17.)

Sziasztok!
Először is megkérnék mindenkit aki olvassa az irományomat, az írjon egy kommentet. Csak most! Sajnálom, hogy ilyen követelőzős vagyok viszont kell a pozitív energia!
Rengeteget jelentene!
Köszönöm azoknak akik "lájkolják" és külön akik kommit írnak!
Köszönöm IGAZ barátnőimnek, hogy mellettem vannak ebben a rohadt nehéz időben. Imádok mindenkit!♥
Ez a rész teljes szívből íródott nektek!
Remélem tetszik!
Jó olvasást!♥

Először csak azt hittem képzelődöm de nem! Megmozdult.
Azt se tudtam mit csináljak. Gyorsan kirohantam a fiúkhoz, hogy szóljak megmozdult a keze. Mind egyszerre ugrottak fel és bementek, én csak utánuk lépkedtem. Mindenki körbe állta szegény Niallt és beszéltek hozzá. De semmi. Most még mozogni sem mozgott.
- Mit csináltál vele Kate?- Kérdezte Lou mikor felém fordult.
- Ööö..semmit. -Te hülye...megcsókoltad...azt elég volt.
- Akkor most miért nem mozog ? - Fordult Harry is felém eléggé idegesen.
- Nem tudom! -De tudtad, csak éppen merszem nem volt bejelenteni. Miattam szenvedett és most jelentsem ki hogy megcsókoltam? Dehogyis. De ha nem mondom lehet nem mozog többet. Soha!
- Engedjetek. -Szóltam majd mindenkit félrelökve utat törtem magamnak.
Megcsókoltam. Újra. Azonnal megmozdult. Keze felemelkedett vagy öt centit majd evvel a lendülettel vissza is esett.
A fiúk csak ledöbbenve néztek mikor vissza fordultam hozzájuk.
- Istennő vagy. - Ölelt meg Liam majd a többiek is.
- De hát nem ébredt fel! - Tiltakoztam.
- Az nem baj. Eddig mozogni sem mozgott.
- Nem kéne orvost hívni?- Kérdezte aggódva Zayn.
- Futok. -Rohant ki a szobából Lou.
Pár perc múlva már egy alacsony vörös hajú ápolónő állt az ágya mellet és vizsgálta.
- Jó hírem van uraim és hölgyem -rám pillantott- arra, hogy felébredjen, remek esélye van. Talán pár nap de lehetnek hetek is. De a lényeg, hogy fel fog épülni.- Hadarta el a nő és kisietett a szobából. Gondolom nem először közölte ezt az emberrel.
A fiúk megölelték egymást.
- Hát akkor én megyek. -Elindultam az ajtó felé. Egy baj volt. Haza nem mehetek. Otthon megölnek ha megtudják ott hagytam a sulit. Sophie még Párizsba van. Mi a francot kezdjek?
Kiléptem a Londoni csípős hidegbe, összébb húztam kabátom majd elindultam. Fogalmam sincs hova csak mentem.
- Kate, várj! -Lihegett valaki mögöttem.
- Neked nem kéne Párizsban lenned.-Ért utol Harry.
Elmondtam neki, hogy otthagytam a sulit, így haza nem mehetek. Majd idővel megértik, talán.
- És akkor most hova mész? - Aggodalmaskodott.
-Fogalmam sincs! -Kezdtem a földet vizslatni.
- Niallnek most szüksége lenne rád. Nem maradsz bent velünk a kórházba? -Kérdő szemei arcomat vizslatták.
- Nem zavarnék?
- Dehogyis. - Lassan közeledni kezdett felém majd megölelt. Szorosan hozzábújtam.
Gyönyörű pillanat volt mikor a hópelyhek is hullani kezdtek fentről.
Nagyon romantikus volt...csak nem Harryvel. Persze azért nem volt rossz, de Niallel lenne az igazi. De fogok én még vele együtt így állni.
Remélem! Nem, tudom!
- Te remegsz. -Néztem végig Harryn, majd megláttam, hogy csak egy póló és vászon nadrág van rajta. -Siessünk vissza. Még megfázol. -Kezdtem szedni lábaimat a kórház felé.http://www.youtube.com/watch?v=ZuwTY4gqu0Y  <-----Ezt hallgassátok hozzá!:)
Északára beengedtek minket egy üres kórterembe. Meg se lepődtem. Ha cuki pofikád van és sok pénzed, mindent megkaphatsz! Mindent!
A fiuk szuszogása töltötte be az egész szobát. Az ablak felé fordultam és szemeimet kifelé meresztettem. Nem tudtam aludni. Csak néztem ahogy a kis pelyhek ráragadnak az ablakra majd szépen lassan elolvadnak. Kellemes meleg volt a szobában így gondolom az ablak is meleg volt.Micsoda megállapítás! Gondoltam. Emlékszem kiskoromba mindig az ablak előtt éjszakáztam mikor vártam a mikulást.
Fénylő lámpák az utcán, vastag hótakaró a házak tetején. Mind melegséggel töltött el. Visszavitt a múltba mikor apával mindig kakaó ivó versenyt rendeztünk. Mikor az ölébe vett és azt mondta soha nem hagy el. Néha nem tudunk mindent betartani, néha semmi sem úgy sikerül ahogy terveztük, de ettől lesz izgalmas vagy éppen fájdalmas az élet.
De mindent túl lehet élni .Idővel,de a hiánya valakinek átvált csodálattá és emlékekké. Már nem emlékszel a rosszra és a nehéz pillanatokra. Szép és kellemes emlékek töltik be a szívedet arról aki már soha többet nem lehet itt veled.
Én is így voltam apával és anyával. Nem mondom, hogy nem fáj, mert igenis fáj még a hiányuk, de megtanultam kordában tartani az érzelmeimet. Este sírok mikor senki sem lát. És csendben mardos belűről a hiány. De meg kell tanulni valami nélkül vagy éppen valamivel együtt élni. Mindig eszembe jut a sok nevetés, szeretett és hülyéskedés amit mi, a mi kis családunk együtt csinált , de van amin már csak nevetni tudok. Nem sírok ha valaki beszél róluk. Mosolygok ha szóba hozzák őket. Viszont az az üresség amit az ő hiányuk okozz soha nem fog betöltődni.
Jobban magamra húztam a takarót, lehunytam a szemem és elrepítettem magam az álmok világába, ahol minden szép és rendben van.

16.Fejezet

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Hello:3 Köhömmm... Szóval a blog magkapta az első díját aminek el sem tudom mondani mennyire örülök! Köszönöm szépen Cintii<3

1, Írj 11 dolgot magadról
2, Válaszolj a jelölő 11 feltett kérdésére 
3, Írj te is 11 kérdést
4, Jelölj, és linkelj 11 embert

11 dolog magamról:

1. Rengeteg barátom van:)
2. Imádok olvasni.
3.Imádom a kiskutyámat Morrist:DD
4. Utálom az iskolát?!:D
5. Ha lehetne örökké fiatal lennék:3
6. No music, no life<3
7. Rohadtul szemtelen és bunkó tudok lenni:D
8. Meghalnék egy 1D koncert jegyért.
9. Hiányzik az apukám!
10. Imádom az anyukámat.
11. Szeretek énekelni és rajzolni az már egy más dolog, hogy egyiket se tudok:P

Kérdések:

1. Miért írod a blogodat? Elolvastam egy blogot és annyira befolyással volt rám. Úgy éreztem nekem is ki kell adnom magamból a dolgokat.
2. Szoktál könyveket, blogokat olvasni? Rengeteget!
3. Van testvéred? Van. Egy idegbeteg húgom:P
4. Hány éves vagy? 14
5. Mióta szereted a srácokat? Tavaly karácsonykor halottam őket a tv-ben.
6. Milyen előadókat szeretsz az 1D-n kívül? Cher Lloyd. Justin Bieber. Carly Rea Jepsen...
7. Ki a kedvenced a bandából? Niall:3
8. És miért? Mindenért. Szem(ahwwww) Haj(ahwww) Test( oh,jajj :D)
9. Melyik a kedvenc 1D dalod?  Per pillanat a More than this. De mindegyiket szeretem sőt imádom!
10. Kedvenc tantárgyad? Nincs?! Na jó de a szünetxDD
11. Hány blogot írsz? Ezt az egyet. De tervben van egy második.

Kérdéseim:

1.Hol laksz?
2.Mi a legnagyobb álmod?
3.Mit szeretnél megtenni mielőtt meghalsz?
4.Kedvenc sorozatod?
5.Kedvenc színésznőd/ színészed?
6.Hány blogot írsz?
7.Szereted a blogom?:DD
8.Van twittered?
9.Anyud/apud neve?
10.Tesód van?
11.Teljes neved?

Jelöltjeim:

http://niallandfaith.blogspot.hu/


http://twogirlsonebandonedreamonedirection.blogspot.hu/


http://iwanttobeyourlife.blogspot.hu/2012/05/prologus.html





És a rész,
Először is nagyon sajnálom, hogy nem tudtam részt hozni de mivel beszart a gépem anyum laptopján kellet megírnom a részt...
Mostanában nem tudom mikor tudok részt hozni mert a suli is nehéz és családomban is van egy kis zűrzavar. Kis? Rohadt nagy! Szóval igyekszem!!
Iszonyatosan köszönöm a négy kommentett. Imádlak titeket!!!!<33
szeretném ha ehhez a részhez is legalább ennyi össze tudna gyűlni. Köszönöm<3 :3

Jó olvasást!<3


Reggel mosollyal az arcomon ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem majd megdörzsöltem azokat. Hunyorítva ültem fel puha ágyamba mikor kinéztem az ablakba. A fehér hó beterített mindent. Takarom alól rögtön kiszállt az össze meleg így gyorsan lépkedtem be fürdőmbe hol a tükör előtt rettentő látvány fogadott. Hajam kócos, szemem táskás és még a pizsama sem úgy állt rajtam ahogy kellet volna. Megengedtem a forró vizet kádamba majd kisiettem egy rózsaszín törülközőért és egy melegítőt is kezembe kaptam.
Hagytam, hogy a meleg víz átjárja testemet elöntve engem melegséggel. A tegnapi nap elég fárasztóra és hosszúra sikeredett. De megérte mert a karácsonyfa úgy néz ki mint valami mesébe. Mivel négy napja itthon vagyok volt időm végre megint a családommal lenni.
Mikor kiszálltam a kádból és talpam érintette a hideg padlót a hideg is kirázott. Megtörülköztem és magamra kaptam egy virágos fölsőt és a melegítő nacit és pulóvert.
Szobámba az ágyam alól előkerestem sophie ajándékát. Lementem a konyhába ahol már Mary néni nagyban sütögetett.
-Jó reggelt. - Puszilt hajamba amitől tiszta lisztes lettem.
-Jó reggelt.
- Segítesz majd nekem kincsem megcsinálni a vacsorát? -Nézett rám a sütő elöl.
- Persze csak átviszem Sophie-nak az ajándékát. - Majd elindultam az ajtó felé.

A barna fa ajtó előtt vettem egy mély levegőt majd koppogtam.
- Mindjárt jövök. -Hallatszott bentről.
- Boldog karácsonyt. - Ugrottam nyakába barátnőmnek mikor ájtót nyitott.
-Szia. -Mosolygott.
- Ez itt a tied. -Nyújtottam neki át a hatalmas piros dobozt.
-Köszönöm. Várj. -Futott be a házba.
-Ez itt meg a tied. - Adott át egy kis szatyrot.
-Köszönöm. - Könnyem kicsordultak mikor megláttam a szív alakú nyakláncot amibe kettőnk képe pihent.
- Semmiség. Nem jössz be?
- Nem, köszi. sietek haza. Rengeteg a tenni való még. Tudod jönnek a család tagok!
- Rendben, holnap beszélünk. Szia. -Ölelt meg majd becsukta maga mögött az ajtót.

Gyorsan eltelt a nap és azon kaptam magam , hogy már a rokonokkal ülünk vacsora után a családdal. Lisaval- Mary húgával- Lucyval- Lisa lányával- és végül Briannal- Lisa kisfiával.
Briann és Justin az újonnan kapott kisautójukkal játszottak a fa alatt. Mi meg beszélgettünk a kanapén. Minden szóba jött.
Kicsit untam már, mivel elvoltak nélkülem is kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Pont mentem volna vissza mikor csöngettek.
- Ki lehet az szent este? - Motyogtam magamba.
- Jó estét, Kate Winbowot keresem. -Mondta egy középkorú férfi egy hatalmas csomaggal a kezében.
- Én lennék az.
- Ez a csomag magának jött. Kérem itt írja alá. -adta át nekem a füzetet majd átadta az ajándékomat is.
Bevittem a dobozt a konyhába és nekiálltam kinyitni.
Elsőként rengetek hungarocell golyót találtam benne de mikor mélyebbre belefúrtam kezeimet egy zacskót és egy aprónyi dobozt vettem ki.
Megnéztem a szatyrot amiben egy gyönyörű fehér, habos, babos ruha pihent. Könnybe lábadtak szemeim. Majd a kis dobozt nyitottam ki amiben egy nyaklánc hevert rajta az N&K írással. Rögtön tudtam kitől jött. Állt ott még egy papír is amin ez állt:

Boldog Karácsonyt Kívánok Kate.

Egy nagyon jó barát.

Tudtam jól ki lehetett az.
Mikor vissza értem a nappaliba a társaság már elment. John és Mary indultak lefeküdni a kis Justin társaságába.
- Jó éjt gyönyörűm. - Mondta John a lépcsőről vissza nézve.
- Jó éjt. -Mosolyogtam majd én is elindultam szobám felé.
Hófehér, újonnan kapott ruhámat betettem szekrényembe és már aludtam is.

Szilveszterezni sophie-val voltam de semmi komoly.

Most Január 3.-a van amikor is indulni kell vissza a kollégiumba.
Valamiért vártam már, hogy újra Franciaországba legyek.
Viszonylag hamar meg is érkeztünk.
Elsőnek akit megpillantottam a kapuban az Jake volt.
rohanva öleltem át őt majd lemászva róla hagytam Soiphie-nak is, hogy köszönjön barátunknak.
Újra kipakoltunk szerény hajlékunkba és élveztük a telet az udvaron.
Mikor este átfázva rontottam be a szobába- mivel Sophie kint beszélget valakivel telefonon- Gyorsan elmentem és vettem egy jó forró fürdőt.
Ágyamon ültem már mikor Sophie szomorú és meggyötört arccal lépet mellém.
-Mi a baj? -néztem rá kérdően.
- Beszéltem Zaynnel. -Hajtotta le a fejét.
- Hogy? Tessék? Mi van? -Lefagytam.
- Most mi van? - Emelte rám tekintetét.
- Hogy most mi van? Te tartod Zaynnel a kapcsolatot és én nem tudok róla. Azt hittem barátnők vagyunk. -Könnyesedett be a szemem.
- Persze te hülye, hogy elmondtam volna. De azt is tudtam, hogy fájna. Fájna, hogyha a bandáról beszélnék.
- Értem. Nem tilthatom meg neked, hogy boldog legyél. Miattam nem kell izgulnod. Megleszek. Én csak örülök. ha te boldog vagy.- Mondtam megsemmisülten.
-Viszont nem ez az amit legfőképp mondani akartam. -nézett újra rám.
- Nyögd már ki mi van!
-Niall komában van. - Hadarta.
- Mivaaaan? - Hangom egy oktávval feljebb csúszott.
- Autó balesete volt és most komában fekszik három napja.
- Úristen. Ott van mellette a helyem. - Patattam fel az ágyról. fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt de ezt éreztem helyesnek.
- Nem mehetsz el. Kirúgnak a suliból, ha félbe hagyod a csereprogramot.
- Tudom. De ő fontosabb. - Halkultam el.
Igen, most jöttem csak rá, hogy ő a  mindenem. Ő kell nekem. az is lehet hogy ő már semmit nem érez irántam de én szeretem sőt imádom őt.
- Holnap vissza utazok hozzá. - Jelentettem ki határozottan.
- Én is megyek veled.
-Nem, neked nem kell jönnöd. Mindjárt vége a programnak . Téged nem rúghatnak ezért ki! -Nekiálltam és össze pakoltam. Mindent.
Mikor végeztem hulla fáradt voltam így le is feküdtem aludni.

Reggel Sophie még aludt mikor én elmentem. Hagytam neki egy üzenetett azzal, hogy szeretem és Angliában találkozunk.
Repülővel mentem, így gyorsabb volt.
mikor már a taxiban ültem Londonban elgondolkodtam azon, hogy mit mondok a
fiuknak. Egyáltalán neki.
Nem baj, majd úgy is jön magától. Remélem.
Tudtam melyik kórházban van mivel Sophie megmondta, így bediktáltam a taxisnak a címet és közöltem vele, hogy siessen. Pár perc múlva már ott is voltam. Felrongyoltam a 3. emeletre és megláttam a fiúkat.
- Te? -Akadt el Liam szava mikor meglátott.
- Majd később elmesélem. Bemehetek?
- Komában van - Szólt Louis.
- Tudom.- Feleletem halkan.
- Persze menj csak. De Harry még bent van. -Jött oda Zayn is.
- Rendben megvárom. -Helyet foglaltam az egyik fehér széken majd meredni kezdtem magam elé.
Halottam, hogy a szoba ajtaja nyílik Harry pedig könnyes szemekkel lép ki rajta.
- Szia. - Köszöntem ni és megöleltem.
- Szia. -Ölelt vissza.- Sok sikert, hátha rád felébred. - Mondta Harry és oda ment a többi fiúhoz.
- Rendben.
Beléptem a kórterembe és ott feküdt Ő. Abban a tipikus kórházi köpenybe, borzos hajjal.
Azonnal kitört belőlem a sírás.
Oda léptem hozzá és elmeséltem neki, hogy miért menekültem előle és, hogy mekkora idióta vagyok. Azt is mondtam neki, hogy ha felébred remélem megbocsájt nekem.
- Szeretlek. - Mondtam ki végül utolsó gondolatomat és szájára leheltem egy csókot.
De ami ekkor történt nagyon megrémisztett...

15. Fejezet

Sziasztok marslakók:3 Mizu?

Íme itt az új rész ami megint kicsit hosszabb lett. De

mivel elutazom holnap azaz csütörtökön, így csak

szeptemberbe tudok nektek új részt hozni.

Szeretném ha ehhez a részhez össze gyűlne 3 komment.

Van rá időtök:)

Tényleg csak három. 

Köszönöm.

Jó olvasást!

-Hideg van ilyenkor már. Szólalt meg a titokzatos ember mellettem és felém fordította fejét.
-Az.- Válaszomat tömören és lehet, hogy egy kicsit bunkón adtam meg.
- Miért van rajtad napszemüveg? -Kérdeztem rá mikor már nem bírtam.
- Bujkálok.
- Ki elöl? -Arckifejezésem elég vicces lehetett mivel a fiú elmosolyodott.
- A volt csajom elöl. -Ez egyre furcsább.
- Értem. -Újra magam elé néztem és belemerültem a tájba.
Most tényleg Niall ül itt mellettem vagy csak ennyire paranoiás vagyok?
Csak akkor sikerült megnyugodnom mikor az illető levetette szemüvegét és halványzöld szeme megvillantak az esti lámpák alatt.
Lehámozta magáról kapucniját és barna haja azonnal rendeződött.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat mire rám emelte tekintetét.
-Én csak...öömmm..mindegy hagyjuk. -Fejeztem be össze vissza beszélésemet.
-Jaj milyen bunkó vagyok. -Mormogta magába, felém fordult és a kezét nyújtotta.
- Jake a nevem. -Kedves mosolyt eresztett el arcán mire lesütöttem szemeimet.
-Kate .-Fogtam vele kezet.
-És mi járatban ilyen későn itt?
- Csak el szeretnék felejteni egy két dolgot és kiüríteni a fejemet. -Néztem fel csillogó zöld szemeibe.
- Szeretnéd elmondani? Mármint ne vedd tolakodásnak. Csak segíteni szeretnék. -Fogalmam sincs, hogy miért de megbíztam benne. Elmeséltem neki mindent. A koncert estélyétől egészen a kompos hülyeségemig. Szerencsére csak pár könnycsepp gördült le arcomon amit gyorsan le is töröltem. Mikor elmondtam mindent részletesen, felnéztem a földről. Jake szemeiben megértést és együtt érzést véltem felfedezni.
- Hát ennyi. Ezért vállaltam el a csereprogramot.
- Sajnálom.
-Nem kell. Ez az én döntésem volt. Nem akarom, hogy sajnálj. Egyébként te miért bujkálsz az exed elől?
- Rájöttem, hogy két külön világ vagyunk. Őt csak a pénzem és a haverjaim érdekelték. Szakítottam vele és azóta megkeseríti az életem. Nem tudom elkerülni! Mindig ott van ahol én.

- Nem kéne lassan elindulnunk felfelé? -Kérdezte Jake pár perces hallgatás után.
- De, mindjárt elalszom. - Felálltunk a padról és elköszöntünk. Halkan közlekedtem a szobában, nehogy felébresszem Sophiet. Persze amilyen szerencsétlen vagyok sikerült belerúgnom az ágyba és az asztalba is.
Bedőltem ágyamba és már aludtam is.

*

Az a beszélgetés egy hete Jake-vel erőt adott. Most már sokkal nyitottabb vagyok. Sophie-val is újra tökéletes a kapcsolatunk. Vannak barátaim és, hát egyszerűen élek. Jake-vel is nagyon jóba lettem. Segítettem neki levakarni a csaját. Siker! Sokkal jobban érzem magam. Most épp kint hógolyó csatázunk az udvaron. Imádom, hogy elhalasztották az utolsó két óránkat mondván, hogy hadd élvezzük a telet.
- Ne már. Legyőzött egy lány! -Borult sírást tettetve Jake a földre mikor már vagy a huszadik hógolyót dobtam neki.
- Sophie gyere már te is. Hé, tedd le azt a telefont.- Kiáltottam neki mikor hátranéztem és ő épp a készüléket tartva a kezébe magyarázott valamit.
- Mindjárt megyek. -Kiabált vissza. Ebben a pillanatban Jake átkarolt hátulról, felemelt és belehajított egy hó kupacba. Én csak néztem rá nagy barna szemeimmel miközbe láttam , hogy Sophie végre letette a telefont, Jake mögé osont és egy jó nagy adag havat kent a hajába.
Én csak nevettem a fejemet fogva rajtuk. Megbántam. Mind ketten felém jöttek és rám vetették magukat.
- Kicsi a rakás. -Ordibálta Jake.
Ez után még jó párszor megfürdettük egymást és átfagyva léptünk be az előtérbe majd ittunk egy forró csokit.


*


El sem hiszem, hogy hat nap és itt a karácsony.
Mivel kedd van, nincs első két órám, ezért bejöttem a helyi plázába, hogy körbenézzek ajándék ügyileg. Egyedül jöttem, mivel Sophie még aludt. Járkáltam össze vissza az épületbe azon tanakodva mit is vegyek. Végső elkeseredésembe vettem Sophie-nak egy gyönyörű kék fodros csipkés egybe ruhát. Igen, ez pont az ő stílusa. Vettem neki még pár kiegészítőt és egy pár cipőt. Jake-nek vettem egy Mp3 lejátszót mivel a napokban ment neki tönkre. Vettem neki még egy sötétkék Ice Watch-ot.

Elégetett mosollyal az arcomon ültem le kávézni.
De az a mosoly hamar lefagyott. Eszembe jutott, hogy 24.-én vagy Louis-nak is a szülinapja. Nem leszek bunkó veszek neki egy kis ajándékot. Kifizettem a kávét majd elindultam keresni valamit. Valami Lousat. Végül döntöttem egy képeslap és egy sapka mellett.
Felcipeltem szatyraimat a szobánkba és eldugtam az ágy alá. Siettem be órára de így is késtem tíz percet.

14.) Fejezet


Sziasztok:3 Mi újság?
Ez a rész nekem brutál hosszú lett de gondolom nem bánjátok!:D
Szeretném megköszönni a hozászolásokat és az értékelést. rengeteg jelentettek!
Szeretném még megköszönni Emmának a rengetek kedves biztatást! Lelket öntöttél belém nyunyi♥:)
Nem akarok szemét lenni viszont szeretném ha legalább 3 komment össze gyűlne!
De befogtam. Íme itt a rész!


Jó olvasást!♥

-Te me..-Száját enyémre tapasztotta és gyengéden megcsókolt. Életem legszebb pár másodperce volt. Gyengéden átkarolta derekamat miközben én hajába túrtam.
-Nem szabadna itt lenned.-Mondtam mikor elváltunk egymástól.
-Nem hagyhatom, hogy elmenj. Kellesz nekem.
-Niall, ne nehezítsd meg a dolgom.
-Maradj velem és mindent megkapsz, csak kérlek ne menj el!
-Nekem nem kell a pénzed. Niall, nekem el kell innen mennem, mindjárt indul a komp.
Kifelé indultam.
-Szeretlek. -Üvöltötte utánam. -És tudom, hogy te is.
-Ne csináld ezt. -Könnyeim újra hullani kezdtek és csak mentem tovább.
-Nem lehet így vége! Kérlek! - Most mit csináljak? Ott vár Sophie valahol, és egy új élet. Ha vissza tekintek pedig a boldogság szemezz velem. Miért velem történik mind ez? Megálltam és megfordultam. Elkezdtem szaladni Niall felé, mikor oda értem ölelő karjaiba zárt. Mélyen beszippantottam mámorító illatát. Adott egy puszit fejem búbjára majd eltolt magától.
-Szeretlek Kate! -Kék szeme úgy csillogót mit talán még soha.
-Sajnálom. -Suttogtam. Láttam rajta, hogy semmit sem ért. De hát én sem! Kibújtam karjaiból majd futni kezdtem a komp felé. Nem is tudom, talán a valóság elől futottam. Vagy csak a szerelem elől. Nem tudom. Azt tudom csak, hogy ki akarok futni a világból, kifutni és sírni! Hogy lehetek ennyire hülye? Itt állt előttem életem lehetősége, és én mint egy koszos zsebkendőt,úgy dobtam el magamtól. Utálom magam! Miért is nem maradtam Niallel? Mit gondoltam? Semmi nem kötelezett a hülye csereprogramra. Istenem!
Kifulladva ültem be Sophie mellé. Ő csak aggódva rám nézett majd elindította a motort.
Már a kompon ültünk mikor végre abba tudtam hagyni a zokogást.
-Mi történt? -Kockáztatta meg Sophie
-Niall....eljött utánam...megcsókolt...én hülye meg elfutottam.
-Elég volt! Nem vagyok hajlandó tovább nézni a szenvedéseteket! Ez nem az a Kate akit 2éve a legjobb barátnőmnek neveztem! Most komolyan! Életed szerelme utánad jön megcsókol majd mindenki előtt bevallja, hogy szeret, erre te elfutsz?
Ezek után mit vársz majd tőle?
-Semmit.- Ordítottam könnyeimet letörölve- Semmit nem akarok már tőle! Zárjuk már le ezt a témát! -Felálltam és kimentem az esőbe. Arcomat áztatták a könnyek és esőcseppek, de nem érdekelt. Bele akartam ugrani a Temzébe! Meg akarok halni! DE ami feldühít, hogy Sophie-nak teljes mértékben igaza van! Csak én lehetek ilyen hülye, hülye hülye! Megtámaszkodtam a korláton és onnan néztem a zavaros vizet. Kiakartam mindent üríteni a fejemből! Nem is értem magamat? Ennél egyszerűbben nem is sétálhatna elém a szerelem..és én ott hagytam...HÜLYE! Á....komolyan.
Vele lehettem volna. Ölelő karjaiba zárhattam volna magam örökké..és nem!
Vissza akarom pörgetni az időt!
Egészen a koncertig! Nem, 30 perccel kéne csak vissza mennem az időben, hogy örökké boldog legyek. Úgy döntöttem megkeresem barátnőmet és bocsánatot kérek tőle. Ő nem tehet semmiről. Amúgy is bőrig áztam.
Elindultam lefelé a lépcsőkön figyelve barátnőm hosszú szőke haját. Oda kullogtam mellé miközben telefonált és nyakába borultam. Tudtam, hogy megbocsájt nekem, mert ismer már.
-Kivel beszéltél? -Kérdeztem mikor viszonozta ölelésem.
-Nem számít. Jól vagy?
-Sophie, sajnálom, nem te tehetsz róla , hogy egy idióta vagyok. Sajnálom.
-Semmi baj. Megértelek.

Elindultunk megkeresni a kocsit mivel közeledtünk a part felé.
*
-Keresd a 26-os házszámot. -Mondta Sophie feltekintve a papiról amin az iskola kollégiuma állt.
-Csak meg tudunk majd különböztetni egy kollégiumot egy rendes háztól-bár rólunk beszélünk- ott van nézd!-Elindultunk a hatalmas sárga épület felé.
-Jó napot Sophie Siggers vagyok a csereprogramról. Itt vagyunk a kollégium előtt. Ide tudna jönne esetleg?
-Persze, máris indulok. -Sophie kinyomta a telefont és rá 10percre már ott is volt a hölgy. Lenge szoknyája ősz hajával lobogott együtt.
-Ciara Scott. Őrülök, hogy megismerhetem önöket.
-Sophie Siggers -nyújtott kezet barátnőm
-Kate Winbow. -Követtem példáját.
-Kövessenek.- Azzal az idős hölgy elindult az épület felé mi meg gyors léptekkel követtük. Beértünk az új otthonunkba és tátva maradt a szánk. Gyönyörű boltives ajtó hatalmas csillár.
- Holnap megkapják a tankönyveket, órarendet és terem beosztást. Holnap után kezdhetik is már az iskolát. -Ciara arcára boldog mosoly ült ki.
-Köszönjük szépen.-Mondta Sophie mikor a hölgy kinyitotta nekünk szobánk ajtaját. Mi beléptünk Ciara meg eltűnt a folyosó végén. Szerencsénk volt mert kettes szobába tettek minket így nem kell valami debil állattal együtt lennünk.
A falak halványkék színben úsztak, volt egy ablak a déli oldalon amit egy fehér függönnyel takartak el. Az ágyak az ablak alatt kb.2 méterrel egymás mellet, rajtuk sima fehér ágynemű. Mellettük fa éjjeli szekrény amihez társult egy-egy fa szekrény. Sophie elkezdte betömködni a ruhákat abba az aprónyi szekrénybe.
-Nem a legjobb de otthonos.- Jelentette ki mikor az utolsó pulcsit is betömte majd rányomta az ajtót.
Én is nekiálltam kipakolni. Elég hamar kész is lettem vele.
-Megnézzük a KÖZÖS fürdőt? -mondta egy kis undorral az arcán.
-Tőlem. -Kiléptünk a folyosóra majd a ˝Fürdő˝felírat felé indultunk.
-Legalább a fiú-lány külön van. Majd fürdünk ha sorra kerülünk! -Sophie-nak nagyon nem tetszett de hát ez van!
- Ahhoz képest milyen szép az előtér .Hát ez hozzá képest gusztustalan! -Úgy döntöttünk lemegyünk kicsit az udvarra sétálni és körülnézni.
-Legalább az udvar kulturált! -Szürte ki Sophie a fogai között mikor leültünk egy padra.
-Abba hagynád a zsörtölődést? Ez van! El kell viselni. Szerintem meg nem is olyan rossz. -Bukott ki belőlem mikor már elegem volt a hisztijéből.
Csendben ültünk a fa alatt ami árnyékot adott a padnak és egy szép virágos kertnek is.
Mikor kezdett hideg lenni felmentünk a szobánkba és eltettük magunkat holnapra.

Másnap megkaptuk reggel az óra rendünket és mindenki ment a saját útjára. Nem is beszélgettük Sophie-val egy szót sem. Ebédnél is csak hogy leültem mellé már ment is mivel kezdődött az órája. Kicsit szarul esett mert imádom és most valószínűleg nem lesz egymásra időnk mivel én teljesen más szakon vagyok mint ő.
Ez a napom gyorsan eltelt. Este hullaként estem be az ágyamba mikor már Sophie aludt. Remek! Nem lesz ez így jó!
Eme gondolatok között merültem álomba.

Milyen meglepő, hogy már két hete itt vagyunk. Rájöttem, a Francia emberek nagyon barátságosak és megértőek. Hála' istennek jó sokan beszélnek angolul de az se baj ha az illető nem, mert legalább ragad valami rám a francia beszédből. Mindig is érdekeltek az idegen kultúrák. De most kit untatok a tanulással!? A suliba a tanárok kedvesek persze mindig van kivétel! A srácok jó fejek bár nem ismerem egyikőjüket sem! Ez alatt a két hét alatt csak a sulira figyeltem. Teljesen magamba fordultam és nem is kerestem mások társaságát. Persze volt egy-két ember aklivel társalogtam de nem sok. Sophie-val esténként szoktunk beszélgetni de semmi komoly. De tudjátok mit? Elvagyok én egymagam is!
Sokszor gondolok Niallre de akkor mindig a sírás fojtogat úgyhogy mint most is lent ülök egy padon a gyönyörű virágok társaságába. Ki szellőztetem a fejem a még őszi holnap már téli levegőbe. Holnap már December és mindjárt itt a karácsony. Na jó, az még messzebb van.
-Leülhetek? -Halottam egy mély férfias hangot.
- Persze. -A hang irányába fordultam és meglepetésemre egy napszemüveges -sötétedéskor(!) - és pulóveres embert találtam magam mellett kinek fejébe volt húzva a kapucnija.
Hirtelen megijedtem. Egyre butább és butább gondolatok futottak át az eszemen. Én hülye gondoltam arra is, hogy Niall talán utánam jött és meg kereset. De ez butaság!
Vagy mégsem?

13.) Fejezet


Halihóó:) Hogy telik a nyaratok?  Remélem jó sokat strandoltok:P
Szeretném minden olvasómat megkérni, hogy írjatok kommenteket. Kérlek! Kellenek a kritikák és dicsérő komik is! Főleg most! Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy kommenteljen!
Köszönöm:3♥

Jó olvasást!

-Én....én...sajnálom.- Felemelte tekintetét és akkor megláttam gyönyörűen csillogó szemeiben a megbánást.
- Erre nem tudok mit mondani....- Csend uralkodott el a helyiségen. Igen, ez kínos csend volt!- Megértelek, elvégre csak a barátodat védted. Nekem kéne oda állni elé és bocsánatot kérni. De már úgy is mindegy.- Mondtam.
-Nem! Nem mindegy. Látom rajta, hogy szenved, Nem eszik semmit,és ez nála nagy szám, egész nap a szobájában ül és sír! Sír miattad! Niall nagyon könnyen beleszeret valakibe, és te különleges vagy neki, egy lány miatt sem borult ki még ennyire.
- Liam, hagyd abba. Ne nehezítsd meg a dolgom!
-Miről beszélsz? Meddig tart oda állni elé és elmondani mit érzel? Mert te se tagadhatod, hogy bejön! Amikor együtt voltatok csak úgy szikrázott a levegő köztetek. És most hagyod elmenni? Ennyi volt?
-Liam...én....elutazom. -Könnyeim amik eddig a szemembe gyűltek, most utat törtek maguknak. Könnyes szemmel tekintettem fel Liamre akinek az arcára ismét csalódottság ült ki.
-Kate, nem teheted ezt vele.- Hangja lehalkult és oda ült mellém. -Ne tedd ezt Niallel. Ne hagyd összeroskadni.
-Liam, nem tehetek mást. - Igen, tudtam, hogy nem tart örökké a csereprogram! De nem tehetek tönkre egy popsztárt! Ki vagyok én?
-Francia országba költözöm. -Nem akarom, hogy tudjanak róla, hogy vissza jövök, jobb ez így.
-Még is minek?
-Itt most ez nem fontos! Az a lényeg, hogy nem tehetem tönkre Niallt. Nem hagyhatom, hogy miattam szenvedjen.
-Jajjj....nem értesz semmit.- Felállt és a fejét fogva járkált fel-le. -Pont így teszed tönkre! Most, Kate, most szenved miattad, mert nem vagy vele! Ha most itt hagyod abba belehal. Hát nem érted? Jézusom. Ez kezd egy Brazil szappanoperára hasonlítani! Mind ketten szeretitek egymást csak makacsok vagytok!
-Nem, Liam én nem lehetek az az ember aki Niall boldogságának útjába áll! Hidd el, előbb utóbb jön egy nálam szebb, okosabb lány és ő majd boldoggá teheti Niallt.-Könnyeim sorba potyogtak szememből.
-De Niall-nek nincs szüksége szebb és okosabb lányra! Neki rád van szüksége! Nem igaz, hogy nem érted!
-Ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Kérlek menj el! -Mutattam az ajtó felé majd fejemet egy párnába nyomtam és zokogni kezdtem.
- Rendben elmegyek,és ne izgulj , nem szólok Niallnek, semmiről. -Kiviharzott az ajtón, úgy becsapva azt, hogy azt hittem leesik a vakolat.
Elmegyek Franciaországba és mindent kiverek a fejemből. Mire vissza jövök nem akarok emlékezni semmire!
Könnyeimmel küzdve felemeltem Rózsaszín Blackberrymet és tárcsázni kezdtem.
-Szia. -Szóltam bele készülékembe.
-Szia, valami baj van?
-Itt volt. Mármint Liam. Eljött és tartott egy fejmosást! Azt akarja menjek vissza Niallhőz. Mert szenved!
-Te is szenvedsz! Miért jó ez így? Mindegy. Ne sírj Kate, minden rendbe jön.
-Megjött John, mennem kell. Beszélek velük az úttal kapcsolatban! Szia! -Kinyomtam a telefont majd lesiettem a lépcsőn. Letöröltem könnyeimet majd a nappaliba léptem.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia kincsem.
-Beszélhetnénk?
-Persze.-John leült Mary mellé majd figyelmesen rám emelték tekintetüket.
-Felvettek a csereprogramra. Megyek Franciaországba. -Mennyi időre?
-November 11.-én indulnánk és Január 3.-án jönnénk.
Sophie is jön.-gondoltam ez könnyít a dolgon- Na?
-Rendben, ha te ezt akarod!- Ez könnyebb volt mint hittem!
-Imádlak titeket.-Öleltem át egyszerre őket majd felsiettem a szobámba. Holnap van Nov.10.-e és nagy bevásárlást kell tartanom. Méghozzá Sophie-val.
Bedőltem az ágyamba és mosollyal az arcomon aludtam el.
*
-Öltözz, mindjárt ott vagyok és megyünk vásárolni.
-Mmmm...ilyen korán? Van nálad óra? Reggel 10 óra van!
-Drága, másoknál az már délelőtt.
-Majd elfelejtettem, beszéltem a hölggyel, mondtam neki, hogy veled majd én megbeszélem. Szóval itt van minden egy papíron, a házszám és a hölgy telefonszáma. Na de kérek 10 percet és kész vagyok.
-Kinyomtam a telefont majd elindultam teljes harci felszerelésembe ami állt egy lenge piros fehér csíkos felsőből és egy fehér szűk naciból, mellé felhúztam a szürke sportcipőmet, táskámba bedobáltam a telefonom, pénztárcámat, majd egy hatalmas bevásárló listát. És így indultam el Sophie-hoz.
Istenem, nagyon jól éreztem magam egész nap! Vettünk rengetek ruhát és kaját. Bár azt nem tudom minek.
Csak arra tudtam gondolni, hogy holnap megváltozik az életem. Kitudja mi történik velem ott kint?
Hullafáradtan dőltem be pihe-puha ágyamba. És ilyenkor eszembe jutott, hogy még be sem pakoltam. Gyorsan előkotortam a bőröndjeimet és elkezdtem bepakolni. 11 órára sikerült is mindent bepasszírozni 3 hatalmas bőröndömbe. Telefonomat reggel 6-ra álitottam be mivel a komp 7-kor indul.
*
-Kész vagyok. Mehetünk! -Kiáltottam Sophienak aki már az ajtóban toporgott.
- Milyen szerencse, hogy van itt valakinek jogsija.- Ránéztem barátnőmre, ő csak egy öleléssel viszonozta mosolyomat. 6:15-re már ott unatkoztunk a felhajtó előtt. Gondoltam kiszállok kicsit levegőzni míg nem indul a komp. Sophie a kocsiban maradt így én a csípős hideg ellen védekezve bementem egy épületbe. Valami váró féleség lehetett. Rátekintettem órámra ami 6:30-at mutatott így indultam volna vissza megkeresni az autónkat mikor a nevemet halottam a hátam mögül.
-Kate, várj!- Megráztam a fejem, mivel tudtam, úgyse lehet az aki hallok. Kiléptem a Londoni hidegbe de ekkor valaki megfogta a kezem és vissza rántott. 

12.) Fejezet


Halihóó:)
Ez a rész kicsivel hosszabbra sikeredett, de remélem nem bánjátok!
Most-dobpergés-jött el az a pillanat, hogy köszönettel mondjak elsősorban a barátnőimnek akik mellettem állnak ,nap mint nap hallgatják a hülyeségeimet. Kitti, Szandra, Timi, Vicsi és Zsani, Imádlak titeket!♥
Hát csak ennyit akartam!
Jó olvasást!

-Akkor hát legyen...Igen érdekel!
-Köszönöm szépen, ne haragudjon a zavarásért. Még beszélünk.- Azzal a nő letette a telefont.
-Úgyse kőt már ide jóformán semmi.-Motyogtam magamba.
Egy park felé sétáltam majd leültem egy padra. Hideg volt de nem érdekel...nem érdekel már semmi.
Néhány ember sétáltatta a kutyáját és voltak akik csak szimplán a munkába menet vágytak egy kis friss levegőre.
Ki kell ürítenem a fejemet.
Beszélnem kell Sophie-val!!
*
-Megyek.- Hallatszott a sötétbarna ajtó mögül.
-Szia.-Nyitott ajtót barátnőm. Én nem tudtam semmit kinyögni csak sírva borultam nyakába.
Ő egyből vette a lapot, felhurcolt a szobájába és lefektetett az ágyára. Hozott nekem egy jó forró kakaót, leült mellém és amíg én szürcsölgettem ő a hátamat simogatta.
Amikor végre megtudtam szólalni elmeséltem neki mindent, mindent az elejétől a végéig. Persze most sem tudtam megállni sírás nélkül. Úgyhogy szegényemnek az utolsó mondatokat két levegő vétel között tudtam kipréselni.
Gyorsan megnyugodtam. Nem tudom, a baráti ölelésétől vagy mert a szobája olyan megnyugtató zöld volt..Igen, a zöld szín nyugtat.
- És mi van veled és Zayn-nel?- Tudom nem kéne erről a témáról beszélgetnünk, de azért mert én egy idióta vagyok őt nem kell tönkretennem.
-Neki én csak egy egy éjszakás kaland voltam.-Hajtotta le a fejét.
-Ezek a férfiak. -Próbáltam mosolyt csalni szép piros ajkaira.
- Jaj képzeld felvettek a Francia csereprogramra. -Mondta mikor az éjjeli szekrényén kutakodott.
-Engem is. Király, együtt hódítjuk meg a Franciákat és tele zabáljuk magunkat croassanal.
A nap további részét sok nevetéssel és hülyüléssel töltöttük. Végre egy csajos nap.
Megnéztük a Jégkorszak 4.részét. Imááádom!
Sütöttünk palacsintát is...
- Két szerencsétlen egy konyhában című műsorunkat láthatják.
-Sophie kell egy kis tejszínhab! Most!
- És kész is a konyhafőnök ajánlata. Nutellás palacsinta leöntve csoki sziruppal és tejszínhabbal, majd cseresznye a tetején. Tádáááá.- Mindkettőnk arca tiszta lisztes és szirupos volt. Kellet ez a nap. Kicsit elfelejthettem mindent.
De semmi sem tart örökké sajnos!
Hulla fáradtan dőltem be kényelmes ágyamba és azonnal el is nyomott az álom.

-Jó reggelt királylány.- Nyomott Mary puszit homlokomra.
-Neked is. John merre van?- Kérdeztem miközben beleharaptam pirítósomba.
-Elment dolgozni, de azt mondta, hogy siet haza.
-Justin?
-Nekik már iskola van.
-Ja....hát nekünk is pár nap múlva. Köszönöm szépen a reggelit.- Felálltam az asztaltól majd a szobám felé vettem az irányt.
Lerogytam az ágyamra, lábamat felhúztam mellkasomig és sírtam. Ki akartam minden rosszat sírni magamból. Mindent ami Niallel történt, mindent!
Helyre akarok mindent hozni, de tudom, hogy nem megy.
Hiányzik, hiányzik Niall, hiányzik anya, hiányzik apa,hiányzik a régi életem. Ha nincs az a rohadt baleset, most minden rendben lenne. Nem kellet volna Niall annyira közel engednem magamhoz! Tudtam, hogy csak baj lesz belőle. Neki ott van a csili-vili világa ahol mindent megkap egy csettintéssel, én meg....én vagyok...egy senki.....!
Ott ültem és gondolkodtam...elgondolkodtam a fájdalmas valóságon....csak én lehetek ennyire szerencsétlen.
Halk kopogás hallatszott az ajtón majd egy halk
-Bejöhetek?-is tárult hozzá.
Gondoltam Mary az így oda kullogtam az ajtóhoz és elfordítottam benne kulcsomat.
Mikor felnéztem „látogatómra” az ütő is megállt bennem.
-Mit keresel itt? -Förmedtem rá és beakartam csapni előtte az ajtót de lábával megakadályozta tevékenységemet.
-Beszélnünk kell.- Rontott be a szobámba, leült egy székre és engem nézett. Mivel tudtam 10× erősebb nálam , nem is próbáltam kiküldeni. Csendben leültem ágyam szélére és vártam mondandóját.

11.) Fejezet

Halihóóó:3
Köszönöm szépen a 2 hozászolást az előző részhez♥
Sok mondani valóm most nincs!

Jó olvasást!!:)

Rengeteg gondolat száguldott át a fejemen. Gondolhatjátok rólam, hogy ez a csaj egy álszent liba. De nem! Igenis szoktam hülyeségeket csinálni, de ki nem? Soha nem voltam az a nagyszájú, menő kis csaj akinek mindig az új divat után hajlott a ruhatára. Szerettem egyszerű lenni. Egy szürke kisegér. Soha nem vágytam rivaldafényre. Még ma se értem mit keresek én itt? Ez nem az én életem! A mai napig nem értem, hogy egy ilyen fajta lánynak hogy lehet barátja -már ha annak lehet nevezni-egy világ hírű fiúbanda?!
Mire végre abba hagytam az önsajnálatomat, rend lett a házba ?!
- Mire nem képes egy szuper fiú csapat? -Pacsizott le Liam Louis-val amikor kidobták az utolsó kajás zacskót is.
Én magamra rángattam a nadrágomat és a pulcsimat amit végül megtaláltam a kanapé alatt.
-Kate, gyere csak! csuklón ragadott és elráncigált a fürdőig.
- Mi az? -Csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban.
- Hogy teheted ezt Niall-el? -Nyakán az izmok megfeszültek.
- Miről beszélsz? -Kezdtem megijedni!
- Ne mond, hogy nem emlékszel! Tegnap mikor kimentél Zaynnel az udvarra. Mi történt akkor???
-Fogalmam sincs!! -Itt elfogyott a türelmem és felemeltem a hangom. -Nem emlékszek semmire Liam, Semmire.
Jó akkor felvázolom, Kimentél Zaynnel kint üldögéltetek és röhögcséltetek. Aztán egyszer csak eltüntetek. Niall jött le az emeletről könnyes szemekkel, kiviharzott az ajtón majd elhajtott a kocsival. Pár perc múlva Zayn a karjába hozott le a lépősön miközben te puszilgattad a nyakát.
Mind a hárman oda mentünk és próbáltunk lebeszélni erről az egészről. De te nem is figyeltél ránk. Ekkor Zayn közölte, senkit ne engedjek be a szobájába. Majd felsietett veled. Azt már nem tudom hogy kerültél le , de az biztos, hogy Niall nagyon kiakadt!
Szegény nem is evett semmit reggelire! Tudod mit jelent ez? Megölted legbelül. Nem tudom mi volt köztetek de jobb ha békén hagyod! - Arca piros volt az idegességtől, megforgatta a szemeit, majd várta a reakciómat.
Hátamat a falnak támasztottam, úgy rogytam a földre. Könnyeimmel és a levegő vételemmel küzdve sikerült kinyögnöm:
- Sajnálom. Tudom ez nem elég! Nem akartam. Ne haragudj.- Liam mint a dúvad rontott ki a helyiségből. Pár perc után feltápászkodtam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt, ami nekem most a véget jelentette. Egyszer találok egy olyan embert aki megért és őt is elüldözöm mellölem.
Könnyeim mint a nyári zápor úgy folytak egymás után végig.
Az ajtóban össze futottam Niall tekintetével. Azt a gyűlöletet, csalódottságot a szemeiben soha, de soha nem felejtem el. Gyönyörű kék szeme most mintha felvette volna a szürke árnyalatát. Gyorsan lehajtottam fejem és kiléptem a csípős hidegbe.
-Sajnálom. suttogtam egész úton.
Majd ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.
Remegő kezekkel de végül felvetem.
-Haló.
- Jó napot kívánok -ennél jobb nem is lehetne- Kate Winbowot keresem.
- Igen, én vagyok.
-A Franciaországi csere program szervezője vagyok, Ciara.
Év elején leadott egy jelentkezési lapot. Örömmel közlöm önnel,hogy benne van a programba. Érdekli még önt? - A kedves női hang elhallgatott és várta a válaszomat. Ez túl gyorsan jött. Köpni nyelni nem tudtam! Otthon is meg kéne beszélnem.

-Esetleg nem tudunk valahol találkozni és megbeszélni a részleteket? - Hosszú hallgatás után sikerült megszólalnom.
-De kisasszony, csak az a helyzet nekem most kell a válasz,ha esetleg nem él a lehetőséggel akkor tudjak valakit találni maga helyett. Szóval egy igen vagy nemet szeretnék most kérni, később meg elmagyaráznám a részleteket.
Levegő vételem kihagyott pár másodpercet de végül válaszoltam.
-Akkor....