥ My story and the 1D ♥

19.) Fejezet


Szomorú vagyok, hogy nem kaptam több kommentett de hát nem lehet minden rész tökéletes..
Azoknak köszönném akik hagytak nyomot maguk után.
Ez a rész közömbös lett!

Jó olvasást!♥

Nyújtóztam egy jó nagyot majd szépen lassan kinyitottam szemeimet. Fehér hó rikított be az ablakon. A szobában kellemesen meleg volt. Magamra húztam jobban a takarót majd átfordultam másik oldalamra, de valami bökkenő volt.
Egyedül feküdtem a hatalmas francia ágyba amibe este még ketten feküdtünk.
- Szép jó reggelt. -Nyitott be a szobába Niall egy tálcával a kezébe. Ügyesen egyensúlyozott a kakaóval és a tálcával.
- Csináltam neked reggelit.-Ült le mellém majd át nyujotta a tálcát.
- Pirítós lekvárral. -Mondtam majd felnéztem rá. -Mindig is ilyen reggeliről álmodtam.

Remélem ízlik, én csináltam. Becsüld meg, életem első pirítósa. - Mosolygott rám és adott egy puszit számra mielőtt bele kezdtem volna az étvágy gerjesztő reggelimbe.
-Valami isteni finom volt. -Közöltem Niallel mikor kijött a fürdőből.
- Annak őrülök. Mi a terv mára? -Huppant le mellém.
- Pihenés. Az orvos azt mondta még ma pihenned kell. -Néztem rá komolyan. Hatalmas boci szemeit rám szegezte majd széles mosoly terült szét arcán.
-De látom te mást terveztél.
- Én nem. Csak te! - Kezdett érdekelni mit talált ki mára.
- Miért? Én mit fogok csinálni? -Kérdeztem közömbösen és tudtam, hogy megőrjíti a beszéd stílusom.
- Suliba fogsz menni. -Kezdett ugrálni mellettem mint aki megkapta a várva várt karácsonyi ajándékát.
- Hogy micsoda? -Majdnem kiköptem az éppen lenyelni való kakaómat.
- Elintéztem, hogy vissza mehess a suliba és ugyan úgy le tudj érettségizni. - Nyújtotta száját felém. Gondolta majd adok neki egy amolyan „ hála csókot” de nem jött össze. Gyors adtam neki egy arcra puszit, felpattantam és elkezdtem készülődni.
-Szerinted ez jó lesz? -Álltam elé az általam kiválasztott ruhával.
- Ebbe nem mehetsz el. -Nézett rám komolyan nekem pedig elment a maradék önbizalmam is.
- Miért? Nem áll jól? Vagy mi a baj? - Elemezgettem a ruhát.
- Rajtad tökéletesen áll! De ezt nem csak én látom! Nem engedlek el ilyen ruhába még a végén valakinek megtetszenél.- A végét még mindig full komolyan mondta majd egy aprócska mosoly futott végig piros ajkain.
- Na kösz! Én már azt hittem nagyobb baj van! -Ültem bele ölébe.
- De akkor is ebbe megyek. -Kacsintottam rá és bementem a fürdőbe.

A suliba nagyon furcsán viselkedtek velem. Mintha valami dús gazdag cica babával akinek apukája lefizette az össze tanárt. Olyanok álltak le vele beszélgetni akik, hogy is mondjam, „nem az én fajtámba” tartoznak.
- Szia. - Ölelt meg erősen Sophie.
- Szia. - Rég látott barátnőmmel jó volt újra beszélgetni.
- És mizu otthon? -Húzogatta szemöldökét.
- Minden okés. -Válaszoltam spontán.
- Na nem már. Biztos van valami szaftos témád. -Bökött oldalba.
- Hát csak együtt vagyunk Niallel de semmi extra. -mondtam és közbe becsuktam szekrényemet.
- Az tök jó! Tudtam , hogy végül úgy is összejöttök. -Indultunk el a terem felé.
- És te meg Zayn?
- Megvagyunk. -Nevetett egyet majd elkezdődött az óra.
Borzalmasan hosszúnak tűnt ez a nap.
Délután haza mentem Mullingarba ,hogy megmutassam John bácsinak, hogy épségben túléltem a csereprogramot.

-Ahj de nem akarok! -Ellenkezdtem Marynek az ágyamon nyújtózkodva.
-Pedig muszáj lesz! Jövő héten ilyenkor már leérettségizel így nem lenne jobb rá tanulni? -Mondta szépen lassan és halkan.
-De. -Gyorsan felpattantam az ágyról és neki estem a rengeteg papírnak.
Nagyon sok időmet elveszi a tanulás. Semmire nincs időm! Szegény Niallt is már vagy egy hete nem hívom vissza. De remélem megérti. Hála istennek Sophie is tanul így neki nem kell magyarázkodnom. Már lassan aludni se lesz időm!
Mondjuk nem is annyira hiányzik Niall. Ez őrültség! Persze, hogy hiányzik, de még túlélhető. Szerintem ennek az az oka, hogy az elmúlt majdnem négy hónap alatt szinte csak vele voltam.
Végeztem egy köteggel majd eldőltem az ágyon.
Már épp tértem volna vissza a papír hegyhez mikor telefonom kezdett rezegni a zsebembe.
-Szia. Beszélnünk kell. - Suttogott Liam a telefonba.
-Szia. Most épp nem jó! Tanulnom kell!. -Válaszoltam neki kicsit fáradtan.
-De ez nagyon fontos! - Hangja szinte már könyörgő volt.
- Jó, de gyorsan!