♥ My story and the 1D ♥

HelloSziaPisztácia*.*♥
Drágák, meghoztam a kővetkező részemet!
Sajnálom, hogy tegnap nem írtam csak hulla voltam a sok buszozástól.
Annyira jó volt az egész út:) Csak szar volt az időjárás. Eset...eset...és csak esett....
És Disneyland...hát nem tudom.....nekem személy szerint nem tetszett......Valami baj van velem:P
Na de befogtam!
Jó olvasást és a végén kérek mindenképpen komikat:)
UI.: Van benne egy link, azt ajánlott hallgatni miközben tovább olvasod!:)


- Aranyosak a szüleid.- Mosolygott Niall és rám nézett. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Lehajtottam fejem, nem akartam, hogy észrevegye, elpirultam és egyben a szomorúság fogott el.
-Nem az igazi szüleim.- Nyögtem ki nehezen.- Jajj te hülye...-mondta magának és megütötte homlokát.
-Ne haragudj, tudom már mondtad. Nagyon sajnálom.-Ölelt magához és nyomott egy puszit homlokomra.-Semmiség. Csak olyan rossz nélkülük. Próbáltam eddig elnyomni magamba de úgy látszik nem vagyok elég erős hozzá.-Kate,-Emelte fel államat kezével, így elérte, hogy szemeink újra egymásra találjanak.
-Te egy nagyszerű, erős lány vagy. Becsülöm azt, hogy ezt a két évet áttudtad vészelni. Nem szabad emiatt emésztened magad. Nem szabad! Érted?Nem válaszoltam. Fejemet a mellkasára hajtottam és jó szorosan magamhoz öleltem. Nem érdekelt, hogy csak két napja ismerem. Nekem ő mindennél fontosabb volt.Sophienak még egyszer nagyon meg kell köszönnöm, hogy elvitt arra a koncertre és V.I.P jegyet vett. - Későre jár, mennem kéne! -Állt fel, megigazította ruházatát majd elindult kifelé.Mondhatjuk szikrát nem kaptam..-Várj...-futottam utána- Nem szeretnél itt aludni? Vissza adnám a tegnap esti vendéglátást.-Hát nem tudom. Johnnék nem bánják?

- Nem hiszem...De kérdezzük meg! -Azzal elkezdtem leugrándozni a nappaliba.
-John bácsiiii!- Üvöltöttem. -Későre jár már, Niall itt aludhat?
-Khm...a vendégszoba kicsit rendetlen..
-Elintézzük! Kérlek,kérlek,kérlek..-huppantam le mellé a kanapéra.

-Rendben...-Nyomott egy puszit homlokomra.


-Segíts!- Húztam Niallt inmár a vendégszoba felé.
-A tervem a következő: ezt a matracot -mutattam a fehér francia ágyra- át kellene hurcolni a szobámba, ez lesz ma este a fekvőhelyed.
Ő csak mosolygott, megindult , megfogta az egyik oldalát és felemelte. Én segítettem neki és együtt át szerencsétlenkedtünk a szobámba.
Miközben és kerestem neki egy megfelelő ágyneműt ő elment letusolni. Kedvenc takaró és párna huzatomat öltöttem rá a matracra.
Az én ágyamon is hasonló volt.
Felegyenesedtem és büszkén tekintettem le remek művemre.
A matrac pár lépésnyire hevert az ágyamtól. A kettőt össze hasonlítva kijelenthetem „Remek beágyazó vagyok!”
Egoista elismeréseimben Niall zavart meg.

Hátulról elkapott és a matracra vetődött velem.
Vizes haja arcomat csiklandozta.
A víztől hideg teste meztelen volt. Elnézést..egy nadrág takarta alsó testét térdig.
Olyan erősen szorítót magához, alig kaptam levegőt.

Esélyem se volt kiszabadulni karja közül.
Hirtelen ötletként hasított át fejemen, mi lenne akkor ha csiki partit rendeznék neki.
Megragadtam csuklóját és lenyomtam azokat. Ráültem derekára és eszeveszettül elkezdtem csiklandozni.
Hupsz...egyet elfelejtettem, nincs 4 kezem!
Mihelyst elengedtem pár másodpercig tudtam kínozni azután megfogott fordított a kockán (jelen esetben rajtam) kezemen a lába volt és kezével a hasamat babrálta. Gondolom csikizésnek akart hatni. Először csak böködött majd ráérzett a dologra és én sikítva, zihálva és sírva nevettem bele gyönyörű szemébe.
Hála istennek elfáradt és lehuppant mellém.
Én csak levegőért kapdostam. Nem izgatott, hogy csak pár napja ismerem, iszonyatosan megkedveltem.
-Álmos vagy?-Kérdezte ő is kifújva egy jó nagy adag levegőt.
- Ezek után? Mindjárt meghalok..-jelentettem ki és szippantottam egy nagyot az oxigén hiányos levegőből.
-Jó, akkor sicc. -Tolt arrébb.
-Na álljunk csak meg, hol hagytad az udvariasságodat? Szépen emelj fel és tegyél az ágyamba. -mondtam halál komolyan a szemébe közben felemelve fejemet.
-Igenis úrnőm.- Felemelt, azt a pár lépést megtette velem majd befektetett az ágyba és betakargatott. Képzeljétek..még jó éjt puszit is kaptam!
-Jó éjt Niall. - Nem is halottam, hogy válaszolt volna mível azonal elnyomott az álom.

http://www.youtube.com/watch?v=WZnkCMiSO-I 

-Kate,nézd!- Kiabált valaki.
Én elnéztem balra és életem 2. legrosszabb élményét élhettem át. Niallt láttam ahogyan teste a földre borul. A kocsi kegyetlenül átgázolt rajta és még meg se állt.
Bennem hirtelen össze omlott minden. Minden amiben hittem darabjaira hullott.
Oda futottam hozzá hátha lehet tenni valamit még érte.
- Niall ébredj! Kelj fel! Nem halhatsz meg! -Könnyeimbe ázva borultam rá élettelen mellkasára. Ami már nem mozgott, nem lélegzett többé. MEGHALT. Sírva ordítottam.
Reszkettem, nem tudom azért mert esett és fáztam vagy mert most vesztettem el egy darabot magamból. Egy darabot? Mindenem elveszett.
Ott feküdtem mintha én is meghaltam volna. Igen belül haldokoltam. Utána akartam menni. Vele akartam lenni.
Elázott vállaimon hirtelen két kéz tapintását éreztem.
Felpillantattam, az eső bántotta szemem.
A könnyeim is patakokban folytak főleg mikor megláttam anyut és aput. Ott álltak teljes életnagyságban mögöttem.
-Kicsim ne sírj. Ő is veled lesz örökre úgy ahogyan mi is. -Halottam anyu csilingelő hangját.
-Nem,- ordítottam - nem veszíthetem el őt. Kell nekem! Nem hagyhat itt!
Letérdeltek hozzám és mint egy nagy család öleltük egymást.

Niall teste eltűnt a földről.
-Most mennünk kell kincsem. Ígérd meg, hogy erős maradsz!

-Ne hagyatok itt.-Kapaszkodtam beléjük. -Kérlek ne hagyatok itt. Ne menjetek el.-Gyenge voltam...gyenge voltam megtartani őket így ők szépen lassan eltűntek az est sötétségeben.
Én ott sírtam egyedül és néztem ahogyan a hajnali napsugarak kezdik körbe ölelni az utcákat.
„Hát újra itt maradtam egyedül. Megint Elvesztettem azt, aki a legtöbbet jelentette nekem.”