Összes oldalmegjelenítés

2012. június 21., csütörtök

9.) Fejezet


Sziasztok:3
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ilyen ritkán hozom a részeket. Megígérem, hogy igyekezni fogok!!
Aztán még szeretnék hatalmas köszönetet mondani mind nektek , akik olvassák az írásaimat, és mind az én legeslegjobb barátaimnak akik tartják bennem a lelket, biztatnak és segítenek ha az agyukra megyek is!
Imádlak titeket♥
A résszel kapcsolatban pedig tudom, hogy rövid borzalmas és unalmas de ÍGÉREM, hogy lesz 1000-szer jobb is!!

Jó olvasást♥!





Hirtelen sírva ültem fel az ágyamon. „ Csak egy rossz álom.”
Megnyugodtam mikor láttam Niallt ott szuszogni a matracon.
Elmosolyodtam majd leültem mellé. Fejemet ráhajtottam mellkasára és szorosan magamhoz öleltem, majd mélyen beszívtam bódító illatát. Ledőltem mellé majd újra elnyomott az álom.
Reggel a lehető legfrissebben ébredtem.
Gondoltam legurulok a földre csak egy bökkenő volt. Már nem a matracon hanem az ágyon hevertem így olyat estem, hogy öröm volt nézni.
Miután sikerült magam össze kaparni a földről, körül néztem.
Se Niall se a matrac nem volt a helyén.
Leballagtam a konyhába ahol Mary néni az ebédet csinálta már.
John bácsi a könyves boltban.
De akkor hol van Niall és Justin?
Mivel elég jó idő volt az őszhőz képest így kimentem egy kicsit az udvarra és helyet foglaltam a hintaágyon.
A kert hátsó részéből gyermek nevetés hallatszott.
Elindultam a hang irányágban és a látványtól majdnem elsírtam magam.
Niall a kis Justint pörgette éppen a levegőben. Teljesen apumra és rám emlékeztetett.
Fájt...igenis fáj még mindig a hiányuk.
Leültem egy padra és néztem ahogy egymással játszanak.
Annyira boldognak látszottak.
A Fiúk már bementek de én nem akartam.
Egyszerűen jó volt az őszi szellő arcomnak és nézni ahogyan a levelek egymást kergetik a lágy szélben.
Csak bambultam magam elé.
Észre sem vettem ,hogy szalad az idő.
Mikor már a csillagok kezdtek ragyogni az égen, elindultam befelé.
Bent Mary és John a kanapén ültek és a híreket nézték.
- Niall?
-Elkellet mennie dedikálásra, elakart köszönni de sietnie kellet. Holnap elvisz téged egy fotózásra.
-DE jó....-mondtam unottan majd a szobám felé vettem az irányt.
Mindig is utáltam ha fotóznak, kiskoromba anya mindig képeket csinált rólam és azokat vissza is szoktam nézni.
De valahogy az évek során megutáltam. Nem szerettem a mostani énemet!
Bedőltem az ágyba majd elrepültem az álmok világába.

A másnap délelőtt hamar elment.
Délután 2-re lett megbeszélve a találka addigra remélem kész leszek.
Elmentem hajat mosni majd kivasaltam. Imádtam ahogyan a hajam a hátamra omlik.
Felhúztam egy szűk nadrágot és egy hosszított fölsőt, mellé egy pulcsit és egy szandált. Ez az ősz meglehetősen meleg.
Kettő előtt 10 perccel már a kapunk előtt álltam.
Niall megérkezett és megint egy csendes út elébe néztünk.
Egy hatalmas stúdió előtt parkoltunk le.
Mikor már bent kószáltunk a hatalmas reflektorok és egyéb kellékek között megpillantottam a fiukat és hatalmas mosollyal az arcomon köszöntem nekik.

2012. június 11., hétfő

HelloSziaPisztácia*.*♥
Drágák, meghoztam a kővetkező részemet!
Sajnálom, hogy tegnap nem írtam csak hulla voltam a sok buszozástól.
Annyira jó volt az egész út:) Csak szar volt az időjárás. Eset...eset...és csak esett....
És Disneyland...hát nem tudom.....nekem személy szerint nem tetszett......Valami baj van velem:P
Na de befogtam!
Jó olvasást és a végén kérek mindenképpen komikat:)
UI.: Van benne egy link, azt ajánlott hallgatni miközben tovább olvasod!:)


- Aranyosak a szüleid.- Mosolygott Niall és rám nézett. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Lehajtottam fejem, nem akartam, hogy észrevegye, elpirultam és egyben a szomorúság fogott el.
-Nem az igazi szüleim.- Nyögtem ki nehezen.- Jajj te hülye...-mondta magának és megütötte homlokát.
-Ne haragudj, tudom már mondtad. Nagyon sajnálom.-Ölelt magához és nyomott egy puszit homlokomra.
-Semmiség. Csak olyan rossz nélkülük. Próbáltam eddig elnyomni magamba de úgy látszik nem vagyok elég erős hozzá.-Kate,-Emelte fel államat kezével, így elérte, hogy szemeink újra egymásra találjanak.
-Te egy nagyszerű, erős lány vagy. Becsülöm azt, hogy ezt a két évet áttudtad vészelni. Nem szabad emiatt emésztened magad. Nem szabad! Érted?
Nem válaszoltam. Fejemet a mellkasára hajtottam és jó szorosan magamhoz öleltem. Nem érdekelt, hogy csak két napja ismerem. Nekem ő mindennél fontosabb volt.Sophienak még egyszer nagyon meg kell köszönnöm, hogy elvitt arra a koncertre és V.I.P jegyet vett. - Későre jár, mennem kéne! -Állt fel, megigazította ruházatát majd elindult kifelé.Mondhatjuk szikrát nem kaptam..-Várj...-futottam utána- Nem szeretnél itt aludni? Vissza adnám a tegnap esti vendéglátást.-Hát nem tudom. Johnnék nem bánják?

- Nem hiszem...De kérdezzük meg! -Azzal elkezdtem leugrándozni a nappaliba.
-John bácsiiii!- Üvöltöttem. -Későre jár már, Niall itt aludhat?
-Khm...a vendégszoba kicsit rendetlen..
-Elintézzük! Kérlek,kérlek,kérlek..-huppantam le mellé a kanapéra.
-Rendben...-Nyomott egy puszit homlokomra.


-Segíts!- Húztam Niallt inmár a vendégszoba felé.
-A tervem a következő: ezt a matracot -mutattam a fehér francia ágyra- át kellene hurcolni a szobámba, ez lesz ma este a fekvőhelyed.
Ő csak mosolygott, megindult , megfogta az egyik oldalát és felemelte. Én segítettem neki és együtt át szerencsétlenkedtünk a szobámba.
Miközben és kerestem neki egy megfelelő ágyneműt ő elment letusolni. Kedvenc takaró és párna huzatomat öltöttem rá a matracra.
Az én ágyamon is hasonló volt.
Felegyenesedtem és büszkén tekintettem le remek művemre.
A matrac pár lépésnyire hevert az ágyamtól. A kettőt össze hasonlítva kijelenthetem „Remek beágyazó vagyok!”
Egoista elismeréseimben Niall zavart meg.
Hátulról elkapott és a matracra vetődött velem.
Vizes haja arcomat csiklandozta.
A víztől hideg teste meztelen volt. Elnézést..egy nadrág takarta alsó testét térdig.
Olyan erősen szorítót magához, alig kaptam levegőt.
Esélyem se volt kiszabadulni karja közül.
Hirtelen ötletként hasított át fejemen, mi lenne akkor ha csiki partit rendeznék neki.
Megragadtam csuklóját és lenyomtam azokat. Ráültem derekára és eszeveszettül elkezdtem csiklandozni.
Hupsz...egyet elfelejtettem, nincs 4 kezem!
Mihelyst elengedtem pár másodpercig tudtam kínozni azután megfogott fordított a kockán (jelen esetben rajtam) kezemen a lába volt és kezével a hasamat babrálta. Gondolom csikizésnek akart hatni. Először csak böködött majd ráérzett a dologra és én sikítva, zihálva és sírva nevettem bele gyönyörű szemébe.
Hála istennek elfáradt és lehuppant mellém.
Én csak levegőért kapdostam. Nem izgatott, hogy csak pár napja ismerem, iszonyatosan megkedveltem.
-Álmos vagy?-Kérdezte ő is kifújva egy jó nagy adag levegőt.
- Ezek után? Mindjárt meghalok..-jelentettem ki és szippantottam egy nagyot az oxigén hiányos levegőből.
-Jó, akkor sicc. -Tolt arrébb.
-Na álljunk csak meg, hol hagytad az udvariasságodat? Szépen emelj fel és tegyél az ágyamba. -mondtam halál komolyan a szemébe közben felemelve fejemet.
-Igenis úrnőm.- Felemelt, azt a pár lépést megtette velem majd befektetett az ágyba és betakargatott. Képzeljétek..még jó éjt puszit is kaptam!
-Jó éjt Niall. - Nem is halottam, hogy válaszolt volna mível azonal elnyomott az álom.

http://www.youtube.com/watch?v=WZnkCMiSO-I 

-Kate,nézd!- Kiabált valaki.
Én elnéztem balra és életem 2. legrosszabb élményét élhettem át. Niallt láttam ahogyan teste a földre borul. A kocsi kegyetlenül átgázolt rajta és még meg se állt.
Bennem hirtelen össze omlott minden. Minden amiben hittem darabjaira hullott.
Oda futottam hozzá hátha lehet tenni valamit még érte.
- Niall ébredj! Kelj fel! Nem halhatsz meg! -Könnyeimbe ázva borultam rá élettelen mellkasára. Ami már nem mozgott, nem lélegzett többé. MEGHALT. Sírva ordítottam.
Reszkettem, nem tudom azért mert esett és fáztam vagy mert most vesztettem el egy darabot magamból. Egy darabot? Mindenem elveszett.
Ott feküdtem mintha én is meghaltam volna. Igen belül haldokoltam. Utána akartam menni. Vele akartam lenni.
Elázott vállaimon hirtelen két kéz tapintását éreztem.
Felpillantattam, az eső bántotta szemem.
A könnyeim is patakokban folytak főleg mikor megláttam anyut és aput. Ott álltak teljes életnagyságban mögöttem.
-Kicsim ne sírj. Ő is veled lesz örökre úgy ahogyan mi is. -Halottam anyu csilingelő hangját.
-Nem,- ordítottam - nem veszíthetem el őt. Kell nekem! Nem hagyhat itt!
Letérdeltek hozzám és mint egy nagy család öleltük egymást.
Niall teste eltűnt a földről.
-Most mennünk kell kincsem. Ígérd meg, hogy erős maradsz!

-Ne hagyatok itt.-Kapaszkodtam beléjük. -Kérlek ne hagyatok itt. Ne menjetek el.-Gyenge voltam...gyenge voltam megtartani őket így ők szépen lassan eltűntek az est sötétségeben.
Én ott sírtam egyedül és néztem ahogyan a hajnali napsugarak kezdik körbe ölelni az utcákat.
„Hát újra itt maradtam egyedül. Megint Elvesztettem azt, aki a legtöbbet jelentette nekem.”