18. Fejezet

Köszönöm szépen a kommenteket. Nagyon nagyon jól estek!
Ez a rész borzalmas, csöpögős és unalmas lett de remélem azért még olvasható.
Most nincs is több pofázni valóm.


Jó olvasást!♥

Már vagy egy hete el sem mozdulok Niall mellől.
Mindig az ágya mellett ülök és fogom a kezét. A fiuk jönnek mennek a sok dedikálás és koncert miatt de minden szabad idejüket bent töltik a kórházba.
Az orvosok szerint pár nap és felébred Niall. Elég jól javul az állapota. Alig várom már, hogy újra magához öleljen.
Ápoló nők és orvosok rontottak be a szobába, félrelökve engem majd mind Niall köré tömörültek és őrületes sürgés forgás keletkezett.
-Kérem fáradjon ki kisasszony. -Tessékelt ki egy orvos.
-De miért? Mi történt? - Kérdezősködtem de a doki meg sem szólalt. Az üvegablakon át néztem ahogyan mindenki rohangál mint a mérgezett egér.
-Mi a franc van odabent? -Torpant meg mögöttem Harry és bámult be az ablakon.
- Fogalmam sincs. Egyszer csak mindenki bejöttek, engem kiküldtek és azóta is bent adják szegénynek egymás után az injekciókat és az infúziókat. -Itt már nem bírtam. Sírva borultam Harry nyakába és szorosan átöleltem.
- Remélem jól van! -Nyögtem két szippantás között.
- Én is. - Eltolt magától , adott egy puszit homlokomra majd leült egy piros székre. Harry olyan volt nekem mint a nem létező bátyám. Mindig oda figyel rád, segít amiben tud , számíthatsz rá szerelmi bánatban. Egyszerűen nagyszerű.
Nem tudom ő perpillanat mit gondol rólam de remélem ő is így érezz. Most biztos azt gondoljátok, hogy vonzódom Haryhez. De nekem egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg a fiuk közül bárkit is szeresek Niall mellett. Én sem hittem a fiú lány barátságban, mindaddig míg meg nem ismertem Harryt. Nem mindenki élheti át a család szeretetét és érzéséét. Mindig nekem kellet a saját lábaimon megállnom. Sosem volt ott egy nagyobb testvér aki megvéd ha kell vagy esetleg segít bármiben is. Mindig magamra voltam utalva.
És most végre megismertem Harryt. A bátyámat.
Sosem hittem volna, hogy egyszer egy híresség iránt fogok így érezni. Mindenkinek olyan elérhetetlennek tűnnek pedig csak sima fiatalok úgy mint minden másik tini. Persze nem a legegyszerűbb velük megismerkedni de ha egyszer sikerül utána már csak élvezni lehet az életet. Mindenki felnézz rájuk de most őszintén! Ha elsétálna melletted az utcán max megnéznéd, hogy milyen helyes én ennyi! Mindenki sóvárog utánuk. Viszont közel sem biztos, hogy olyanok mint aminek te elképzelted. Beléjük szorítunk olyan tulajdonságokat amik lehet hogy a büdös életben nem volt meg bennük. De ettől lesznek olyan különlegesek. Nagyon nehéz több millió embernek megfelelni. Az elmúlt napokban láttam, hogy a fiúk hogy kivannak a sok melótól viszont azt is látom rajtuk, hogy akármennyire is elfáradnak és néha elegük van mindenből, élvezik! Élvezik amit csinálnak. Nekem sikerült megismernem őket. Közel s távol nem olyanok mint amilyennek elképzeltem őket. Sokkal aranyosabbak, viccesebbek és kedvesebbek.
Persze van, hogy náluk is betelik a pohár. De képzeljétek el milyen nehéz lehet hírességnek lenni.
Mindenki híres szeretne lenni. Azt gondolják csak a pénz és a boldogság. Viszont belesem gondolnak a paparazzókba és nulla magánéletbe és a rengeteg szitkozódásba. Tisztelem és becsülöm a fiúkat azért, mert mindennap felkelnek és tűrik a rossz kommenteket. Megtudják őrizni magukat a személyiségüket és nem vakítja el őket a pénz.
- Kate kérsz te is egy kávét? -Kérdezte Louis.
- Persze. -Ezek meg mikor jöttek? Az össze fiú velem szemben ült és nézett ki magából.
- Az orvosok még mindig bent vannak? -Fordultam Harry felé.
- Igen. -Jó sokáig vannak odabent.
-De vajon mit csinálhatnak? -Töprengtem magamba.

Csak ült mindenki és néztük egymást. Szinte már hallani lehetett a gondolatokat amik mindenki agyán átsuhantak. Vajon jól van Niall? Mi baj lehet?
Kérdés volt rengeteg viszont választ senki sem nyújtott felénk.
-Maguk a hozzátartozói Niall James Horannak? -Lépett ki az ajtón egy fiatal doktor, maga mögött pedig libasorba a nővérek és segéd orvosok.
- Igen- Vágta rá Zayn.
- Szerencsés hírekkel szolgálhatok maguknak. Niall magához tért. -Itt mindenkinek felcsillant a szeme. -Viszont arra megkérném magukat, csak egyesével menjenek be hozzá. -Elkántálta a szöveget. Egy olyan megértő mosolyt küldött felénk majd távozott.
-Akkor én megyek először. -Pattant fel Liam és már indult is az ajtó felé.
- Várj. Szerintem nagyon örülne ha Kate menne be hozzá elsőként. -Nézett rám mosolyogva Zayn.

Tényleg? Köszönöm fiuk. -Összeszedtem magam és beléptem a szobába. Ott feküdt Ő. Hatalmas kék szemeit a plafonra meresztette majd mikor becsukódott mögöttem az ajtó egyből felém kapta fejét. Egy hatalmas vigyor ült ki arcára. Én sem tudtam mit csinálni mosolyogva közelítettem felé.
-Szia. -Helyet foglaltam egy kis széken és megfogtam kezét.
- Szia.- Csak halványan mosolygott rám.
-Én nagyon sajnálok mindent! Hülye voltam. De most itt vagyok és remélem még te sem gondoltad meg magad! - Egy szuszra elmondtam neki mindent ami hirtelen jött.
De ő nem szólalt meg. Kezdett kínossá válni a csend.
- Megértem ha harag...
- Szeretlek -Halk suttogása ütötte meg fülemet. Döbbent arcom gyorsan rendeződött és átöleltem. Olyan szorosan öleltem mint még soha senkit! Gyenge karjaival ölelte át hátamat majd belepuszilt hajamba.
- Úgy sajnálom! Szeretlek. -Mondtam és örömkönnyeim hullani kezdtek ruhámra.
Szegény nem tudott mit mondani így csak lágy csókot lehelt számra.
- Behívom a fiukat. -Mondtam neki majd lassan felálltam.
Az ajtóból még vissza néztem rá. El sem hiszem. Olyan boldog vagyok most.
- Mehettek. -Léptem ki a végtelennek tűnő folyosóra.
A fiuk egyesével mentek be az ajtón.
Mindenkin végre mosolyt láttam.
Ma este még a kórteremben alszunk de holnap már végre hazamehetünk Niallel az oldalunkon.

Reggel én voltam az első aki felébredt így benéztem Niallhőz.
-Jó reggelt. -Köszöntem neki halkan. -Hogy vagy? -Érdeklődtem.
-Most már sokkal jobban.
-Várod már, hogy otthon lehess? -Mik ezek a hülye kérdések? Kate, térj magadhoz!
- Tudom, hogy nem ezért jöttél be! - Miért tudja mindig mire gondolok?
- Hiányoztál! - Csak bámultam csillogó szemeit amik épp enyémbe fúródtak.
- Gyere ide. -Emelte fel oldalt takaróját és invitált, hogy bújjak be mellé.
Engedelmeskedtem neki és jó szorosan hozzá bújtam.
Újra éreztem mámorító illatát. Csak feküdtünk ott és hallgattuk egymás lélegzet vételét.
Imádtam így feküdni. Csak vele.
Nem aludtam mégis a mennyben éreztem magam.
Niall forró lehelete érintette nyakamat engem pedig kirázott a liba bőr.
Adtam egy óvatos puszit hófehér, sima és puha bőrére majd kimásztam mellőle és elkezdtem össze szedni a cuccait. Olyan békésen aludtad, nem volt szívem felébreszteni.
De mint azt megszokhattuk volna megint bénáztam és levertem a vázát az asztalról.
-Nem is te lennél. -Ült fel az ágyon Niall.
-Ne haragudj! -Vágtam bűnbánó képet.
-Semmiség. Úgysem tudnák most aludni. -Bele kortyolt a teába és vissza dőlt az ágyra.
-Várjunk csak.... -Pattant fel hirtelen és rámszegezte tekintetét.
- Igen? - Bámultam őt de semmit nem tudtam kivenni arckifejezéséből.
- Neked nem Franciaországban kéne lenned? -Csodálkozott el miután leesett neki-végre- hogy itt vagyok.
-Nem! Nekem most itt kell/kellet lennem. -Mosolyogtam rá és elindultam a seprűért.
-De hát a csereprogramnak nincs még vége!
- Tudom. De amint megtudtam, hogy kórházban vagy, azonnal hazautaztam. - Ültem le ágya szélére.
- Már sokkal jobban vagyok. Nyugodtan bemehetsz a suliba. -Nézett rám és egy halvány mosolyt eresztett el arcán.
-Nem hinném, hogy ezek után vissza mehetnék. -Hajtottam le fejem.
- Miért?
- Elvileg ha félbeszakítod a csereprogramot kirúgnak a suliból is. -Arca elkomorodott és azonnal kezébe kapta telefonját.
- Most meg mit csinálsz? -Kérdeztem de ő nem válaszolt, csak nyomkodta a a készüléket.
- Nem hagyom,hogy ugyanabba a „hibába” beleess mint én! -Mondta talán kicsit ingerlékenyen és továbbra sem nézett rám.
- Szia. Itt Niall Horan. Szeretnék egy szívességet kérni.

17.)

Sziasztok!
Először is megkérnék mindenkit aki olvassa az irományomat, az írjon egy kommentet. Csak most! Sajnálom, hogy ilyen követelőzős vagyok viszont kell a pozitív energia!
Rengeteget jelentene!
Köszönöm azoknak akik "lájkolják" és külön akik kommit írnak!
Köszönöm IGAZ barátnőimnek, hogy mellettem vannak ebben a rohadt nehéz időben. Imádok mindenkit!♥
Ez a rész teljes szívből íródott nektek!
Remélem tetszik!
Jó olvasást!♥

Először csak azt hittem képzelődöm de nem! Megmozdult.
Azt se tudtam mit csináljak. Gyorsan kirohantam a fiúkhoz, hogy szóljak megmozdult a keze. Mind egyszerre ugrottak fel és bementek, én csak utánuk lépkedtem. Mindenki körbe állta szegény Niallt és beszéltek hozzá. De semmi. Most még mozogni sem mozgott.
- Mit csináltál vele Kate?- Kérdezte Lou mikor felém fordult.
- Ööö..semmit. -Te hülye...megcsókoltad...azt elég volt.
- Akkor most miért nem mozog ? - Fordult Harry is felém eléggé idegesen.
- Nem tudom! -De tudtad, csak éppen merszem nem volt bejelenteni. Miattam szenvedett és most jelentsem ki hogy megcsókoltam? Dehogyis. De ha nem mondom lehet nem mozog többet. Soha!
- Engedjetek. -Szóltam majd mindenkit félrelökve utat törtem magamnak.
Megcsókoltam. Újra. Azonnal megmozdult. Keze felemelkedett vagy öt centit majd evvel a lendülettel vissza is esett.
A fiúk csak ledöbbenve néztek mikor vissza fordultam hozzájuk.
- Istennő vagy. - Ölelt meg Liam majd a többiek is.
- De hát nem ébredt fel! - Tiltakoztam.
- Az nem baj. Eddig mozogni sem mozgott.
- Nem kéne orvost hívni?- Kérdezte aggódva Zayn.
- Futok. -Rohant ki a szobából Lou.
Pár perc múlva már egy alacsony vörös hajú ápolónő állt az ágya mellet és vizsgálta.
- Jó hírem van uraim és hölgyem -rám pillantott- arra, hogy felébredjen, remek esélye van. Talán pár nap de lehetnek hetek is. De a lényeg, hogy fel fog épülni.- Hadarta el a nő és kisietett a szobából. Gondolom nem először közölte ezt az emberrel.
A fiúk megölelték egymást.
- Hát akkor én megyek. -Elindultam az ajtó felé. Egy baj volt. Haza nem mehetek. Otthon megölnek ha megtudják ott hagytam a sulit. Sophie még Párizsba van. Mi a francot kezdjek?
Kiléptem a Londoni csípős hidegbe, összébb húztam kabátom majd elindultam. Fogalmam sincs hova csak mentem.
- Kate, várj! -Lihegett valaki mögöttem.
- Neked nem kéne Párizsban lenned.-Ért utol Harry.
Elmondtam neki, hogy otthagytam a sulit, így haza nem mehetek. Majd idővel megértik, talán.
- És akkor most hova mész? - Aggodalmaskodott.
-Fogalmam sincs! -Kezdtem a földet vizslatni.
- Niallnek most szüksége lenne rád. Nem maradsz bent velünk a kórházba? -Kérdő szemei arcomat vizslatták.
- Nem zavarnék?
- Dehogyis. - Lassan közeledni kezdett felém majd megölelt. Szorosan hozzábújtam.
Gyönyörű pillanat volt mikor a hópelyhek is hullani kezdtek fentről.
Nagyon romantikus volt...csak nem Harryvel. Persze azért nem volt rossz, de Niallel lenne az igazi. De fogok én még vele együtt így állni.
Remélem! Nem, tudom!
- Te remegsz. -Néztem végig Harryn, majd megláttam, hogy csak egy póló és vászon nadrág van rajta. -Siessünk vissza. Még megfázol. -Kezdtem szedni lábaimat a kórház felé.http://www.youtube.com/watch?v=ZuwTY4gqu0Y  <-----Ezt hallgassátok hozzá!:)
Északára beengedtek minket egy üres kórterembe. Meg se lepődtem. Ha cuki pofikád van és sok pénzed, mindent megkaphatsz! Mindent!
A fiuk szuszogása töltötte be az egész szobát. Az ablak felé fordultam és szemeimet kifelé meresztettem. Nem tudtam aludni. Csak néztem ahogy a kis pelyhek ráragadnak az ablakra majd szépen lassan elolvadnak. Kellemes meleg volt a szobában így gondolom az ablak is meleg volt.Micsoda megállapítás! Gondoltam. Emlékszem kiskoromba mindig az ablak előtt éjszakáztam mikor vártam a mikulást.
Fénylő lámpák az utcán, vastag hótakaró a házak tetején. Mind melegséggel töltött el. Visszavitt a múltba mikor apával mindig kakaó ivó versenyt rendeztünk. Mikor az ölébe vett és azt mondta soha nem hagy el. Néha nem tudunk mindent betartani, néha semmi sem úgy sikerül ahogy terveztük, de ettől lesz izgalmas vagy éppen fájdalmas az élet.
De mindent túl lehet élni .Idővel,de a hiánya valakinek átvált csodálattá és emlékekké. Már nem emlékszel a rosszra és a nehéz pillanatokra. Szép és kellemes emlékek töltik be a szívedet arról aki már soha többet nem lehet itt veled.
Én is így voltam apával és anyával. Nem mondom, hogy nem fáj, mert igenis fáj még a hiányuk, de megtanultam kordában tartani az érzelmeimet. Este sírok mikor senki sem lát. És csendben mardos belűről a hiány. De meg kell tanulni valami nélkül vagy éppen valamivel együtt élni. Mindig eszembe jut a sok nevetés, szeretett és hülyéskedés amit mi, a mi kis családunk együtt csinált , de van amin már csak nevetni tudok. Nem sírok ha valaki beszél róluk. Mosolygok ha szóba hozzák őket. Viszont az az üresség amit az ő hiányuk okozz soha nem fog betöltődni.
Jobban magamra húztam a takarót, lehunytam a szemem és elrepítettem magam az álmok világába, ahol minden szép és rendben van.

16.Fejezet

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Hello:3 Köhömmm... Szóval a blog magkapta az első díját aminek el sem tudom mondani mennyire örülök! Köszönöm szépen Cintii<3

1, Írj 11 dolgot magadról
2, Válaszolj a jelölő 11 feltett kérdésére 
3, Írj te is 11 kérdést
4, Jelölj, és linkelj 11 embert

11 dolog magamról:

1. Rengeteg barátom van:)
2. Imádok olvasni.
3.Imádom a kiskutyámat Morrist:DD
4. Utálom az iskolát?!:D
5. Ha lehetne örökké fiatal lennék:3
6. No music, no life<3
7. Rohadtul szemtelen és bunkó tudok lenni:D
8. Meghalnék egy 1D koncert jegyért.
9. Hiányzik az apukám!
10. Imádom az anyukámat.
11. Szeretek énekelni és rajzolni az már egy más dolog, hogy egyiket se tudok:P

Kérdések:

1. Miért írod a blogodat? Elolvastam egy blogot és annyira befolyással volt rám. Úgy éreztem nekem is ki kell adnom magamból a dolgokat.
2. Szoktál könyveket, blogokat olvasni? Rengeteget!
3. Van testvéred? Van. Egy idegbeteg húgom:P
4. Hány éves vagy? 14
5. Mióta szereted a srácokat? Tavaly karácsonykor halottam őket a tv-ben.
6. Milyen előadókat szeretsz az 1D-n kívül? Cher Lloyd. Justin Bieber. Carly Rea Jepsen...
7. Ki a kedvenced a bandából? Niall:3
8. És miért? Mindenért. Szem(ahwwww) Haj(ahwww) Test( oh,jajj :D)
9. Melyik a kedvenc 1D dalod?  Per pillanat a More than this. De mindegyiket szeretem sőt imádom!
10. Kedvenc tantárgyad? Nincs?! Na jó de a szünetxDD
11. Hány blogot írsz? Ezt az egyet. De tervben van egy második.

Kérdéseim:

1.Hol laksz?
2.Mi a legnagyobb álmod?
3.Mit szeretnél megtenni mielőtt meghalsz?
4.Kedvenc sorozatod?
5.Kedvenc színésznőd/ színészed?
6.Hány blogot írsz?
7.Szereted a blogom?:DD
8.Van twittered?
9.Anyud/apud neve?
10.Tesód van?
11.Teljes neved?

Jelöltjeim:

http://niallandfaith.blogspot.hu/


http://twogirlsonebandonedreamonedirection.blogspot.hu/


http://iwanttobeyourlife.blogspot.hu/2012/05/prologus.html





És a rész,
Először is nagyon sajnálom, hogy nem tudtam részt hozni de mivel beszart a gépem anyum laptopján kellet megírnom a részt...
Mostanában nem tudom mikor tudok részt hozni mert a suli is nehéz és családomban is van egy kis zűrzavar. Kis? Rohadt nagy! Szóval igyekszem!!
Iszonyatosan köszönöm a négy kommentett. Imádlak titeket!!!!<33
szeretném ha ehhez a részhez is legalább ennyi össze tudna gyűlni. Köszönöm<3 :3

Jó olvasást!<3


Reggel mosollyal az arcomon ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem majd megdörzsöltem azokat. Hunyorítva ültem fel puha ágyamba mikor kinéztem az ablakba. A fehér hó beterített mindent. Takarom alól rögtön kiszállt az össze meleg így gyorsan lépkedtem be fürdőmbe hol a tükör előtt rettentő látvány fogadott. Hajam kócos, szemem táskás és még a pizsama sem úgy állt rajtam ahogy kellet volna. Megengedtem a forró vizet kádamba majd kisiettem egy rózsaszín törülközőért és egy melegítőt is kezembe kaptam.
Hagytam, hogy a meleg víz átjárja testemet elöntve engem melegséggel. A tegnapi nap elég fárasztóra és hosszúra sikeredett. De megérte mert a karácsonyfa úgy néz ki mint valami mesébe. Mivel négy napja itthon vagyok volt időm végre megint a családommal lenni.
Mikor kiszálltam a kádból és talpam érintette a hideg padlót a hideg is kirázott. Megtörülköztem és magamra kaptam egy virágos fölsőt és a melegítő nacit és pulóvert.
Szobámba az ágyam alól előkerestem sophie ajándékát. Lementem a konyhába ahol már Mary néni nagyban sütögetett.
-Jó reggelt. - Puszilt hajamba amitől tiszta lisztes lettem.
-Jó reggelt.
- Segítesz majd nekem kincsem megcsinálni a vacsorát? -Nézett rám a sütő elöl.
- Persze csak átviszem Sophie-nak az ajándékát. - Majd elindultam az ajtó felé.

A barna fa ajtó előtt vettem egy mély levegőt majd koppogtam.
- Mindjárt jövök. -Hallatszott bentről.
- Boldog karácsonyt. - Ugrottam nyakába barátnőmnek mikor ájtót nyitott.
-Szia. -Mosolygott.
- Ez itt a tied. -Nyújtottam neki át a hatalmas piros dobozt.
-Köszönöm. Várj. -Futott be a házba.
-Ez itt meg a tied. - Adott át egy kis szatyrot.
-Köszönöm. - Könnyem kicsordultak mikor megláttam a szív alakú nyakláncot amibe kettőnk képe pihent.
- Semmiség. Nem jössz be?
- Nem, köszi. sietek haza. Rengeteg a tenni való még. Tudod jönnek a család tagok!
- Rendben, holnap beszélünk. Szia. -Ölelt meg majd becsukta maga mögött az ajtót.

Gyorsan eltelt a nap és azon kaptam magam , hogy már a rokonokkal ülünk vacsora után a családdal. Lisaval- Mary húgával- Lucyval- Lisa lányával- és végül Briannal- Lisa kisfiával.
Briann és Justin az újonnan kapott kisautójukkal játszottak a fa alatt. Mi meg beszélgettünk a kanapén. Minden szóba jött.
Kicsit untam már, mivel elvoltak nélkülem is kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Pont mentem volna vissza mikor csöngettek.
- Ki lehet az szent este? - Motyogtam magamba.
- Jó estét, Kate Winbowot keresem. -Mondta egy középkorú férfi egy hatalmas csomaggal a kezében.
- Én lennék az.
- Ez a csomag magának jött. Kérem itt írja alá. -adta át nekem a füzetet majd átadta az ajándékomat is.
Bevittem a dobozt a konyhába és nekiálltam kinyitni.
Elsőként rengetek hungarocell golyót találtam benne de mikor mélyebbre belefúrtam kezeimet egy zacskót és egy aprónyi dobozt vettem ki.
Megnéztem a szatyrot amiben egy gyönyörű fehér, habos, babos ruha pihent. Könnybe lábadtak szemeim. Majd a kis dobozt nyitottam ki amiben egy nyaklánc hevert rajta az N&K írással. Rögtön tudtam kitől jött. Állt ott még egy papír is amin ez állt:

Boldog Karácsonyt Kívánok Kate.

Egy nagyon jó barát.

Tudtam jól ki lehetett az.
Mikor vissza értem a nappaliba a társaság már elment. John és Mary indultak lefeküdni a kis Justin társaságába.
- Jó éjt gyönyörűm. - Mondta John a lépcsőről vissza nézve.
- Jó éjt. -Mosolyogtam majd én is elindultam szobám felé.
Hófehér, újonnan kapott ruhámat betettem szekrényembe és már aludtam is.

Szilveszterezni sophie-val voltam de semmi komoly.

Most Január 3.-a van amikor is indulni kell vissza a kollégiumba.
Valamiért vártam már, hogy újra Franciaországba legyek.
Viszonylag hamar meg is érkeztünk.
Elsőnek akit megpillantottam a kapuban az Jake volt.
rohanva öleltem át őt majd lemászva róla hagytam Soiphie-nak is, hogy köszönjön barátunknak.
Újra kipakoltunk szerény hajlékunkba és élveztük a telet az udvaron.
Mikor este átfázva rontottam be a szobába- mivel Sophie kint beszélget valakivel telefonon- Gyorsan elmentem és vettem egy jó forró fürdőt.
Ágyamon ültem már mikor Sophie szomorú és meggyötört arccal lépet mellém.
-Mi a baj? -néztem rá kérdően.
- Beszéltem Zaynnel. -Hajtotta le a fejét.
- Hogy? Tessék? Mi van? -Lefagytam.
- Most mi van? - Emelte rám tekintetét.
- Hogy most mi van? Te tartod Zaynnel a kapcsolatot és én nem tudok róla. Azt hittem barátnők vagyunk. -Könnyesedett be a szemem.
- Persze te hülye, hogy elmondtam volna. De azt is tudtam, hogy fájna. Fájna, hogyha a bandáról beszélnék.
- Értem. Nem tilthatom meg neked, hogy boldog legyél. Miattam nem kell izgulnod. Megleszek. Én csak örülök. ha te boldog vagy.- Mondtam megsemmisülten.
-Viszont nem ez az amit legfőképp mondani akartam. -nézett újra rám.
- Nyögd már ki mi van!
-Niall komában van. - Hadarta.
- Mivaaaan? - Hangom egy oktávval feljebb csúszott.
- Autó balesete volt és most komában fekszik három napja.
- Úristen. Ott van mellette a helyem. - Patattam fel az ágyról. fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt de ezt éreztem helyesnek.
- Nem mehetsz el. Kirúgnak a suliból, ha félbe hagyod a csereprogramot.
- Tudom. De ő fontosabb. - Halkultam el.
Igen, most jöttem csak rá, hogy ő a  mindenem. Ő kell nekem. az is lehet hogy ő már semmit nem érez irántam de én szeretem sőt imádom őt.
- Holnap vissza utazok hozzá. - Jelentettem ki határozottan.
- Én is megyek veled.
-Nem, neked nem kell jönnöd. Mindjárt vége a programnak . Téged nem rúghatnak ezért ki! -Nekiálltam és össze pakoltam. Mindent.
Mikor végeztem hulla fáradt voltam így le is feküdtem aludni.

Reggel Sophie még aludt mikor én elmentem. Hagytam neki egy üzenetett azzal, hogy szeretem és Angliában találkozunk.
Repülővel mentem, így gyorsabb volt.
mikor már a taxiban ültem Londonban elgondolkodtam azon, hogy mit mondok a
fiuknak. Egyáltalán neki.
Nem baj, majd úgy is jön magától. Remélem.
Tudtam melyik kórházban van mivel Sophie megmondta, így bediktáltam a taxisnak a címet és közöltem vele, hogy siessen. Pár perc múlva már ott is voltam. Felrongyoltam a 3. emeletre és megláttam a fiúkat.
- Te? -Akadt el Liam szava mikor meglátott.
- Majd később elmesélem. Bemehetek?
- Komában van - Szólt Louis.
- Tudom.- Feleletem halkan.
- Persze menj csak. De Harry még bent van. -Jött oda Zayn is.
- Rendben megvárom. -Helyet foglaltam az egyik fehér széken majd meredni kezdtem magam elé.
Halottam, hogy a szoba ajtaja nyílik Harry pedig könnyes szemekkel lép ki rajta.
- Szia. - Köszöntem ni és megöleltem.
- Szia. -Ölelt vissza.- Sok sikert, hátha rád felébred. - Mondta Harry és oda ment a többi fiúhoz.
- Rendben.
Beléptem a kórterembe és ott feküdt Ő. Abban a tipikus kórházi köpenybe, borzos hajjal.
Azonnal kitört belőlem a sírás.
Oda léptem hozzá és elmeséltem neki, hogy miért menekültem előle és, hogy mekkora idióta vagyok. Azt is mondtam neki, hogy ha felébred remélem megbocsájt nekem.
- Szeretlek. - Mondtam ki végül utolsó gondolatomat és szájára leheltem egy csókot.
De ami ekkor történt nagyon megrémisztett...