♥ My story and the 1D ♥

21.) Fejezet


Sziasztok Nájdzsöl vagyok:3 >Bocsi ezt muszáj volt!:)<


Szóval sziasztok:3
Nagyon köszönöm az értékeléseket!♥*.*
Még mindig az a kérdés ki az aki olvasna nem 1D-s sztorit??:O :D

Annyit szeretnék még mondani, hogy az elkövetkező részekben talán 1-2-ben fel lesznek kicsit gyorsítva az események mivel kicsit le vagyok maradva a terv szerinti dolgoktól!
Ehhez a részhez jó olvasást szeretés van!♥

Lassan nyitottam ki szemeimet az ablakon beszűrődő erős fény miatt. Kezem égett a reggeli hőségtől. Nyújtózkodtam egy hatalmasat és lassan felültem. Látva Niallt aludni kedvem volt vissza feküdni mellé és jó szorosan átkarolni.
Felpillantottam a faliórámra ami fél 11-et mutatott. Rögtön kipattantak álmos szemeim és ébreszteni kezdtem Niallt.
-Mmmmm.- Nyöszörgött. -Ne már, álmos vagyok!-Hessegetett el kezeivel.
-Akkor is ha azt mondom fél óra van a dedikálásig? -Hajoltam fölé és lefogtam kezeit.
Amint kimondtam a szavakat, óvatosan letolt magáról majd elfutott a fürdő felé.
Tegnapi ruháját felhúzva rohant ki onnan majd adott egy puszit és elviharzott.
- Se szia, se semmi. -Lépett be Sophie maga mögé nézve.
- Hagyjad. Siet! -Mondtam neki majd felhúztam melegítő szettemet.
- Csak ennyi táskát hozol? -Méregette a földön heverő bőröndöket.
-Ne már! Benne van a fél szobám.
- Nekem kétszer ennyi cuccom van.
-Na akkor mi már fel sem férünk a repülőre!- Nevettem.
- Én ma még semmit nem ettem! -Simogattam a hasam.
-Akkor gyerünk! Ma csajos nap! Ez az! -Ugrott egyet és tapsikolt mint valami elmebajos.
-Tényleg! Te hogy jutottál be? -Néztem Sophiera egy falat szendvics után.
-Még mindig a kis kő alatt van a kulcs! -Kacsintott rám. Egy tálca szenyót öt perc alatt bepusztítottunk!

-Irány vásáróni! -Vágta hozzám kötött pulóverem majd már nyitotta is az ajtót. Az őrületbe visz a sok vásárlással, nem mintha nem élvezném.
Egész nap jártuk a várost. Sophie nem elégült ki Mullingar ruhatárával így el kellet vele kocsikáznom Londonba. Ott még felvásárolta magának vagy három boltot aztán elindultunk végre haza felé.
-Ezeknek a ruháknak a felét nem fogod hordani.
-Az lehet. De van választék. -Vonta meg vállát.
-Elképesztő vagy. -Böktem oldalba. - Ugye tudod, hogy a barátnők kölcsön adják egymásnak a ruháikat? -Mosolyogtam rá.
-Ahj..szerinted tényleg magamnak vettem ennyi ruhát?? -Húzta fel egyik szemöldökét majd vissza pillantott az útra. -Fel kellett újítani a ruhatáradat! -Nevetett rám.
-Szóval ódivatú vagyok? -Tettetem szomorúságot.

-Azt nem mondanám, inkább túl egyszerű! -Szerettem benne, hogy ilyen őszinte bár néha hazudhatott volna.
-Remek! -Kinéztem az ablakon ami keresztül a gyönyörű tájat vizslattam. A fák magasba nyúló lombkoronái és a dombok végtele hosszúsága olyan mese szerű volt. Az ég kék a nap hét ágra süt ennél szebb nincs is!
- Vajon milyen lesz Amerika? -Kérdeztem Sophietól.
- Vagány. Menő. És rohadt jól fogjuk magunkat érezni!
- Bíztam benne bár volt valami ami azt súgta : ne tedd!

Sophie leparkolt a házunk előtt. A nyakunkban is szatyor lógott a szobám felé tartva. Mikor végre begyömöszöltem mindent a szekrényembe Sophie elköszön én meg elmentem aludni!
-Holnap nagy nap lesz!- Mondtam a plüss macimnak aki mindig jó hallgató társnak bizonyult.

-Neeeeee már....! -Nyöszörögtem kezemet szemem elé téve!
-Kelj fel! -Ugrált rajtam Niall és csikizett.
-De nem akarok!
-Akkor itt maradsz!- Szált le rólam és indult meg az ajtó felé.
-Ne várj! Mindjárt kész vagyok! -Ugrottam ki az ágyamból és indultam meg fürdöm felé.
Gyorsan lefürödtem, hajat mostam majd felhuztam egy kényelmes mégis csinos bézs színű nadrágot egy lenge polóval és egy boka cipővel. Szettemet kiegészítettem egy fehér bőr dzsekivel és egy kis táskával amiben minden fontosabb dolog benne volt.
Elköszöntem Maryéktől majd a fiúk lehordták a bőröndjeimet. Beszálltunk a hatalmas kocsiba és elindultunk a reptér felé.
-Kezdetét vette életünk legjobb nyara!! -Üvöltötte Louis, bekapcsolta a rádiót és kinyitott egy üveg pezsgőt.