19.) Fejezet


Szomorú vagyok, hogy nem kaptam több kommentett de hát nem lehet minden rész tökéletes..
Azoknak köszönném akik hagytak nyomot maguk után.
Ez a rész közömbös lett!

Jó olvasást!♥

Nyújtóztam egy jó nagyot majd szépen lassan kinyitottam szemeimet. Fehér hó rikított be az ablakon. A szobában kellemesen meleg volt. Magamra húztam jobban a takarót majd átfordultam másik oldalamra, de valami bökkenő volt.
Egyedül feküdtem a hatalmas francia ágyba amibe este még ketten feküdtünk.
- Szép jó reggelt. -Nyitott be a szobába Niall egy tálcával a kezébe. Ügyesen egyensúlyozott a kakaóval és a tálcával.
- Csináltam neked reggelit.-Ült le mellém majd át nyujotta a tálcát.
- Pirítós lekvárral. -Mondtam majd felnéztem rá. -Mindig is ilyen reggeliről álmodtam.

Remélem ízlik, én csináltam. Becsüld meg, életem első pirítósa. - Mosolygott rám és adott egy puszit számra mielőtt bele kezdtem volna az étvágy gerjesztő reggelimbe.
-Valami isteni finom volt. -Közöltem Niallel mikor kijött a fürdőből.
- Annak őrülök. Mi a terv mára? -Huppant le mellém.
- Pihenés. Az orvos azt mondta még ma pihenned kell. -Néztem rá komolyan. Hatalmas boci szemeit rám szegezte majd széles mosoly terült szét arcán.
-De látom te mást terveztél.
- Én nem. Csak te! - Kezdett érdekelni mit talált ki mára.
- Miért? Én mit fogok csinálni? -Kérdeztem közömbösen és tudtam, hogy megőrjíti a beszéd stílusom.
- Suliba fogsz menni. -Kezdett ugrálni mellettem mint aki megkapta a várva várt karácsonyi ajándékát.
- Hogy micsoda? -Majdnem kiköptem az éppen lenyelni való kakaómat.
- Elintéztem, hogy vissza mehess a suliba és ugyan úgy le tudj érettségizni. - Nyújtotta száját felém. Gondolta majd adok neki egy amolyan „ hála csókot” de nem jött össze. Gyors adtam neki egy arcra puszit, felpattantam és elkezdtem készülődni.
-Szerinted ez jó lesz? -Álltam elé az általam kiválasztott ruhával.
- Ebbe nem mehetsz el. -Nézett rám komolyan nekem pedig elment a maradék önbizalmam is.
- Miért? Nem áll jól? Vagy mi a baj? - Elemezgettem a ruhát.
- Rajtad tökéletesen áll! De ezt nem csak én látom! Nem engedlek el ilyen ruhába még a végén valakinek megtetszenél.- A végét még mindig full komolyan mondta majd egy aprócska mosoly futott végig piros ajkain.
- Na kösz! Én már azt hittem nagyobb baj van! -Ültem bele ölébe.
- De akkor is ebbe megyek. -Kacsintottam rá és bementem a fürdőbe.

A suliba nagyon furcsán viselkedtek velem. Mintha valami dús gazdag cica babával akinek apukája lefizette az össze tanárt. Olyanok álltak le vele beszélgetni akik, hogy is mondjam, „nem az én fajtámba” tartoznak.
- Szia. - Ölelt meg erősen Sophie.
- Szia. - Rég látott barátnőmmel jó volt újra beszélgetni.
- És mizu otthon? -Húzogatta szemöldökét.
- Minden okés. -Válaszoltam spontán.
- Na nem már. Biztos van valami szaftos témád. -Bökött oldalba.
- Hát csak együtt vagyunk Niallel de semmi extra. -mondtam és közbe becsuktam szekrényemet.
- Az tök jó! Tudtam , hogy végül úgy is összejöttök. -Indultunk el a terem felé.
- És te meg Zayn?
- Megvagyunk. -Nevetett egyet majd elkezdődött az óra.
Borzalmasan hosszúnak tűnt ez a nap.
Délután haza mentem Mullingarba ,hogy megmutassam John bácsinak, hogy épségben túléltem a csereprogramot.

-Ahj de nem akarok! -Ellenkezdtem Marynek az ágyamon nyújtózkodva.
-Pedig muszáj lesz! Jövő héten ilyenkor már leérettségizel így nem lenne jobb rá tanulni? -Mondta szépen lassan és halkan.
-De. -Gyorsan felpattantam az ágyról és neki estem a rengeteg papírnak.
Nagyon sok időmet elveszi a tanulás. Semmire nincs időm! Szegény Niallt is már vagy egy hete nem hívom vissza. De remélem megérti. Hála istennek Sophie is tanul így neki nem kell magyarázkodnom. Már lassan aludni se lesz időm!
Mondjuk nem is annyira hiányzik Niall. Ez őrültség! Persze, hogy hiányzik, de még túlélhető. Szerintem ennek az az oka, hogy az elmúlt majdnem négy hónap alatt szinte csak vele voltam.
Végeztem egy köteggel majd eldőltem az ágyon.
Már épp tértem volna vissza a papír hegyhez mikor telefonom kezdett rezegni a zsebembe.
-Szia. Beszélnünk kell. - Suttogott Liam a telefonba.
-Szia. Most épp nem jó! Tanulnom kell!. -Válaszoltam neki kicsit fáradtan.
-De ez nagyon fontos! - Hangja szinte már könyörgő volt.
- Jó, de gyorsan!

18. Fejezet

Köszönöm szépen a kommenteket. Nagyon nagyon jól estek!
Ez a rész borzalmas, csöpögős és unalmas lett de remélem azért még olvasható.
Most nincs is több pofázni valóm.


Jó olvasást!♥

Már vagy egy hete el sem mozdulok Niall mellől.
Mindig az ágya mellett ülök és fogom a kezét. A fiuk jönnek mennek a sok dedikálás és koncert miatt de minden szabad idejüket bent töltik a kórházba.
Az orvosok szerint pár nap és felébred Niall. Elég jól javul az állapota. Alig várom már, hogy újra magához öleljen.
Ápoló nők és orvosok rontottak be a szobába, félrelökve engem majd mind Niall köré tömörültek és őrületes sürgés forgás keletkezett.
-Kérem fáradjon ki kisasszony. -Tessékelt ki egy orvos.
-De miért? Mi történt? - Kérdezősködtem de a doki meg sem szólalt. Az üvegablakon át néztem ahogyan mindenki rohangál mint a mérgezett egér.
-Mi a franc van odabent? -Torpant meg mögöttem Harry és bámult be az ablakon.
- Fogalmam sincs. Egyszer csak mindenki bejöttek, engem kiküldtek és azóta is bent adják szegénynek egymás után az injekciókat és az infúziókat. -Itt már nem bírtam. Sírva borultam Harry nyakába és szorosan átöleltem.
- Remélem jól van! -Nyögtem két szippantás között.
- Én is. - Eltolt magától , adott egy puszit homlokomra majd leült egy piros székre. Harry olyan volt nekem mint a nem létező bátyám. Mindig oda figyel rád, segít amiben tud , számíthatsz rá szerelmi bánatban. Egyszerűen nagyszerű.
Nem tudom ő perpillanat mit gondol rólam de remélem ő is így érezz. Most biztos azt gondoljátok, hogy vonzódom Haryhez. De nekem egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg a fiuk közül bárkit is szeresek Niall mellett. Én sem hittem a fiú lány barátságban, mindaddig míg meg nem ismertem Harryt. Nem mindenki élheti át a család szeretetét és érzéséét. Mindig nekem kellet a saját lábaimon megállnom. Sosem volt ott egy nagyobb testvér aki megvéd ha kell vagy esetleg segít bármiben is. Mindig magamra voltam utalva.
És most végre megismertem Harryt. A bátyámat.
Sosem hittem volna, hogy egyszer egy híresség iránt fogok így érezni. Mindenkinek olyan elérhetetlennek tűnnek pedig csak sima fiatalok úgy mint minden másik tini. Persze nem a legegyszerűbb velük megismerkedni de ha egyszer sikerül utána már csak élvezni lehet az életet. Mindenki felnézz rájuk de most őszintén! Ha elsétálna melletted az utcán max megnéznéd, hogy milyen helyes én ennyi! Mindenki sóvárog utánuk. Viszont közel sem biztos, hogy olyanok mint aminek te elképzelted. Beléjük szorítunk olyan tulajdonságokat amik lehet hogy a büdös életben nem volt meg bennük. De ettől lesznek olyan különlegesek. Nagyon nehéz több millió embernek megfelelni. Az elmúlt napokban láttam, hogy a fiúk hogy kivannak a sok melótól viszont azt is látom rajtuk, hogy akármennyire is elfáradnak és néha elegük van mindenből, élvezik! Élvezik amit csinálnak. Nekem sikerült megismernem őket. Közel s távol nem olyanok mint amilyennek elképzeltem őket. Sokkal aranyosabbak, viccesebbek és kedvesebbek.
Persze van, hogy náluk is betelik a pohár. De képzeljétek el milyen nehéz lehet hírességnek lenni.
Mindenki híres szeretne lenni. Azt gondolják csak a pénz és a boldogság. Viszont belesem gondolnak a paparazzókba és nulla magánéletbe és a rengeteg szitkozódásba. Tisztelem és becsülöm a fiúkat azért, mert mindennap felkelnek és tűrik a rossz kommenteket. Megtudják őrizni magukat a személyiségüket és nem vakítja el őket a pénz.
- Kate kérsz te is egy kávét? -Kérdezte Louis.
- Persze. -Ezek meg mikor jöttek? Az össze fiú velem szemben ült és nézett ki magából.
- Az orvosok még mindig bent vannak? -Fordultam Harry felé.
- Igen. -Jó sokáig vannak odabent.
-De vajon mit csinálhatnak? -Töprengtem magamba.

Csak ült mindenki és néztük egymást. Szinte már hallani lehetett a gondolatokat amik mindenki agyán átsuhantak. Vajon jól van Niall? Mi baj lehet?
Kérdés volt rengeteg viszont választ senki sem nyújtott felénk.
-Maguk a hozzátartozói Niall James Horannak? -Lépett ki az ajtón egy fiatal doktor, maga mögött pedig libasorba a nővérek és segéd orvosok.
- Igen- Vágta rá Zayn.
- Szerencsés hírekkel szolgálhatok maguknak. Niall magához tért. -Itt mindenkinek felcsillant a szeme. -Viszont arra megkérném magukat, csak egyesével menjenek be hozzá. -Elkántálta a szöveget. Egy olyan megértő mosolyt küldött felénk majd távozott.
-Akkor én megyek először. -Pattant fel Liam és már indult is az ajtó felé.
- Várj. Szerintem nagyon örülne ha Kate menne be hozzá elsőként. -Nézett rám mosolyogva Zayn.

Tényleg? Köszönöm fiuk. -Összeszedtem magam és beléptem a szobába. Ott feküdt Ő. Hatalmas kék szemeit a plafonra meresztette majd mikor becsukódott mögöttem az ajtó egyből felém kapta fejét. Egy hatalmas vigyor ült ki arcára. Én sem tudtam mit csinálni mosolyogva közelítettem felé.
-Szia. -Helyet foglaltam egy kis széken és megfogtam kezét.
- Szia.- Csak halványan mosolygott rám.
-Én nagyon sajnálok mindent! Hülye voltam. De most itt vagyok és remélem még te sem gondoltad meg magad! - Egy szuszra elmondtam neki mindent ami hirtelen jött.
De ő nem szólalt meg. Kezdett kínossá válni a csend.
- Megértem ha harag...
- Szeretlek -Halk suttogása ütötte meg fülemet. Döbbent arcom gyorsan rendeződött és átöleltem. Olyan szorosan öleltem mint még soha senkit! Gyenge karjaival ölelte át hátamat majd belepuszilt hajamba.
- Úgy sajnálom! Szeretlek. -Mondtam és örömkönnyeim hullani kezdtek ruhámra.
Szegény nem tudott mit mondani így csak lágy csókot lehelt számra.
- Behívom a fiukat. -Mondtam neki majd lassan felálltam.
Az ajtóból még vissza néztem rá. El sem hiszem. Olyan boldog vagyok most.
- Mehettek. -Léptem ki a végtelennek tűnő folyosóra.
A fiuk egyesével mentek be az ajtón.
Mindenkin végre mosolyt láttam.
Ma este még a kórteremben alszunk de holnap már végre hazamehetünk Niallel az oldalunkon.

Reggel én voltam az első aki felébredt így benéztem Niallhőz.
-Jó reggelt. -Köszöntem neki halkan. -Hogy vagy? -Érdeklődtem.
-Most már sokkal jobban.
-Várod már, hogy otthon lehess? -Mik ezek a hülye kérdések? Kate, térj magadhoz!
- Tudom, hogy nem ezért jöttél be! - Miért tudja mindig mire gondolok?
- Hiányoztál! - Csak bámultam csillogó szemeit amik épp enyémbe fúródtak.
- Gyere ide. -Emelte fel oldalt takaróját és invitált, hogy bújjak be mellé.
Engedelmeskedtem neki és jó szorosan hozzá bújtam.
Újra éreztem mámorító illatát. Csak feküdtünk ott és hallgattuk egymás lélegzet vételét.
Imádtam így feküdni. Csak vele.
Nem aludtam mégis a mennyben éreztem magam.
Niall forró lehelete érintette nyakamat engem pedig kirázott a liba bőr.
Adtam egy óvatos puszit hófehér, sima és puha bőrére majd kimásztam mellőle és elkezdtem össze szedni a cuccait. Olyan békésen aludtad, nem volt szívem felébreszteni.
De mint azt megszokhattuk volna megint bénáztam és levertem a vázát az asztalról.
-Nem is te lennél. -Ült fel az ágyon Niall.
-Ne haragudj! -Vágtam bűnbánó képet.
-Semmiség. Úgysem tudnák most aludni. -Bele kortyolt a teába és vissza dőlt az ágyra.
-Várjunk csak.... -Pattant fel hirtelen és rámszegezte tekintetét.
- Igen? - Bámultam őt de semmit nem tudtam kivenni arckifejezéséből.
- Neked nem Franciaországban kéne lenned? -Csodálkozott el miután leesett neki-végre- hogy itt vagyok.
-Nem! Nekem most itt kell/kellet lennem. -Mosolyogtam rá és elindultam a seprűért.
-De hát a csereprogramnak nincs még vége!
- Tudom. De amint megtudtam, hogy kórházban vagy, azonnal hazautaztam. - Ültem le ágya szélére.
- Már sokkal jobban vagyok. Nyugodtan bemehetsz a suliba. -Nézett rám és egy halvány mosolyt eresztett el arcán.
-Nem hinném, hogy ezek után vissza mehetnék. -Hajtottam le fejem.
- Miért?
- Elvileg ha félbeszakítod a csereprogramot kirúgnak a suliból is. -Arca elkomorodott és azonnal kezébe kapta telefonját.
- Most meg mit csinálsz? -Kérdeztem de ő nem válaszolt, csak nyomkodta a a készüléket.
- Nem hagyom,hogy ugyanabba a „hibába” beleess mint én! -Mondta talán kicsit ingerlékenyen és továbbra sem nézett rám.
- Szia. Itt Niall Horan. Szeretnék egy szívességet kérni.

17.)

Sziasztok!
Először is megkérnék mindenkit aki olvassa az irományomat, az írjon egy kommentet. Csak most! Sajnálom, hogy ilyen követelőzős vagyok viszont kell a pozitív energia!
Rengeteget jelentene!
Köszönöm azoknak akik "lájkolják" és külön akik kommit írnak!
Köszönöm IGAZ barátnőimnek, hogy mellettem vannak ebben a rohadt nehéz időben. Imádok mindenkit!♥
Ez a rész teljes szívből íródott nektek!
Remélem tetszik!
Jó olvasást!♥

Először csak azt hittem képzelődöm de nem! Megmozdult.
Azt se tudtam mit csináljak. Gyorsan kirohantam a fiúkhoz, hogy szóljak megmozdult a keze. Mind egyszerre ugrottak fel és bementek, én csak utánuk lépkedtem. Mindenki körbe állta szegény Niallt és beszéltek hozzá. De semmi. Most még mozogni sem mozgott.
- Mit csináltál vele Kate?- Kérdezte Lou mikor felém fordult.
- Ööö..semmit. -Te hülye...megcsókoltad...azt elég volt.
- Akkor most miért nem mozog ? - Fordult Harry is felém eléggé idegesen.
- Nem tudom! -De tudtad, csak éppen merszem nem volt bejelenteni. Miattam szenvedett és most jelentsem ki hogy megcsókoltam? Dehogyis. De ha nem mondom lehet nem mozog többet. Soha!
- Engedjetek. -Szóltam majd mindenkit félrelökve utat törtem magamnak.
Megcsókoltam. Újra. Azonnal megmozdult. Keze felemelkedett vagy öt centit majd evvel a lendülettel vissza is esett.
A fiúk csak ledöbbenve néztek mikor vissza fordultam hozzájuk.
- Istennő vagy. - Ölelt meg Liam majd a többiek is.
- De hát nem ébredt fel! - Tiltakoztam.
- Az nem baj. Eddig mozogni sem mozgott.
- Nem kéne orvost hívni?- Kérdezte aggódva Zayn.
- Futok. -Rohant ki a szobából Lou.
Pár perc múlva már egy alacsony vörös hajú ápolónő állt az ágya mellet és vizsgálta.
- Jó hírem van uraim és hölgyem -rám pillantott- arra, hogy felébredjen, remek esélye van. Talán pár nap de lehetnek hetek is. De a lényeg, hogy fel fog épülni.- Hadarta el a nő és kisietett a szobából. Gondolom nem először közölte ezt az emberrel.
A fiúk megölelték egymást.
- Hát akkor én megyek. -Elindultam az ajtó felé. Egy baj volt. Haza nem mehetek. Otthon megölnek ha megtudják ott hagytam a sulit. Sophie még Párizsba van. Mi a francot kezdjek?
Kiléptem a Londoni csípős hidegbe, összébb húztam kabátom majd elindultam. Fogalmam sincs hova csak mentem.
- Kate, várj! -Lihegett valaki mögöttem.
- Neked nem kéne Párizsban lenned.-Ért utol Harry.
Elmondtam neki, hogy otthagytam a sulit, így haza nem mehetek. Majd idővel megértik, talán.
- És akkor most hova mész? - Aggodalmaskodott.
-Fogalmam sincs! -Kezdtem a földet vizslatni.
- Niallnek most szüksége lenne rád. Nem maradsz bent velünk a kórházba? -Kérdő szemei arcomat vizslatták.
- Nem zavarnék?
- Dehogyis. - Lassan közeledni kezdett felém majd megölelt. Szorosan hozzábújtam.
Gyönyörű pillanat volt mikor a hópelyhek is hullani kezdtek fentről.
Nagyon romantikus volt...csak nem Harryvel. Persze azért nem volt rossz, de Niallel lenne az igazi. De fogok én még vele együtt így állni.
Remélem! Nem, tudom!
- Te remegsz. -Néztem végig Harryn, majd megláttam, hogy csak egy póló és vászon nadrág van rajta. -Siessünk vissza. Még megfázol. -Kezdtem szedni lábaimat a kórház felé.http://www.youtube.com/watch?v=ZuwTY4gqu0Y  <-----Ezt hallgassátok hozzá!:)
Északára beengedtek minket egy üres kórterembe. Meg se lepődtem. Ha cuki pofikád van és sok pénzed, mindent megkaphatsz! Mindent!
A fiuk szuszogása töltötte be az egész szobát. Az ablak felé fordultam és szemeimet kifelé meresztettem. Nem tudtam aludni. Csak néztem ahogy a kis pelyhek ráragadnak az ablakra majd szépen lassan elolvadnak. Kellemes meleg volt a szobában így gondolom az ablak is meleg volt.Micsoda megállapítás! Gondoltam. Emlékszem kiskoromba mindig az ablak előtt éjszakáztam mikor vártam a mikulást.
Fénylő lámpák az utcán, vastag hótakaró a házak tetején. Mind melegséggel töltött el. Visszavitt a múltba mikor apával mindig kakaó ivó versenyt rendeztünk. Mikor az ölébe vett és azt mondta soha nem hagy el. Néha nem tudunk mindent betartani, néha semmi sem úgy sikerül ahogy terveztük, de ettől lesz izgalmas vagy éppen fájdalmas az élet.
De mindent túl lehet élni .Idővel,de a hiánya valakinek átvált csodálattá és emlékekké. Már nem emlékszel a rosszra és a nehéz pillanatokra. Szép és kellemes emlékek töltik be a szívedet arról aki már soha többet nem lehet itt veled.
Én is így voltam apával és anyával. Nem mondom, hogy nem fáj, mert igenis fáj még a hiányuk, de megtanultam kordában tartani az érzelmeimet. Este sírok mikor senki sem lát. És csendben mardos belűről a hiány. De meg kell tanulni valami nélkül vagy éppen valamivel együtt élni. Mindig eszembe jut a sok nevetés, szeretett és hülyéskedés amit mi, a mi kis családunk együtt csinált , de van amin már csak nevetni tudok. Nem sírok ha valaki beszél róluk. Mosolygok ha szóba hozzák őket. Viszont az az üresség amit az ő hiányuk okozz soha nem fog betöltődni.
Jobban magamra húztam a takarót, lehunytam a szemem és elrepítettem magam az álmok világába, ahol minden szép és rendben van.

16.Fejezet

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Hello:3 Köhömmm... Szóval a blog magkapta az első díját aminek el sem tudom mondani mennyire örülök! Köszönöm szépen Cintii<3

1, Írj 11 dolgot magadról
2, Válaszolj a jelölő 11 feltett kérdésére 
3, Írj te is 11 kérdést
4, Jelölj, és linkelj 11 embert

11 dolog magamról:

1. Rengeteg barátom van:)
2. Imádok olvasni.
3.Imádom a kiskutyámat Morrist:DD
4. Utálom az iskolát?!:D
5. Ha lehetne örökké fiatal lennék:3
6. No music, no life<3
7. Rohadtul szemtelen és bunkó tudok lenni:D
8. Meghalnék egy 1D koncert jegyért.
9. Hiányzik az apukám!
10. Imádom az anyukámat.
11. Szeretek énekelni és rajzolni az már egy más dolog, hogy egyiket se tudok:P

Kérdések:

1. Miért írod a blogodat? Elolvastam egy blogot és annyira befolyással volt rám. Úgy éreztem nekem is ki kell adnom magamból a dolgokat.
2. Szoktál könyveket, blogokat olvasni? Rengeteget!
3. Van testvéred? Van. Egy idegbeteg húgom:P
4. Hány éves vagy? 14
5. Mióta szereted a srácokat? Tavaly karácsonykor halottam őket a tv-ben.
6. Milyen előadókat szeretsz az 1D-n kívül? Cher Lloyd. Justin Bieber. Carly Rea Jepsen...
7. Ki a kedvenced a bandából? Niall:3
8. És miért? Mindenért. Szem(ahwwww) Haj(ahwww) Test( oh,jajj :D)
9. Melyik a kedvenc 1D dalod?  Per pillanat a More than this. De mindegyiket szeretem sőt imádom!
10. Kedvenc tantárgyad? Nincs?! Na jó de a szünetxDD
11. Hány blogot írsz? Ezt az egyet. De tervben van egy második.

Kérdéseim:

1.Hol laksz?
2.Mi a legnagyobb álmod?
3.Mit szeretnél megtenni mielőtt meghalsz?
4.Kedvenc sorozatod?
5.Kedvenc színésznőd/ színészed?
6.Hány blogot írsz?
7.Szereted a blogom?:DD
8.Van twittered?
9.Anyud/apud neve?
10.Tesód van?
11.Teljes neved?

Jelöltjeim:

http://niallandfaith.blogspot.hu/


http://twogirlsonebandonedreamonedirection.blogspot.hu/


http://iwanttobeyourlife.blogspot.hu/2012/05/prologus.html





És a rész,
Először is nagyon sajnálom, hogy nem tudtam részt hozni de mivel beszart a gépem anyum laptopján kellet megírnom a részt...
Mostanában nem tudom mikor tudok részt hozni mert a suli is nehéz és családomban is van egy kis zűrzavar. Kis? Rohadt nagy! Szóval igyekszem!!
Iszonyatosan köszönöm a négy kommentett. Imádlak titeket!!!!<33
szeretném ha ehhez a részhez is legalább ennyi össze tudna gyűlni. Köszönöm<3 :3

Jó olvasást!<3


Reggel mosollyal az arcomon ébredtem. Lassan kinyitottam a szemem majd megdörzsöltem azokat. Hunyorítva ültem fel puha ágyamba mikor kinéztem az ablakba. A fehér hó beterített mindent. Takarom alól rögtön kiszállt az össze meleg így gyorsan lépkedtem be fürdőmbe hol a tükör előtt rettentő látvány fogadott. Hajam kócos, szemem táskás és még a pizsama sem úgy állt rajtam ahogy kellet volna. Megengedtem a forró vizet kádamba majd kisiettem egy rózsaszín törülközőért és egy melegítőt is kezembe kaptam.
Hagytam, hogy a meleg víz átjárja testemet elöntve engem melegséggel. A tegnapi nap elég fárasztóra és hosszúra sikeredett. De megérte mert a karácsonyfa úgy néz ki mint valami mesébe. Mivel négy napja itthon vagyok volt időm végre megint a családommal lenni.
Mikor kiszálltam a kádból és talpam érintette a hideg padlót a hideg is kirázott. Megtörülköztem és magamra kaptam egy virágos fölsőt és a melegítő nacit és pulóvert.
Szobámba az ágyam alól előkerestem sophie ajándékát. Lementem a konyhába ahol már Mary néni nagyban sütögetett.
-Jó reggelt. - Puszilt hajamba amitől tiszta lisztes lettem.
-Jó reggelt.
- Segítesz majd nekem kincsem megcsinálni a vacsorát? -Nézett rám a sütő elöl.
- Persze csak átviszem Sophie-nak az ajándékát. - Majd elindultam az ajtó felé.

A barna fa ajtó előtt vettem egy mély levegőt majd koppogtam.
- Mindjárt jövök. -Hallatszott bentről.
- Boldog karácsonyt. - Ugrottam nyakába barátnőmnek mikor ájtót nyitott.
-Szia. -Mosolygott.
- Ez itt a tied. -Nyújtottam neki át a hatalmas piros dobozt.
-Köszönöm. Várj. -Futott be a házba.
-Ez itt meg a tied. - Adott át egy kis szatyrot.
-Köszönöm. - Könnyem kicsordultak mikor megláttam a szív alakú nyakláncot amibe kettőnk képe pihent.
- Semmiség. Nem jössz be?
- Nem, köszi. sietek haza. Rengeteg a tenni való még. Tudod jönnek a család tagok!
- Rendben, holnap beszélünk. Szia. -Ölelt meg majd becsukta maga mögött az ajtót.

Gyorsan eltelt a nap és azon kaptam magam , hogy már a rokonokkal ülünk vacsora után a családdal. Lisaval- Mary húgával- Lucyval- Lisa lányával- és végül Briannal- Lisa kisfiával.
Briann és Justin az újonnan kapott kisautójukkal játszottak a fa alatt. Mi meg beszélgettünk a kanapén. Minden szóba jött.
Kicsit untam már, mivel elvoltak nélkülem is kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Pont mentem volna vissza mikor csöngettek.
- Ki lehet az szent este? - Motyogtam magamba.
- Jó estét, Kate Winbowot keresem. -Mondta egy középkorú férfi egy hatalmas csomaggal a kezében.
- Én lennék az.
- Ez a csomag magának jött. Kérem itt írja alá. -adta át nekem a füzetet majd átadta az ajándékomat is.
Bevittem a dobozt a konyhába és nekiálltam kinyitni.
Elsőként rengetek hungarocell golyót találtam benne de mikor mélyebbre belefúrtam kezeimet egy zacskót és egy aprónyi dobozt vettem ki.
Megnéztem a szatyrot amiben egy gyönyörű fehér, habos, babos ruha pihent. Könnybe lábadtak szemeim. Majd a kis dobozt nyitottam ki amiben egy nyaklánc hevert rajta az N&K írással. Rögtön tudtam kitől jött. Állt ott még egy papír is amin ez állt:

Boldog Karácsonyt Kívánok Kate.

Egy nagyon jó barát.

Tudtam jól ki lehetett az.
Mikor vissza értem a nappaliba a társaság már elment. John és Mary indultak lefeküdni a kis Justin társaságába.
- Jó éjt gyönyörűm. - Mondta John a lépcsőről vissza nézve.
- Jó éjt. -Mosolyogtam majd én is elindultam szobám felé.
Hófehér, újonnan kapott ruhámat betettem szekrényembe és már aludtam is.

Szilveszterezni sophie-val voltam de semmi komoly.

Most Január 3.-a van amikor is indulni kell vissza a kollégiumba.
Valamiért vártam már, hogy újra Franciaországba legyek.
Viszonylag hamar meg is érkeztünk.
Elsőnek akit megpillantottam a kapuban az Jake volt.
rohanva öleltem át őt majd lemászva róla hagytam Soiphie-nak is, hogy köszönjön barátunknak.
Újra kipakoltunk szerény hajlékunkba és élveztük a telet az udvaron.
Mikor este átfázva rontottam be a szobába- mivel Sophie kint beszélget valakivel telefonon- Gyorsan elmentem és vettem egy jó forró fürdőt.
Ágyamon ültem már mikor Sophie szomorú és meggyötört arccal lépet mellém.
-Mi a baj? -néztem rá kérdően.
- Beszéltem Zaynnel. -Hajtotta le a fejét.
- Hogy? Tessék? Mi van? -Lefagytam.
- Most mi van? - Emelte rám tekintetét.
- Hogy most mi van? Te tartod Zaynnel a kapcsolatot és én nem tudok róla. Azt hittem barátnők vagyunk. -Könnyesedett be a szemem.
- Persze te hülye, hogy elmondtam volna. De azt is tudtam, hogy fájna. Fájna, hogyha a bandáról beszélnék.
- Értem. Nem tilthatom meg neked, hogy boldog legyél. Miattam nem kell izgulnod. Megleszek. Én csak örülök. ha te boldog vagy.- Mondtam megsemmisülten.
-Viszont nem ez az amit legfőképp mondani akartam. -nézett újra rám.
- Nyögd már ki mi van!
-Niall komában van. - Hadarta.
- Mivaaaan? - Hangom egy oktávval feljebb csúszott.
- Autó balesete volt és most komában fekszik három napja.
- Úristen. Ott van mellette a helyem. - Patattam fel az ágyról. fogalmam sincs, hogy miért mondtam ezt de ezt éreztem helyesnek.
- Nem mehetsz el. Kirúgnak a suliból, ha félbe hagyod a csereprogramot.
- Tudom. De ő fontosabb. - Halkultam el.
Igen, most jöttem csak rá, hogy ő a  mindenem. Ő kell nekem. az is lehet hogy ő már semmit nem érez irántam de én szeretem sőt imádom őt.
- Holnap vissza utazok hozzá. - Jelentettem ki határozottan.
- Én is megyek veled.
-Nem, neked nem kell jönnöd. Mindjárt vége a programnak . Téged nem rúghatnak ezért ki! -Nekiálltam és össze pakoltam. Mindent.
Mikor végeztem hulla fáradt voltam így le is feküdtem aludni.

Reggel Sophie még aludt mikor én elmentem. Hagytam neki egy üzenetett azzal, hogy szeretem és Angliában találkozunk.
Repülővel mentem, így gyorsabb volt.
mikor már a taxiban ültem Londonban elgondolkodtam azon, hogy mit mondok a
fiuknak. Egyáltalán neki.
Nem baj, majd úgy is jön magától. Remélem.
Tudtam melyik kórházban van mivel Sophie megmondta, így bediktáltam a taxisnak a címet és közöltem vele, hogy siessen. Pár perc múlva már ott is voltam. Felrongyoltam a 3. emeletre és megláttam a fiúkat.
- Te? -Akadt el Liam szava mikor meglátott.
- Majd később elmesélem. Bemehetek?
- Komában van - Szólt Louis.
- Tudom.- Feleletem halkan.
- Persze menj csak. De Harry még bent van. -Jött oda Zayn is.
- Rendben megvárom. -Helyet foglaltam az egyik fehér széken majd meredni kezdtem magam elé.
Halottam, hogy a szoba ajtaja nyílik Harry pedig könnyes szemekkel lép ki rajta.
- Szia. - Köszöntem ni és megöleltem.
- Szia. -Ölelt vissza.- Sok sikert, hátha rád felébred. - Mondta Harry és oda ment a többi fiúhoz.
- Rendben.
Beléptem a kórterembe és ott feküdt Ő. Abban a tipikus kórházi köpenybe, borzos hajjal.
Azonnal kitört belőlem a sírás.
Oda léptem hozzá és elmeséltem neki, hogy miért menekültem előle és, hogy mekkora idióta vagyok. Azt is mondtam neki, hogy ha felébred remélem megbocsájt nekem.
- Szeretlek. - Mondtam ki végül utolsó gondolatomat és szájára leheltem egy csókot.
De ami ekkor történt nagyon megrémisztett...

15. Fejezet

Sziasztok marslakók:3 Mizu?

Íme itt az új rész ami megint kicsit hosszabb lett. De

mivel elutazom holnap azaz csütörtökön, így csak

szeptemberbe tudok nektek új részt hozni.

Szeretném ha ehhez a részhez össze gyűlne 3 komment.

Van rá időtök:)

Tényleg csak három. 

Köszönöm.

Jó olvasást!

-Hideg van ilyenkor már. Szólalt meg a titokzatos ember mellettem és felém fordította fejét.
-Az.- Válaszomat tömören és lehet, hogy egy kicsit bunkón adtam meg.
- Miért van rajtad napszemüveg? -Kérdeztem rá mikor már nem bírtam.
- Bujkálok.
- Ki elöl? -Arckifejezésem elég vicces lehetett mivel a fiú elmosolyodott.
- A volt csajom elöl. -Ez egyre furcsább.
- Értem. -Újra magam elé néztem és belemerültem a tájba.
Most tényleg Niall ül itt mellettem vagy csak ennyire paranoiás vagyok?
Csak akkor sikerült megnyugodnom mikor az illető levetette szemüvegét és halványzöld szeme megvillantak az esti lámpák alatt.
Lehámozta magáról kapucniját és barna haja azonnal rendeződött.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat mire rám emelte tekintetét.
-Én csak...öömmm..mindegy hagyjuk. -Fejeztem be össze vissza beszélésemet.
-Jaj milyen bunkó vagyok. -Mormogta magába, felém fordult és a kezét nyújtotta.
- Jake a nevem. -Kedves mosolyt eresztett el arcán mire lesütöttem szemeimet.
-Kate .-Fogtam vele kezet.
-És mi járatban ilyen későn itt?
- Csak el szeretnék felejteni egy két dolgot és kiüríteni a fejemet. -Néztem fel csillogó zöld szemeibe.
- Szeretnéd elmondani? Mármint ne vedd tolakodásnak. Csak segíteni szeretnék. -Fogalmam sincs, hogy miért de megbíztam benne. Elmeséltem neki mindent. A koncert estélyétől egészen a kompos hülyeségemig. Szerencsére csak pár könnycsepp gördült le arcomon amit gyorsan le is töröltem. Mikor elmondtam mindent részletesen, felnéztem a földről. Jake szemeiben megértést és együtt érzést véltem felfedezni.
- Hát ennyi. Ezért vállaltam el a csereprogramot.
- Sajnálom.
-Nem kell. Ez az én döntésem volt. Nem akarom, hogy sajnálj. Egyébként te miért bujkálsz az exed elől?
- Rájöttem, hogy két külön világ vagyunk. Őt csak a pénzem és a haverjaim érdekelték. Szakítottam vele és azóta megkeseríti az életem. Nem tudom elkerülni! Mindig ott van ahol én.

- Nem kéne lassan elindulnunk felfelé? -Kérdezte Jake pár perces hallgatás után.
- De, mindjárt elalszom. - Felálltunk a padról és elköszöntünk. Halkan közlekedtem a szobában, nehogy felébresszem Sophiet. Persze amilyen szerencsétlen vagyok sikerült belerúgnom az ágyba és az asztalba is.
Bedőltem ágyamba és már aludtam is.

*

Az a beszélgetés egy hete Jake-vel erőt adott. Most már sokkal nyitottabb vagyok. Sophie-val is újra tökéletes a kapcsolatunk. Vannak barátaim és, hát egyszerűen élek. Jake-vel is nagyon jóba lettem. Segítettem neki levakarni a csaját. Siker! Sokkal jobban érzem magam. Most épp kint hógolyó csatázunk az udvaron. Imádom, hogy elhalasztották az utolsó két óránkat mondván, hogy hadd élvezzük a telet.
- Ne már. Legyőzött egy lány! -Borult sírást tettetve Jake a földre mikor már vagy a huszadik hógolyót dobtam neki.
- Sophie gyere már te is. Hé, tedd le azt a telefont.- Kiáltottam neki mikor hátranéztem és ő épp a készüléket tartva a kezébe magyarázott valamit.
- Mindjárt megyek. -Kiabált vissza. Ebben a pillanatban Jake átkarolt hátulról, felemelt és belehajított egy hó kupacba. Én csak néztem rá nagy barna szemeimmel miközbe láttam , hogy Sophie végre letette a telefont, Jake mögé osont és egy jó nagy adag havat kent a hajába.
Én csak nevettem a fejemet fogva rajtuk. Megbántam. Mind ketten felém jöttek és rám vetették magukat.
- Kicsi a rakás. -Ordibálta Jake.
Ez után még jó párszor megfürdettük egymást és átfagyva léptünk be az előtérbe majd ittunk egy forró csokit.


*


El sem hiszem, hogy hat nap és itt a karácsony.
Mivel kedd van, nincs első két órám, ezért bejöttem a helyi plázába, hogy körbenézzek ajándék ügyileg. Egyedül jöttem, mivel Sophie még aludt. Járkáltam össze vissza az épületbe azon tanakodva mit is vegyek. Végső elkeseredésembe vettem Sophie-nak egy gyönyörű kék fodros csipkés egybe ruhát. Igen, ez pont az ő stílusa. Vettem neki még pár kiegészítőt és egy pár cipőt. Jake-nek vettem egy Mp3 lejátszót mivel a napokban ment neki tönkre. Vettem neki még egy sötétkék Ice Watch-ot.

Elégetett mosollyal az arcomon ültem le kávézni.
De az a mosoly hamar lefagyott. Eszembe jutott, hogy 24.-én vagy Louis-nak is a szülinapja. Nem leszek bunkó veszek neki egy kis ajándékot. Kifizettem a kávét majd elindultam keresni valamit. Valami Lousat. Végül döntöttem egy képeslap és egy sapka mellett.
Felcipeltem szatyraimat a szobánkba és eldugtam az ágy alá. Siettem be órára de így is késtem tíz percet.

14.) Fejezet


Sziasztok:3 Mi újság?
Ez a rész nekem brutál hosszú lett de gondolom nem bánjátok!:D
Szeretném megköszönni a hozászolásokat és az értékelést. rengeteg jelentettek!
Szeretném még megköszönni Emmának a rengetek kedves biztatást! Lelket öntöttél belém nyunyi♥:)
Nem akarok szemét lenni viszont szeretném ha legalább 3 komment össze gyűlne!
De befogtam. Íme itt a rész!


Jó olvasást!♥

-Te me..-Száját enyémre tapasztotta és gyengéden megcsókolt. Életem legszebb pár másodperce volt. Gyengéden átkarolta derekamat miközben én hajába túrtam.
-Nem szabadna itt lenned.-Mondtam mikor elváltunk egymástól.
-Nem hagyhatom, hogy elmenj. Kellesz nekem.
-Niall, ne nehezítsd meg a dolgom.
-Maradj velem és mindent megkapsz, csak kérlek ne menj el!
-Nekem nem kell a pénzed. Niall, nekem el kell innen mennem, mindjárt indul a komp.
Kifelé indultam.
-Szeretlek. -Üvöltötte utánam. -És tudom, hogy te is.
-Ne csináld ezt. -Könnyeim újra hullani kezdtek és csak mentem tovább.
-Nem lehet így vége! Kérlek! - Most mit csináljak? Ott vár Sophie valahol, és egy új élet. Ha vissza tekintek pedig a boldogság szemezz velem. Miért velem történik mind ez? Megálltam és megfordultam. Elkezdtem szaladni Niall felé, mikor oda értem ölelő karjaiba zárt. Mélyen beszippantottam mámorító illatát. Adott egy puszit fejem búbjára majd eltolt magától.
-Szeretlek Kate! -Kék szeme úgy csillogót mit talán még soha.
-Sajnálom. -Suttogtam. Láttam rajta, hogy semmit sem ért. De hát én sem! Kibújtam karjaiból majd futni kezdtem a komp felé. Nem is tudom, talán a valóság elől futottam. Vagy csak a szerelem elől. Nem tudom. Azt tudom csak, hogy ki akarok futni a világból, kifutni és sírni! Hogy lehetek ennyire hülye? Itt állt előttem életem lehetősége, és én mint egy koszos zsebkendőt,úgy dobtam el magamtól. Utálom magam! Miért is nem maradtam Niallel? Mit gondoltam? Semmi nem kötelezett a hülye csereprogramra. Istenem!
Kifulladva ültem be Sophie mellé. Ő csak aggódva rám nézett majd elindította a motort.
Már a kompon ültünk mikor végre abba tudtam hagyni a zokogást.
-Mi történt? -Kockáztatta meg Sophie
-Niall....eljött utánam...megcsókolt...én hülye meg elfutottam.
-Elég volt! Nem vagyok hajlandó tovább nézni a szenvedéseteket! Ez nem az a Kate akit 2éve a legjobb barátnőmnek neveztem! Most komolyan! Életed szerelme utánad jön megcsókol majd mindenki előtt bevallja, hogy szeret, erre te elfutsz?
Ezek után mit vársz majd tőle?
-Semmit.- Ordítottam könnyeimet letörölve- Semmit nem akarok már tőle! Zárjuk már le ezt a témát! -Felálltam és kimentem az esőbe. Arcomat áztatták a könnyek és esőcseppek, de nem érdekelt. Bele akartam ugrani a Temzébe! Meg akarok halni! DE ami feldühít, hogy Sophie-nak teljes mértékben igaza van! Csak én lehetek ilyen hülye, hülye hülye! Megtámaszkodtam a korláton és onnan néztem a zavaros vizet. Kiakartam mindent üríteni a fejemből! Nem is értem magamat? Ennél egyszerűbben nem is sétálhatna elém a szerelem..és én ott hagytam...HÜLYE! Á....komolyan.
Vele lehettem volna. Ölelő karjaiba zárhattam volna magam örökké..és nem!
Vissza akarom pörgetni az időt!
Egészen a koncertig! Nem, 30 perccel kéne csak vissza mennem az időben, hogy örökké boldog legyek. Úgy döntöttem megkeresem barátnőmet és bocsánatot kérek tőle. Ő nem tehet semmiről. Amúgy is bőrig áztam.
Elindultam lefelé a lépcsőkön figyelve barátnőm hosszú szőke haját. Oda kullogtam mellé miközben telefonált és nyakába borultam. Tudtam, hogy megbocsájt nekem, mert ismer már.
-Kivel beszéltél? -Kérdeztem mikor viszonozta ölelésem.
-Nem számít. Jól vagy?
-Sophie, sajnálom, nem te tehetsz róla , hogy egy idióta vagyok. Sajnálom.
-Semmi baj. Megértelek.

Elindultunk megkeresni a kocsit mivel közeledtünk a part felé.
*
-Keresd a 26-os házszámot. -Mondta Sophie feltekintve a papiról amin az iskola kollégiuma állt.
-Csak meg tudunk majd különböztetni egy kollégiumot egy rendes háztól-bár rólunk beszélünk- ott van nézd!-Elindultunk a hatalmas sárga épület felé.
-Jó napot Sophie Siggers vagyok a csereprogramról. Itt vagyunk a kollégium előtt. Ide tudna jönne esetleg?
-Persze, máris indulok. -Sophie kinyomta a telefont és rá 10percre már ott is volt a hölgy. Lenge szoknyája ősz hajával lobogott együtt.
-Ciara Scott. Őrülök, hogy megismerhetem önöket.
-Sophie Siggers -nyújtott kezet barátnőm
-Kate Winbow. -Követtem példáját.
-Kövessenek.- Azzal az idős hölgy elindult az épület felé mi meg gyors léptekkel követtük. Beértünk az új otthonunkba és tátva maradt a szánk. Gyönyörű boltives ajtó hatalmas csillár.
- Holnap megkapják a tankönyveket, órarendet és terem beosztást. Holnap után kezdhetik is már az iskolát. -Ciara arcára boldog mosoly ült ki.
-Köszönjük szépen.-Mondta Sophie mikor a hölgy kinyitotta nekünk szobánk ajtaját. Mi beléptünk Ciara meg eltűnt a folyosó végén. Szerencsénk volt mert kettes szobába tettek minket így nem kell valami debil állattal együtt lennünk.
A falak halványkék színben úsztak, volt egy ablak a déli oldalon amit egy fehér függönnyel takartak el. Az ágyak az ablak alatt kb.2 méterrel egymás mellet, rajtuk sima fehér ágynemű. Mellettük fa éjjeli szekrény amihez társult egy-egy fa szekrény. Sophie elkezdte betömködni a ruhákat abba az aprónyi szekrénybe.
-Nem a legjobb de otthonos.- Jelentette ki mikor az utolsó pulcsit is betömte majd rányomta az ajtót.
Én is nekiálltam kipakolni. Elég hamar kész is lettem vele.
-Megnézzük a KÖZÖS fürdőt? -mondta egy kis undorral az arcán.
-Tőlem. -Kiléptünk a folyosóra majd a ˝Fürdő˝felírat felé indultunk.
-Legalább a fiú-lány külön van. Majd fürdünk ha sorra kerülünk! -Sophie-nak nagyon nem tetszett de hát ez van!
- Ahhoz képest milyen szép az előtér .Hát ez hozzá képest gusztustalan! -Úgy döntöttünk lemegyünk kicsit az udvarra sétálni és körülnézni.
-Legalább az udvar kulturált! -Szürte ki Sophie a fogai között mikor leültünk egy padra.
-Abba hagynád a zsörtölődést? Ez van! El kell viselni. Szerintem meg nem is olyan rossz. -Bukott ki belőlem mikor már elegem volt a hisztijéből.
Csendben ültünk a fa alatt ami árnyékot adott a padnak és egy szép virágos kertnek is.
Mikor kezdett hideg lenni felmentünk a szobánkba és eltettük magunkat holnapra.

Másnap megkaptuk reggel az óra rendünket és mindenki ment a saját útjára. Nem is beszélgettük Sophie-val egy szót sem. Ebédnél is csak hogy leültem mellé már ment is mivel kezdődött az órája. Kicsit szarul esett mert imádom és most valószínűleg nem lesz egymásra időnk mivel én teljesen más szakon vagyok mint ő.
Ez a napom gyorsan eltelt. Este hullaként estem be az ágyamba mikor már Sophie aludt. Remek! Nem lesz ez így jó!
Eme gondolatok között merültem álomba.

Milyen meglepő, hogy már két hete itt vagyunk. Rájöttem, a Francia emberek nagyon barátságosak és megértőek. Hála' istennek jó sokan beszélnek angolul de az se baj ha az illető nem, mert legalább ragad valami rám a francia beszédből. Mindig is érdekeltek az idegen kultúrák. De most kit untatok a tanulással!? A suliba a tanárok kedvesek persze mindig van kivétel! A srácok jó fejek bár nem ismerem egyikőjüket sem! Ez alatt a két hét alatt csak a sulira figyeltem. Teljesen magamba fordultam és nem is kerestem mások társaságát. Persze volt egy-két ember aklivel társalogtam de nem sok. Sophie-val esténként szoktunk beszélgetni de semmi komoly. De tudjátok mit? Elvagyok én egymagam is!
Sokszor gondolok Niallre de akkor mindig a sírás fojtogat úgyhogy mint most is lent ülök egy padon a gyönyörű virágok társaságába. Ki szellőztetem a fejem a még őszi holnap már téli levegőbe. Holnap már December és mindjárt itt a karácsony. Na jó, az még messzebb van.
-Leülhetek? -Halottam egy mély férfias hangot.
- Persze. -A hang irányába fordultam és meglepetésemre egy napszemüveges -sötétedéskor(!) - és pulóveres embert találtam magam mellett kinek fejébe volt húzva a kapucnija.
Hirtelen megijedtem. Egyre butább és butább gondolatok futottak át az eszemen. Én hülye gondoltam arra is, hogy Niall talán utánam jött és meg kereset. De ez butaság!
Vagy mégsem?

13.) Fejezet


Halihóó:) Hogy telik a nyaratok?  Remélem jó sokat strandoltok:P
Szeretném minden olvasómat megkérni, hogy írjatok kommenteket. Kérlek! Kellenek a kritikák és dicsérő komik is! Főleg most! Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy kommenteljen!
Köszönöm:3♥

Jó olvasást!

-Én....én...sajnálom.- Felemelte tekintetét és akkor megláttam gyönyörűen csillogó szemeiben a megbánást.
- Erre nem tudok mit mondani....- Csend uralkodott el a helyiségen. Igen, ez kínos csend volt!- Megértelek, elvégre csak a barátodat védted. Nekem kéne oda állni elé és bocsánatot kérni. De már úgy is mindegy.- Mondtam.
-Nem! Nem mindegy. Látom rajta, hogy szenved, Nem eszik semmit,és ez nála nagy szám, egész nap a szobájában ül és sír! Sír miattad! Niall nagyon könnyen beleszeret valakibe, és te különleges vagy neki, egy lány miatt sem borult ki még ennyire.
- Liam, hagyd abba. Ne nehezítsd meg a dolgom!
-Miről beszélsz? Meddig tart oda állni elé és elmondani mit érzel? Mert te se tagadhatod, hogy bejön! Amikor együtt voltatok csak úgy szikrázott a levegő köztetek. És most hagyod elmenni? Ennyi volt?
-Liam...én....elutazom. -Könnyeim amik eddig a szemembe gyűltek, most utat törtek maguknak. Könnyes szemmel tekintettem fel Liamre akinek az arcára ismét csalódottság ült ki.
-Kate, nem teheted ezt vele.- Hangja lehalkult és oda ült mellém. -Ne tedd ezt Niallel. Ne hagyd összeroskadni.
-Liam, nem tehetek mást. - Igen, tudtam, hogy nem tart örökké a csereprogram! De nem tehetek tönkre egy popsztárt! Ki vagyok én?
-Francia országba költözöm. -Nem akarom, hogy tudjanak róla, hogy vissza jövök, jobb ez így.
-Még is minek?
-Itt most ez nem fontos! Az a lényeg, hogy nem tehetem tönkre Niallt. Nem hagyhatom, hogy miattam szenvedjen.
-Jajjj....nem értesz semmit.- Felállt és a fejét fogva járkált fel-le. -Pont így teszed tönkre! Most, Kate, most szenved miattad, mert nem vagy vele! Ha most itt hagyod abba belehal. Hát nem érted? Jézusom. Ez kezd egy Brazil szappanoperára hasonlítani! Mind ketten szeretitek egymást csak makacsok vagytok!
-Nem, Liam én nem lehetek az az ember aki Niall boldogságának útjába áll! Hidd el, előbb utóbb jön egy nálam szebb, okosabb lány és ő majd boldoggá teheti Niallt.-Könnyeim sorba potyogtak szememből.
-De Niall-nek nincs szüksége szebb és okosabb lányra! Neki rád van szüksége! Nem igaz, hogy nem érted!
-Ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Kérlek menj el! -Mutattam az ajtó felé majd fejemet egy párnába nyomtam és zokogni kezdtem.
- Rendben elmegyek,és ne izgulj , nem szólok Niallnek, semmiről. -Kiviharzott az ajtón, úgy becsapva azt, hogy azt hittem leesik a vakolat.
Elmegyek Franciaországba és mindent kiverek a fejemből. Mire vissza jövök nem akarok emlékezni semmire!
Könnyeimmel küzdve felemeltem Rózsaszín Blackberrymet és tárcsázni kezdtem.
-Szia. -Szóltam bele készülékembe.
-Szia, valami baj van?
-Itt volt. Mármint Liam. Eljött és tartott egy fejmosást! Azt akarja menjek vissza Niallhőz. Mert szenved!
-Te is szenvedsz! Miért jó ez így? Mindegy. Ne sírj Kate, minden rendbe jön.
-Megjött John, mennem kell. Beszélek velük az úttal kapcsolatban! Szia! -Kinyomtam a telefont majd lesiettem a lépcsőn. Letöröltem könnyeimet majd a nappaliba léptem.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia kincsem.
-Beszélhetnénk?
-Persze.-John leült Mary mellé majd figyelmesen rám emelték tekintetüket.
-Felvettek a csereprogramra. Megyek Franciaországba. -Mennyi időre?
-November 11.-én indulnánk és Január 3.-án jönnénk.
Sophie is jön.-gondoltam ez könnyít a dolgon- Na?
-Rendben, ha te ezt akarod!- Ez könnyebb volt mint hittem!
-Imádlak titeket.-Öleltem át egyszerre őket majd felsiettem a szobámba. Holnap van Nov.10.-e és nagy bevásárlást kell tartanom. Méghozzá Sophie-val.
Bedőltem az ágyamba és mosollyal az arcomon aludtam el.
*
-Öltözz, mindjárt ott vagyok és megyünk vásárolni.
-Mmmm...ilyen korán? Van nálad óra? Reggel 10 óra van!
-Drága, másoknál az már délelőtt.
-Majd elfelejtettem, beszéltem a hölggyel, mondtam neki, hogy veled majd én megbeszélem. Szóval itt van minden egy papíron, a házszám és a hölgy telefonszáma. Na de kérek 10 percet és kész vagyok.
-Kinyomtam a telefont majd elindultam teljes harci felszerelésembe ami állt egy lenge piros fehér csíkos felsőből és egy fehér szűk naciból, mellé felhúztam a szürke sportcipőmet, táskámba bedobáltam a telefonom, pénztárcámat, majd egy hatalmas bevásárló listát. És így indultam el Sophie-hoz.
Istenem, nagyon jól éreztem magam egész nap! Vettünk rengetek ruhát és kaját. Bár azt nem tudom minek.
Csak arra tudtam gondolni, hogy holnap megváltozik az életem. Kitudja mi történik velem ott kint?
Hullafáradtan dőltem be pihe-puha ágyamba. És ilyenkor eszembe jutott, hogy még be sem pakoltam. Gyorsan előkotortam a bőröndjeimet és elkezdtem bepakolni. 11 órára sikerült is mindent bepasszírozni 3 hatalmas bőröndömbe. Telefonomat reggel 6-ra álitottam be mivel a komp 7-kor indul.
*
-Kész vagyok. Mehetünk! -Kiáltottam Sophienak aki már az ajtóban toporgott.
- Milyen szerencse, hogy van itt valakinek jogsija.- Ránéztem barátnőmre, ő csak egy öleléssel viszonozta mosolyomat. 6:15-re már ott unatkoztunk a felhajtó előtt. Gondoltam kiszállok kicsit levegőzni míg nem indul a komp. Sophie a kocsiban maradt így én a csípős hideg ellen védekezve bementem egy épületbe. Valami váró féleség lehetett. Rátekintettem órámra ami 6:30-at mutatott így indultam volna vissza megkeresni az autónkat mikor a nevemet halottam a hátam mögül.
-Kate, várj!- Megráztam a fejem, mivel tudtam, úgyse lehet az aki hallok. Kiléptem a Londoni hidegbe de ekkor valaki megfogta a kezem és vissza rántott.