♥ My story and the 1D ♥

Ahogy átléptem az iroda küszöbjét bácsikámmal találtam szembe magam.
-Mivel ez az első napod , gyere körbe vezetlek!
-Mondta majd elindult a hosszú sorok között.
Én csak lépkedtem utána és ámuldozva néztem az égbe nyúló polcokat rajtuk tele szebbnél szebb könyvel.
Egyszerűen mesés volt , valahogy úgy éreztem mintha azt egész boltot varázslat töltené meg. Régen jártam már itt, emlékszem még kicsi voltam és anyuval jöttem be és it játszottam amíg ő nem végzett a munkával.
John megállt egy ˝Olvasó szoba” feliratú tábla előtt.
-Most pedig jön a legszebb helyiség.-Közölte, kinyitotta az ajtót majd belépett a szobába.
Az eddigi látványtól se kaptam szikrát de ahogy beértem és körülnéztem az állam a földet súrolta.
Gyönyörű díszes polcok csodás könyvek a szoba közepén egy nagy kerek asztal körülötte fából faragott székek rajtuk bordó párnák. Az eggyik sarokba két barna fotel az ablak alatt összetolva.
Ott helyet foglalt bácsikám és mutattat hogy üljek le mellé.
Lehuppantam az ülőgarnitúrára és csendben ámuldoztam tovább.
2 perc után John törte meg a csendet.
-Na milyen? -Bökött fejével a polcok felé.
-Csodálatos. -Mosolyogtam rá.
-Nagyon örülök hogy tetszik. A feladatódal is tisztában vagy igaz?
-Persze, én leszek az eladó.
-Őrülök hogy figyelsz! -Azzal fogta magát és fellát.
Oda lépett egy polc elé és levett róla egy könyvet lesöpörte róla a port és átadta nekem.
-Tessék eböl tudsz készülni ha akarsz, Tudom hogy ez az utolsó éved a suliba ezért adom most neked.
-John bácsi örülök hogy szünet van semmi kedvem tanulni!
-Jól van na azért tartsd meg, apropó hogy megy a suli?
-Egyre nehezebb de túlélhető.
Itt újra csend uralkodott el a helyiségen.
-Mary néni mesélte hogy egyik nap egy fiú kísért haza. Ült le mellém.
-Igen, de semmi olyan nincs köztünk szimplán barátok vagyunk. Igazság szerint még nem találtam olyan fiút akire azt mondanám hogy ő életem szerelme.
-Jaj kincsem, egyszer majd eljön a te szőke herceged is!
-Ránéztem és mindketten elnevettük magunkat.
-Na gyere menjünk lassan megjön a szállítmány.-Fellát és elindult a raktár felé.
Példáját követve és is feltápászkodtam és kiléptem a szobából.

Mire oda értem már a teherautó is megjött és elkezdtük lepakolni róla az árút.

-Kate, nekem el kell mennem a postára elintézni néhány dolgot. Sietek vissza. -Azzal nyomot egy puszit az arcomra és távozott.

Szerencsére már csak egy doboz volt hátra amit az olvasó szobába kellet elpakolnom.

Elkezdtem kipakolni. Már vagy húsz perce pakoltam a hatalmas papír dobozt mikor a kezembe vett tárgy mintha megszólított volna.

Nagyon tetszett a külseje. A borítója színes nagy betűkkel rajta: „One Direction” nem halottam még soha erről a könyvről pedig John sokat beszél róluk.
Kipakoltam a maradékot, leültem a kényelmes fotelbe és elkezdtem olvasni.

Annyira belemerültem a könyv varázsába hogy észre se vetem mikor bácsikám visszaért.

-Kate odabent vagy? -Kiabálta John kintről.

-Itt vagyok az olvasó szobában . -Válaszoltam kérdésére.

John bejött de ebben a másodpercben megtorpant és elmosolyodott.

-Olvastál drágám? -A mosolya körbeérte az egész fejét.

-Igen ami azt illeti nagyon tetszik ez a könyv, sőt már majdnem kiolvastam.

-Értem akkor hazajössz velem vagy kiolvasod?

-Hát most már kiolvasom!

-Rendben. Legkésőbb négy órára legyél otthon.- Elköszönt majd távozott az ajtón .

Vissza ültem a fotelbe és folytattam az olvasást.

Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy a telefonom rezeg az asztalon.

-Szia Mary né......-nem hagyta hogy végig mondjam , mert közbevágott.

-Te meg hol a jó életben vagy? Tudod te mennyi az idő? -Halmozott el kérdésekkel.

-Mary néni nyugodj meg, itt vagyok a boltban és olvasok. Azonnal indulok haza.-Kinyomtam a telefont összeszedtem magam a könyvet a táskámba hajítottam bezártam az üzletet és elindultam haza felé.

Néztem a gyönyörű tájat ahogy a levelek fogócskáznak egymással .

Hirtelen egy kéz ragad meg hátulról és megállít.

Testemen áthaladt egy gyors hideglelés majd szembe fordultam az ismeretlen kéz tulajdonosával.