I'm love with you and all these Little Things*.*

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=6wBzR7zhA0g

Itt a fiúknak a legújabb számuk a LITTLE THINGS  és DNJASMCALCVKNMSOL!!
Nagyon aranyos és megható szerintem!
Köszönjük Ed Sheeran*.* <33333

21.) Fejezet


Sziasztok Nájdzsöl vagyok:3 >Bocsi ezt muszáj volt!:)<


Szóval sziasztok:3
Nagyon köszönöm az értékeléseket!♥*.*
Még mindig az a kérdés ki az aki olvasna nem 1D-s sztorit??:O :D

Annyit szeretnék még mondani, hogy az elkövetkező részekben talán 1-2-ben fel lesznek kicsit gyorsítva az események mivel kicsit le vagyok maradva a terv szerinti dolgoktól!
Ehhez a részhez jó olvasást szeretés van!♥

Lassan nyitottam ki szemeimet az ablakon beszűrődő erős fény miatt. Kezem égett a reggeli hőségtől. Nyújtózkodtam egy hatalmasat és lassan felültem. Látva Niallt aludni kedvem volt vissza feküdni mellé és jó szorosan átkarolni.
Felpillantottam a faliórámra ami fél 11-et mutatott. Rögtön kipattantak álmos szemeim és ébreszteni kezdtem Niallt.
-Mmmmm.- Nyöszörgött. -Ne már, álmos vagyok!-Hessegetett el kezeivel.
-Akkor is ha azt mondom fél óra van a dedikálásig? -Hajoltam fölé és lefogtam kezeit.
Amint kimondtam a szavakat, óvatosan letolt magáról majd elfutott a fürdő felé.
Tegnapi ruháját felhúzva rohant ki onnan majd adott egy puszit és elviharzott.
- Se szia, se semmi. -Lépett be Sophie maga mögé nézve.
- Hagyjad. Siet! -Mondtam neki majd felhúztam melegítő szettemet.
- Csak ennyi táskát hozol? -Méregette a földön heverő bőröndöket.
-Ne már! Benne van a fél szobám.
- Nekem kétszer ennyi cuccom van.
-Na akkor mi már fel sem férünk a repülőre!- Nevettem.
- Én ma még semmit nem ettem! -Simogattam a hasam.
-Akkor gyerünk! Ma csajos nap! Ez az! -Ugrott egyet és tapsikolt mint valami elmebajos.
-Tényleg! Te hogy jutottál be? -Néztem Sophiera egy falat szendvics után.
-Még mindig a kis kő alatt van a kulcs! -Kacsintott rám. Egy tálca szenyót öt perc alatt bepusztítottunk!

-Irány vásáróni! -Vágta hozzám kötött pulóverem majd már nyitotta is az ajtót. Az őrületbe visz a sok vásárlással, nem mintha nem élvezném.
Egész nap jártuk a várost. Sophie nem elégült ki Mullingar ruhatárával így el kellet vele kocsikáznom Londonba. Ott még felvásárolta magának vagy három boltot aztán elindultunk végre haza felé.
-Ezeknek a ruháknak a felét nem fogod hordani.
-Az lehet. De van választék. -Vonta meg vállát.
-Elképesztő vagy. -Böktem oldalba. - Ugye tudod, hogy a barátnők kölcsön adják egymásnak a ruháikat? -Mosolyogtam rá.
-Ahj..szerinted tényleg magamnak vettem ennyi ruhát?? -Húzta fel egyik szemöldökét majd vissza pillantott az útra. -Fel kellett újítani a ruhatáradat! -Nevetett rám.
-Szóval ódivatú vagyok? -Tettetem szomorúságot.

-Azt nem mondanám, inkább túl egyszerű! -Szerettem benne, hogy ilyen őszinte bár néha hazudhatott volna.
-Remek! -Kinéztem az ablakon ami keresztül a gyönyörű tájat vizslattam. A fák magasba nyúló lombkoronái és a dombok végtele hosszúsága olyan mese szerű volt. Az ég kék a nap hét ágra süt ennél szebb nincs is!
- Vajon milyen lesz Amerika? -Kérdeztem Sophietól.
- Vagány. Menő. És rohadt jól fogjuk magunkat érezni!
- Bíztam benne bár volt valami ami azt súgta : ne tedd!

Sophie leparkolt a házunk előtt. A nyakunkban is szatyor lógott a szobám felé tartva. Mikor végre begyömöszöltem mindent a szekrényembe Sophie elköszön én meg elmentem aludni!
-Holnap nagy nap lesz!- Mondtam a plüss macimnak aki mindig jó hallgató társnak bizonyult.

-Neeeeee már....! -Nyöszörögtem kezemet szemem elé téve!
-Kelj fel! -Ugrált rajtam Niall és csikizett.
-De nem akarok!
-Akkor itt maradsz!- Szált le rólam és indult meg az ajtó felé.
-Ne várj! Mindjárt kész vagyok! -Ugrottam ki az ágyamból és indultam meg fürdöm felé.
Gyorsan lefürödtem, hajat mostam majd felhuztam egy kényelmes mégis csinos bézs színű nadrágot egy lenge polóval és egy boka cipővel. Szettemet kiegészítettem egy fehér bőr dzsekivel és egy kis táskával amiben minden fontosabb dolog benne volt.
Elköszöntem Maryéktől majd a fiúk lehordták a bőröndjeimet. Beszálltunk a hatalmas kocsiba és elindultunk a reptér felé.
-Kezdetét vette életünk legjobb nyara!! -Üvöltötte Louis, bekapcsolta a rádiót és kinyitott egy üveg pezsgőt.

20.) Fejezet

Hello:3
Köszönöm szépen az értékeléseket!
Egy fontos kérdésem lenne!
Ki az aki olvasna egy nem 1D-s történetet?
Válaszaitokat várom alulra:P

Jó olvasást!♥

-Ígérd meg, hogy nem borulsz ki! -Kezdett idegesíteni, hogy így húzza az időt.
-Persze, persze! Csak mondjad már.
Hosszú másodpercekig csend uralkodott a telefonba majd végül Liam kimondta azt amitől a legjobban féltem.
-Niall későbbre tartogatta a hír. Nem akarta még nehezebbé tenni a tanulásodat.
-És inkább köszönés nélkül ment volna el turnézni?-Kiabáltam ingerülten.
- Értsd meg csak neked akart jót. - Ebben volt valami. Így is ez a sok tanulás. És mivel ismer, tudja, hogy teljesen kiborulnék egy ilyen hírtől.
- Persze értem. És mikor indultok? - Hangom lehalkítottam.
- Pont az érettségid után két nappal. Próbálj most csak a tanulásra figyelni! Ráérsz utána is izgulni! - Nevette el a végét. Csak én nem tartom ezt olyan viccesnek?
- Jól van. Köszönöm, hogy szóltál róla. És nem mondom Niall-nek! Szia. -Letettem a telefont és az agyam megint kattogni kezdett. Ha egész nyáron turnéznak, az három hónap-néha annyira imádom, hogy ilyen matek zseni vagyok-az rengetek idő! Ki tudja mi történik addig velünk. Vele.
Vissza ültem asztalomhoz és inkább a tanulásba temettem magam.

-Ahhh végre túl vagyunk rajta! - Ült le mellém egy padra Sophie.
- Igen, én is őrülök. Te tudtad, hogy Zayn elmegy turnézni nyáron? -Váltottam gyorsan témát és tértem a lényegre!
- Persze. - Jelentette ki nyugodtan.
- És hogy hogy nem vagy kiborulva miatta?
- Megbízom benne. Amúgy is úgy halottam Niallnek van valami meglepetése a turnéval kapcsolatban neked. -Bökött oldalba és kacsintott rám.

-És mi az?
- Nem mondhatok semmit. Inkább kérdezd meg őt. -Mutatott a hátam mögé, ahol épp Niall közeledett felénk.
- Szia.- Ugrottam nyakába és szorosan megöleltem.
-Szia. -Felemelt és megpörgetett a levegőben. Megindultunk a pad felé ahol még az előbb Sophie ült de most már nyoma sem volt.
-Kate, szeretnék valamit elmondani ami valószínűleg először sokkolni fog de remélem utána majd őrülsz a hírnek. -Nézett rám komolyan. Kék szemei csillogtak a nap erős sugaraitól. Kicsit összébb húzta szemhéját majd vett egy nagy levegőt.
- Szeretném, ha velem jönnél Amerikába. - Mondta el szépen lassan valószínűleg azért, hogy ne kapja egyből szív infarktust. Először csak meredtem rá majd mikor eljutott már az agyamig is, hogy megyek Amerikába, önfeledten kezdtem ugrálni és tapsikolni. Nem zavart, hogy a parkban mindenki minket néz! Csak a jelen számít.
-Imádlak! Köszönöm! Honnan tudtad, hogy ez az álmom? -Borultam nyakába miközben a sírás kerülgetett és jó szorosan mellkasába bújtam.
-Az ember mindent megtesz, hogy a szerelme boldog legyen.-Kacsintott és avval az idegesítően bájos mosolyával nézett rám.
- Szeretlek -Csókoltam meg puha ajkait majd mélyen beszívtam bódító illatát.
-Holnap után indulunk, igaz? -Tértem vissza a földre.
- Igen. De honnan tudtad? -Tolt el kicsit magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Női megérzés. -Böktem oldalba majd elindultunk, hogy össze pakolhassak és persze szóljak a családomnak.
- Sziasztok .- Nyitottam be a nappaliba ahol Justinka már Niall nyakában is volt.
- Én már nem is kapok? -Néztem szomorúan Justinra és tártam szét a kezem. Oda rohant hozzám és jó erősen megszorongatott.
- Niall, de őrülök, hogy látlak .- Veregette meg az említett személynek a vállát John bácsi.
A pasik bevonultak a kanapéra míg én kimentem Mary nénihez.
- Szia. -Öleltem meg hátulról majd nyomtam puszit arcára.
- Szia drágám.
- Mary néni, lenne egy nagyon nagy hírem! -Ültem le vele az udvarban lévő padra majd felé fordultam.
- Niall felajánlotta, hogy elvisz nyáron Amerikába.
- Hát ez az ötlet nekem is tetszik. Tudom, hogy ez volt az álmod. -Mosolygott rám és hideg kezeit végig simította arcomon.
- Szóval elmehetek? - Néztem rá bizakodóan.
- Persze, gyere segítek bepakolni! -Húzott már is a szobám felé.
- Mary. -Szóltam utána. Ő megállt és megfordult, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Igen kincsem?
- Köszönöm és szeretlek. -Öleltem magamhoz.
Felmentünk a szobámba majd elkezdtünk bepakolni mindent. Rengeteg fölösleges dolgot is be kellet pakolnom, mondván, hogy úgy is lesz majd rá szükségem.
Mikor végeztünk megköszöntem Mary-nek majd ledőltem az ágyamra.
- Bejöhetek? -dugta be fejét Niall az ajtón.
- Persze! -Ültem fel.
-Jó sok cucc! -Mutatott a bőröndökre.
-Mindenre fel vagyok készülve- Nevettem.
-Látom- Mosolyodott el és befeküdt mellém.
Hozzábújtam és lecsuktam szemeimet.

Valahogy mindig elvarázsol a jelenségével. Ez teljesen más volt mint egy normális kapcsolat. Nem csak divatból voltunk együtt. Ő megértett engem, segített. Kitöltötte az a hatalmas űrt amit régóta senkinek sem sikerült.
Bármit elmondhatok neki, titkokat, vagy csak egyszerű dolgokat, meghallgat. Úgy érzem megtaláltam a másik felemet és soha nem akarom elveszíteni!
Ebben a világban már nem tudod kikben bízhatsz meg. De neki elég volt egy pillantása és 100%-ig megbíztam benne.

Ez nem csak szerelem. Sokszor van úgy, hogy nem tudjuk már hogyan kifejezni a másik iránt érzett csodálatunkat.
Én már itt tartok. Egyszerűen remek vele lenni.
- Szeretlek. -Néztem fel rá. Szemei csukva voltak így én is vissza csuktam őket majd elaludtam.

19.) Fejezet


Szomorú vagyok, hogy nem kaptam több kommentett de hát nem lehet minden rész tökéletes..
Azoknak köszönném akik hagytak nyomot maguk után.
Ez a rész közömbös lett!

Jó olvasást!♥

Nyújtóztam egy jó nagyot majd szépen lassan kinyitottam szemeimet. Fehér hó rikított be az ablakon. A szobában kellemesen meleg volt. Magamra húztam jobban a takarót majd átfordultam másik oldalamra, de valami bökkenő volt.
Egyedül feküdtem a hatalmas francia ágyba amibe este még ketten feküdtünk.
- Szép jó reggelt. -Nyitott be a szobába Niall egy tálcával a kezébe. Ügyesen egyensúlyozott a kakaóval és a tálcával.
- Csináltam neked reggelit.-Ült le mellém majd át nyujotta a tálcát.
- Pirítós lekvárral. -Mondtam majd felnéztem rá. -Mindig is ilyen reggeliről álmodtam.

Remélem ízlik, én csináltam. Becsüld meg, életem első pirítósa. - Mosolygott rám és adott egy puszit számra mielőtt bele kezdtem volna az étvágy gerjesztő reggelimbe.
-Valami isteni finom volt. -Közöltem Niallel mikor kijött a fürdőből.
- Annak őrülök. Mi a terv mára? -Huppant le mellém.
- Pihenés. Az orvos azt mondta még ma pihenned kell. -Néztem rá komolyan. Hatalmas boci szemeit rám szegezte majd széles mosoly terült szét arcán.
-De látom te mást terveztél.
- Én nem. Csak te! - Kezdett érdekelni mit talált ki mára.
- Miért? Én mit fogok csinálni? -Kérdeztem közömbösen és tudtam, hogy megőrjíti a beszéd stílusom.
- Suliba fogsz menni. -Kezdett ugrálni mellettem mint aki megkapta a várva várt karácsonyi ajándékát.
- Hogy micsoda? -Majdnem kiköptem az éppen lenyelni való kakaómat.
- Elintéztem, hogy vissza mehess a suliba és ugyan úgy le tudj érettségizni. - Nyújtotta száját felém. Gondolta majd adok neki egy amolyan „ hála csókot” de nem jött össze. Gyors adtam neki egy arcra puszit, felpattantam és elkezdtem készülődni.
-Szerinted ez jó lesz? -Álltam elé az általam kiválasztott ruhával.
- Ebbe nem mehetsz el. -Nézett rám komolyan nekem pedig elment a maradék önbizalmam is.
- Miért? Nem áll jól? Vagy mi a baj? - Elemezgettem a ruhát.
- Rajtad tökéletesen áll! De ezt nem csak én látom! Nem engedlek el ilyen ruhába még a végén valakinek megtetszenél.- A végét még mindig full komolyan mondta majd egy aprócska mosoly futott végig piros ajkain.
- Na kösz! Én már azt hittem nagyobb baj van! -Ültem bele ölébe.
- De akkor is ebbe megyek. -Kacsintottam rá és bementem a fürdőbe.

A suliba nagyon furcsán viselkedtek velem. Mintha valami dús gazdag cica babával akinek apukája lefizette az össze tanárt. Olyanok álltak le vele beszélgetni akik, hogy is mondjam, „nem az én fajtámba” tartoznak.
- Szia. - Ölelt meg erősen Sophie.
- Szia. - Rég látott barátnőmmel jó volt újra beszélgetni.
- És mizu otthon? -Húzogatta szemöldökét.
- Minden okés. -Válaszoltam spontán.
- Na nem már. Biztos van valami szaftos témád. -Bökött oldalba.
- Hát csak együtt vagyunk Niallel de semmi extra. -mondtam és közbe becsuktam szekrényemet.
- Az tök jó! Tudtam , hogy végül úgy is összejöttök. -Indultunk el a terem felé.
- És te meg Zayn?
- Megvagyunk. -Nevetett egyet majd elkezdődött az óra.
Borzalmasan hosszúnak tűnt ez a nap.
Délután haza mentem Mullingarba ,hogy megmutassam John bácsinak, hogy épségben túléltem a csereprogramot.

-Ahj de nem akarok! -Ellenkezdtem Marynek az ágyamon nyújtózkodva.
-Pedig muszáj lesz! Jövő héten ilyenkor már leérettségizel így nem lenne jobb rá tanulni? -Mondta szépen lassan és halkan.
-De. -Gyorsan felpattantam az ágyról és neki estem a rengeteg papírnak.
Nagyon sok időmet elveszi a tanulás. Semmire nincs időm! Szegény Niallt is már vagy egy hete nem hívom vissza. De remélem megérti. Hála istennek Sophie is tanul így neki nem kell magyarázkodnom. Már lassan aludni se lesz időm!
Mondjuk nem is annyira hiányzik Niall. Ez őrültség! Persze, hogy hiányzik, de még túlélhető. Szerintem ennek az az oka, hogy az elmúlt majdnem négy hónap alatt szinte csak vele voltam.
Végeztem egy köteggel majd eldőltem az ágyon.
Már épp tértem volna vissza a papír hegyhez mikor telefonom kezdett rezegni a zsebembe.
-Szia. Beszélnünk kell. - Suttogott Liam a telefonba.
-Szia. Most épp nem jó! Tanulnom kell!. -Válaszoltam neki kicsit fáradtan.
-De ez nagyon fontos! - Hangja szinte már könyörgő volt.
- Jó, de gyorsan!