Összes oldalmegjelenítés

2012. június 21., csütörtök

9.) Fejezet


Sziasztok:3
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ilyen ritkán hozom a részeket. Megígérem, hogy igyekezni fogok!!
Aztán még szeretnék hatalmas köszönetet mondani mind nektek , akik olvassák az írásaimat, és mind az én legeslegjobb barátaimnak akik tartják bennem a lelket, biztatnak és segítenek ha az agyukra megyek is!
Imádlak titeket♥
A résszel kapcsolatban pedig tudom, hogy rövid borzalmas és unalmas de ÍGÉREM, hogy lesz 1000-szer jobb is!!

Jó olvasást♥!





Hirtelen sírva ültem fel az ágyamon. „ Csak egy rossz álom.”
Megnyugodtam mikor láttam Niallt ott szuszogni a matracon.
Elmosolyodtam majd leültem mellé. Fejemet ráhajtottam mellkasára és szorosan magamhoz öleltem, majd mélyen beszívtam bódító illatát. Ledőltem mellé majd újra elnyomott az álom.
Reggel a lehető legfrissebben ébredtem.
Gondoltam legurulok a földre csak egy bökkenő volt. Már nem a matracon hanem az ágyon hevertem így olyat estem, hogy öröm volt nézni.
Miután sikerült magam össze kaparni a földről, körül néztem.
Se Niall se a matrac nem volt a helyén.
Leballagtam a konyhába ahol Mary néni az ebédet csinálta már.
John bácsi a könyves boltban.
De akkor hol van Niall és Justin?
Mivel elég jó idő volt az őszhőz képest így kimentem egy kicsit az udvarra és helyet foglaltam a hintaágyon.
A kert hátsó részéből gyermek nevetés hallatszott.
Elindultam a hang irányágban és a látványtól majdnem elsírtam magam.
Niall a kis Justint pörgette éppen a levegőben. Teljesen apumra és rám emlékeztetett.
Fájt...igenis fáj még mindig a hiányuk.
Leültem egy padra és néztem ahogy egymással játszanak.
Annyira boldognak látszottak.
A Fiúk már bementek de én nem akartam.
Egyszerűen jó volt az őszi szellő arcomnak és nézni ahogyan a levelek egymást kergetik a lágy szélben.
Csak bambultam magam elé.
Észre sem vettem ,hogy szalad az idő.
Mikor már a csillagok kezdtek ragyogni az égen, elindultam befelé.
Bent Mary és John a kanapén ültek és a híreket nézték.
- Niall?
-Elkellet mennie dedikálásra, elakart köszönni de sietnie kellet. Holnap elvisz téged egy fotózásra.
-DE jó....-mondtam unottan majd a szobám felé vettem az irányt.
Mindig is utáltam ha fotóznak, kiskoromba anya mindig képeket csinált rólam és azokat vissza is szoktam nézni.
De valahogy az évek során megutáltam. Nem szerettem a mostani énemet!
Bedőltem az ágyba majd elrepültem az álmok világába.

A másnap délelőtt hamar elment.
Délután 2-re lett megbeszélve a találka addigra remélem kész leszek.
Elmentem hajat mosni majd kivasaltam. Imádtam ahogyan a hajam a hátamra omlik.
Felhúztam egy szűk nadrágot és egy hosszított fölsőt, mellé egy pulcsit és egy szandált. Ez az ősz meglehetősen meleg.
Kettő előtt 10 perccel már a kapunk előtt álltam.
Niall megérkezett és megint egy csendes út elébe néztünk.
Egy hatalmas stúdió előtt parkoltunk le.
Mikor már bent kószáltunk a hatalmas reflektorok és egyéb kellékek között megpillantottam a fiukat és hatalmas mosollyal az arcomon köszöntem nekik.