13.) Fejezet


Halihóó:) Hogy telik a nyaratok?  Remélem jó sokat strandoltok:P
Szeretném minden olvasómat megkérni, hogy írjatok kommenteket. Kérlek! Kellenek a kritikák és dicsérő komik is! Főleg most! Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy kommenteljen!
Köszönöm:3♥

Jó olvasást!

-Én....én...sajnálom.- Felemelte tekintetét és akkor megláttam gyönyörűen csillogó szemeiben a megbánást.
- Erre nem tudok mit mondani....- Csend uralkodott el a helyiségen. Igen, ez kínos csend volt!- Megértelek, elvégre csak a barátodat védted. Nekem kéne oda állni elé és bocsánatot kérni. De már úgy is mindegy.- Mondtam.
-Nem! Nem mindegy. Látom rajta, hogy szenved, Nem eszik semmit,és ez nála nagy szám, egész nap a szobájában ül és sír! Sír miattad! Niall nagyon könnyen beleszeret valakibe, és te különleges vagy neki, egy lány miatt sem borult ki még ennyire.
- Liam, hagyd abba. Ne nehezítsd meg a dolgom!
-Miről beszélsz? Meddig tart oda állni elé és elmondani mit érzel? Mert te se tagadhatod, hogy bejön! Amikor együtt voltatok csak úgy szikrázott a levegő köztetek. És most hagyod elmenni? Ennyi volt?
-Liam...én....elutazom. -Könnyeim amik eddig a szemembe gyűltek, most utat törtek maguknak. Könnyes szemmel tekintettem fel Liamre akinek az arcára ismét csalódottság ült ki.
-Kate, nem teheted ezt vele.- Hangja lehalkult és oda ült mellém. -Ne tedd ezt Niallel. Ne hagyd összeroskadni.
-Liam, nem tehetek mást. - Igen, tudtam, hogy nem tart örökké a csereprogram! De nem tehetek tönkre egy popsztárt! Ki vagyok én?
-Francia országba költözöm. -Nem akarom, hogy tudjanak róla, hogy vissza jövök, jobb ez így.
-Még is minek?
-Itt most ez nem fontos! Az a lényeg, hogy nem tehetem tönkre Niallt. Nem hagyhatom, hogy miattam szenvedjen.
-Jajjj....nem értesz semmit.- Felállt és a fejét fogva járkált fel-le. -Pont így teszed tönkre! Most, Kate, most szenved miattad, mert nem vagy vele! Ha most itt hagyod abba belehal. Hát nem érted? Jézusom. Ez kezd egy Brazil szappanoperára hasonlítani! Mind ketten szeretitek egymást csak makacsok vagytok!
-Nem, Liam én nem lehetek az az ember aki Niall boldogságának útjába áll! Hidd el, előbb utóbb jön egy nálam szebb, okosabb lány és ő majd boldoggá teheti Niallt.-Könnyeim sorba potyogtak szememből.
-De Niall-nek nincs szüksége szebb és okosabb lányra! Neki rád van szüksége! Nem igaz, hogy nem érted!
-Ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Kérlek menj el! -Mutattam az ajtó felé majd fejemet egy párnába nyomtam és zokogni kezdtem.
- Rendben elmegyek,és ne izgulj , nem szólok Niallnek, semmiről. -Kiviharzott az ajtón, úgy becsapva azt, hogy azt hittem leesik a vakolat.
Elmegyek Franciaországba és mindent kiverek a fejemből. Mire vissza jövök nem akarok emlékezni semmire!
Könnyeimmel küzdve felemeltem Rózsaszín Blackberrymet és tárcsázni kezdtem.
-Szia. -Szóltam bele készülékembe.
-Szia, valami baj van?
-Itt volt. Mármint Liam. Eljött és tartott egy fejmosást! Azt akarja menjek vissza Niallhőz. Mert szenved!
-Te is szenvedsz! Miért jó ez így? Mindegy. Ne sírj Kate, minden rendbe jön.
-Megjött John, mennem kell. Beszélek velük az úttal kapcsolatban! Szia! -Kinyomtam a telefont majd lesiettem a lépcsőn. Letöröltem könnyeimet majd a nappaliba léptem.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia kincsem.
-Beszélhetnénk?
-Persze.-John leült Mary mellé majd figyelmesen rám emelték tekintetüket.
-Felvettek a csereprogramra. Megyek Franciaországba. -Mennyi időre?
-November 11.-én indulnánk és Január 3.-án jönnénk.
Sophie is jön.-gondoltam ez könnyít a dolgon- Na?
-Rendben, ha te ezt akarod!- Ez könnyebb volt mint hittem!
-Imádlak titeket.-Öleltem át egyszerre őket majd felsiettem a szobámba. Holnap van Nov.10.-e és nagy bevásárlást kell tartanom. Méghozzá Sophie-val.
Bedőltem az ágyamba és mosollyal az arcomon aludtam el.
*
-Öltözz, mindjárt ott vagyok és megyünk vásárolni.
-Mmmm...ilyen korán? Van nálad óra? Reggel 10 óra van!
-Drága, másoknál az már délelőtt.
-Majd elfelejtettem, beszéltem a hölggyel, mondtam neki, hogy veled majd én megbeszélem. Szóval itt van minden egy papíron, a házszám és a hölgy telefonszáma. Na de kérek 10 percet és kész vagyok.
-Kinyomtam a telefont majd elindultam teljes harci felszerelésembe ami állt egy lenge piros fehér csíkos felsőből és egy fehér szűk naciból, mellé felhúztam a szürke sportcipőmet, táskámba bedobáltam a telefonom, pénztárcámat, majd egy hatalmas bevásárló listát. És így indultam el Sophie-hoz.
Istenem, nagyon jól éreztem magam egész nap! Vettünk rengetek ruhát és kaját. Bár azt nem tudom minek.
Csak arra tudtam gondolni, hogy holnap megváltozik az életem. Kitudja mi történik velem ott kint?
Hullafáradtan dőltem be pihe-puha ágyamba. És ilyenkor eszembe jutott, hogy még be sem pakoltam. Gyorsan előkotortam a bőröndjeimet és elkezdtem bepakolni. 11 órára sikerült is mindent bepasszírozni 3 hatalmas bőröndömbe. Telefonomat reggel 6-ra álitottam be mivel a komp 7-kor indul.
*
-Kész vagyok. Mehetünk! -Kiáltottam Sophienak aki már az ajtóban toporgott.
- Milyen szerencse, hogy van itt valakinek jogsija.- Ránéztem barátnőmre, ő csak egy öleléssel viszonozta mosolyomat. 6:15-re már ott unatkoztunk a felhajtó előtt. Gondoltam kiszállok kicsit levegőzni míg nem indul a komp. Sophie a kocsiban maradt így én a csípős hideg ellen védekezve bementem egy épületbe. Valami váró féleség lehetett. Rátekintettem órámra ami 6:30-at mutatott így indultam volna vissza megkeresni az autónkat mikor a nevemet halottam a hátam mögül.
-Kate, várj!- Megráztam a fejem, mivel tudtam, úgyse lehet az aki hallok. Kiléptem a Londoni hidegbe de ekkor valaki megfogta a kezem és vissza rántott. 

12.) Fejezet


Halihóó:)
Ez a rész kicsivel hosszabbra sikeredett, de remélem nem bánjátok!
Most-dobpergés-jött el az a pillanat, hogy köszönettel mondjak elsősorban a barátnőimnek akik mellettem állnak ,nap mint nap hallgatják a hülyeségeimet. Kitti, Szandra, Timi, Vicsi és Zsani, Imádlak titeket!♥
Hát csak ennyit akartam!
Jó olvasást!

-Akkor hát legyen...Igen érdekel!
-Köszönöm szépen, ne haragudjon a zavarásért. Még beszélünk.- Azzal a nő letette a telefont.
-Úgyse kőt már ide jóformán semmi.-Motyogtam magamba.
Egy park felé sétáltam majd leültem egy padra. Hideg volt de nem érdekel...nem érdekel már semmi.
Néhány ember sétáltatta a kutyáját és voltak akik csak szimplán a munkába menet vágytak egy kis friss levegőre.
Ki kell ürítenem a fejemet.
Beszélnem kell Sophie-val!!
*
-Megyek.- Hallatszott a sötétbarna ajtó mögül.
-Szia.-Nyitott ajtót barátnőm. Én nem tudtam semmit kinyögni csak sírva borultam nyakába.
Ő egyből vette a lapot, felhurcolt a szobájába és lefektetett az ágyára. Hozott nekem egy jó forró kakaót, leült mellém és amíg én szürcsölgettem ő a hátamat simogatta.
Amikor végre megtudtam szólalni elmeséltem neki mindent, mindent az elejétől a végéig. Persze most sem tudtam megállni sírás nélkül. Úgyhogy szegényemnek az utolsó mondatokat két levegő vétel között tudtam kipréselni.
Gyorsan megnyugodtam. Nem tudom, a baráti ölelésétől vagy mert a szobája olyan megnyugtató zöld volt..Igen, a zöld szín nyugtat.
- És mi van veled és Zayn-nel?- Tudom nem kéne erről a témáról beszélgetnünk, de azért mert én egy idióta vagyok őt nem kell tönkretennem.
-Neki én csak egy egy éjszakás kaland voltam.-Hajtotta le a fejét.
-Ezek a férfiak. -Próbáltam mosolyt csalni szép piros ajkaira.
- Jaj képzeld felvettek a Francia csereprogramra. -Mondta mikor az éjjeli szekrényén kutakodott.
-Engem is. Király, együtt hódítjuk meg a Franciákat és tele zabáljuk magunkat croassanal.
A nap további részét sok nevetéssel és hülyüléssel töltöttük. Végre egy csajos nap.
Megnéztük a Jégkorszak 4.részét. Imááádom!
Sütöttünk palacsintát is...
- Két szerencsétlen egy konyhában című műsorunkat láthatják.
-Sophie kell egy kis tejszínhab! Most!
- És kész is a konyhafőnök ajánlata. Nutellás palacsinta leöntve csoki sziruppal és tejszínhabbal, majd cseresznye a tetején. Tádáááá.- Mindkettőnk arca tiszta lisztes és szirupos volt. Kellet ez a nap. Kicsit elfelejthettem mindent.
De semmi sem tart örökké sajnos!
Hulla fáradtan dőltem be kényelmes ágyamba és azonnal el is nyomott az álom.

-Jó reggelt királylány.- Nyomott Mary puszit homlokomra.
-Neked is. John merre van?- Kérdeztem miközben beleharaptam pirítósomba.
-Elment dolgozni, de azt mondta, hogy siet haza.
-Justin?
-Nekik már iskola van.
-Ja....hát nekünk is pár nap múlva. Köszönöm szépen a reggelit.- Felálltam az asztaltól majd a szobám felé vettem az irányt.
Lerogytam az ágyamra, lábamat felhúztam mellkasomig és sírtam. Ki akartam minden rosszat sírni magamból. Mindent ami Niallel történt, mindent!
Helyre akarok mindent hozni, de tudom, hogy nem megy.
Hiányzik, hiányzik Niall, hiányzik anya, hiányzik apa,hiányzik a régi életem. Ha nincs az a rohadt baleset, most minden rendben lenne. Nem kellet volna Niall annyira közel engednem magamhoz! Tudtam, hogy csak baj lesz belőle. Neki ott van a csili-vili világa ahol mindent megkap egy csettintéssel, én meg....én vagyok...egy senki.....!
Ott ültem és gondolkodtam...elgondolkodtam a fájdalmas valóságon....csak én lehetek ennyire szerencsétlen.
Halk kopogás hallatszott az ajtón majd egy halk
-Bejöhetek?-is tárult hozzá.
Gondoltam Mary az így oda kullogtam az ajtóhoz és elfordítottam benne kulcsomat.
Mikor felnéztem „látogatómra” az ütő is megállt bennem.
-Mit keresel itt? -Förmedtem rá és beakartam csapni előtte az ajtót de lábával megakadályozta tevékenységemet.
-Beszélnünk kell.- Rontott be a szobámba, leült egy székre és engem nézett. Mivel tudtam 10× erősebb nálam , nem is próbáltam kiküldeni. Csendben leültem ágyam szélére és vártam mondandóját.

11.) Fejezet

Halihóóó:3
Köszönöm szépen a 2 hozászolást az előző részhez♥
Sok mondani valóm most nincs!

Jó olvasást!!:)

Rengeteg gondolat száguldott át a fejemen. Gondolhatjátok rólam, hogy ez a csaj egy álszent liba. De nem! Igenis szoktam hülyeségeket csinálni, de ki nem? Soha nem voltam az a nagyszájú, menő kis csaj akinek mindig az új divat után hajlott a ruhatára. Szerettem egyszerű lenni. Egy szürke kisegér. Soha nem vágytam rivaldafényre. Még ma se értem mit keresek én itt? Ez nem az én életem! A mai napig nem értem, hogy egy ilyen fajta lánynak hogy lehet barátja -már ha annak lehet nevezni-egy világ hírű fiúbanda?!
Mire végre abba hagytam az önsajnálatomat, rend lett a házba ?!
- Mire nem képes egy szuper fiú csapat? -Pacsizott le Liam Louis-val amikor kidobták az utolsó kajás zacskót is.
Én magamra rángattam a nadrágomat és a pulcsimat amit végül megtaláltam a kanapé alatt.
-Kate, gyere csak! csuklón ragadott és elráncigált a fürdőig.
- Mi az? -Csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban.
- Hogy teheted ezt Niall-el? -Nyakán az izmok megfeszültek.
- Miről beszélsz? -Kezdtem megijedni!
- Ne mond, hogy nem emlékszel! Tegnap mikor kimentél Zaynnel az udvarra. Mi történt akkor???
-Fogalmam sincs!! -Itt elfogyott a türelmem és felemeltem a hangom. -Nem emlékszek semmire Liam, Semmire.
Jó akkor felvázolom, Kimentél Zaynnel kint üldögéltetek és röhögcséltetek. Aztán egyszer csak eltüntetek. Niall jött le az emeletről könnyes szemekkel, kiviharzott az ajtón majd elhajtott a kocsival. Pár perc múlva Zayn a karjába hozott le a lépősön miközben te puszilgattad a nyakát.
Mind a hárman oda mentünk és próbáltunk lebeszélni erről az egészről. De te nem is figyeltél ránk. Ekkor Zayn közölte, senkit ne engedjek be a szobájába. Majd felsietett veled. Azt már nem tudom hogy kerültél le , de az biztos, hogy Niall nagyon kiakadt!
Szegény nem is evett semmit reggelire! Tudod mit jelent ez? Megölted legbelül. Nem tudom mi volt köztetek de jobb ha békén hagyod! - Arca piros volt az idegességtől, megforgatta a szemeit, majd várta a reakciómat.
Hátamat a falnak támasztottam, úgy rogytam a földre. Könnyeimmel és a levegő vételemmel küzdve sikerült kinyögnöm:
- Sajnálom. Tudom ez nem elég! Nem akartam. Ne haragudj.- Liam mint a dúvad rontott ki a helyiségből. Pár perc után feltápászkodtam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt, ami nekem most a véget jelentette. Egyszer találok egy olyan embert aki megért és őt is elüldözöm mellölem.
Könnyeim mint a nyári zápor úgy folytak egymás után végig.
Az ajtóban össze futottam Niall tekintetével. Azt a gyűlöletet, csalódottságot a szemeiben soha, de soha nem felejtem el. Gyönyörű kék szeme most mintha felvette volna a szürke árnyalatát. Gyorsan lehajtottam fejem és kiléptem a csípős hidegbe.
-Sajnálom. suttogtam egész úton.
Majd ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.
Remegő kezekkel de végül felvetem.
-Haló.
- Jó napot kívánok -ennél jobb nem is lehetne- Kate Winbowot keresem.
- Igen, én vagyok.
-A Franciaországi csere program szervezője vagyok, Ciara.
Év elején leadott egy jelentkezési lapot. Örömmel közlöm önnel,hogy benne van a programba. Érdekli még önt? - A kedves női hang elhallgatott és várta a válaszomat. Ez túl gyorsan jött. Köpni nyelni nem tudtam! Otthon is meg kéne beszélnem.

-Esetleg nem tudunk valahol találkozni és megbeszélni a részleteket? - Hosszú hallgatás után sikerült megszólalnom.
-De kisasszony, csak az a helyzet nekem most kell a válasz,ha esetleg nem él a lehetőséggel akkor tudjak valakit találni maga helyett. Szóval egy igen vagy nemet szeretnék most kérni, később meg elmagyaráznám a részleteket.
Levegő vételem kihagyott pár másodpercet de végül válaszoltam.
-Akkor....

10.) Fejezet

Sziasztok marslakók :3
Mizu veletek?:D
Itt az új rész!
Szomorú vagyok, hogy az előzőhöz nem kaptam kommentet:(
DE ehhez várok ám tőletek egy ki építő kritikát!!:)

Jó olvasást:)!♥

A nap többi része eléggé érdekesen, viccesen és furcsán telt. Rengetek kép készült többnyire arról milyen idióták.
Össze vissza ugrándoztak de megkel vallani így sikerültek a legjobb fotók!
Persze volt néhány komoly kép is.
A délután és az este szinte egybefolyt, olyan tiz óra körül rakhatott ki Niall a ház előtt. Elköszöntem tőle és szépen csendben bevánszorogtam a szobámba.


Ez a hét is tiszta unalom...bácsikám úgy döntött egyedül viszi a boltot én had pihenjek.
Niallel és Sophie-val is rég beszéltem.


Végre eljött a várva várt hétvége. Sophieval nagyon régóta tervezgetjük ezt a hétvégét. Na jó, két napja de pszttt..!
Kitaláltunk, hogy szervezünk a fiúknak egy meglepi bulit.

Egyedül csak Harry tud a mi kis mocskos tervünkről!
Én és Sophie előkésztettünk mindent a zenét, a piát és a rágcsit.

Harry elküldött otthonról mindenkit így ő feldíszítette a házat.
Minden készen állt már csak a fiúk hiányoztak.

Gyerekek, látnotok kellet volna az arcukat!
Azt az ijedséget, félelmet, és meglepettséget amit sugalltak nem lehetett nevetés nélkül kibírni.
Mind megköszönték és elkezdődött a végtelen hülyülés.
Én csendben meghúztam magam egy sarokba. Persze, jó volt velük bulizni de nem tudom nekem kicsit sok volt az ember . És a cigi füstöt se bírom annyira.
- Uristen....mit művelek...? Itt játszom a jó kislány amikor életem legjobb buliján vagyok.- Mikor ez átfutott az agyamon, mintha egy rakétábol lőttek volna ki, úgy pattantam fel és elvegyültem a tömegbe.
Egymás után öntöttem magamba az alkoholt és minden szembejövővel táncoltam. Az emberek elkezdtek felszívódni de én leállíthatatlan voltam.
Viszont innen már semmire sem emlékszem.....

******

Reggel iszonyatos bűzre ébredtem. Fájt a fejem ezért nem is ültem fel csak feküdtem az elég kemény földön?!
Mivel zajt még nem halottam, kinyitottam a szemem de bántotta az ablakon beszűrődő fény így hát csak szenvedtem fekvő helyzetbe.

Meguntam. Lassan felültem és kitártam szemem világát. Bár ne tettem volna!
Mindenhol a tegnap este maradványai, üvegek, zacskók, ruhák??
De kiknek a ruhái? Mindenki meztelenül ment haza?
Körülnéztem, amennyire a derekam és a fejem engedte, de csak több szemét és több idegen ember fogadott.
Zayn és Liam a kanapén egymásba gabalyodva, Lou és Niall pedig a konyhapulton kaják társaságába.
Szememmel kerestem Sophiet de sehol nincsen.
Felálltam de abban a pillanatban megbotlottam valamiben, vagy valakibe.
Ott feküdtem egy vad idegenen aki idővel kiderült , hogy Harry.
Fáradt és kérdő arckifejezéssel nézett rám.
Ami engem is meglepett, hogy ő egy szál boxerben én meg csak egy fehérnemű szettben fekszek rajta.
-Ez elég kínos! -Mondta, óvatosan letolt magáról majd felállt és hozott egy pólót nekem és magának.
- Köszönöm! -Húztam magamra a ruhadarabot.
-Kemény este volt.- Mondta
-Biztos....-válaszoltam neki unottan.
-Nem emlékszel semmire?- Arckifejezése kiváltott belölem egy mosolygást.
-Nem, semmire.-Mosolyogtam még mindig rá.
- Jobb is így! -Elment a fürdő felé otthagyva engem kérdések között. Mire kellene emlékeznem? Miért mondta ezt? Mit csináltam?
- Jó reggelt Kate. -Zayn jött felém, csókot lehelve kezemre.
- Köhm.....jó reggelt neked is.
- Élvezted a tegnap estét? -Rám kacsintott majd egy féloldalas mosollyal lépett be a konyhába.

9.) Fejezet


Sziasztok:3
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ilyen ritkán hozom a részeket. Megígérem, hogy igyekezni fogok!!
Aztán még szeretnék hatalmas köszönetet mondani mind nektek , akik olvassák az írásaimat, és mind az én legeslegjobb barátaimnak akik tartják bennem a lelket, biztatnak és segítenek ha az agyukra megyek is!
Imádlak titeket♥
A résszel kapcsolatban pedig tudom, hogy rövid borzalmas és unalmas de ÍGÉREM, hogy lesz 1000-szer jobb is!!

Jó olvasást♥!

Hirtelen sírva ültem fel az ágyamon. „ Csak egy rossz álom.”
Megnyugodtam mikor láttam Niallt ott szuszogni a matracon.
Elmosolyodtam majd leültem mellé. Fejemet ráhajtottam mellkasára és szorosan magamhoz öleltem, majd mélyen beszívtam bódító illatát. Ledőltem mellé majd újra elnyomott az álom.
Reggel a lehető legfrissebben ébredtem.
Gondoltam legurulok a földre csak egy bökkenő volt. Már nem a matracon hanem az ágyon hevertem így olyat estem, hogy öröm volt nézni.
Miután sikerült magam össze kaparni a földről, körül néztem.
Se Niall se a matrac nem volt a helyén.
Leballagtam a konyhába ahol Mary néni az ebédet csinálta már.
John bácsi a könyves boltban.
De akkor hol van Niall és Justin?
Mivel elég jó idő volt az őszhőz képest így kimentem egy kicsit az udvarra és helyet foglaltam a hintaágyon.
A kert hátsó részéből gyermek nevetés hallatszott.
Elindultam a hang irányágban és a látványtól majdnem elsírtam magam.
Niall a kis Justint pörgette éppen a levegőben. Teljesen apumra és rám emlékeztetett.
Fájt...igenis fáj még mindig a hiányuk.
Leültem egy padra és néztem ahogy egymással játszanak.
Annyira boldognak látszottak.
A Fiúk már bementek de én nem akartam.
Egyszerűen jó volt az őszi szellő arcomnak és nézni ahogyan a levelek egymást kergetik a lágy szélben.
Csak bambultam magam elé.
Észre sem vettem ,hogy szalad az idő.
Mikor már a csillagok kezdtek ragyogni az égen, elindultam befelé.
Bent Mary és John a kanapén ültek és a híreket nézték.
- Niall?
-Elkellet mennie dedikálásra, elakart köszönni de sietnie kellet. Holnap elvisz téged egy fotózásra.
-DE jó....-mondtam unottan majd a szobám felé vettem az irányt.
Mindig is utáltam ha fotóznak, kiskoromba anya mindig képeket csinált rólam és azokat vissza is szoktam nézni.
De valahogy az évek során megutáltam. Nem szerettem a mostani énemet!
Bedőltem az ágyba majd elrepültem az álmok világába.

A másnap délelőtt hamar elment.
Délután 2-re lett megbeszélve a találka addigra remélem kész leszek.

Elmentem hajat mosni majd kivasaltam. Imádtam ahogyan a hajam a hátamra omlik.
Felhúztam egy szűk nadrágot és egy hosszított fölsőt, mellé egy pulcsit és egy szandált. Ez az ősz meglehetősen meleg.
Kettő előtt 10 perccel már a kapunk előtt álltam.
Niall megérkezett és megint egy csendes út elébe néztünk.
Egy hatalmas stúdió előtt parkoltunk le.
Mikor már bent kószáltunk a hatalmas reflektorok és egyéb kellékek között megpillantottam a fiukat és hatalmas mosollyal az arcomon köszöntem nekik.

HelloSziaPisztácia*.*♥
Drágák, meghoztam a kővetkező részemet!
Sajnálom, hogy tegnap nem írtam csak hulla voltam a sok buszozástól.
Annyira jó volt az egész út:) Csak szar volt az időjárás. Eset...eset...és csak esett....
És Disneyland...hát nem tudom.....nekem személy szerint nem tetszett......Valami baj van velem:P
Na de befogtam!
Jó olvasást és a végén kérek mindenképpen komikat:)
UI.: Van benne egy link, azt ajánlott hallgatni miközben tovább olvasod!:)


- Aranyosak a szüleid.- Mosolygott Niall és rám nézett. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Lehajtottam fejem, nem akartam, hogy észrevegye, elpirultam és egyben a szomorúság fogott el.
-Nem az igazi szüleim.- Nyögtem ki nehezen.- Jajj te hülye...-mondta magának és megütötte homlokát.
-Ne haragudj, tudom már mondtad. Nagyon sajnálom.-Ölelt magához és nyomott egy puszit homlokomra.-Semmiség. Csak olyan rossz nélkülük. Próbáltam eddig elnyomni magamba de úgy látszik nem vagyok elég erős hozzá.-Kate,-Emelte fel államat kezével, így elérte, hogy szemeink újra egymásra találjanak.
-Te egy nagyszerű, erős lány vagy. Becsülöm azt, hogy ezt a két évet áttudtad vészelni. Nem szabad emiatt emésztened magad. Nem szabad! Érted?Nem válaszoltam. Fejemet a mellkasára hajtottam és jó szorosan magamhoz öleltem. Nem érdekelt, hogy csak két napja ismerem. Nekem ő mindennél fontosabb volt.Sophienak még egyszer nagyon meg kell köszönnöm, hogy elvitt arra a koncertre és V.I.P jegyet vett. - Későre jár, mennem kéne! -Állt fel, megigazította ruházatát majd elindult kifelé.Mondhatjuk szikrát nem kaptam..-Várj...-futottam utána- Nem szeretnél itt aludni? Vissza adnám a tegnap esti vendéglátást.-Hát nem tudom. Johnnék nem bánják?

- Nem hiszem...De kérdezzük meg! -Azzal elkezdtem leugrándozni a nappaliba.
-John bácsiiii!- Üvöltöttem. -Későre jár már, Niall itt aludhat?
-Khm...a vendégszoba kicsit rendetlen..
-Elintézzük! Kérlek,kérlek,kérlek..-huppantam le mellé a kanapéra.

-Rendben...-Nyomott egy puszit homlokomra.


-Segíts!- Húztam Niallt inmár a vendégszoba felé.
-A tervem a következő: ezt a matracot -mutattam a fehér francia ágyra- át kellene hurcolni a szobámba, ez lesz ma este a fekvőhelyed.
Ő csak mosolygott, megindult , megfogta az egyik oldalát és felemelte. Én segítettem neki és együtt át szerencsétlenkedtünk a szobámba.
Miközben és kerestem neki egy megfelelő ágyneműt ő elment letusolni. Kedvenc takaró és párna huzatomat öltöttem rá a matracra.
Az én ágyamon is hasonló volt.
Felegyenesedtem és büszkén tekintettem le remek művemre.
A matrac pár lépésnyire hevert az ágyamtól. A kettőt össze hasonlítva kijelenthetem „Remek beágyazó vagyok!”
Egoista elismeréseimben Niall zavart meg.

Hátulról elkapott és a matracra vetődött velem.
Vizes haja arcomat csiklandozta.
A víztől hideg teste meztelen volt. Elnézést..egy nadrág takarta alsó testét térdig.
Olyan erősen szorítót magához, alig kaptam levegőt.

Esélyem se volt kiszabadulni karja közül.
Hirtelen ötletként hasított át fejemen, mi lenne akkor ha csiki partit rendeznék neki.
Megragadtam csuklóját és lenyomtam azokat. Ráültem derekára és eszeveszettül elkezdtem csiklandozni.
Hupsz...egyet elfelejtettem, nincs 4 kezem!
Mihelyst elengedtem pár másodpercig tudtam kínozni azután megfogott fordított a kockán (jelen esetben rajtam) kezemen a lába volt és kezével a hasamat babrálta. Gondolom csikizésnek akart hatni. Először csak böködött majd ráérzett a dologra és én sikítva, zihálva és sírva nevettem bele gyönyörű szemébe.
Hála istennek elfáradt és lehuppant mellém.
Én csak levegőért kapdostam. Nem izgatott, hogy csak pár napja ismerem, iszonyatosan megkedveltem.
-Álmos vagy?-Kérdezte ő is kifújva egy jó nagy adag levegőt.
- Ezek után? Mindjárt meghalok..-jelentettem ki és szippantottam egy nagyot az oxigén hiányos levegőből.
-Jó, akkor sicc. -Tolt arrébb.
-Na álljunk csak meg, hol hagytad az udvariasságodat? Szépen emelj fel és tegyél az ágyamba. -mondtam halál komolyan a szemébe közben felemelve fejemet.
-Igenis úrnőm.- Felemelt, azt a pár lépést megtette velem majd befektetett az ágyba és betakargatott. Képzeljétek..még jó éjt puszit is kaptam!
-Jó éjt Niall. - Nem is halottam, hogy válaszolt volna mível azonal elnyomott az álom.

http://www.youtube.com/watch?v=WZnkCMiSO-I 

-Kate,nézd!- Kiabált valaki.
Én elnéztem balra és életem 2. legrosszabb élményét élhettem át. Niallt láttam ahogyan teste a földre borul. A kocsi kegyetlenül átgázolt rajta és még meg se állt.
Bennem hirtelen össze omlott minden. Minden amiben hittem darabjaira hullott.
Oda futottam hozzá hátha lehet tenni valamit még érte.
- Niall ébredj! Kelj fel! Nem halhatsz meg! -Könnyeimbe ázva borultam rá élettelen mellkasára. Ami már nem mozgott, nem lélegzett többé. MEGHALT. Sírva ordítottam.
Reszkettem, nem tudom azért mert esett és fáztam vagy mert most vesztettem el egy darabot magamból. Egy darabot? Mindenem elveszett.
Ott feküdtem mintha én is meghaltam volna. Igen belül haldokoltam. Utána akartam menni. Vele akartam lenni.
Elázott vállaimon hirtelen két kéz tapintását éreztem.
Felpillantattam, az eső bántotta szemem.
A könnyeim is patakokban folytak főleg mikor megláttam anyut és aput. Ott álltak teljes életnagyságban mögöttem.
-Kicsim ne sírj. Ő is veled lesz örökre úgy ahogyan mi is. -Halottam anyu csilingelő hangját.
-Nem,- ordítottam - nem veszíthetem el őt. Kell nekem! Nem hagyhat itt!
Letérdeltek hozzám és mint egy nagy család öleltük egymást.

Niall teste eltűnt a földről.
-Most mennünk kell kincsem. Ígérd meg, hogy erős maradsz!

-Ne hagyatok itt.-Kapaszkodtam beléjük. -Kérlek ne hagyatok itt. Ne menjetek el.-Gyenge voltam...gyenge voltam megtartani őket így ők szépen lassan eltűntek az est sötétségeben.
Én ott sírtam egyedül és néztem ahogyan a hajnali napsugarak kezdik körbe ölelni az utcákat.
„Hát újra itt maradtam egyedül. Megint Elvesztettem azt, aki a legtöbbet jelentette nekem.”

7.) Fejezet

Sziiiiasztok Manók:)
Köszönöm szépen a rengeteg visszajelzést! A komikat, a látogatókat. Imádlak titeket ti vagytok a legjobbak!♥
Ne haragudjatok rám...de nem leszek 1 hétig:(
Elutazom..de mihelyst visszajöttem írok nektek ígérem!
Addig meg híreszteljétek;)
Mire hazajövők sok-sok kommentel várjatok:P
Na befogtam a csőrömet, és itt a rész!:)
Ui.: Bocsi  ha esetleg foci rajongó vagyxD



Mintha most ő is gondolkodásba merült volna.

Nem beszélgettünk többet az út alatt.

Leparkolt a házunk előtt majd felém fordult.

Pár percig csak néztük egymást de egyikünk sem szólalt meg.

Én éreztem, hogy most látom őt utoljára, neki a szemében meg a remény csillogott.

-Nem akarsz bekísérni? -kérdeztem végül én.

-Nem, zavarnék!

-Dehogyis. Nyugodtan gyere be.-Azzal kiszálltam a gépjárműből és Niall oldalára siettem.

Ő is kiszállt,majd együtt elindultunk befelé.
Nem tudtam igazából, hogy jó ötlet-e bemutatni őt amikor csak egy BARÁTOM utána majd magyarázhatom ki magam.

Kinyitottam a bejárati ajtót majd bevártam Niallt és együtt a nappaliba léptünk be.

-Sziasztok. -Köszöntem a szobában ülő családnak.

-Szia....Sziasztok?-Lepődött meg Mary néni hátra fordulva a kanapéról.
-Jó napot -szólalt meg félénken Niall.

Szerettem Johnt és Maryt , mert nem olyanok voltak mint a többi begyöpösödött 50 körüliek. Nagyon jól el lehetett velük játszani, beszélgetni és mindent de tényleg minden hülyeségbe benne voltak.
Itt hirtelen beugrott egy kép anyáról és apáról amint együtt játszunk otthon. Eszembe jutott anya gyönyörű kék szeme és hosszú szőke haja ahogyan abba a csodás mosolyába beszökik egy kis huncutság. Apa borostás arca és elragadó mosolya is betörte magát a gondolataimba.
Annyira hiányoznak!

Ahogyan anya épp a buktát süti és apa az ebédlő asztalnál olvassa a reggeli újságot. Amikor anya esti mesét olvasott, apa mindig ott ült egy széken, várta,hogy elaludjak. Nyomtak mindketten egy-egy puszit az arcomra majd kimentek. Amikor kint a kertbe futkározunk és egymást locsoljuk. A medencés szerencsétlenkedéseink. Télen a hógolyózások.
Apa, mikor ősszel a levelek között fürdetett meg.
Anya mikor egymást festettük ki, én voltak a kis hercegnő ő pedig a királynő.
- Kate, minden rendben?- Jött oda Justin az unoka öcsém és átölelt.

-Persze, minden okés. „Nem egyáltalán nincs rendben semmi!” Belül ordítottam de kifelé egy kedves mosolyt küldtem.

Én még mindig ott álltam a nappali bejáratánál Justinnal és láttam, hogy Niall nagyon is elvan az idősebbekkel.
-Kate, drágám gyere te is ülj le ide.-Szólt John és megpaskolta maga mellet a helyet, jelezve, hogy oda ülhetek. Beszélgettünk sok mindenről. Kiderült,hogy Niall imád enni, ekkor az ételekről beszélgettünk.-Megyek lefektetem Justint.- Kapta fel nénikém a kis cukor falatott és indult meg vele az emelet felé.-Elég későre járhat. -Jegyeztem meg halkan.-Gyerekek meccs van! -Pattant fel bácsikám. Igen, imádja a focit. Tiszta beteges már...Mivel nem volt kedvem társalogni az unalmas sportról, Niallel felmentünk a szobámba.

Beléptünk a babarózsaszín helyiségbe ami fehér-rózsaszín bútorokkal volt berendezve. Egy hatalmas ablak volt az ajtómmal szembe, az ablakom alatt egy fehér ágy hevert ami virágmintás ágyneművel volt lefedve. Mellette a kis éjjeli szekrényem amitől pár lépésnyire a ruhás komódom  volt.
-Íme szerény kis hajlékom. -Vezettem be a fiút akin először egy kis undort véltem felfedezni de utána mintha ő is megkedvelte volna.
Helyett foglaltunk az ágyamon és néztük egymást...mintha mindketten a másiktól vártuk volna a következő lépést.