♥ My story and the 1D ♥

11.) Fejezet

Halihóóó:3
Köszönöm szépen a 2 hozászolást az előző részhez♥
Sok mondani valóm most nincs!

Jó olvasást!!:)

Rengeteg gondolat száguldott át a fejemen. Gondolhatjátok rólam, hogy ez a csaj egy álszent liba. De nem! Igenis szoktam hülyeségeket csinálni, de ki nem? Soha nem voltam az a nagyszájú, menő kis csaj akinek mindig az új divat után hajlott a ruhatára. Szerettem egyszerű lenni. Egy szürke kisegér. Soha nem vágytam rivaldafényre. Még ma se értem mit keresek én itt? Ez nem az én életem! A mai napig nem értem, hogy egy ilyen fajta lánynak hogy lehet barátja -már ha annak lehet nevezni-egy világ hírű fiúbanda?!
Mire végre abba hagytam az önsajnálatomat, rend lett a házba ?!
- Mire nem képes egy szuper fiú csapat? -Pacsizott le Liam Louis-val amikor kidobták az utolsó kajás zacskót is.
Én magamra rángattam a nadrágomat és a pulcsimat amit végül megtaláltam a kanapé alatt.
-Kate, gyere csak! csuklón ragadott és elráncigált a fürdőig.
- Mi az? -Csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban.
- Hogy teheted ezt Niall-el? -Nyakán az izmok megfeszültek.
- Miről beszélsz? -Kezdtem megijedni!
- Ne mond, hogy nem emlékszel! Tegnap mikor kimentél Zaynnel az udvarra. Mi történt akkor???
-Fogalmam sincs!! -Itt elfogyott a türelmem és felemeltem a hangom. -Nem emlékszek semmire Liam, Semmire.
Jó akkor felvázolom, Kimentél Zaynnel kint üldögéltetek és röhögcséltetek. Aztán egyszer csak eltüntetek. Niall jött le az emeletről könnyes szemekkel, kiviharzott az ajtón majd elhajtott a kocsival. Pár perc múlva Zayn a karjába hozott le a lépősön miközben te puszilgattad a nyakát.
Mind a hárman oda mentünk és próbáltunk lebeszélni erről az egészről. De te nem is figyeltél ránk. Ekkor Zayn közölte, senkit ne engedjek be a szobájába. Majd felsietett veled. Azt már nem tudom hogy kerültél le , de az biztos, hogy Niall nagyon kiakadt!
Szegény nem is evett semmit reggelire! Tudod mit jelent ez? Megölted legbelül. Nem tudom mi volt köztetek de jobb ha békén hagyod! - Arca piros volt az idegességtől, megforgatta a szemeit, majd várta a reakciómat.
Hátamat a falnak támasztottam, úgy rogytam a földre. Könnyeimmel és a levegő vételemmel küzdve sikerült kinyögnöm:
- Sajnálom. Tudom ez nem elég! Nem akartam. Ne haragudj.- Liam mint a dúvad rontott ki a helyiségből. Pár perc után feltápászkodtam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt, ami nekem most a véget jelentette. Egyszer találok egy olyan embert aki megért és őt is elüldözöm mellölem.
Könnyeim mint a nyári zápor úgy folytak egymás után végig.
Az ajtóban össze futottam Niall tekintetével. Azt a gyűlöletet, csalódottságot a szemeiben soha, de soha nem felejtem el. Gyönyörű kék szeme most mintha felvette volna a szürke árnyalatát. Gyorsan lehajtottam fejem és kiléptem a csípős hidegbe.
-Sajnálom. suttogtam egész úton.
Majd ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.
Remegő kezekkel de végül felvetem.
-Haló.
- Jó napot kívánok -ennél jobb nem is lehetne- Kate Winbowot keresem.
- Igen, én vagyok.
-A Franciaországi csere program szervezője vagyok, Ciara.
Év elején leadott egy jelentkezési lapot. Örömmel közlöm önnel,hogy benne van a programba. Érdekli még önt? - A kedves női hang elhallgatott és várta a válaszomat. Ez túl gyorsan jött. Köpni nyelni nem tudtam! Otthon is meg kéne beszélnem.

-Esetleg nem tudunk valahol találkozni és megbeszélni a részleteket? - Hosszú hallgatás után sikerült megszólalnom.
-De kisasszony, csak az a helyzet nekem most kell a válasz,ha esetleg nem él a lehetőséggel akkor tudjak valakit találni maga helyett. Szóval egy igen vagy nemet szeretnék most kérni, később meg elmagyaráznám a részleteket.
Levegő vételem kihagyott pár másodpercet de végül válaszoltam.
-Akkor....