25.)Fejezet


BOLDOG KARÁCSONYT MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK! :3

Na szóval, így karácsonyra meghoztam a részt. Eléggé a vége felé közeledünk, szóval szeretném megköszönni azoknak akik olvastak és számíthattam rájuk*.*
Szeretlek titeket*.*♥

Jó olvasást♥!

Az utcára lépve, arcomat égették a déli napsugarak. Lenge nyári ruhámba lágyan kapott bele egy szellő. Lassú léptekkel indultam el a stúdió felé. Párizs szépsége sokkal szebb volt nyáron, amikor virágok leptek el mindent, az emberek szívesen ültek kint a parkokban, sétáltak az utcákon.
Megint elmerültem városom gyönyörű szépségében, mikor telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Szia.- Szólt bele Carla.
-Szia.
-Mere vagy? 20 perce itt kéne lenned....!
-Mi? -Szökött fel a hangom.
-Jaj, Kate, ne mond nekem, hogy megint leszervezek egy fontos fotózást és erre te megint elkésel..-Carla kiváló menedzsment és olyan mintha az anyukám lenne.
-Greg már ott van?- Suttogtam a telefonba.

-Igen, itt. -Carla hangja inkább volt szánakozó mint türelmes.
-Jó. Sietek! -Letettem telefonomat és gyors léptekkel kezdtem szelni a párizsi utcákat.

Pár perc múlva már az öltözőmben lihegtem.
-Ne mozogj! Nem tudom megcsinálni a frizurádat!- Nyavalygott Ben, a fodrászom.
-Most futottam 5 házsarknyit, szomjan halok, mindjárt meghalok és azt kéred tőlem, hogy ne mozogjak? -Fintorogtam neki vissza a tükörbe.
-Jól van. Csak most már maradj. -Kiszedte az utolsó göndörítő izét is a hajamból majd szembe fordított magával és csak bámult.
-Mi az? -Néztem furcsán rá.
-Gyönyörű vagy. Gregnek tetszeni fog. -Kacsintott majd mikor vállon bokszoltam újra elhalkult.
-Pszt..ezt nem tudja senki..legyen is így. -Néztem rá csúnyán Benre.

Kiléptünk a szobából egyenest a fényekkel megvilágított stúdióba. Köszöntem Gregnek és gyorsan oda mentem Carlahoz, hogy ne lássa mennyire zavarba jöttem.
-Akkor kezdjük! -Tapsolt egyet a fotósom és már be is álltam a helyemre. A legkülönb arcokat vágni, miközben tiszta zavarban vagy, pedig már vagy huszadszorra Ő a fotósod, kicsit nehéz volt.
Carla szerint én vagyok,az egyik legügyesebb modellje. Hát én nem úgy érzem. Akárhányszor rá nézek Gregre, pillangók kezdenek száguldozni gyomromba. Barna felzselézett haja és zöld szempára mindig elvarázsolt. Persze, azt mondják, az ember csak egyszer lesz igazán szerelmes. Hát ez talán igaz. Nem úgy érzem magam vele, mint Niall-el. Az teljesen más volt. Hozzá a gyermek kori énem fűződőt, aki inkább nevetni, játszani akart. Greghez a vágy, az élni akarás vonzz. Soha senkit nem fogok úgy szeretni mint Niallt. Talán még most is azt mondanám, hogy szeretem. De túlélhető. Tovább léptem én is és ő is. Újságok, hírek, tv-ék vannak tele velük. Talán ő megtalálta a boldogságot más oldalán. Fogalmam sincs mi van vele. Megtanultam, hogy amit olvasok vagy hallok róluk, a háromnegyede nem igaz. Minden kapcsolatom megszakadt velük. Sophie-val is nagyon de nagyon ritkán beszélek csak. Hát, ez van ha az ember új életet kezd. Fel kellet nőnöm méghozzá igen csak gyorsan. De nem is bánom! Ez a két év alatt rengetek dolog változott, történt, és múlt el.
Végeztünk a képekkel amiket aztán szétválogattunk és már mehetett is mindenki a maga dolgára. Én úgy döntöttem, ma kicsit kikapcsolódok és lemegyek a közeli parkhoz.
Mivel eléggé nyár vége volt, így mindenki kiélvezte az utolsó napsütéseket.
A nap már lenyugvóban volt. Narancssárga fénye még utoljára megvilágította az utcákat. A fák között beszűrődött gyenge fény eltűnt és felváltotta a titokzatos sötétség.
Semmi kedvem nem volt haza menni, így még egy kicsit ültem az immáron üres parkban. Kezdet hűvös lenni így elindultam haza. Otthon vettem egy forró fürdőt majd lefeküdtem.







-Holnap nem kell menned dolgozni, a havas utak miatt lezárták az utakat. -Mondta Carla reggel.
Kinéztem az ablakon. A decemberi szürkület még jobban kihangsúlyozta a fehér hó buckákat a kertekben, utakon.
-Jól van. -Ültem le a forró csokimmal a fotelbe.
-Ja, és valami Sophie hívott. Azt mondta, mindenképp hívd vissza. Nagyon fontos! - Mondta ki teljes egyszerűséggel a szavakat, nekem viszont görcsbe rándult a gyomrom.
-Oké, vissza hívom! -Emeltem kezembe a telefont majd tárcsáztam.
-Szia. -Szóltam bele félve.
-Szia. -Vékony hangja megváltozott. Rekedtes volt.
-Miért kerestél?
-Beszélnünk kell. -Mondta szinte már suttogva.

Sziasztok:3

Na szóval most nem résszel vagyok..de az is jön hamarosan!
Csak annyi lenne, hogy ti olvasnátok-e ha ilyen iromány foszlányokat feltennék..?
Ha igen, dobj egy kommit:3

Na puszipá*.*

ÉS BOLDOG KARÁCSONYT :3 <3

24.) Fejezet*.*


Sziasztok:3

Szóval először is I luv HavxD♥
 Másodszor I luv hav♥
na és akkor a rész:P Szerintem nem lett olyan rossz de ezt döntsétek el ti. És esetleg meg is oszthatnátok velem egy kommentben:P♥
A másik, hogy a kövi rész...hát az az igazság mivel Kate "így" dönt, a következő rész már pár évvel később fog játszódni. Olyan kettő...Három..Remélem Értitek:D


És méz szagú a kezem, de fogalmam sincs mitől*.*

Jó olvasást!♥

-Mi a baj? -Nézet aggódva mélyen a szemembe.
-Hát semmi! -Mosolyogtam zavartan. Nem voltam készen rá, hogy elmondjam neki. De ő sem!
-Túl jól ismerlek már ahhoz, hogy elhiggyem az ilyen mondataidat! -Ölelte át vállamat és adott puszit homlokomra. Könnyek kezdtek szaladgálni arcomon. Gyors kézmozdulattal töröltem le őket de már késő volt.
-Hééé...Ne sírj! Mond el mi van!
-Nem tudom, ki bírja-e a kapcsolatunk. -Motyogtam össze valami értelmes mondatot.
-Mit? -Niall kezdett egyre idegesebb lenni és én tudtam, hogy nem húzhatóm évekig az időt.

-Felhívtak -Kezdtem szépen lassan. -Párizsból. -Felnéztem Niallre aki kíváncsian fürkészte arcomat.
-Ééééés? -Kérdezte végül. Vettem egy mély levegőt és elmondtam neki mindent! Az állást, hogy ki kéne hozzá utaznom Párizsba.
-Nem mondom, hogy nem fáj. De vállald el! Kimész pár hónapig, közben meglátogatlak amint tudlak aztán haza jössz!
-Mosolygott mintha csak a világ legboldogabb hírét közöltem volna vele.
-Nem Niall, úgy érzem nem érted! Állandó állást kaptam Párizsban. És te sem egy átlag ember vagy, hogy minden héten legalább egyszer eltudnál jönni! El szeretném vállalni, viszont akkor Harry-nek lenne igaza és összeroppannál. -Hadartam el.
-Harry előbb tudott róla mint én?- Nézett maga elé. Hangja megsemmisült volt.
-Hát..nem tudtam mit csináljak. Nem akartam neked fájdalmat okozni!- Magyarázkodtam.
-Úgy látszik benne jobban megbízol mint bennem! -Szeme könnyes volt mikor rám nézett.
-Dehogyis! -Próbáltam menteni a menthetőt.
-Hát pedig nagyon úgy látszik. -Suttogta.
-Niall kérlek, csak neked akartam jót.
-De ha nekem elmondod én nem tudnám veled megbeszélni és kitalálni valami okosat?!
-Nem akartam, hogy megint miattam szenvedj!
-Vállald el! -Komoly arcáról semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni.
-Mi?
-Vállald el! Nem maradhatsz csak miattam! Fiatal vagy! -Miért jön mindenki evvel? -Élned kell az életed. Én nem dönthetek helyetted, sem az életedről. Ezt csak neked kell meghozni, ezt a nehéz döntést. -Felállt, majd bement a házba. Utána siettem.

-Niall várj! Nem vállalom el! -Hoztam meg a határozatot.
-Nem! El kell vállalnod!
-De szeretlek!
-Ez nem változtat azon, hogy nem érzed itt jól magad. A szerelem nem elég a boldogsághoz!
-De nekem igen! -Fakadtam ki.
-Nem, nem elég. Neked se!
-Miért akarod, hogy mindenáron elmenjek? -Arcomat teljesen eláztatták a sós cseppek.
-Mert szerelmet találsz máshol is. Viszont fiatal nem leszel újra.- Ezek össze beszéltek Harryvel?
-De én most vagyok igazán szerelmes! Beléd! -Suttogtam magam elé.
-Én nem! Valljuk be ez csak egy fellángolás volt! Nem is volt igazán szerelem! -Arca elég komoly volt. Nem is tudtam feldolgozni azokat amiket mondott!
-Mi? Neked talán! De ha így gondolod már itt sem vagyok! -Kaptam fel táskámat és elindultam. De mivel?
-Szia. Értem tudnál jönni a fiúkhoz? -Bőgtem a telefonba.
-Persze. -A telefon elhalkult én meg csak néztem a gyönyörű narancssárga napot ami éppen akkor kelt fel. A föld mögül éppen akkor kukucskált elő mégis varázslatos hangulatot keltett.
Sophie kocsija pár perc múlva parkolt a ház előtt majd gyorsan beszálltam.
-Ne kérdezz semmit csak vigyél haza! -Parancsoltam. Sophie tudta, hogy úgyis elmondom majd neki, így nem is nagyon kérdezősködőt.
-Holnap hívlak! -Csaptam be a kocsi ajtót. Beérve azonnal leültem Mary-kel és elmondtam nekik mindet. Niall-től Párizsig.
Teljesen egyetértettek abban , hogy el kell vállalnom.
Már nem is hezitáltam rajta. Úgy sincs már sok értelme , hogy itt maradjak!
Felhívtam Sophiet és miután mindent elmondtam neki vissza hívtam Carlat -mint kiderült ez a modellügynökség vezetőnőjének neve- és közöltem vele, hogy elvállalom és még a héten érkezek. Nagyon örült a hírnek. Miután mindenkit boldoggá tettem én fáradtan, szomorúan és összetörve zokogtam az ágyamban mikor telefonom rezegni kezdet.
Harry volt az.
„ Nagyon helyesen döntöttél! Niall megtalálta az ajándékaidat és köszöni! Remélem azért velem tartod majd a kapcsolatot. Szia!”
Hát hogyne! Véglegesen el akartam felejteni az össze rá emlékeztetett dolgot.


                            ~Niall~

Az emberek csak akkor becsülik meg a dolgaikat amikor már elvesztették őket. Persze, hogy szerettem még Katet. Persze, hogy a tűzbe mentem volna érte! De így lesz a legjobb neki! Lehet most még fáj, de idővel rájön, hogy igaza volt mindenkinek! Nem lehetek én az aki nem engedte , hogy legyen élete! Nem marasztalhatom magam mellet. Míg én élvezem, addig ő tudom, hogy legszívesebben elzárkózna a külvilágtól és csak kettesben szeretne lenni. Csak ez nagyon nehéz. Főleg nekem!
Boldogan fogok vissza emlékezni minden együtt töltött időre, ölelésekre, csókokra.
A szobám falán lévő rengetek képről is Kate mosolygott rám, de nem bántam. Legbelül megöl viszont így a legjobb. Mint a kettőnknek magunkra kell most egy kicsit figyelnünk.
- Szeretlek -Suttogtam lefekvés előtt  majd álomba sírtam magam.

                            ~Kate~

Bepakoltam mindent a bőröndjeimbe. Holnap reggel még elbúcsúzok Sophie-tól aztán irány Párizs. Irány az új élet!
-Szeretlek- Suttogtam lefekvés előtt és álomba sírtam magam.

23.)Fejezet

Sziasztok:3

Ehhez a részhez hozzá fűzni valóm nincsen*.*


Viszont Emmának nagyon köszönöm a lelkesítő beszédét!!

Köszönöm♥

Jó olvasást!♥

Londonba úgy érkeztünk meg mint a jó gyerekek. Persze Louis volt a legkíváncsibb de mégse mondhatom el neki mit csináltunk. Az titok!
-Nem tudom mikor jövök, de sietek! -Nyomott gyors puszit arcomra kedvesem majd kisietett az ajtón.
-Hova ment Niall?- Jött ki a konyhából Zayn félmeztelenül. Inkább elfordult majd megvontam a vállam.
-Azt hittem, együtt van dolgotok.
-Hát nem. Ma épp szabad napunk van! -Ült le mellém a hatalmas krém színű kanapéra.
-Végre. -Sétált le Harry is.
-Mi végre? -Értetlenkedett Liam. Huhh de jó, mindenki itt van csak Niall lépet le titokzatosan.
- Nem kell menni őrült,sikítozó tini lányok közé és eljátszani, hogy mi vagyunk a világon a legboldogabbak. -Grimaszolt Harry.
-Ma pihenés vagy terveztetek valamit? -Nézett végig az álmos társaságon Zayn.
- Szerinted? Bár én találkozom Eleanorral délután. - Vakarta meg tarkóját Lou.
-Ma lazulás és lustulás. -Közölte Harry.
-Hát akkor én elmentem. -Álltam fel.
-Hova?- kíváncsiskodott Harry.
-Még nem tudom. Talán...elmegyek egyet sétálni. -Vontam meg vállam és az emelet felé indultam.
-Ne menjek veled? -Kiabált utánam Harry.
-Nem kell. -Válaszoltam.
Bementem a Niall-el közös szobánkba. Bementem a gardróbba majd körülnéztem mit is vehetnék fel egy enyhe őszi napon. Végül döntöttem egy sötétkék farmer nadrágban, egy rövid ujjú pólóban,és egy lenge kis kardigánba.
A fiúk háza jól elvan rejtve a belvárostól így elég sokat kellet sétálnom mire végre találtam egy parkot ahol emberek is voltak. Végig sétáltam a parkon keresztül míg a vígan szaladgáló gyerekeket, a szerelmes párokat és az eleven kutyusokat akik épp a gazdájukkal játszottak.
Leültem egy eldugott padra. Remek volt a friss levegőn kicsit kiüríteni a fejem bár ennél jobban már nem ment. Nem bírtam sokáig egy helyben ülni így elindulta valamerre. Csak sétáltam a Londoni utcákon csodálva a város szépségét. Már azt se tudtam merre felé vagyok. Elhaladtam egy ajándék bolt mellet. Bementem. Gondoltam veszek Niall-nek egy bögrét szülinapja alkalmából. De sikerült majdnem a fél boltot felvásárolnom neki.
Épp, hogy kiértem az üzletből Niall hívott.
-Szia.
-Szia, merre felé vagy?
-Eljöttem kicsit sétálni. Otthon vagy már?- Kérdeztem.
-Most indulok haza.
-Értem jössz?
-Persze. Hol vagy? -Itt körülnéztem.
-Gyere a London Eye-hez. Ott várlak.
-Rendben.
-Puszi. -Nyomtam ki a telefont és elindultam az út túloldalára ahova a találka lett megbeszélve.
Pár perc múlva már haza felé tartottunk.
Az út és még az este többi része is csendben és igazából sehogy se telt.
Mindenki elvolt a saját dolgával.
Mindig attól féltem, hogy megszeretek valakit és egy ideig jó, amíg tudsz a másiknak újat mutatni, amíg megvan a varázs kettőtök között. Úgy gondoltam ez a házasság után jön el. Ez elég hülyén hangzik de amikor elvesz egy férfi egy nőt utána már van egy rendszer az életükbe amit semmi szórakozással nem rúgnak fel. Féltem,hogy a mi kapcsolatunkból is elfogyott/ el fog fogyni és utána már csak úgy vagyunk egymás mellet.

Imádtam Niallt. Viszont mindennap támadások. Utálkozó üzenetek és gazdáik. De erősnek kell lennem. Niall miatt.

Az emberek egyszerűen nem tudják elfogadni, hogy boldogok vagyunk. Mindenáron tönkre akarnak tenni minket. Őt. A bandát. Mindegy. Csak legyen valami szaftos pletyka az újságban.
Képesek házasságokat, szerelmeket, boldog embereket tönkre tenni csak hogy megkapják a jutalmat érte. Szörnyű. Undorító!

Este már épp a lefekvéshez készülődtünk mikor telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Ismeretlen. -Néztem a kijelzőt.
Ujjam a képernyőre helyeztem és elhúztam a kis zöld ikont.
-Jó estét kívánok Kate Winbowot keresem. -Hadarta egy szúrós, mély női hang.
-Én lennék az. -Szóltam halkan.
-Egy Párizsi modellügynökségtől hívom. Ha jól emlékszem tavaly decemberben jelentkeztek hozzám míg csereprogramon voltak. -Hát itt teljesen lefagytam. El is felejtettem! Sophie-val csak hülyülésből töltöttük ki a lapot és mentünk el a fotózásra...gondoltunk úgy se vesznek fel minket. -Örömmel közlöm önnel, hogy a fényképek tetszettek a kollégáimnak. Szeretnénk együtt dolgozni magával itt Párizsban. -Köpni, nyelni nem tudtam. Velem? Párizsba?
-Ezt még át kell gondolnom! -Mondtam rémülten.
-Rendben amint átgondolta, hívjon. Viszont hallásra. -A nő már le is tette. Most ez jó? Vállaljam el? De mi lesz Niall-el? Nem hagyhatom megint szenvedni! Nem, nem vállalom el! De végül is...NEM! Beszélnem kell Harryvel!
-Harry!! -Dörömböltem ajtaján remélve, hogy még nem alszik.
-Mi van? -Dörzsölte meg szemét álmosan majd berontottam a szobájába.
-Beszélnünk kell, sürgős! -Ültem ágya szélére és vártam míg ő is leül.
-Mi a baj? -Elmeséltem neki mindent. Az elejétől a hívás végéig.
-Niall összeroppanna! -Kezdte. -De te sem adhatod fel a jövődet és ülhetsz életed végéig itthon! Ő eljárhat koncertezni, bulizgatni, szórakozni. Éli az életét amíg te hol vele mehetsz hol nem de inkább az útólsó. Mit szoktál itt csinálni egyedül? Takarítasz! Tizenhét éves leszel könyörgöm! Most neked is élned kéne az életedet nem pedig ide bezárva lenni.
-De Niall szeret engem! -Mondtam csalódottan, mert fájt amit mondott viszont igaza is volt.
-De a szeretete nem adja vissza neked a fiatal éveidet! -Basszus! Nem bánthatom meg! Ki van zárva!
-Inkább ülsz itthon hetven éves korodig amikor meghalsz az unalomban? -Nézett kérdően. Várt egy pár másodpercet majd folytatta. - Szerelmet még találhatsz, de fiatal soha nem lehetsz újra. Ezt jegyezd meg! -Majd lefeküdt az ágyába. Szomorúan baktattam ki a szobából. Gondoltam Niall már úgy is alszik. Felhúztam meleg téli kabátomat majd kimentem az udvarra. Helyet foglaltam a virágoskert közepén álló padon majd meredtem a sötét éjszakába.
Percekig ott ültem és csak néztem a távolba. Nem gondolkodtam. Túl sok a gondolat és fáradt vagyok most ehhez. Egy meleg kéz simított végig vállamon majd tulajdonosa leült mellém.

22.) Fejezet


Sziasztok :3
Nagyon sajnálom a lemaradást, de most hosszú résszel érkeztem*.*
Remélem tetszik majd és írtok kommenteket!
Mivel kellenek a kritikák így 3 komment és következő!
Ne haragudjatok, hogy ilyen szőrős szívű vagyok de úgy gondolom nem csak ketten olvassák a blogom így össze tudjátok hozni a 3-at főleg,hogy nektek 3 perc de nekem ez 4 órámba telt!
De azért szeretés van♥
Ja és Emma, Vicsi ti nem fogjátok szeretni ezt a részt! :P
>Bocsi de nem érzem magam elég mocskosnakxDD<
Jó olvasást!*.*♥

Amerika bámulatba ejtő hely. Mindenhol vidámság, tele van élettel. Napközben volt lehetőségem járni a városokat és mindet megnézni míg a fiúk épp dedikáltam vagy épp koncerteztek. Persze egy csomószor é is ott voltam.

Amikor nem volt semmi fontosabb dolgunk elmentünk a Floridai Disneyland-be mivel Liam egész úton ezzel idegesített mindenkit.
Pár napra Eleanor és Perrie is csatlakoztak hozzánk, akkor ők romantikáztak. Niallel rengeteg időt tudtam kettesben eltölteni hála' istennek!
Bejártuk az egész országot.

-Kate, figyelj rám! -Simogatott meg Niall a kocsiban mikor épp California felé tartottunk.
-Mond. -Fordultam felé és mosolyogtam rá.
-Tudom, hogy féltékeny vagy a sok lányra akik megrohamoznak minket nap mint nap. De nem kell félned! Nekem egyik se jelent annyit mint te! -Ölelt át.
-Niall. Eszembe se jutott, hogy féltékeny legyek. -Nevettem el magam.
-Huhhh...akkor jó. -Nevetett velem.

Lezajlott a már jól megszokott ütemű koncert.

Csukd be a szemed! -Takarta el kezével szememet Harry.
-Héé, mit csinálsz? -Kezdtem vad kapálózásba.
-Nyugodj meg királylány.
- Hova megyünk?
- Mindjárt meglátod!

Bevezetett egy szobába majd elengedett. Egy gyertyafénnyel teli szobába léptünk ami tele volt szórva rózsa szirmokkal. Harry kiment becsukva maga után az ajtót.
Helyet foglaltam a megterített asztalnál majd vártam azt a személy akit legszívesebben azonnal letámadtam volna mikor megláttam öltönyben és egy üveg pezsgővel.
-De ciki. Én nem vagyok kiöltözve. -Játszottam a kétségbeesettet.
-Te így is gyönyörű vagy! -Ült le velem szembe.
-És mit ünneplünk? -Kezdtem vizslatni a vacsorát.
-A szerelmünket. -Csókolta meg kezem.
Imádtam, hogy amikor akár csak egy szabad perce is van rám gondol. Felbecsülhetetlen dolog volt számomra, hogy itt volt nekem. Soha nem értettem azokat az embereket akik tűzbe mentek volna valakiért. Soha nem éreztem ezt az érzést hiszen futó galandokból soha nem lesz ilyen nagy a szerelem. De Niall megtanított szeretni, bánni az érzelmeimmel. Mellette nem csak egy lány vagyok, hanem az a lány! Niall barátnője. Fantasztikus érzés mikor esténként bebújsz valaki mellé és átkarolva alszotok el. Reggelente érzed bódító illatát. Odabújhatsz hozzá amikor csak akarsz. Csókjai tele vannak vággyal és szenvedéllyel.
Csak remélni tudom, hogy egyszer minden ember lesz ilyen szerencsés, hogy átélje ezt.

-Annyira hiányozni fogsz! -Fordultam vissza a reptérről még egy pillantást vetve Amerikára. Az álmok országára.
Felszálltunk a repülőre majd elindultunk Anglia felé.

Kiérve a terminálból kirázott a hideg így gyorsan elő kerestem mellényemet majd elindultam a taxi felé. A forró időjárásról áttérni az esőre kicsit nehéz volt de meg lehet szokni. Niall-el megbeszéltük, hogy haza megyek egyedül ő meg majd utánam jön.
Kiszállva a ház előtt megláttam John akihez csak úgy száguldottam oda.
Jó erősen magamhoz öleltem majd adtam neki egy puszit.

-Jaj de örülök neked, Kate!
-Én is neked John bácsi.
-Mennyit változtál három hónap alatt! -Nézett végig rajtam.

-Dehogyis! -Nevettem.
Bementünk a meleg házba ahol Mary szokás szerint a konyhába sürgött forgott, Justinka pedig a nappaliban játszott.
-Sziasztok. -Köszöntem hangosan. Mind a ketten átöleltek majd hagyták, hogy kipakoljam a bőröndjeimet.
Mire elpakoltam minden elég késő volt így bedőltem ágyamba.
Kaptam egy SMS-t Niall-tól,hogy csak holnap délután tud jönni szóval holnap összefutók reggel Sophie-val.
Ő sajnos nem tudott eljönni Amerikába mivel fősulira tanult egész nyáron.

Másnap találkoztam Sophie-val és az egész napot szinte együtt töltöttük.
Beszélgettünk arról, hogy elmegy egy orvosi egyetemre, na itt szoba került, hogy én mit fogok csinálni. Mivel csak egy érettségim van és egy rendezvény szervezői igazolványom így elkezdek először csak szülinapi bulikat rendezni.

Este már Niall is átjött.
-Szeretlek- Csókoltam meg.
-Én is te marharépa. -Elsöpört egy tincset a szemem elől majd megölelt.
-Van egy meglepetésem. -Hajolt le az ágyam mellé. -Bontsd ki! -Nyújtott át egy sárga lezárt borítékot.
-Két repülő jegy Párizsba?! Úristen köszönöm Niall. - Borultam nyakába. -Fel kell hívnom Louist, hogy pakoljon. -Tettetem telefonhívást.
-Hééé...gondoltam együtt megyünk. -Nevettet.
-Rosszul gondoltad! -mondtam halál komoly arccal. -Nyúgi csak vicceltem. -Böktem oldalba. Öcsém, lassan beutazom az egész világot.

-Holnap indulunk?
- Igen de csak pár napról lenne szó. Sajnálom! -Nézett kiskutya szemekkel.
-Pár nap a mennyben tökéletes! -Öleltem meg.
Korábban lefeküdtük mivel elég korán indult a repülő.

Johnékat is meglepte a hír de megnyugodtak mikor mondtuk, hogy csak két napra megyünk.
Siettünk, hogy elérjük a Párizsi járatott.
Párizsban már nem volt olyan őrjítő hőség de még lehetett strandra menni. Hát mi ki is használtuk ezt az alkalmat egy jó nagy strandolásra. Persze, hogy az első célunk a csúszdapark volt.
Bejártuk egész Párizsot majd elfoglaltuk a szállodát.
Megbeszéltük, holnap csak romantikázni fogunk. Nem mintha nem azt csináltuk volna mindig mikor együtt vagyunk.
Este még gyorsan leszaladtam a portára egy törülközőért de amilyen sík hülye vagyok elfelejtettem melyik szobába vagyunk. Kerestem egy tíz percet mire vissza találtam.
-Niall hoztam türcsit! -Nyitottam be a kihalt szobába.
Az egész házban csend volt, kezdtem kicsit bepánikolni.
Benyitottam a hálószobába. Először el sem hittem amit láttam. Az ágy tele rózsaszirmokkal, mindenhol egy fehér gyertya égett.

-Hogy tetszik? -Jött elő Niall a gardróbból.
-Szóhoz sem jutok! -Tettem le a törülközőt egy kis asztalra majd közelebb léptem hozzá.
-Gyönyörű vagy ma este.- Simított végig derekamon.
-Te meg rohadt jóképű .- Mosolyogtam.

Óvatosan hátradöntött az ágyon majd nyakamat kezdte csókolgatni.

Reggel Arcomat égette a nap így inkább megfordultam.
Niall nézett velem farkas szemet. Rámosolyogtam jelezve tökéletesen vagyok.
-Élveztem a tegnap estét. - Mondta.
-Én is . -Pirultam el.
-Szeretlek. - Súgta.
- Szeretlek. - Válaszoltam.

I'm love with you and all these Little Things*.*

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=6wBzR7zhA0g

Itt a fiúknak a legújabb számuk a LITTLE THINGS  és DNJASMCALCVKNMSOL!!
Nagyon aranyos és megható szerintem!
Köszönjük Ed Sheeran*.* <33333

21.) Fejezet


Sziasztok Nájdzsöl vagyok:3 >Bocsi ezt muszáj volt!:)<


Szóval sziasztok:3
Nagyon köszönöm az értékeléseket!♥*.*
Még mindig az a kérdés ki az aki olvasna nem 1D-s sztorit??:O :D

Annyit szeretnék még mondani, hogy az elkövetkező részekben talán 1-2-ben fel lesznek kicsit gyorsítva az események mivel kicsit le vagyok maradva a terv szerinti dolgoktól!
Ehhez a részhez jó olvasást szeretés van!♥

Lassan nyitottam ki szemeimet az ablakon beszűrődő erős fény miatt. Kezem égett a reggeli hőségtől. Nyújtózkodtam egy hatalmasat és lassan felültem. Látva Niallt aludni kedvem volt vissza feküdni mellé és jó szorosan átkarolni.
Felpillantottam a faliórámra ami fél 11-et mutatott. Rögtön kipattantak álmos szemeim és ébreszteni kezdtem Niallt.
-Mmmmm.- Nyöszörgött. -Ne már, álmos vagyok!-Hessegetett el kezeivel.
-Akkor is ha azt mondom fél óra van a dedikálásig? -Hajoltam fölé és lefogtam kezeit.
Amint kimondtam a szavakat, óvatosan letolt magáról majd elfutott a fürdő felé.
Tegnapi ruháját felhúzva rohant ki onnan majd adott egy puszit és elviharzott.
- Se szia, se semmi. -Lépett be Sophie maga mögé nézve.
- Hagyjad. Siet! -Mondtam neki majd felhúztam melegítő szettemet.
- Csak ennyi táskát hozol? -Méregette a földön heverő bőröndöket.
-Ne már! Benne van a fél szobám.
- Nekem kétszer ennyi cuccom van.
-Na akkor mi már fel sem férünk a repülőre!- Nevettem.
- Én ma még semmit nem ettem! -Simogattam a hasam.
-Akkor gyerünk! Ma csajos nap! Ez az! -Ugrott egyet és tapsikolt mint valami elmebajos.
-Tényleg! Te hogy jutottál be? -Néztem Sophiera egy falat szendvics után.
-Még mindig a kis kő alatt van a kulcs! -Kacsintott rám. Egy tálca szenyót öt perc alatt bepusztítottunk!

-Irány vásáróni! -Vágta hozzám kötött pulóverem majd már nyitotta is az ajtót. Az őrületbe visz a sok vásárlással, nem mintha nem élvezném.
Egész nap jártuk a várost. Sophie nem elégült ki Mullingar ruhatárával így el kellet vele kocsikáznom Londonba. Ott még felvásárolta magának vagy három boltot aztán elindultunk végre haza felé.
-Ezeknek a ruháknak a felét nem fogod hordani.
-Az lehet. De van választék. -Vonta meg vállát.
-Elképesztő vagy. -Böktem oldalba. - Ugye tudod, hogy a barátnők kölcsön adják egymásnak a ruháikat? -Mosolyogtam rá.
-Ahj..szerinted tényleg magamnak vettem ennyi ruhát?? -Húzta fel egyik szemöldökét majd vissza pillantott az útra. -Fel kellett újítani a ruhatáradat! -Nevetett rám.
-Szóval ódivatú vagyok? -Tettetem szomorúságot.

-Azt nem mondanám, inkább túl egyszerű! -Szerettem benne, hogy ilyen őszinte bár néha hazudhatott volna.
-Remek! -Kinéztem az ablakon ami keresztül a gyönyörű tájat vizslattam. A fák magasba nyúló lombkoronái és a dombok végtele hosszúsága olyan mese szerű volt. Az ég kék a nap hét ágra süt ennél szebb nincs is!
- Vajon milyen lesz Amerika? -Kérdeztem Sophietól.
- Vagány. Menő. És rohadt jól fogjuk magunkat érezni!
- Bíztam benne bár volt valami ami azt súgta : ne tedd!

Sophie leparkolt a házunk előtt. A nyakunkban is szatyor lógott a szobám felé tartva. Mikor végre begyömöszöltem mindent a szekrényembe Sophie elköszön én meg elmentem aludni!
-Holnap nagy nap lesz!- Mondtam a plüss macimnak aki mindig jó hallgató társnak bizonyult.

-Neeeeee már....! -Nyöszörögtem kezemet szemem elé téve!
-Kelj fel! -Ugrált rajtam Niall és csikizett.
-De nem akarok!
-Akkor itt maradsz!- Szált le rólam és indult meg az ajtó felé.
-Ne várj! Mindjárt kész vagyok! -Ugrottam ki az ágyamból és indultam meg fürdöm felé.
Gyorsan lefürödtem, hajat mostam majd felhuztam egy kényelmes mégis csinos bézs színű nadrágot egy lenge polóval és egy boka cipővel. Szettemet kiegészítettem egy fehér bőr dzsekivel és egy kis táskával amiben minden fontosabb dolog benne volt.
Elköszöntem Maryéktől majd a fiúk lehordták a bőröndjeimet. Beszálltunk a hatalmas kocsiba és elindultunk a reptér felé.
-Kezdetét vette életünk legjobb nyara!! -Üvöltötte Louis, bekapcsolta a rádiót és kinyitott egy üveg pezsgőt.

20.) Fejezet

Hello:3
Köszönöm szépen az értékeléseket!
Egy fontos kérdésem lenne!
Ki az aki olvasna egy nem 1D-s történetet?
Válaszaitokat várom alulra:P

Jó olvasást!♥

-Ígérd meg, hogy nem borulsz ki! -Kezdett idegesíteni, hogy így húzza az időt.
-Persze, persze! Csak mondjad már.
Hosszú másodpercekig csend uralkodott a telefonba majd végül Liam kimondta azt amitől a legjobban féltem.
-Niall későbbre tartogatta a hír. Nem akarta még nehezebbé tenni a tanulásodat.
-És inkább köszönés nélkül ment volna el turnézni?-Kiabáltam ingerülten.
- Értsd meg csak neked akart jót. - Ebben volt valami. Így is ez a sok tanulás. És mivel ismer, tudja, hogy teljesen kiborulnék egy ilyen hírtől.
- Persze értem. És mikor indultok? - Hangom lehalkítottam.
- Pont az érettségid után két nappal. Próbálj most csak a tanulásra figyelni! Ráérsz utána is izgulni! - Nevette el a végét. Csak én nem tartom ezt olyan viccesnek?
- Jól van. Köszönöm, hogy szóltál róla. És nem mondom Niall-nek! Szia. -Letettem a telefont és az agyam megint kattogni kezdett. Ha egész nyáron turnéznak, az három hónap-néha annyira imádom, hogy ilyen matek zseni vagyok-az rengetek idő! Ki tudja mi történik addig velünk. Vele.
Vissza ültem asztalomhoz és inkább a tanulásba temettem magam.

-Ahhh végre túl vagyunk rajta! - Ült le mellém egy padra Sophie.
- Igen, én is őrülök. Te tudtad, hogy Zayn elmegy turnézni nyáron? -Váltottam gyorsan témát és tértem a lényegre!
- Persze. - Jelentette ki nyugodtan.
- És hogy hogy nem vagy kiborulva miatta?
- Megbízom benne. Amúgy is úgy halottam Niallnek van valami meglepetése a turnéval kapcsolatban neked. -Bökött oldalba és kacsintott rám.

-És mi az?
- Nem mondhatok semmit. Inkább kérdezd meg őt. -Mutatott a hátam mögé, ahol épp Niall közeledett felénk.
- Szia.- Ugrottam nyakába és szorosan megöleltem.
-Szia. -Felemelt és megpörgetett a levegőben. Megindultunk a pad felé ahol még az előbb Sophie ült de most már nyoma sem volt.
-Kate, szeretnék valamit elmondani ami valószínűleg először sokkolni fog de remélem utána majd őrülsz a hírnek. -Nézett rám komolyan. Kék szemei csillogtak a nap erős sugaraitól. Kicsit összébb húzta szemhéját majd vett egy nagy levegőt.
- Szeretném, ha velem jönnél Amerikába. - Mondta el szépen lassan valószínűleg azért, hogy ne kapja egyből szív infarktust. Először csak meredtem rá majd mikor eljutott már az agyamig is, hogy megyek Amerikába, önfeledten kezdtem ugrálni és tapsikolni. Nem zavart, hogy a parkban mindenki minket néz! Csak a jelen számít.
-Imádlak! Köszönöm! Honnan tudtad, hogy ez az álmom? -Borultam nyakába miközben a sírás kerülgetett és jó szorosan mellkasába bújtam.
-Az ember mindent megtesz, hogy a szerelme boldog legyen.-Kacsintott és avval az idegesítően bájos mosolyával nézett rám.
- Szeretlek -Csókoltam meg puha ajkait majd mélyen beszívtam bódító illatát.
-Holnap után indulunk, igaz? -Tértem vissza a földre.
- Igen. De honnan tudtad? -Tolt el kicsit magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Női megérzés. -Böktem oldalba majd elindultunk, hogy össze pakolhassak és persze szóljak a családomnak.
- Sziasztok .- Nyitottam be a nappaliba ahol Justinka már Niall nyakában is volt.
- Én már nem is kapok? -Néztem szomorúan Justinra és tártam szét a kezem. Oda rohant hozzám és jó erősen megszorongatott.
- Niall, de őrülök, hogy látlak .- Veregette meg az említett személynek a vállát John bácsi.
A pasik bevonultak a kanapéra míg én kimentem Mary nénihez.
- Szia. -Öleltem meg hátulról majd nyomtam puszit arcára.
- Szia drágám.
- Mary néni, lenne egy nagyon nagy hírem! -Ültem le vele az udvarban lévő padra majd felé fordultam.
- Niall felajánlotta, hogy elvisz nyáron Amerikába.
- Hát ez az ötlet nekem is tetszik. Tudom, hogy ez volt az álmod. -Mosolygott rám és hideg kezeit végig simította arcomon.
- Szóval elmehetek? - Néztem rá bizakodóan.
- Persze, gyere segítek bepakolni! -Húzott már is a szobám felé.
- Mary. -Szóltam utána. Ő megállt és megfordult, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Igen kincsem?
- Köszönöm és szeretlek. -Öleltem magamhoz.
Felmentünk a szobámba majd elkezdtünk bepakolni mindent. Rengeteg fölösleges dolgot is be kellet pakolnom, mondván, hogy úgy is lesz majd rá szükségem.
Mikor végeztünk megköszöntem Mary-nek majd ledőltem az ágyamra.
- Bejöhetek? -dugta be fejét Niall az ajtón.
- Persze! -Ültem fel.
-Jó sok cucc! -Mutatott a bőröndökre.
-Mindenre fel vagyok készülve- Nevettem.
-Látom- Mosolyodott el és befeküdt mellém.
Hozzábújtam és lecsuktam szemeimet.

Valahogy mindig elvarázsol a jelenségével. Ez teljesen más volt mint egy normális kapcsolat. Nem csak divatból voltunk együtt. Ő megértett engem, segített. Kitöltötte az a hatalmas űrt amit régóta senkinek sem sikerült.
Bármit elmondhatok neki, titkokat, vagy csak egyszerű dolgokat, meghallgat. Úgy érzem megtaláltam a másik felemet és soha nem akarom elveszíteni!
Ebben a világban már nem tudod kikben bízhatsz meg. De neki elég volt egy pillantása és 100%-ig megbíztam benne.

Ez nem csak szerelem. Sokszor van úgy, hogy nem tudjuk már hogyan kifejezni a másik iránt érzett csodálatunkat.
Én már itt tartok. Egyszerűen remek vele lenni.
- Szeretlek. -Néztem fel rá. Szemei csukva voltak így én is vissza csuktam őket majd elaludtam.

19.) Fejezet


Szomorú vagyok, hogy nem kaptam több kommentett de hát nem lehet minden rész tökéletes..
Azoknak köszönném akik hagytak nyomot maguk után.
Ez a rész közömbös lett!

Jó olvasást!♥

Nyújtóztam egy jó nagyot majd szépen lassan kinyitottam szemeimet. Fehér hó rikított be az ablakon. A szobában kellemesen meleg volt. Magamra húztam jobban a takarót majd átfordultam másik oldalamra, de valami bökkenő volt.
Egyedül feküdtem a hatalmas francia ágyba amibe este még ketten feküdtünk.
- Szép jó reggelt. -Nyitott be a szobába Niall egy tálcával a kezébe. Ügyesen egyensúlyozott a kakaóval és a tálcával.
- Csináltam neked reggelit.-Ült le mellém majd át nyujotta a tálcát.
- Pirítós lekvárral. -Mondtam majd felnéztem rá. -Mindig is ilyen reggeliről álmodtam.

Remélem ízlik, én csináltam. Becsüld meg, életem első pirítósa. - Mosolygott rám és adott egy puszit számra mielőtt bele kezdtem volna az étvágy gerjesztő reggelimbe.
-Valami isteni finom volt. -Közöltem Niallel mikor kijött a fürdőből.
- Annak őrülök. Mi a terv mára? -Huppant le mellém.
- Pihenés. Az orvos azt mondta még ma pihenned kell. -Néztem rá komolyan. Hatalmas boci szemeit rám szegezte majd széles mosoly terült szét arcán.
-De látom te mást terveztél.
- Én nem. Csak te! - Kezdett érdekelni mit talált ki mára.
- Miért? Én mit fogok csinálni? -Kérdeztem közömbösen és tudtam, hogy megőrjíti a beszéd stílusom.
- Suliba fogsz menni. -Kezdett ugrálni mellettem mint aki megkapta a várva várt karácsonyi ajándékát.
- Hogy micsoda? -Majdnem kiköptem az éppen lenyelni való kakaómat.
- Elintéztem, hogy vissza mehess a suliba és ugyan úgy le tudj érettségizni. - Nyújtotta száját felém. Gondolta majd adok neki egy amolyan „ hála csókot” de nem jött össze. Gyors adtam neki egy arcra puszit, felpattantam és elkezdtem készülődni.
-Szerinted ez jó lesz? -Álltam elé az általam kiválasztott ruhával.
- Ebbe nem mehetsz el. -Nézett rám komolyan nekem pedig elment a maradék önbizalmam is.
- Miért? Nem áll jól? Vagy mi a baj? - Elemezgettem a ruhát.
- Rajtad tökéletesen áll! De ezt nem csak én látom! Nem engedlek el ilyen ruhába még a végén valakinek megtetszenél.- A végét még mindig full komolyan mondta majd egy aprócska mosoly futott végig piros ajkain.
- Na kösz! Én már azt hittem nagyobb baj van! -Ültem bele ölébe.
- De akkor is ebbe megyek. -Kacsintottam rá és bementem a fürdőbe.

A suliba nagyon furcsán viselkedtek velem. Mintha valami dús gazdag cica babával akinek apukája lefizette az össze tanárt. Olyanok álltak le vele beszélgetni akik, hogy is mondjam, „nem az én fajtámba” tartoznak.
- Szia. - Ölelt meg erősen Sophie.
- Szia. - Rég látott barátnőmmel jó volt újra beszélgetni.
- És mizu otthon? -Húzogatta szemöldökét.
- Minden okés. -Válaszoltam spontán.
- Na nem már. Biztos van valami szaftos témád. -Bökött oldalba.
- Hát csak együtt vagyunk Niallel de semmi extra. -mondtam és közbe becsuktam szekrényemet.
- Az tök jó! Tudtam , hogy végül úgy is összejöttök. -Indultunk el a terem felé.
- És te meg Zayn?
- Megvagyunk. -Nevetett egyet majd elkezdődött az óra.
Borzalmasan hosszúnak tűnt ez a nap.
Délután haza mentem Mullingarba ,hogy megmutassam John bácsinak, hogy épségben túléltem a csereprogramot.

-Ahj de nem akarok! -Ellenkezdtem Marynek az ágyamon nyújtózkodva.
-Pedig muszáj lesz! Jövő héten ilyenkor már leérettségizel így nem lenne jobb rá tanulni? -Mondta szépen lassan és halkan.
-De. -Gyorsan felpattantam az ágyról és neki estem a rengeteg papírnak.
Nagyon sok időmet elveszi a tanulás. Semmire nincs időm! Szegény Niallt is már vagy egy hete nem hívom vissza. De remélem megérti. Hála istennek Sophie is tanul így neki nem kell magyarázkodnom. Már lassan aludni se lesz időm!
Mondjuk nem is annyira hiányzik Niall. Ez őrültség! Persze, hogy hiányzik, de még túlélhető. Szerintem ennek az az oka, hogy az elmúlt majdnem négy hónap alatt szinte csak vele voltam.
Végeztem egy köteggel majd eldőltem az ágyon.
Már épp tértem volna vissza a papír hegyhez mikor telefonom kezdett rezegni a zsebembe.
-Szia. Beszélnünk kell. - Suttogott Liam a telefonba.
-Szia. Most épp nem jó! Tanulnom kell!. -Válaszoltam neki kicsit fáradtan.
-De ez nagyon fontos! - Hangja szinte már könyörgő volt.
- Jó, de gyorsan!

18. Fejezet

Köszönöm szépen a kommenteket. Nagyon nagyon jól estek!
Ez a rész borzalmas, csöpögős és unalmas lett de remélem azért még olvasható.
Most nincs is több pofázni valóm.


Jó olvasást!♥

Már vagy egy hete el sem mozdulok Niall mellől.
Mindig az ágya mellett ülök és fogom a kezét. A fiuk jönnek mennek a sok dedikálás és koncert miatt de minden szabad idejüket bent töltik a kórházba.
Az orvosok szerint pár nap és felébred Niall. Elég jól javul az állapota. Alig várom már, hogy újra magához öleljen.
Ápoló nők és orvosok rontottak be a szobába, félrelökve engem majd mind Niall köré tömörültek és őrületes sürgés forgás keletkezett.
-Kérem fáradjon ki kisasszony. -Tessékelt ki egy orvos.
-De miért? Mi történt? - Kérdezősködtem de a doki meg sem szólalt. Az üvegablakon át néztem ahogyan mindenki rohangál mint a mérgezett egér.
-Mi a franc van odabent? -Torpant meg mögöttem Harry és bámult be az ablakon.
- Fogalmam sincs. Egyszer csak mindenki bejöttek, engem kiküldtek és azóta is bent adják szegénynek egymás után az injekciókat és az infúziókat. -Itt már nem bírtam. Sírva borultam Harry nyakába és szorosan átöleltem.
- Remélem jól van! -Nyögtem két szippantás között.
- Én is. - Eltolt magától , adott egy puszit homlokomra majd leült egy piros székre. Harry olyan volt nekem mint a nem létező bátyám. Mindig oda figyel rád, segít amiben tud , számíthatsz rá szerelmi bánatban. Egyszerűen nagyszerű.
Nem tudom ő perpillanat mit gondol rólam de remélem ő is így érezz. Most biztos azt gondoljátok, hogy vonzódom Haryhez. De nekem egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg a fiuk közül bárkit is szeresek Niall mellett. Én sem hittem a fiú lány barátságban, mindaddig míg meg nem ismertem Harryt. Nem mindenki élheti át a család szeretetét és érzéséét. Mindig nekem kellet a saját lábaimon megállnom. Sosem volt ott egy nagyobb testvér aki megvéd ha kell vagy esetleg segít bármiben is. Mindig magamra voltam utalva.
És most végre megismertem Harryt. A bátyámat.
Sosem hittem volna, hogy egyszer egy híresség iránt fogok így érezni. Mindenkinek olyan elérhetetlennek tűnnek pedig csak sima fiatalok úgy mint minden másik tini. Persze nem a legegyszerűbb velük megismerkedni de ha egyszer sikerül utána már csak élvezni lehet az életet. Mindenki felnézz rájuk de most őszintén! Ha elsétálna melletted az utcán max megnéznéd, hogy milyen helyes én ennyi! Mindenki sóvárog utánuk. Viszont közel sem biztos, hogy olyanok mint aminek te elképzelted. Beléjük szorítunk olyan tulajdonságokat amik lehet hogy a büdös életben nem volt meg bennük. De ettől lesznek olyan különlegesek. Nagyon nehéz több millió embernek megfelelni. Az elmúlt napokban láttam, hogy a fiúk hogy kivannak a sok melótól viszont azt is látom rajtuk, hogy akármennyire is elfáradnak és néha elegük van mindenből, élvezik! Élvezik amit csinálnak. Nekem sikerült megismernem őket. Közel s távol nem olyanok mint amilyennek elképzeltem őket. Sokkal aranyosabbak, viccesebbek és kedvesebbek.
Persze van, hogy náluk is betelik a pohár. De képzeljétek el milyen nehéz lehet hírességnek lenni.
Mindenki híres szeretne lenni. Azt gondolják csak a pénz és a boldogság. Viszont belesem gondolnak a paparazzókba és nulla magánéletbe és a rengeteg szitkozódásba. Tisztelem és becsülöm a fiúkat azért, mert mindennap felkelnek és tűrik a rossz kommenteket. Megtudják őrizni magukat a személyiségüket és nem vakítja el őket a pénz.
- Kate kérsz te is egy kávét? -Kérdezte Louis.
- Persze. -Ezek meg mikor jöttek? Az össze fiú velem szemben ült és nézett ki magából.
- Az orvosok még mindig bent vannak? -Fordultam Harry felé.
- Igen. -Jó sokáig vannak odabent.
-De vajon mit csinálhatnak? -Töprengtem magamba.

Csak ült mindenki és néztük egymást. Szinte már hallani lehetett a gondolatokat amik mindenki agyán átsuhantak. Vajon jól van Niall? Mi baj lehet?
Kérdés volt rengeteg viszont választ senki sem nyújtott felénk.
-Maguk a hozzátartozói Niall James Horannak? -Lépett ki az ajtón egy fiatal doktor, maga mögött pedig libasorba a nővérek és segéd orvosok.
- Igen- Vágta rá Zayn.
- Szerencsés hírekkel szolgálhatok maguknak. Niall magához tért. -Itt mindenkinek felcsillant a szeme. -Viszont arra megkérném magukat, csak egyesével menjenek be hozzá. -Elkántálta a szöveget. Egy olyan megértő mosolyt küldött felénk majd távozott.
-Akkor én megyek először. -Pattant fel Liam és már indult is az ajtó felé.
- Várj. Szerintem nagyon örülne ha Kate menne be hozzá elsőként. -Nézett rám mosolyogva Zayn.

Tényleg? Köszönöm fiuk. -Összeszedtem magam és beléptem a szobába. Ott feküdt Ő. Hatalmas kék szemeit a plafonra meresztette majd mikor becsukódott mögöttem az ajtó egyből felém kapta fejét. Egy hatalmas vigyor ült ki arcára. Én sem tudtam mit csinálni mosolyogva közelítettem felé.
-Szia. -Helyet foglaltam egy kis széken és megfogtam kezét.
- Szia.- Csak halványan mosolygott rám.
-Én nagyon sajnálok mindent! Hülye voltam. De most itt vagyok és remélem még te sem gondoltad meg magad! - Egy szuszra elmondtam neki mindent ami hirtelen jött.
De ő nem szólalt meg. Kezdett kínossá válni a csend.
- Megértem ha harag...
- Szeretlek -Halk suttogása ütötte meg fülemet. Döbbent arcom gyorsan rendeződött és átöleltem. Olyan szorosan öleltem mint még soha senkit! Gyenge karjaival ölelte át hátamat majd belepuszilt hajamba.
- Úgy sajnálom! Szeretlek. -Mondtam és örömkönnyeim hullani kezdtek ruhámra.
Szegény nem tudott mit mondani így csak lágy csókot lehelt számra.
- Behívom a fiukat. -Mondtam neki majd lassan felálltam.
Az ajtóból még vissza néztem rá. El sem hiszem. Olyan boldog vagyok most.
- Mehettek. -Léptem ki a végtelennek tűnő folyosóra.
A fiuk egyesével mentek be az ajtón.
Mindenkin végre mosolyt láttam.
Ma este még a kórteremben alszunk de holnap már végre hazamehetünk Niallel az oldalunkon.

Reggel én voltam az első aki felébredt így benéztem Niallhőz.
-Jó reggelt. -Köszöntem neki halkan. -Hogy vagy? -Érdeklődtem.
-Most már sokkal jobban.
-Várod már, hogy otthon lehess? -Mik ezek a hülye kérdések? Kate, térj magadhoz!
- Tudom, hogy nem ezért jöttél be! - Miért tudja mindig mire gondolok?
- Hiányoztál! - Csak bámultam csillogó szemeit amik épp enyémbe fúródtak.
- Gyere ide. -Emelte fel oldalt takaróját és invitált, hogy bújjak be mellé.
Engedelmeskedtem neki és jó szorosan hozzá bújtam.
Újra éreztem mámorító illatát. Csak feküdtünk ott és hallgattuk egymás lélegzet vételét.
Imádtam így feküdni. Csak vele.
Nem aludtam mégis a mennyben éreztem magam.
Niall forró lehelete érintette nyakamat engem pedig kirázott a liba bőr.
Adtam egy óvatos puszit hófehér, sima és puha bőrére majd kimásztam mellőle és elkezdtem össze szedni a cuccait. Olyan békésen aludtad, nem volt szívem felébreszteni.
De mint azt megszokhattuk volna megint bénáztam és levertem a vázát az asztalról.
-Nem is te lennél. -Ült fel az ágyon Niall.
-Ne haragudj! -Vágtam bűnbánó képet.
-Semmiség. Úgysem tudnák most aludni. -Bele kortyolt a teába és vissza dőlt az ágyra.
-Várjunk csak.... -Pattant fel hirtelen és rámszegezte tekintetét.
- Igen? - Bámultam őt de semmit nem tudtam kivenni arckifejezéséből.
- Neked nem Franciaországban kéne lenned? -Csodálkozott el miután leesett neki-végre- hogy itt vagyok.
-Nem! Nekem most itt kell/kellet lennem. -Mosolyogtam rá és elindultam a seprűért.
-De hát a csereprogramnak nincs még vége!
- Tudom. De amint megtudtam, hogy kórházban vagy, azonnal hazautaztam. - Ültem le ágya szélére.
- Már sokkal jobban vagyok. Nyugodtan bemehetsz a suliba. -Nézett rám és egy halvány mosolyt eresztett el arcán.
-Nem hinném, hogy ezek után vissza mehetnék. -Hajtottam le fejem.
- Miért?
- Elvileg ha félbeszakítod a csereprogramot kirúgnak a suliból is. -Arca elkomorodott és azonnal kezébe kapta telefonját.
- Most meg mit csinálsz? -Kérdeztem de ő nem válaszolt, csak nyomkodta a a készüléket.
- Nem hagyom,hogy ugyanabba a „hibába” beleess mint én! -Mondta talán kicsit ingerlékenyen és továbbra sem nézett rám.
- Szia. Itt Niall Horan. Szeretnék egy szívességet kérni.

17.)

Sziasztok!
Először is megkérnék mindenkit aki olvassa az irományomat, az írjon egy kommentet. Csak most! Sajnálom, hogy ilyen követelőzős vagyok viszont kell a pozitív energia!
Rengeteget jelentene!
Köszönöm azoknak akik "lájkolják" és külön akik kommit írnak!
Köszönöm IGAZ barátnőimnek, hogy mellettem vannak ebben a rohadt nehéz időben. Imádok mindenkit!♥
Ez a rész teljes szívből íródott nektek!
Remélem tetszik!
Jó olvasást!♥

Először csak azt hittem képzelődöm de nem! Megmozdult.
Azt se tudtam mit csináljak. Gyorsan kirohantam a fiúkhoz, hogy szóljak megmozdult a keze. Mind egyszerre ugrottak fel és bementek, én csak utánuk lépkedtem. Mindenki körbe állta szegény Niallt és beszéltek hozzá. De semmi. Most még mozogni sem mozgott.
- Mit csináltál vele Kate?- Kérdezte Lou mikor felém fordult.
- Ööö..semmit. -Te hülye...megcsókoltad...azt elég volt.
- Akkor most miért nem mozog ? - Fordult Harry is felém eléggé idegesen.
- Nem tudom! -De tudtad, csak éppen merszem nem volt bejelenteni. Miattam szenvedett és most jelentsem ki hogy megcsókoltam? Dehogyis. De ha nem mondom lehet nem mozog többet. Soha!
- Engedjetek. -Szóltam majd mindenkit félrelökve utat törtem magamnak.
Megcsókoltam. Újra. Azonnal megmozdult. Keze felemelkedett vagy öt centit majd evvel a lendülettel vissza is esett.
A fiúk csak ledöbbenve néztek mikor vissza fordultam hozzájuk.
- Istennő vagy. - Ölelt meg Liam majd a többiek is.
- De hát nem ébredt fel! - Tiltakoztam.
- Az nem baj. Eddig mozogni sem mozgott.
- Nem kéne orvost hívni?- Kérdezte aggódva Zayn.
- Futok. -Rohant ki a szobából Lou.
Pár perc múlva már egy alacsony vörös hajú ápolónő állt az ágya mellet és vizsgálta.
- Jó hírem van uraim és hölgyem -rám pillantott- arra, hogy felébredjen, remek esélye van. Talán pár nap de lehetnek hetek is. De a lényeg, hogy fel fog épülni.- Hadarta el a nő és kisietett a szobából. Gondolom nem először közölte ezt az emberrel.
A fiúk megölelték egymást.
- Hát akkor én megyek. -Elindultam az ajtó felé. Egy baj volt. Haza nem mehetek. Otthon megölnek ha megtudják ott hagytam a sulit. Sophie még Párizsba van. Mi a francot kezdjek?
Kiléptem a Londoni csípős hidegbe, összébb húztam kabátom majd elindultam. Fogalmam sincs hova csak mentem.
- Kate, várj! -Lihegett valaki mögöttem.
- Neked nem kéne Párizsban lenned.-Ért utol Harry.
Elmondtam neki, hogy otthagytam a sulit, így haza nem mehetek. Majd idővel megértik, talán.
- És akkor most hova mész? - Aggodalmaskodott.
-Fogalmam sincs! -Kezdtem a földet vizslatni.
- Niallnek most szüksége lenne rád. Nem maradsz bent velünk a kórházba? -Kérdő szemei arcomat vizslatták.
- Nem zavarnék?
- Dehogyis. - Lassan közeledni kezdett felém majd megölelt. Szorosan hozzábújtam.
Gyönyörű pillanat volt mikor a hópelyhek is hullani kezdtek fentről.
Nagyon romantikus volt...csak nem Harryvel. Persze azért nem volt rossz, de Niallel lenne az igazi. De fogok én még vele együtt így állni.
Remélem! Nem, tudom!
- Te remegsz. -Néztem végig Harryn, majd megláttam, hogy csak egy póló és vászon nadrág van rajta. -Siessünk vissza. Még megfázol. -Kezdtem szedni lábaimat a kórház felé.http://www.youtube.com/watch?v=ZuwTY4gqu0Y  <-----Ezt hallgassátok hozzá!:)
Északára beengedtek minket egy üres kórterembe. Meg se lepődtem. Ha cuki pofikád van és sok pénzed, mindent megkaphatsz! Mindent!
A fiuk szuszogása töltötte be az egész szobát. Az ablak felé fordultam és szemeimet kifelé meresztettem. Nem tudtam aludni. Csak néztem ahogy a kis pelyhek ráragadnak az ablakra majd szépen lassan elolvadnak. Kellemes meleg volt a szobában így gondolom az ablak is meleg volt.Micsoda megállapítás! Gondoltam. Emlékszem kiskoromba mindig az ablak előtt éjszakáztam mikor vártam a mikulást.
Fénylő lámpák az utcán, vastag hótakaró a házak tetején. Mind melegséggel töltött el. Visszavitt a múltba mikor apával mindig kakaó ivó versenyt rendeztünk. Mikor az ölébe vett és azt mondta soha nem hagy el. Néha nem tudunk mindent betartani, néha semmi sem úgy sikerül ahogy terveztük, de ettől lesz izgalmas vagy éppen fájdalmas az élet.
De mindent túl lehet élni .Idővel,de a hiánya valakinek átvált csodálattá és emlékekké. Már nem emlékszel a rosszra és a nehéz pillanatokra. Szép és kellemes emlékek töltik be a szívedet arról aki már soha többet nem lehet itt veled.
Én is így voltam apával és anyával. Nem mondom, hogy nem fáj, mert igenis fáj még a hiányuk, de megtanultam kordában tartani az érzelmeimet. Este sírok mikor senki sem lát. És csendben mardos belűről a hiány. De meg kell tanulni valami nélkül vagy éppen valamivel együtt élni. Mindig eszembe jut a sok nevetés, szeretett és hülyéskedés amit mi, a mi kis családunk együtt csinált , de van amin már csak nevetni tudok. Nem sírok ha valaki beszél róluk. Mosolygok ha szóba hozzák őket. Viszont az az üresség amit az ő hiányuk okozz soha nem fog betöltődni.
Jobban magamra húztam a takarót, lehunytam a szemem és elrepítettem magam az álmok világába, ahol minden szép és rendben van.

16.Fejezet

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Hello:3 Köhömmm... Szóval a blog magkapta az első díját aminek el sem tudom mondani mennyire örülök! Köszönöm szépen Cintii<3

1, Írj 11 dolgot magadról
2, Válaszolj a jelölő 11 feltett kérdésére 
3, Írj te is 11 kérdést
4, Jelölj, és linkelj 11 embert

11 dolog magamról:

1. Rengeteg barátom van:)
2. Imádok olvasni.
3.Imádom a kiskutyámat Morrist:DD
4. Utálom az iskolát?!:D
5. Ha lehetne örökké fiatal lennék:3
6. No music, no life<3
7. Rohadtul szemtelen és bunkó tudok lenni:D
8. Meghalnék egy 1D koncert jegyért.
9. Hiányzik az apukám!
10. Imádom az anyukámat.
11. Szeretek énekelni és rajzolni az már egy más dolog, hogy egyiket se tudok:P

Kérdések:

1. Miért írod a blogodat? Elolvastam egy blogot és annyira befolyással volt rám. Úgy éreztem nekem is ki kell adnom magamból a dolgokat.
2. Szoktál könyveket, blogokat olvasni? Rengeteget!
3. Van testvéred? Van. Egy idegbeteg húgom:P
4. Hány éves vagy? 14
5. Mióta szereted a srácokat? Tavaly karácsonykor halottam őket a tv-ben.
6. Milyen előadókat szeretsz az 1D-n kívül? Cher Lloyd. Justin Bieber. Carly Rea Jepsen...
7. Ki a kedvenced a bandából? Niall:3
8. És miért? Mindenért. Szem(ahwwww) Haj(ahwww) Test( oh,jajj :D)
9. Melyik a kedvenc 1D dalod?  Per pillanat a More than this. De mindegyiket szeretem sőt imádom!
10. Kedvenc tantárgyad? Nincs?! Na jó de a szünetxDD
11. Hány blogot írsz? Ezt az egyet. De tervben van egy második.

Kérdéseim:

1.Hol laksz?
2.Mi a legnagyobb álmod?
3.Mit szeretnél megtenni mielőtt meghalsz?
4.Kedvenc sorozatod?
5.Kedvenc színésznőd/ színészed?
6.Hány blogot írsz?
7.Szereted a blogom?:DD
8.Van twittered?
9.Anyud/apud neve?
10.Tesód van?
11.Teljes neved?

Jelöltjeim:

http://niallandfaith.blogspot.hu/


http://twogirlsonebandonedreamonedirection.blogspot.hu/


http://iwanttobeyourlife.blogspot.hu/2012/05/prologus.html





És a rész,
Először is nagyon sajnálom, hogy nem tudtam részt hozni de mivel beszart a gépem anyum laptopján kellet megírnom a részt...
Mostanában nem tudom mikor tudok részt hozni mert a suli is nehéz és családomban is van egy kis zűrzavar. Kis? Rohadt nagy! Szóval igyekszem!!
Iszonyatosan köszönöm a négy kommentett. Imádlak titeket!!!!<33
szeretném ha ehhez a részhez is legalább ennyi össze tudna gyűlni. Köszönöm<3 :3

Jó olvasást!<3


Reggel mosollyal az arcomon ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem majd megdörzsöltem azokat. Hunyorítva ültem fel puha ágyamba mikor kinéztem az ablakba. A fehér hó beterített mindent. Takarom alól rögtön kiszállt az össze meleg így gyorsan lépkedtem be fürdőmbe hol a tükör előtt rettentő látvány fogadott. Hajam kócos, szemem táskás és még a pizsama sem úgy állt rajtam ahogy kellet volna. Megengedtem a forró vizet kádamba majd kisiettem egy rózsaszín törülközőért és egy melegítőt is kezembe kaptam.
Hagytam, hogy a meleg víz átjárja testemet elöntve engem melegséggel. A tegnapi nap elég fárasztóra és hosszúra sikeredett. De megérte mert a karácsonyfa úgy néz ki mint valami mesébe. Mivel négy napja itthon vagyok volt időm végre megint a családommal lenni.
Mikor kiszálltam a kádból és talpam érintette a hideg padlót a hideg is kirázott. Megtörülköztem és magamra kaptam egy virágos fölsőt és a melegítő nacit és pulóvert.
Szobámba az ágyam alól előkerestem sophie ajándékát. Lementem a konyhába ahol már Mary néni nagyban sütögetett.
-Jó reggelt. - Puszilt hajamba amitől tiszta lisztes lettem.
-Jó reggelt.
- Segítesz majd nekem kincsem megcsinálni a vacsorát? -Nézett rám a sütő elöl.
- Persze csak átviszem Sophie-nak az ajándékát. - Majd elindultam az ajtó felé.

A barna fa ajtó előtt vettem egy mély levegőt majd koppogtam.
- Mindjárt jövök. -Hallatszott bentről.
- Boldog karácsonyt. - Ugrottam nyakába barátnőmnek mikor ájtót nyitott.
-Szia. -Mosolygott.
- Ez itt a tied. -Nyújtottam neki át a hatalmas piros dobozt.
-Köszönöm. Várj. -Futott be a házba.
-Ez itt meg a tied. - Adott át egy kis szatyrot.
-Köszönöm. - Könnyem kicsordultak mikor megláttam a szív alakú nyakláncot amibe kettőnk képe pihent.
- Semmiség. Nem jössz be?
- Nem, köszi. sietek haza. Rengeteg a tenni való még. Tudod jönnek a család tagok!
- Rendben, holnap beszélünk. Szia. -Ölelt meg majd becsukta maga mögött az ajtót.

Gyorsan eltelt a nap és azon kaptam magam , hogy már a rokonokkal ülünk vacsora után a családdal. Lisaval- Mary húgával- Lucyval- Lisa lányával- és végül Briannal- Lisa kisfiával.
Briann és Justin az újonnan kapott kisautójukkal játszottak a fa alatt. Mi meg beszélgettünk a kanapén. Minden szóba jött.
Kicsit untam már, mivel elvoltak nélkülem is kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Pont mentem volna vissza mikor csöngettek.
- Ki lehet az szent este? - Motyogtam magamba.
- Jó estét, Kate Winbowot keresem. -Mondta egy középkorú férfi egy hatalmas csomaggal a kezében.
- Én lennék az.
- Ez a csomag magának jött. Kérem itt írja alá. -adta át nekem a füzetet majd átadta az ajándékomat is.
Bevittem a dobozt a konyhába és nekiálltam kinyitni.
Elsőként rengetek hungarocell golyót találtam benne de mikor mélyebbre belefúrtam kezeimet egy zacskót és egy aprónyi dobozt vettem ki.
Megnéztem a szatyrot amiben egy gyönyörű fehér, habos, babos ruha pihent. Könnybe lábadtak szemeim. Majd a kis dobozt nyitottam ki amiben egy nyaklánc hevert rajta az N&K írással. Rögtön tudtam kitől jött. Állt ott még egy papír is amin ez állt:

Boldog Karácsonyt Kívánok Kate.

Egy nagyon jó barát.

Tudtam jól ki lehetett az.
Mikor vissza értem a nappaliba a társaság már elment. John és Mary indultak lefeküdni a kis Justin társaságába.
- Jó éjt gyönyörűm. - Mondta John a lépcsőről vissza nézve.
- Jó éjt. -Mosolyogtam majd én is elindultam szobám felé.
Hófehér, újonnan kapott ruhámat betettem szekrényembe és már aludtam is.

Szilveszterezni sophie-val voltam de semmi komoly.

Most Január 3.-a van amikor is indulni kell vissza a kollégiumba.
Valamiért vártam már, hogy újra Franciaországba legyek.
Viszonylag hamar meg is érkeztünk.
Elsőnek akit megpillantottam a kapuban az Jake volt.
rohanva öleltem át őt majd lemászva róla hagytam Soiphie-nak is, hogy köszönjön barátunknak.
Újra kipakoltunk szerény hajlékunkba és élveztük a telet az udvaron.
Mikor este átfázva rontottam be a szobába- mivel Sophie kint beszélget valakivel telefonon- Gyorsan elmentem és vettem egy jó forró fürdőt.
Ágyamon ültem már mikor Sophie szomorú és meggyötört arccal lépet mellém.
-Mi a baj? -néztem rá kérdően.
- Beszéltem Zaynnel. -Hajtotta le a fejét.
- Hogy? Tessék? Mi van? -Lefagytam.
- Most mi van? - Emelte rám tekintetét.
- Hogy most mi van? Te tartod Zaynnel a kapcsolatot és én nem tudok róla. Azt hittem barátnők vagyunk. -Könnyesedett be a szemem.
- Persze te hülye, hogy elmondtam volna. De azt is tudtam, hogy fájna. Fájna, hogyha a bandáról beszélnék.
- Értem. Nem tilthatom meg neked, hogy boldog legyél. Miattam nem kell izgulnod. Megleszek. Én csak örülök. ha te boldog vagy.- Mondtam megsemmisülten.
-Viszont nem ez az amit legfőképp mondani akartam. -nézett újra rám.
- Nyögd már ki mi van!
-Niall komában van. - Hadarta.
- Mivaaaan? - Hangom egy oktávval feljebb csúszott.
- Autó balesete volt és most komában fekszik három napja.
- Úristen. Ott van mellette a helyem. - Patattam fel az ágyról. fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt de ezt éreztem helyesnek.
- Nem mehetsz el. Kirúgnak a suliból, ha félbe hagyod a csereprogramot.
- Tudom. De ő fontosabb. - Halkultam el.
Igen, most jöttem csak rá, hogy ő a  mindenem. Ő kell nekem. az is lehet hogy ő már semmit nem érez irántam de én szeretem sőt imádom őt.
- Holnap vissza utazok hozzá. - Jelentettem ki határozottan.
- Én is megyek veled.
-Nem, neked nem kell jönnöd. Mindjárt vége a programnak . Téged nem rúghatnak ezért ki! -Nekiálltam és össze pakoltam. Mindent.
Mikor végeztem hulla fáradt voltam így le is feküdtem aludni.

Reggel Sophie még aludt mikor én elmentem. Hagytam neki egy üzenetett azzal, hogy szeretem és Angliában találkozunk.
Repülővel mentem, így gyorsabb volt.
mikor már a taxiban ültem Londonban elgondolkodtam azon, hogy mit mondok a
fiuknak. Egyáltalán neki.
Nem baj, majd úgy is jön magától. Remélem.
Tudtam melyik kórházban van mivel Sophie megmondta, így bediktáltam a taxisnak a címet és közöltem vele, hogy siessen. Pár perc múlva már ott is voltam. Felrongyoltam a 3. emeletre és megláttam a fiúkat.
- Te? -Akadt el Liam szava mikor meglátott.
- Majd később elmesélem. Bemehetek?
- Komában van - Szólt Louis.
- Tudom.- Feleletem halkan.
- Persze menj csak. De Harry még bent van. -Jött oda Zayn is.
- Rendben megvárom. -Helyet foglaltam az egyik fehér széken majd meredni kezdtem magam elé.
Halottam, hogy a szoba ajtaja nyílik Harry pedig könnyes szemekkel lép ki rajta.
- Szia. - Köszöntem ni és megöleltem.
- Szia. -Ölelt vissza.- Sok sikert, hátha rád felébred. - Mondta Harry és oda ment a többi fiúhoz.
- Rendben.
Beléptem a kórterembe és ott feküdt Ő. Abban a tipikus kórházi köpenybe, borzos hajjal.
Azonnal kitört belőlem a sírás.
Oda léptem hozzá és elmeséltem neki, hogy miért menekültem előle és, hogy mekkora idióta vagyok. Azt is mondtam neki, hogy ha felébred remélem megbocsájt nekem.
- Szeretlek. - Mondtam ki végül utolsó gondolatomat és szájára leheltem egy csókot.
De ami ekkor történt nagyon megrémisztett...