♥ My story and the 1D ♥

 3.) Fejezet



Barátnőm beült a kocsijába én meg leültem mellé.

A több órás út a felének érződött mivel végig beszélgettünk, nevettünk, és énekeltünk.

Mikor bámultam ki az ablakon egyszer csak egy „London” feliratú tábla mellet haladtunk el.

Sophie felé fordultam és kérdően néztem rá.

Elintézte csak egy „ne izgulj” nézéssel majd újra az útra meredt.

Meg álltunk egy hatalmas stúdió előtt.

„One Direction concert tonight”

- Úristen nem mondod komolyan? Nagyon köszönöm cunci.

Öleltem át barátnőmet miután kiszálltunk a kocsiból.

-És még mim van? -Mosolygott csábosan.

-Kulcsod az öltözőhöz? -Nevettem fel.

-Majdnem, V.I.P. Jegyem van. -Kezdett el ugrálni.

-Ááááááá nem hiszem el. -Üvöltöttem én is ugrálva.

Beálltunk a végtelenek tűnő sorba. Röpke egy óra múlva már bent álltunk a helyünkön. Valahogy Sophie megoldotta hogy az első sorba álljunk így végre én is láthatom őket.

Ahogy tudták úgy húzták az időt. Végre elsötétedett a hatalmas terem. Egyszer csak 5 alakot pillantottam meg a színpadon. Nem hittem volna hogy egyszer még hasznát vehetem annak, hogy Sophie állandóan a zenéikkel nyaggatott.

Iszonyat jó műsorba volt részünk, viccesek, aranyosak de amin a legjobban meglepődtem, nem olyan volt mint a többi koncert.

Csak állsz ott énekelsz és még csak a hangok sem hasonlítanak a CD-n lévőre. Ez teljesen más volt. A hangok passzoltak teljesen hasonlítottak a klipesre és ez valahogy megfogott. A müsor sem olyan volt, hogy mindjárt elalszol hanem élveztem! Igen bátran jelentem ki , hogy élveztem , tetszett, jó volt!

-Nah milyen? Tetszik? -Kérdezte tőlem üvöltve , mert a hangos zene elnyomta a hangot amit igazából nem is bánok az ének hangom miatt!

-Szar......Unalmas.....-Komolyodtam el.

Sophie arcáról lefagyott a mosoly és csak bámult engem.

Megvártam a kellő hatás szünetet majd újra megszólaltam.

-Csak vicceltem! Nyugi nagyon tetszik és jól érzem magam!
Láttam hogy mond még valamit de már nem halottam a hangos zenétől.

Az este folyamán tényleg remekül éreztem magam! Mivel barátnőmnek V.I.P jegye volt a koncert után kérhettünk tőlük autógrammot és fotózkodhadtunk is velük.

Persze, hogy az elsők között álltunk öt firkantásra várva.

Mikor oda értünk az asztalhoz lefagytam.

Hogy lehetnek ilyen tökéltessek?
Először egy barna göndör hajú, zöld szemű fiúhoz léptem oda. Mialatt ő aláírta nekem a fényképet én az arcát fürkésztem. Annyira aranyos volt.

Gondolat menetemet Sophie szakította meg.

-KÖVETKEZŐŐŐŐ! -Ordította nekem , majd mutatott a többi srác irányába.

Másodszorra egy össze-vissza fésült barna hajú fiúhoz lépem oda.

Nagyon nem tudtam beazonosítani de répát evett.

Gyorsan alá firkantotta nekem a képet, majd mentem tovább.

Most jött az akit már kinéztem magamnak !

Fekete felálló haja és szép szemei levettek a lábamról.

Ott álltam és vigyorogtam mint valami tejbe tök.

Rám nézett majd kacsintott egyet.

Sajnos nekem mennem kellet tovább.

Most a rövid barna hajú srác jött. Ő énekelte a legtöbbet a koncerten, és meg kell hagyni , hogy iszonyat jó hangja van. De igazából mindegyikőjüknek.

Megkaptam a portrét majd léptem tovább. Utoljára jött a szőke herceg. Gyönyörű kék szemeivel meredt rám én meg megmozdulni nem tudtam.

-Oda adnád a fotodat? -Kérdezte mosolyogva.

-Oh, bocsi, persze. -Azzal oda adtam neki. Miközben elvettem a képet kezeink össze értek. Igaz , hogy csak másodpercekre de az volt életem legszebb másodperce.
Tovább léptem majd félreálltam mivel barátnőm jól elbeszélgetett velük.

„Olyan kis ártatlan és aranyos arca van. Tejföl szőke haja és sima fehér bőre megbabonázott.

Abba hagytam a gondolkozást , mert abból sok jó nem szokott kisülni. Végre Sophie is megérkezett mellém.

-Akinek piros V.I.P jegye van az jöjjön velem. Szólt a rendező majd elindult egy kis folyóson. Beléptünk egy kis helyiségbe ahol már a fiúk vártak minket.-Először én! -Mondta Sophie majd félrelökött engem és a fiúk felé vette az irányt.Miután vagy hatszor le fényképezkedett mindenkivel és vagy húsz csoportképet csináltak végre én jöhettem.

Csináltam mindegyikükkel egy külön képet majd pár közöset aztán tovább mentem....volna ugyanis a szőke megfogta a csuklómat és maga felé fordított.

Bele néztem abba a gyönyörűen csillogó szemeibe majd éreztem hogy fejem felveszi a paradicsom színét.

-Csinálunk még egy közös képet? -Mosolyodott el a „lovagom”.

-Persze. -Azzal fogtam magam majd oda álltam vele a gép elé.

Miután vége lett a fotozkodásnak is beszedték a jegyeinket és mondták , hogy itt várjunk.

Két perc múlva már jött is vissza a férfi.-Na most, akinek mondom a nevét az bemehet a fiúkhoz az öltözőjükbe.

-Kérlek,Kérlek,Kérlek! -Hallatszott Sophie szájából.