4.)Fejezet


4 komi és jön a következő:$
Remélem tetszik!♥

-Liza Borrow,Emma Cooks, Sophie Siggers, Kate Winbow.

Amint kimondta a nevünket barátnőmmel sikoltozva ugrottunk egymás nyakába.

-Kérlek ti még várjatok itt pár perce! Majd jövök és szólok hogy mehettek.

Letörölhetetlen vigyor ült ki mindkettőnk arcára. Leültünk a hosszú szék sorra majd vártunk.

Annyira kíváncsi vagyok hogy milyenek közelebbről! -Ujjongót barátnőm.-Szerintem ugyan olyanok, mint a többi srác. Biztos nekik is vannak hibáik és tuti, hogy a lányokkal is úgy bánnak, mint bárki más.Szerintem meg sokkal kedvesebben és jobban oda figyelnek rád. De te ezt csak azért nem érted, mert nem vagy akkora DIRECTIONER! Majd én csinálok belöled!-Jó akkor fogadjunk, hogy nem kell két nap ahhoz, hogy felszedjem őket. Majd miután vége az őszi szünetnek vissza megyünk Londonba a kollégiumba minden el lesz felejtve és megnyerem a fogadást.

Mosolyogtam barátnőmre.

-Rendben, de szerintem mások mint a többi fiú! DE akkor viszont felvilágosítalak.
A nagy barna bodri hajú ő Harry. A következő aki az asztalnál ült és répát evett ő Louis. A harmadik akinek fekete a haja ő Zayn.

Utána jött Liam szintén barna haj. Majd végül a kis szőke ő Niall.

-Szóval Bodri=Harry Répa=Louis Fekete haj=Zayn Sokat éneklős=Liam Szöszi=Niall. Értettem főnökasszony!

Mire kimondtam a rendező jött oda és szólt hogy, hogy mehetünk utána.

Elindultunk a végtelenek tűnő folyosón. A rendező egyszer csak megtorpant egy ajtó előtt amin egy csillag volt beleírva „One Direction” A szívem egyszer csak a normálisnál is jobban kalapált. Nem tudtam ugyan miért, hiszen még csak nem is ismerem őket.

Nyitódott az ajtó én pedig az ájulás szélén álltam. A rendező távozott mi négyen meg elkezdtünk lassan befelé menetelni.

Persze, hogy Sophie rontott be először és már mászott is rá azt hiszem Zaynre. Liza és Emma Louhoz és Liamhez mentek oda beszélgetni én pedig Niallhöz és Harryhez léptem oda.

-Sziasztok.-köszöntem oda a fiuknak akik egy szál gatyában álltak elöttem.

-Szia, Niall vagyok.-nyújtotta a kezét a kis szöszi.

-Szia, Harry a nevem. -nyujtotta kezét a bodri is miután Niallel kezet fogtam.

-Kate Winbow a nevem, örülök hogy megismerhetlek titeket .

-Tetszett a koncert?-kérdezte Harry.

-Igen, az egyik legjobb koncert volt eddig amin voltam. -mosolyogtam miközben leültünk egy nagy kanapéra.

-Annak örülök! Na mesélj valamit magadról! -mosolygott Niall.

-Hát....Ömh....Holmes Cheapelben születtem de most bácsikámékkal élek Mullingarban , mert a szüleimet két éve elvesztettem. Nem szivessen beszélek erről senkinek. Londonba járok egy bent lakásos suliba, legjobb barátnőm Sophie Siggers aki épp ott dől a röhögéstől.-mutattam a lány felé aki már Zayn ölében ült. „Gyorsan megy neki” Gondoltam majd vissza néztem Harryékre.-Azta tuti a sors akarta, hogy találkozzunk.-mosolygott rám Niall majd láttam rajta hogy kicsit pele is pirult a mondandójába.

-Miért is?

-Hát én Mullingarban születtem és haza is szoktam járni. Harry Holmes Cheapelben lakott és ő is szokott oda járni. Mi a fiukkal Londonba lakunk egy nagy közös házban. -mondta Harry fülig érő mosolyal.

Annyira jól elbeszélgettem ezzel a két sráccal hogy csak úgy repült az idő.

-Bocsáss meg Kate de nekem el kell mennem egy falatot bekapni, mert farkas éhes vagyok.-azzal felállt és távozott Harry.

Niallel ott maradtunk ketten és csak néztük egymást. Az a csodálatos, csillogó kék szeme csak úgy húzott be az álmok világába.

-Nincs kedved valahova elmenni kettesben? -vetette fel az ötletet Niall.

-Alap, hogy van. Csak adj két percet , hogy szóljak Sophienak. Lerendeztem a dolgot majd Niallel elindultunk London sötét utcáin .

Azt vettem észre, hogy egy parkban járunk mikor kirázott a hideg. -Fázol?-kérdezte Niall.

-Igen, egy kicsit.

Meglepett, hogy egyszer csak fogott magához húzót és jó erősen átölelt.

*Niall szemszöge*

Láttam rajta , hogy majd megfagy így hát magamhoz öleltem jó szorosan. Édes illatát éreztem miközben ő is vissza ölelt. Azt gondoltam , hogy ez a lány teljesen már mint a többi. Annyira elvarázsoló a gyönyörű arca és csodálatos barna boci szemei, hogy úgy éreztem SZERELMES VAGYOK!

*Kate*

Miután ovatossan eltolt magától mélyen bele nézett a szemembe. Helyes volt a srác de még nem voltam szerelmes! Nekem ennél több kell a szerelemhez mint két gyönyörű szempár! Ekkor eszembe jutott a fogadásunk és , hogy meg kell nyernem.

-Annyira szép szemed van.-mondta Niall elpirulva.

-Köszönöm , neked is! -mosolyogtam vissza.

 3.) Fejezet



Barátnőm beült a kocsijába én meg leültem mellé.

A több órás út a felének érződött mivel végig beszélgettünk, nevettünk, és énekeltünk.

Mikor bámultam ki az ablakon egyszer csak egy „London” feliratú tábla mellet haladtunk el.

Sophie felé fordultam és kérdően néztem rá.

Elintézte csak egy „ne izgulj” nézéssel majd újra az útra meredt.

Meg álltunk egy hatalmas stúdió előtt.

„One Direction concert tonight”

- Úristen nem mondod komolyan? Nagyon köszönöm cunci.

Öleltem át barátnőmet miután kiszálltunk a kocsiból.

-És még mim van? -Mosolygott csábosan.

-Kulcsod az öltözőhöz? -Nevettem fel.

-Majdnem, V.I.P. Jegyem van. -Kezdett el ugrálni.

-Ááááááá nem hiszem el. -Üvöltöttem én is ugrálva.

Beálltunk a végtelenek tűnő sorba. Röpke egy óra múlva már bent álltunk a helyünkön. Valahogy Sophie megoldotta hogy az első sorba álljunk így végre én is láthatom őket.

Ahogy tudták úgy húzták az időt. Végre elsötétedett a hatalmas terem. Egyszer csak 5 alakot pillantottam meg a színpadon. Nem hittem volna hogy egyszer még hasznát vehetem annak, hogy Sophie állandóan a zenéikkel nyaggatott.

Iszonyat jó műsorba volt részünk, viccesek, aranyosak de amin a legjobban meglepődtem, nem olyan volt mint a többi koncert.

Csak állsz ott énekelsz és még csak a hangok sem hasonlítanak a CD-n lévőre. Ez teljesen más volt. A hangok passzoltak teljesen hasonlítottak a klipesre és ez valahogy megfogott. A müsor sem olyan volt, hogy mindjárt elalszol hanem élveztem! Igen bátran jelentem ki , hogy élveztem , tetszett, jó volt!

-Nah milyen? Tetszik? -Kérdezte tőlem üvöltve , mert a hangos zene elnyomta a hangot amit igazából nem is bánok az ének hangom miatt!

-Szar......Unalmas.....-Komolyodtam el.

Sophie arcáról lefagyott a mosoly és csak bámult engem.

Megvártam a kellő hatás szünetet majd újra megszólaltam.

-Csak vicceltem! Nyugi nagyon tetszik és jól érzem magam!
Láttam hogy mond még valamit de már nem halottam a hangos zenétől.

Az este folyamán tényleg remekül éreztem magam! Mivel barátnőmnek V.I.P jegye volt a koncert után kérhettünk tőlük autógrammot és fotózkodhadtunk is velük.

Persze, hogy az elsők között álltunk öt firkantásra várva.

Mikor oda értünk az asztalhoz lefagytam.

Hogy lehetnek ilyen tökéltessek?
Először egy barna göndör hajú, zöld szemű fiúhoz léptem oda. Mialatt ő aláírta nekem a fényképet én az arcát fürkésztem. Annyira aranyos volt.

Gondolat menetemet Sophie szakította meg.

-KÖVETKEZŐŐŐŐ! -Ordította nekem , majd mutatott a többi srác irányába.

Másodszorra egy össze-vissza fésült barna hajú fiúhoz lépem oda.

Nagyon nem tudtam beazonosítani de répát evett.

Gyorsan alá firkantotta nekem a képet, majd mentem tovább.

Most jött az akit már kinéztem magamnak !

Fekete felálló haja és szép szemei levettek a lábamról.

Ott álltam és vigyorogtam mint valami tejbe tök.

Rám nézett majd kacsintott egyet.

Sajnos nekem mennem kellet tovább.

Most a rövid barna hajú srác jött. Ő énekelte a legtöbbet a koncerten, és meg kell hagyni , hogy iszonyat jó hangja van. De igazából mindegyikőjüknek.

Megkaptam a portrét majd léptem tovább. Utoljára jött a szőke herceg. Gyönyörű kék szemeivel meredt rám én meg megmozdulni nem tudtam.

-Oda adnád a fotodat? -Kérdezte mosolyogva.

-Oh, bocsi, persze. -Azzal oda adtam neki. Miközben elvettem a képet kezeink össze értek. Igaz , hogy csak másodpercekre de az volt életem legszebb másodperce.
Tovább léptem majd félreálltam mivel barátnőm jól elbeszélgetett velük.

„Olyan kis ártatlan és aranyos arca van. Tejföl szőke haja és sima fehér bőre megbabonázott.

Abba hagytam a gondolkozást , mert abból sok jó nem szokott kisülni. Végre Sophie is megérkezett mellém.

-Akinek piros V.I.P jegye van az jöjjön velem. Szólt a rendező majd elindult egy kis folyóson. Beléptünk egy kis helyiségbe ahol már a fiúk vártak minket.-Először én! -Mondta Sophie majd félrelökött engem és a fiúk felé vette az irányt.Miután vagy hatszor le fényképezkedett mindenkivel és vagy húsz csoportképet csináltak végre én jöhettem.

Csináltam mindegyikükkel egy külön képet majd pár közöset aztán tovább mentem....volna ugyanis a szőke megfogta a csuklómat és maga felé fordított.

Bele néztem abba a gyönyörűen csillogó szemeibe majd éreztem hogy fejem felveszi a paradicsom színét.

-Csinálunk még egy közös képet? -Mosolyodott el a „lovagom”.

-Persze. -Azzal fogtam magam majd oda álltam vele a gép elé.

Miután vége lett a fotozkodásnak is beszedték a jegyeinket és mondták , hogy itt várjunk.

Két perc múlva már jött is vissza a férfi.-Na most, akinek mondom a nevét az bemehet a fiúkhoz az öltözőjükbe.

-Kérlek,Kérlek,Kérlek! -Hallatszott Sophie szájából.

                                                2.) Fejezet

       Ígérem nem fogok ilyeneket írogatni! De szeretném tudni, hogy akik olvassák azoknak tetszik-e?! Ha esetleg 1-2 megjegyzés  formájában nyomot hagynátok az nagyon megköszönném!<3


                           És hát akkor itt a rész♥

-Sophie a frászt hoztad rám. -Öleltem át legjobb barátnőmet.

-Bocsi, megakartalak ijeszteni. Úgy látom bejött.

Kuncogott egyet majd elindultunk a már -már alkonyatban fürdő utcán.

-Miért is kísértél haza? -Kérdeztem már a ház előtt állva.

-Gondoltam itt alszok. -Rebegtette szempilláit.

Mosolyogva megráztam a fejem jelezve hogy bolond majd kinyitottam az ajtót.

Korom sötét fogadott a házba.

-Gondolom már alszanak. -Mondtam miután bezártam az ajtót.

-Nincs valami rágcsa? -Kérdezte Sophie a hasát simogatva.

- Mingyárt megnézem. -Bementem a konyhába keresgélni kezdtem valami rágcsi után. Miután a polcon megpillantottam egy chipses zacskót levettem majd visszamentem a nappaliba .

Mikor beértem az említett helyiségbe megdöbbentő látvány fogadott.

                BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Hangzott a nappaliban álló vagy hatvan embertől.

Annyira meghatott ez az egész, éreztem hogy könnyeim utat törnek maguknak. Letöröltem őket majd elvegyültem a tömegben.

Sorba jöttek oda hozzám az emberek megölelni és átadni az ajándékokat.

Jól éreztem magam kellemes volt a társaság.

Hét órakor már mindenki hazament .

Én megköszöntem Mary néniéknek és elindultam a szobám felé de a lépcsőn megállított valaki.

-Te meg hova mész? -Kíváncsiskodott Sophie.

-Aludni, fáradt vagyok.- Már indultam volna tovább a szobám felé mikor Sophie újra megszólalt.

-Nagyon sajnálom , de még nincs vége a napnak öltözz át mert elmegyünk vacsorázni.- Küldött felém egy aprócska mosolyt majd lement a lépcsőn.

Megvontam a vállam és bementem a szobámba.

Hajamat felkötöttem lófarokba , hogy ne legyen vizes majd beültem egy kád forró vízbe. Mikor kiszálltam megszárítkoztam és besiettem gardróbomba.

Felhúztam egy fekete csőgatyát hozzá egy fehér félvállas felsőt fekete cipővel és egy fehér mellényel.

Lementem a nappaliba ahol John,Mary,Sophie és a kis Justin tűkön ülve vártak engem.

-Mehetünk királylány?

-Persze.- Mondtam majd én is a kocsi felé vettem az irány.

Már majdnem elaludtam a kocsiban mikor éreztem hogy megáll a gépjármű és kinyitódik az ajtó.

Beléptünk egy nem túl nagy étterembe ahol már csak pár ember üldögélt az asztaloknál.

Megrendelte mindenki azt amit akart. Már a desszertnél tartottunk mikor a rádióra lettem figyelmes .

-Végre elérkeztünk az első helyre. Örömmel mutatom be nektek Anglia kedvenc együttesét a One Diretiont és tőlük a One Thinget.

Oldalba böktem Sophiet hogy figyeljen.

-Oké most halottam őket , tudok róluk egy csomó dolgot a könyv alapján, már csak látnom kéne őket. -Mondtam inkább magamnak.

-Te meg kikről beszélsz? -Kérdezte Sophie két süti falat között.

-Az együttesedről. -mondtam majd bele ittam a teámba.

Másnap reggel Sophie elkísért a munkába séta közben beszélgettünk.

-jaj, majdnem elfelejtettem ! Szombatra van még egy meglepetésem!

-Oha, na tök szuper. Alig várom már!

Megöleltem barátnőmet azzal beléptem a munkahelyemre .

Lassan teltek a hétköznapok.

Alig vártam már a szombatot, mert tudtam hogy Sophie mindig remek ötleteken töri a fejét.

Péntek este hulla fáradtan estem be a frissen vetett ágyamba de még így is nagyon nehezen aludtam el.

Szombat reggel úgy pattantak ki a szemeim hogy bele is szédültem.

Leszállingóztam a nappaliba ahol üdvözöltem a csipet csapatot.

Megreggeliztem majd felhívtam Sophiet.

-Szia cic, készen állsz egy jó nagy bulira? -Ordította Sophie a telefonba.

-Szia igen! Mikor és hova menjek? -Kérdeztem vissza izgatottan.

-Te sehova, én mindjárt ott vagyok érted és indulunk.

-Rendben! -Azzal letettem és bementem a gardróbba. Újonnan vett fekete koktélruhámba bújtam bele. Nem nagyon vagyok az a sminkelös típus de most feketére kihúztam nagy barna szememet és kentem magamra egy kis szájfényt.

Szerencsére kész lettem , mert pont Sophie lépett be a szobámba.

-PARTY HAAAAARD!! -Üvöltötte torka szakadtából Sophie.

-Érzem jó lesz ez az este :) -Azzal elindultam Sophie után.

Ahogy átléptem az iroda küszöbjét bácsikámmal találtam szembe magam.
-Mivel ez az első napod , gyere körbe vezetlek!
-Mondta majd elindult a hosszú sorok között.
Én csak lépkedtem utána és ámuldozva néztem az égbe nyúló polcokat rajtuk tele szebbnél szebb könyvel.
Egyszerűen mesés volt , valahogy úgy éreztem mintha azt egész boltot varázslat töltené meg. Régen jártam már itt, emlékszem még kicsi voltam és anyuval jöttem be és it játszottam amíg ő nem végzett a munkával.
John megállt egy ˝Olvasó szoba” feliratú tábla előtt.
-Most pedig jön a legszebb helyiség.-Közölte, kinyitotta az ajtót majd belépett a szobába.
Az eddigi látványtól se kaptam szikrát de ahogy beértem és körülnéztem az állam a földet súrolta.
Gyönyörű díszes polcok csodás könyvek a szoba közepén egy nagy kerek asztal körülötte fából faragott székek rajtuk bordó párnák. Az eggyik sarokba két barna fotel az ablak alatt összetolva.
Ott helyet foglalt bácsikám és mutattat hogy üljek le mellé.
Lehuppantam az ülőgarnitúrára és csendben ámuldoztam tovább.
2 perc után John törte meg a csendet.
-Na milyen? -Bökött fejével a polcok felé.
-Csodálatos. -Mosolyogtam rá.
-Nagyon örülök hogy tetszik. A feladatódal is tisztában vagy igaz?
-Persze, én leszek az eladó.
-Őrülök hogy figyelsz! -Azzal fogta magát és fellát.
Oda lépett egy polc elé és levett róla egy könyvet lesöpörte róla a port és átadta nekem.
-Tessék eböl tudsz készülni ha akarsz, Tudom hogy ez az utolsó éved a suliba ezért adom most neked.
-John bácsi örülök hogy szünet van semmi kedvem tanulni!
-Jól van na azért tartsd meg, apropó hogy megy a suli?
-Egyre nehezebb de túlélhető.
Itt újra csend uralkodott el a helyiségen.
-Mary néni mesélte hogy egyik nap egy fiú kísért haza. Ült le mellém.
-Igen, de semmi olyan nincs köztünk szimplán barátok vagyunk. Igazság szerint még nem találtam olyan fiút akire azt mondanám hogy ő életem szerelme.
-Jaj kincsem, egyszer majd eljön a te szőke herceged is!
-Ránéztem és mindketten elnevettük magunkat.
-Na gyere menjünk lassan megjön a szállítmány.-Fellát és elindult a raktár felé.
Példáját követve és is feltápászkodtam és kiléptem a szobából.

Mire oda értem már a teherautó is megjött és elkezdtük lepakolni róla az árút.

-Kate, nekem el kell mennem a postára elintézni néhány dolgot. Sietek vissza. -Azzal nyomot egy puszit az arcomra és távozott.

Szerencsére már csak egy doboz volt hátra amit az olvasó szobába kellet elpakolnom.

Elkezdtem kipakolni. Már vagy húsz perce pakoltam a hatalmas papír dobozt mikor a kezembe vett tárgy mintha megszólított volna.

Nagyon tetszett a külseje. A borítója színes nagy betűkkel rajta: „One Direction” nem halottam még soha erről a könyvről pedig John sokat beszél róluk.
Kipakoltam a maradékot, leültem a kényelmes fotelbe és elkezdtem olvasni.

Annyira belemerültem a könyv varázsába hogy észre se vetem mikor bácsikám visszaért.

-Kate odabent vagy? -Kiabálta John kintről.

-Itt vagyok az olvasó szobában . -Válaszoltam kérdésére.

John bejött de ebben a másodpercben megtorpant és elmosolyodott.

-Olvastál drágám? -A mosolya körbeérte az egész fejét.

-Igen ami azt illeti nagyon tetszik ez a könyv, sőt már majdnem kiolvastam.

-Értem akkor hazajössz velem vagy kiolvasod?

-Hát most már kiolvasom!

-Rendben. Legkésőbb négy órára legyél otthon.- Elköszönt majd távozott az ajtón .

Vissza ültem a fotelbe és folytattam az olvasást.

Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy a telefonom rezeg az asztalon.

-Szia Mary né......-nem hagyta hogy végig mondjam , mert közbevágott.

-Te meg hol a jó életben vagy? Tudod te mennyi az idő? -Halmozott el kérdésekkel.

-Mary néni nyugodj meg, itt vagyok a boltban és olvasok. Azonnal indulok haza.-Kinyomtam a telefont összeszedtem magam a könyvet a táskámba hajítottam bezártam az üzletet és elindultam haza felé.

Néztem a gyönyörű tájat ahogy a levelek fogócskáznak egymással .

Hirtelen egy kéz ragad meg hátulról és megállít.

Testemen áthaladt egy gyors hideglelés majd szembe fordultam az ismeretlen kéz tulajdonosával.

Hát elkezdtem a blogomat:) Szívesen Fogadok kritikákat is!
Remélem tetszeni fog! 

Egy esős őszi nap kezdődött minden....

Mullingar utcáin még pislákolnak a lámpák de a nap már felkelőben van. Ereje nem túl nagy hiszem október vége van már. Csípős hideg miatt mindenki siet a munkába csak egy lány van aki a park közepén ámuldozva nézi a fák lombjai hullását.
Barna kabátját összébb húzza majd órájára tekint.
-Indulnom kell. -Gondolta a lány és sietős léptekkel elindult.
Kényelmes cipőjében szelte az utat mígnem egy ajtóhoz ért.
"John könyvesboltja,,
-John bácsi megjöttem.
-Szervusz Kate milyen pontos vagy. -Mosolyogva üdvözölte a pult mögött álló bácsikája.
Kate bement a pult mögötti kis irodába ahol levetette kabátját és sapkáját melyből előbújtak hosszú barna fürtjei.


Kate mától kezdve ebben a könyvesboltban fog dolgozni ami évtizedek óta a családjáé. Eredetileg az anyukája vezetné az üzletet de mivel ő és férje két éve nyáron szörnyű balesetben meghaltak így John,Kate anyukájának testvére lett a tulajdonos.
A lány bácsikájánál és és perpillanat a boltban segít tevékenykedni az őszi szünet alatt.