22.) Fejezet


Sziasztok :3
Nagyon sajnálom a lemaradást, de most hosszú résszel érkeztem*.*
Remélem tetszik majd és írtok kommenteket!
Mivel kellenek a kritikák így 3 komment és következő!
Ne haragudjatok, hogy ilyen szőrős szívű vagyok de úgy gondolom nem csak ketten olvassák a blogom így össze tudjátok hozni a 3-at főleg,hogy nektek 3 perc de nekem ez 4 órámba telt!
De azért szeretés van♥
Ja és Emma, Vicsi ti nem fogjátok szeretni ezt a részt! :P
>Bocsi de nem érzem magam elég mocskosnakxDD<
Jó olvasást!*.*♥

Amerika bámulatba ejtő hely. Mindenhol vidámság, tele van élettel. Napközben volt lehetőségem járni a városokat és mindet megnézni míg a fiúk épp dedikáltam vagy épp koncerteztek. Persze egy csomószor é is ott voltam.

Amikor nem volt semmi fontosabb dolgunk elmentünk a Floridai Disneyland-be mivel Liam egész úton ezzel idegesített mindenkit.
Pár napra Eleanor és Perrie is csatlakoztak hozzánk, akkor ők romantikáztak. Niallel rengeteg időt tudtam kettesben eltölteni hála' istennek!
Bejártuk az egész országot.

-Kate, figyelj rám! -Simogatott meg Niall a kocsiban mikor épp California felé tartottunk.
-Mond. -Fordultam felé és mosolyogtam rá.
-Tudom, hogy féltékeny vagy a sok lányra akik megrohamoznak minket nap mint nap. De nem kell félned! Nekem egyik se jelent annyit mint te! -Ölelt át.
-Niall. Eszembe se jutott, hogy féltékeny legyek. -Nevettem el magam.
-Huhhh...akkor jó. -Nevetett velem.

Lezajlott a már jól megszokott ütemű koncert.

Csukd be a szemed! -Takarta el kezével szememet Harry.
-Héé, mit csinálsz? -Kezdtem vad kapálózásba.
-Nyugodj meg királylány.
- Hova megyünk?
- Mindjárt meglátod!

Bevezetett egy szobába majd elengedett. Egy gyertyafénnyel teli szobába léptünk ami tele volt szórva rózsa szirmokkal. Harry kiment becsukva maga után az ajtót.
Helyet foglaltam a megterített asztalnál majd vártam azt a személy akit legszívesebben azonnal letámadtam volna mikor megláttam öltönyben és egy üveg pezsgővel.
-De ciki. Én nem vagyok kiöltözve. -Játszottam a kétségbeesettet.
-Te így is gyönyörű vagy! -Ült le velem szembe.
-És mit ünneplünk? -Kezdtem vizslatni a vacsorát.
-A szerelmünket. -Csókolta meg kezem.
Imádtam, hogy amikor akár csak egy szabad perce is van rám gondol. Felbecsülhetetlen dolog volt számomra, hogy itt volt nekem. Soha nem értettem azokat az embereket akik tűzbe mentek volna valakiért. Soha nem éreztem ezt az érzést hiszen futó galandokból soha nem lesz ilyen nagy a szerelem. De Niall megtanított szeretni, bánni az érzelmeimmel. Mellette nem csak egy lány vagyok, hanem az a lány! Niall barátnője. Fantasztikus érzés mikor esténként bebújsz valaki mellé és átkarolva alszotok el. Reggelente érzed bódító illatát. Odabújhatsz hozzá amikor csak akarsz. Csókjai tele vannak vággyal és szenvedéllyel.
Csak remélni tudom, hogy egyszer minden ember lesz ilyen szerencsés, hogy átélje ezt.

-Annyira hiányozni fogsz! -Fordultam vissza a reptérről még egy pillantást vetve Amerikára. Az álmok országára.
Felszálltunk a repülőre majd elindultunk Anglia felé.

Kiérve a terminálból kirázott a hideg így gyorsan elő kerestem mellényemet majd elindultam a taxi felé. A forró időjárásról áttérni az esőre kicsit nehéz volt de meg lehet szokni. Niall-el megbeszéltük, hogy haza megyek egyedül ő meg majd utánam jön.
Kiszállva a ház előtt megláttam John akihez csak úgy száguldottam oda.
Jó erősen magamhoz öleltem majd adtam neki egy puszit.

-Jaj de örülök neked, Kate!
-Én is neked John bácsi.
-Mennyit változtál három hónap alatt! -Nézett végig rajtam.

-Dehogyis! -Nevettem.
Bementünk a meleg házba ahol Mary szokás szerint a konyhába sürgött forgott, Justinka pedig a nappaliban játszott.
-Sziasztok. -Köszöntem hangosan. Mind a ketten átöleltek majd hagyták, hogy kipakoljam a bőröndjeimet.
Mire elpakoltam minden elég késő volt így bedőltem ágyamba.
Kaptam egy SMS-t Niall-tól,hogy csak holnap délután tud jönni szóval holnap összefutók reggel Sophie-val.
Ő sajnos nem tudott eljönni Amerikába mivel fősulira tanult egész nyáron.

Másnap találkoztam Sophie-val és az egész napot szinte együtt töltöttük.
Beszélgettünk arról, hogy elmegy egy orvosi egyetemre, na itt szoba került, hogy én mit fogok csinálni. Mivel csak egy érettségim van és egy rendezvény szervezői igazolványom így elkezdek először csak szülinapi bulikat rendezni.

Este már Niall is átjött.
-Szeretlek- Csókoltam meg.
-Én is te marharépa. -Elsöpört egy tincset a szemem elől majd megölelt.
-Van egy meglepetésem. -Hajolt le az ágyam mellé. -Bontsd ki! -Nyújtott át egy sárga lezárt borítékot.
-Két repülő jegy Párizsba?! Úristen köszönöm Niall. - Borultam nyakába. -Fel kell hívnom Louist, hogy pakoljon. -Tettetem telefonhívást.
-Hééé...gondoltam együtt megyünk. -Nevettet.
-Rosszul gondoltad! -mondtam halál komoly arccal. -Nyúgi csak vicceltem. -Böktem oldalba. Öcsém, lassan beutazom az egész világot.

-Holnap indulunk?
- Igen de csak pár napról lenne szó. Sajnálom! -Nézett kiskutya szemekkel.
-Pár nap a mennyben tökéletes! -Öleltem meg.
Korábban lefeküdtük mivel elég korán indult a repülő.

Johnékat is meglepte a hír de megnyugodtak mikor mondtuk, hogy csak két napra megyünk.
Siettünk, hogy elérjük a Párizsi járatott.
Párizsban már nem volt olyan őrjítő hőség de még lehetett strandra menni. Hát mi ki is használtuk ezt az alkalmat egy jó nagy strandolásra. Persze, hogy az első célunk a csúszdapark volt.
Bejártuk egész Párizsot majd elfoglaltuk a szállodát.
Megbeszéltük, holnap csak romantikázni fogunk. Nem mintha nem azt csináltuk volna mindig mikor együtt vagyunk.
Este még gyorsan leszaladtam a portára egy törülközőért de amilyen sík hülye vagyok elfelejtettem melyik szobába vagyunk. Kerestem egy tíz percet mire vissza találtam.
-Niall hoztam türcsit! -Nyitottam be a kihalt szobába.
Az egész házban csend volt, kezdtem kicsit bepánikolni.
Benyitottam a hálószobába. Először el sem hittem amit láttam. Az ágy tele rózsaszirmokkal, mindenhol egy fehér gyertya égett.

-Hogy tetszik? -Jött elő Niall a gardróbból.
-Szóhoz sem jutok! -Tettem le a törülközőt egy kis asztalra majd közelebb léptem hozzá.
-Gyönyörű vagy ma este.- Simított végig derekamon.
-Te meg rohadt jóképű .- Mosolyogtam.

Óvatosan hátradöntött az ágyon majd nyakamat kezdte csókolgatni.

Reggel Arcomat égette a nap így inkább megfordultam.
Niall nézett velem farkas szemet. Rámosolyogtam jelezve tökéletesen vagyok.
-Élveztem a tegnap estét. - Mondta.
-Én is . -Pirultam el.
-Szeretlek. - Súgta.
- Szeretlek. - Válaszoltam.

I'm love with you and all these Little Things*.*

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=6wBzR7zhA0g

Itt a fiúknak a legújabb számuk a LITTLE THINGS  és DNJASMCALCVKNMSOL!!
Nagyon aranyos és megható szerintem!
Köszönjük Ed Sheeran*.* <33333

21.) Fejezet


Sziasztok Nájdzsöl vagyok:3 >Bocsi ezt muszáj volt!:)<


Szóval sziasztok:3
Nagyon köszönöm az értékeléseket!♥*.*
Még mindig az a kérdés ki az aki olvasna nem 1D-s sztorit??:O :D

Annyit szeretnék még mondani, hogy az elkövetkező részekben talán 1-2-ben fel lesznek kicsit gyorsítva az események mivel kicsit le vagyok maradva a terv szerinti dolgoktól!
Ehhez a részhez jó olvasást szeretés van!♥

Lassan nyitottam ki szemeimet az ablakon beszűrődő erős fény miatt. Kezem égett a reggeli hőségtől. Nyújtózkodtam egy hatalmasat és lassan felültem. Látva Niallt aludni kedvem volt vissza feküdni mellé és jó szorosan átkarolni.
Felpillantottam a faliórámra ami fél 11-et mutatott. Rögtön kipattantak álmos szemeim és ébreszteni kezdtem Niallt.
-Mmmmm.- Nyöszörgött. -Ne már, álmos vagyok!-Hessegetett el kezeivel.
-Akkor is ha azt mondom fél óra van a dedikálásig? -Hajoltam fölé és lefogtam kezeit.
Amint kimondtam a szavakat, óvatosan letolt magáról majd elfutott a fürdő felé.
Tegnapi ruháját felhúzva rohant ki onnan majd adott egy puszit és elviharzott.
- Se szia, se semmi. -Lépett be Sophie maga mögé nézve.
- Hagyjad. Siet! -Mondtam neki majd felhúztam melegítő szettemet.
- Csak ennyi táskát hozol? -Méregette a földön heverő bőröndöket.
-Ne már! Benne van a fél szobám.
- Nekem kétszer ennyi cuccom van.
-Na akkor mi már fel sem férünk a repülőre!- Nevettem.
- Én ma még semmit nem ettem! -Simogattam a hasam.
-Akkor gyerünk! Ma csajos nap! Ez az! -Ugrott egyet és tapsikolt mint valami elmebajos.
-Tényleg! Te hogy jutottál be? -Néztem Sophiera egy falat szendvics után.
-Még mindig a kis kő alatt van a kulcs! -Kacsintott rám. Egy tálca szenyót öt perc alatt bepusztítottunk!

-Irány vásáróni! -Vágta hozzám kötött pulóverem majd már nyitotta is az ajtót. Az őrületbe visz a sok vásárlással, nem mintha nem élvezném.
Egész nap jártuk a várost. Sophie nem elégült ki Mullingar ruhatárával így el kellet vele kocsikáznom Londonba. Ott még felvásárolta magának vagy három boltot aztán elindultunk végre haza felé.
-Ezeknek a ruháknak a felét nem fogod hordani.
-Az lehet. De van választék. -Vonta meg vállát.
-Elképesztő vagy. -Böktem oldalba. - Ugye tudod, hogy a barátnők kölcsön adják egymásnak a ruháikat? -Mosolyogtam rá.
-Ahj..szerinted tényleg magamnak vettem ennyi ruhát?? -Húzta fel egyik szemöldökét majd vissza pillantott az útra. -Fel kellett újítani a ruhatáradat! -Nevetett rám.
-Szóval ódivatú vagyok? -Tettetem szomorúságot.

-Azt nem mondanám, inkább túl egyszerű! -Szerettem benne, hogy ilyen őszinte bár néha hazudhatott volna.
-Remek! -Kinéztem az ablakon ami keresztül a gyönyörű tájat vizslattam. A fák magasba nyúló lombkoronái és a dombok végtele hosszúsága olyan mese szerű volt. Az ég kék a nap hét ágra süt ennél szebb nincs is!
- Vajon milyen lesz Amerika? -Kérdeztem Sophietól.
- Vagány. Menő. És rohadt jól fogjuk magunkat érezni!
- Bíztam benne bár volt valami ami azt súgta : ne tedd!

Sophie leparkolt a házunk előtt. A nyakunkban is szatyor lógott a szobám felé tartva. Mikor végre begyömöszöltem mindent a szekrényembe Sophie elköszön én meg elmentem aludni!
-Holnap nagy nap lesz!- Mondtam a plüss macimnak aki mindig jó hallgató társnak bizonyult.

-Neeeeee már....! -Nyöszörögtem kezemet szemem elé téve!
-Kelj fel! -Ugrált rajtam Niall és csikizett.
-De nem akarok!
-Akkor itt maradsz!- Szált le rólam és indult meg az ajtó felé.
-Ne várj! Mindjárt kész vagyok! -Ugrottam ki az ágyamból és indultam meg fürdöm felé.
Gyorsan lefürödtem, hajat mostam majd felhuztam egy kényelmes mégis csinos bézs színű nadrágot egy lenge polóval és egy boka cipővel. Szettemet kiegészítettem egy fehér bőr dzsekivel és egy kis táskával amiben minden fontosabb dolog benne volt.
Elköszöntem Maryéktől majd a fiúk lehordták a bőröndjeimet. Beszálltunk a hatalmas kocsiba és elindultunk a reptér felé.
-Kezdetét vette életünk legjobb nyara!! -Üvöltötte Louis, bekapcsolta a rádiót és kinyitott egy üveg pezsgőt.

20.) Fejezet

Hello:3
Köszönöm szépen az értékeléseket!
Egy fontos kérdésem lenne!
Ki az aki olvasna egy nem 1D-s történetet?
Válaszaitokat várom alulra:P

Jó olvasást!♥

-Ígérd meg, hogy nem borulsz ki! -Kezdett idegesíteni, hogy így húzza az időt.
-Persze, persze! Csak mondjad már.
Hosszú másodpercekig csend uralkodott a telefonba majd végül Liam kimondta azt amitől a legjobban féltem.
-Niall későbbre tartogatta a hír. Nem akarta még nehezebbé tenni a tanulásodat.
-És inkább köszönés nélkül ment volna el turnézni?-Kiabáltam ingerülten.
- Értsd meg csak neked akart jót. - Ebben volt valami. Így is ez a sok tanulás. És mivel ismer, tudja, hogy teljesen kiborulnék egy ilyen hírtől.
- Persze értem. És mikor indultok? - Hangom lehalkítottam.
- Pont az érettségid után két nappal. Próbálj most csak a tanulásra figyelni! Ráérsz utána is izgulni! - Nevette el a végét. Csak én nem tartom ezt olyan viccesnek?
- Jól van. Köszönöm, hogy szóltál róla. És nem mondom Niall-nek! Szia. -Letettem a telefont és az agyam megint kattogni kezdett. Ha egész nyáron turnéznak, az három hónap-néha annyira imádom, hogy ilyen matek zseni vagyok-az rengetek idő! Ki tudja mi történik addig velünk. Vele.
Vissza ültem asztalomhoz és inkább a tanulásba temettem magam.

-Ahhh végre túl vagyunk rajta! - Ült le mellém egy padra Sophie.
- Igen, én is őrülök. Te tudtad, hogy Zayn elmegy turnézni nyáron? -Váltottam gyorsan témát és tértem a lényegre!
- Persze. - Jelentette ki nyugodtan.
- És hogy hogy nem vagy kiborulva miatta?
- Megbízom benne. Amúgy is úgy halottam Niallnek van valami meglepetése a turnéval kapcsolatban neked. -Bökött oldalba és kacsintott rám.

-És mi az?
- Nem mondhatok semmit. Inkább kérdezd meg őt. -Mutatott a hátam mögé, ahol épp Niall közeledett felénk.
- Szia.- Ugrottam nyakába és szorosan megöleltem.
-Szia. -Felemelt és megpörgetett a levegőben. Megindultunk a pad felé ahol még az előbb Sophie ült de most már nyoma sem volt.
-Kate, szeretnék valamit elmondani ami valószínűleg először sokkolni fog de remélem utána majd őrülsz a hírnek. -Nézett rám komolyan. Kék szemei csillogtak a nap erős sugaraitól. Kicsit összébb húzta szemhéját majd vett egy nagy levegőt.
- Szeretném, ha velem jönnél Amerikába. - Mondta el szépen lassan valószínűleg azért, hogy ne kapja egyből szív infarktust. Először csak meredtem rá majd mikor eljutott már az agyamig is, hogy megyek Amerikába, önfeledten kezdtem ugrálni és tapsikolni. Nem zavart, hogy a parkban mindenki minket néz! Csak a jelen számít.
-Imádlak! Köszönöm! Honnan tudtad, hogy ez az álmom? -Borultam nyakába miközben a sírás kerülgetett és jó szorosan mellkasába bújtam.
-Az ember mindent megtesz, hogy a szerelme boldog legyen.-Kacsintott és avval az idegesítően bájos mosolyával nézett rám.
- Szeretlek -Csókoltam meg puha ajkait majd mélyen beszívtam bódító illatát.
-Holnap után indulunk, igaz? -Tértem vissza a földre.
- Igen. De honnan tudtad? -Tolt el kicsit magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Női megérzés. -Böktem oldalba majd elindultunk, hogy össze pakolhassak és persze szóljak a családomnak.
- Sziasztok .- Nyitottam be a nappaliba ahol Justinka már Niall nyakában is volt.
- Én már nem is kapok? -Néztem szomorúan Justinra és tártam szét a kezem. Oda rohant hozzám és jó erősen megszorongatott.
- Niall, de őrülök, hogy látlak .- Veregette meg az említett személynek a vállát John bácsi.
A pasik bevonultak a kanapéra míg én kimentem Mary nénihez.
- Szia. -Öleltem meg hátulról majd nyomtam puszit arcára.
- Szia drágám.
- Mary néni, lenne egy nagyon nagy hírem! -Ültem le vele az udvarban lévő padra majd felé fordultam.
- Niall felajánlotta, hogy elvisz nyáron Amerikába.
- Hát ez az ötlet nekem is tetszik. Tudom, hogy ez volt az álmod. -Mosolygott rám és hideg kezeit végig simította arcomon.
- Szóval elmehetek? - Néztem rá bizakodóan.
- Persze, gyere segítek bepakolni! -Húzott már is a szobám felé.
- Mary. -Szóltam utána. Ő megállt és megfordult, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Igen kincsem?
- Köszönöm és szeretlek. -Öleltem magamhoz.
Felmentünk a szobámba majd elkezdtünk bepakolni mindent. Rengeteg fölösleges dolgot is be kellet pakolnom, mondván, hogy úgy is lesz majd rá szükségem.
Mikor végeztünk megköszöntem Mary-nek majd ledőltem az ágyamra.
- Bejöhetek? -dugta be fejét Niall az ajtón.
- Persze! -Ültem fel.
-Jó sok cucc! -Mutatott a bőröndökre.
-Mindenre fel vagyok készülve- Nevettem.
-Látom- Mosolyodott el és befeküdt mellém.
Hozzábújtam és lecsuktam szemeimet.

Valahogy mindig elvarázsol a jelenségével. Ez teljesen más volt mint egy normális kapcsolat. Nem csak divatból voltunk együtt. Ő megértett engem, segített. Kitöltötte az a hatalmas űrt amit régóta senkinek sem sikerült.
Bármit elmondhatok neki, titkokat, vagy csak egyszerű dolgokat, meghallgat. Úgy érzem megtaláltam a másik felemet és soha nem akarom elveszíteni!
Ebben a világban már nem tudod kikben bízhatsz meg. De neki elég volt egy pillantása és 100%-ig megbíztam benne.

Ez nem csak szerelem. Sokszor van úgy, hogy nem tudjuk már hogyan kifejezni a másik iránt érzett csodálatunkat.
Én már itt tartok. Egyszerűen remek vele lenni.
- Szeretlek. -Néztem fel rá. Szemei csukva voltak így én is vissza csuktam őket majd elaludtam.

19.) Fejezet


Szomorú vagyok, hogy nem kaptam több kommentett de hát nem lehet minden rész tökéletes..
Azoknak köszönném akik hagytak nyomot maguk után.
Ez a rész közömbös lett!

Jó olvasást!♥

Nyújtóztam egy jó nagyot majd szépen lassan kinyitottam szemeimet. Fehér hó rikított be az ablakon. A szobában kellemesen meleg volt. Magamra húztam jobban a takarót majd átfordultam másik oldalamra, de valami bökkenő volt.
Egyedül feküdtem a hatalmas francia ágyba amibe este még ketten feküdtünk.
- Szép jó reggelt. -Nyitott be a szobába Niall egy tálcával a kezébe. Ügyesen egyensúlyozott a kakaóval és a tálcával.
- Csináltam neked reggelit.-Ült le mellém majd át nyujotta a tálcát.
- Pirítós lekvárral. -Mondtam majd felnéztem rá. -Mindig is ilyen reggeliről álmodtam.

Remélem ízlik, én csináltam. Becsüld meg, életem első pirítósa. - Mosolygott rám és adott egy puszit számra mielőtt bele kezdtem volna az étvágy gerjesztő reggelimbe.
-Valami isteni finom volt. -Közöltem Niallel mikor kijött a fürdőből.
- Annak őrülök. Mi a terv mára? -Huppant le mellém.
- Pihenés. Az orvos azt mondta még ma pihenned kell. -Néztem rá komolyan. Hatalmas boci szemeit rám szegezte majd széles mosoly terült szét arcán.
-De látom te mást terveztél.
- Én nem. Csak te! - Kezdett érdekelni mit talált ki mára.
- Miért? Én mit fogok csinálni? -Kérdeztem közömbösen és tudtam, hogy megőrjíti a beszéd stílusom.
- Suliba fogsz menni. -Kezdett ugrálni mellettem mint aki megkapta a várva várt karácsonyi ajándékát.
- Hogy micsoda? -Majdnem kiköptem az éppen lenyelni való kakaómat.
- Elintéztem, hogy vissza mehess a suliba és ugyan úgy le tudj érettségizni. - Nyújtotta száját felém. Gondolta majd adok neki egy amolyan „ hála csókot” de nem jött össze. Gyors adtam neki egy arcra puszit, felpattantam és elkezdtem készülődni.
-Szerinted ez jó lesz? -Álltam elé az általam kiválasztott ruhával.
- Ebbe nem mehetsz el. -Nézett rám komolyan nekem pedig elment a maradék önbizalmam is.
- Miért? Nem áll jól? Vagy mi a baj? - Elemezgettem a ruhát.
- Rajtad tökéletesen áll! De ezt nem csak én látom! Nem engedlek el ilyen ruhába még a végén valakinek megtetszenél.- A végét még mindig full komolyan mondta majd egy aprócska mosoly futott végig piros ajkain.
- Na kösz! Én már azt hittem nagyobb baj van! -Ültem bele ölébe.
- De akkor is ebbe megyek. -Kacsintottam rá és bementem a fürdőbe.

A suliba nagyon furcsán viselkedtek velem. Mintha valami dús gazdag cica babával akinek apukája lefizette az össze tanárt. Olyanok álltak le vele beszélgetni akik, hogy is mondjam, „nem az én fajtámba” tartoznak.
- Szia. - Ölelt meg erősen Sophie.
- Szia. - Rég látott barátnőmmel jó volt újra beszélgetni.
- És mizu otthon? -Húzogatta szemöldökét.
- Minden okés. -Válaszoltam spontán.
- Na nem már. Biztos van valami szaftos témád. -Bökött oldalba.
- Hát csak együtt vagyunk Niallel de semmi extra. -mondtam és közbe becsuktam szekrényemet.
- Az tök jó! Tudtam , hogy végül úgy is összejöttök. -Indultunk el a terem felé.
- És te meg Zayn?
- Megvagyunk. -Nevetett egyet majd elkezdődött az óra.
Borzalmasan hosszúnak tűnt ez a nap.
Délután haza mentem Mullingarba ,hogy megmutassam John bácsinak, hogy épségben túléltem a csereprogramot.

-Ahj de nem akarok! -Ellenkezdtem Marynek az ágyamon nyújtózkodva.
-Pedig muszáj lesz! Jövő héten ilyenkor már leérettségizel így nem lenne jobb rá tanulni? -Mondta szépen lassan és halkan.
-De. -Gyorsan felpattantam az ágyról és neki estem a rengeteg papírnak.
Nagyon sok időmet elveszi a tanulás. Semmire nincs időm! Szegény Niallt is már vagy egy hete nem hívom vissza. De remélem megérti. Hála istennek Sophie is tanul így neki nem kell magyarázkodnom. Már lassan aludni se lesz időm!
Mondjuk nem is annyira hiányzik Niall. Ez őrültség! Persze, hogy hiányzik, de még túlélhető. Szerintem ennek az az oka, hogy az elmúlt majdnem négy hónap alatt szinte csak vele voltam.
Végeztem egy köteggel majd eldőltem az ágyon.
Már épp tértem volna vissza a papír hegyhez mikor telefonom kezdett rezegni a zsebembe.
-Szia. Beszélnünk kell. - Suttogott Liam a telefonba.
-Szia. Most épp nem jó! Tanulnom kell!. -Válaszoltam neki kicsit fáradtan.
-De ez nagyon fontos! - Hangja szinte már könyörgő volt.
- Jó, de gyorsan!

18. Fejezet

Köszönöm szépen a kommenteket. Nagyon nagyon jól estek!
Ez a rész borzalmas, csöpögős és unalmas lett de remélem azért még olvasható.
Most nincs is több pofázni valóm.


Jó olvasást!♥

Már vagy egy hete el sem mozdulok Niall mellől.
Mindig az ágya mellett ülök és fogom a kezét. A fiuk jönnek mennek a sok dedikálás és koncert miatt de minden szabad idejüket bent töltik a kórházba.
Az orvosok szerint pár nap és felébred Niall. Elég jól javul az állapota. Alig várom már, hogy újra magához öleljen.
Ápoló nők és orvosok rontottak be a szobába, félrelökve engem majd mind Niall köré tömörültek és őrületes sürgés forgás keletkezett.
-Kérem fáradjon ki kisasszony. -Tessékelt ki egy orvos.
-De miért? Mi történt? - Kérdezősködtem de a doki meg sem szólalt. Az üvegablakon át néztem ahogyan mindenki rohangál mint a mérgezett egér.
-Mi a franc van odabent? -Torpant meg mögöttem Harry és bámult be az ablakon.
- Fogalmam sincs. Egyszer csak mindenki bejöttek, engem kiküldtek és azóta is bent adják szegénynek egymás után az injekciókat és az infúziókat. -Itt már nem bírtam. Sírva borultam Harry nyakába és szorosan átöleltem.
- Remélem jól van! -Nyögtem két szippantás között.
- Én is. - Eltolt magától , adott egy puszit homlokomra majd leült egy piros székre. Harry olyan volt nekem mint a nem létező bátyám. Mindig oda figyel rád, segít amiben tud , számíthatsz rá szerelmi bánatban. Egyszerűen nagyszerű.
Nem tudom ő perpillanat mit gondol rólam de remélem ő is így érezz. Most biztos azt gondoljátok, hogy vonzódom Haryhez. De nekem egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg a fiuk közül bárkit is szeresek Niall mellett. Én sem hittem a fiú lány barátságban, mindaddig míg meg nem ismertem Harryt. Nem mindenki élheti át a család szeretetét és érzéséét. Mindig nekem kellet a saját lábaimon megállnom. Sosem volt ott egy nagyobb testvér aki megvéd ha kell vagy esetleg segít bármiben is. Mindig magamra voltam utalva.
És most végre megismertem Harryt. A bátyámat.
Sosem hittem volna, hogy egyszer egy híresség iránt fogok így érezni. Mindenkinek olyan elérhetetlennek tűnnek pedig csak sima fiatalok úgy mint minden másik tini. Persze nem a legegyszerűbb velük megismerkedni de ha egyszer sikerül utána már csak élvezni lehet az életet. Mindenki felnézz rájuk de most őszintén! Ha elsétálna melletted az utcán max megnéznéd, hogy milyen helyes én ennyi! Mindenki sóvárog utánuk. Viszont közel sem biztos, hogy olyanok mint aminek te elképzelted. Beléjük szorítunk olyan tulajdonságokat amik lehet hogy a büdös életben nem volt meg bennük. De ettől lesznek olyan különlegesek. Nagyon nehéz több millió embernek megfelelni. Az elmúlt napokban láttam, hogy a fiúk hogy kivannak a sok melótól viszont azt is látom rajtuk, hogy akármennyire is elfáradnak és néha elegük van mindenből, élvezik! Élvezik amit csinálnak. Nekem sikerült megismernem őket. Közel s távol nem olyanok mint amilyennek elképzeltem őket. Sokkal aranyosabbak, viccesebbek és kedvesebbek.
Persze van, hogy náluk is betelik a pohár. De képzeljétek el milyen nehéz lehet hírességnek lenni.
Mindenki híres szeretne lenni. Azt gondolják csak a pénz és a boldogság. Viszont belesem gondolnak a paparazzókba és nulla magánéletbe és a rengeteg szitkozódásba. Tisztelem és becsülöm a fiúkat azért, mert mindennap felkelnek és tűrik a rossz kommenteket. Megtudják őrizni magukat a személyiségüket és nem vakítja el őket a pénz.
- Kate kérsz te is egy kávét? -Kérdezte Louis.
- Persze. -Ezek meg mikor jöttek? Az össze fiú velem szemben ült és nézett ki magából.
- Az orvosok még mindig bent vannak? -Fordultam Harry felé.
- Igen. -Jó sokáig vannak odabent.
-De vajon mit csinálhatnak? -Töprengtem magamba.

Csak ült mindenki és néztük egymást. Szinte már hallani lehetett a gondolatokat amik mindenki agyán átsuhantak. Vajon jól van Niall? Mi baj lehet?
Kérdés volt rengeteg viszont választ senki sem nyújtott felénk.
-Maguk a hozzátartozói Niall James Horannak? -Lépett ki az ajtón egy fiatal doktor, maga mögött pedig libasorba a nővérek és segéd orvosok.
- Igen- Vágta rá Zayn.
- Szerencsés hírekkel szolgálhatok maguknak. Niall magához tért. -Itt mindenkinek felcsillant a szeme. -Viszont arra megkérném magukat, csak egyesével menjenek be hozzá. -Elkántálta a szöveget. Egy olyan megértő mosolyt küldött felénk majd távozott.
-Akkor én megyek először. -Pattant fel Liam és már indult is az ajtó felé.
- Várj. Szerintem nagyon örülne ha Kate menne be hozzá elsőként. -Nézett rám mosolyogva Zayn.

Tényleg? Köszönöm fiuk. -Összeszedtem magam és beléptem a szobába. Ott feküdt Ő. Hatalmas kék szemeit a plafonra meresztette majd mikor becsukódott mögöttem az ajtó egyből felém kapta fejét. Egy hatalmas vigyor ült ki arcára. Én sem tudtam mit csinálni mosolyogva közelítettem felé.
-Szia. -Helyet foglaltam egy kis széken és megfogtam kezét.
- Szia.- Csak halványan mosolygott rám.
-Én nagyon sajnálok mindent! Hülye voltam. De most itt vagyok és remélem még te sem gondoltad meg magad! - Egy szuszra elmondtam neki mindent ami hirtelen jött.
De ő nem szólalt meg. Kezdett kínossá válni a csend.
- Megértem ha harag...
- Szeretlek -Halk suttogása ütötte meg fülemet. Döbbent arcom gyorsan rendeződött és átöleltem. Olyan szorosan öleltem mint még soha senkit! Gyenge karjaival ölelte át hátamat majd belepuszilt hajamba.
- Úgy sajnálom! Szeretlek. -Mondtam és örömkönnyeim hullani kezdtek ruhámra.
Szegény nem tudott mit mondani így csak lágy csókot lehelt számra.
- Behívom a fiukat. -Mondtam neki majd lassan felálltam.
Az ajtóból még vissza néztem rá. El sem hiszem. Olyan boldog vagyok most.
- Mehettek. -Léptem ki a végtelennek tűnő folyosóra.
A fiuk egyesével mentek be az ajtón.
Mindenkin végre mosolyt láttam.
Ma este még a kórteremben alszunk de holnap már végre hazamehetünk Niallel az oldalunkon.

Reggel én voltam az első aki felébredt így benéztem Niallhőz.
-Jó reggelt. -Köszöntem neki halkan. -Hogy vagy? -Érdeklődtem.
-Most már sokkal jobban.
-Várod már, hogy otthon lehess? -Mik ezek a hülye kérdések? Kate, térj magadhoz!
- Tudom, hogy nem ezért jöttél be! - Miért tudja mindig mire gondolok?
- Hiányoztál! - Csak bámultam csillogó szemeit amik épp enyémbe fúródtak.
- Gyere ide. -Emelte fel oldalt takaróját és invitált, hogy bújjak be mellé.
Engedelmeskedtem neki és jó szorosan hozzá bújtam.
Újra éreztem mámorító illatát. Csak feküdtünk ott és hallgattuk egymás lélegzet vételét.
Imádtam így feküdni. Csak vele.
Nem aludtam mégis a mennyben éreztem magam.
Niall forró lehelete érintette nyakamat engem pedig kirázott a liba bőr.
Adtam egy óvatos puszit hófehér, sima és puha bőrére majd kimásztam mellőle és elkezdtem össze szedni a cuccait. Olyan békésen aludtad, nem volt szívem felébreszteni.
De mint azt megszokhattuk volna megint bénáztam és levertem a vázát az asztalról.
-Nem is te lennél. -Ült fel az ágyon Niall.
-Ne haragudj! -Vágtam bűnbánó képet.
-Semmiség. Úgysem tudnák most aludni. -Bele kortyolt a teába és vissza dőlt az ágyra.
-Várjunk csak.... -Pattant fel hirtelen és rámszegezte tekintetét.
- Igen? - Bámultam őt de semmit nem tudtam kivenni arckifejezéséből.
- Neked nem Franciaországban kéne lenned? -Csodálkozott el miután leesett neki-végre- hogy itt vagyok.
-Nem! Nekem most itt kell/kellet lennem. -Mosolyogtam rá és elindultam a seprűért.
-De hát a csereprogramnak nincs még vége!
- Tudom. De amint megtudtam, hogy kórházban vagy, azonnal hazautaztam. - Ültem le ágya szélére.
- Már sokkal jobban vagyok. Nyugodtan bemehetsz a suliba. -Nézett rám és egy halvány mosolyt eresztett el arcán.
-Nem hinném, hogy ezek után vissza mehetnék. -Hajtottam le fejem.
- Miért?
- Elvileg ha félbeszakítod a csereprogramot kirúgnak a suliból is. -Arca elkomorodott és azonnal kezébe kapta telefonját.
- Most meg mit csinálsz? -Kérdeztem de ő nem válaszolt, csak nyomkodta a a készüléket.
- Nem hagyom,hogy ugyanabba a „hibába” beleess mint én! -Mondta talán kicsit ingerlékenyen és továbbra sem nézett rám.
- Szia. Itt Niall Horan. Szeretnék egy szívességet kérni.

17.)

Sziasztok!
Először is megkérnék mindenkit aki olvassa az irományomat, az írjon egy kommentet. Csak most! Sajnálom, hogy ilyen követelőzős vagyok viszont kell a pozitív energia!
Rengeteget jelentene!
Köszönöm azoknak akik "lájkolják" és külön akik kommit írnak!
Köszönöm IGAZ barátnőimnek, hogy mellettem vannak ebben a rohadt nehéz időben. Imádok mindenkit!♥
Ez a rész teljes szívből íródott nektek!
Remélem tetszik!
Jó olvasást!♥

Először csak azt hittem képzelődöm de nem! Megmozdult.
Azt se tudtam mit csináljak. Gyorsan kirohantam a fiúkhoz, hogy szóljak megmozdult a keze. Mind egyszerre ugrottak fel és bementek, én csak utánuk lépkedtem. Mindenki körbe állta szegény Niallt és beszéltek hozzá. De semmi. Most még mozogni sem mozgott.
- Mit csináltál vele Kate?- Kérdezte Lou mikor felém fordult.
- Ööö..semmit. -Te hülye...megcsókoltad...azt elég volt.
- Akkor most miért nem mozog ? - Fordult Harry is felém eléggé idegesen.
- Nem tudom! -De tudtad, csak éppen merszem nem volt bejelenteni. Miattam szenvedett és most jelentsem ki hogy megcsókoltam? Dehogyis. De ha nem mondom lehet nem mozog többet. Soha!
- Engedjetek. -Szóltam majd mindenkit félrelökve utat törtem magamnak.
Megcsókoltam. Újra. Azonnal megmozdult. Keze felemelkedett vagy öt centit majd evvel a lendülettel vissza is esett.
A fiúk csak ledöbbenve néztek mikor vissza fordultam hozzájuk.
- Istennő vagy. - Ölelt meg Liam majd a többiek is.
- De hát nem ébredt fel! - Tiltakoztam.
- Az nem baj. Eddig mozogni sem mozgott.
- Nem kéne orvost hívni?- Kérdezte aggódva Zayn.
- Futok. -Rohant ki a szobából Lou.
Pár perc múlva már egy alacsony vörös hajú ápolónő állt az ágya mellet és vizsgálta.
- Jó hírem van uraim és hölgyem -rám pillantott- arra, hogy felébredjen, remek esélye van. Talán pár nap de lehetnek hetek is. De a lényeg, hogy fel fog épülni.- Hadarta el a nő és kisietett a szobából. Gondolom nem először közölte ezt az emberrel.
A fiúk megölelték egymást.
- Hát akkor én megyek. -Elindultam az ajtó felé. Egy baj volt. Haza nem mehetek. Otthon megölnek ha megtudják ott hagytam a sulit. Sophie még Párizsba van. Mi a francot kezdjek?
Kiléptem a Londoni csípős hidegbe, összébb húztam kabátom majd elindultam. Fogalmam sincs hova csak mentem.
- Kate, várj! -Lihegett valaki mögöttem.
- Neked nem kéne Párizsban lenned.-Ért utol Harry.
Elmondtam neki, hogy otthagytam a sulit, így haza nem mehetek. Majd idővel megértik, talán.
- És akkor most hova mész? - Aggodalmaskodott.
-Fogalmam sincs! -Kezdtem a földet vizslatni.
- Niallnek most szüksége lenne rád. Nem maradsz bent velünk a kórházba? -Kérdő szemei arcomat vizslatták.
- Nem zavarnék?
- Dehogyis. - Lassan közeledni kezdett felém majd megölelt. Szorosan hozzábújtam.
Gyönyörű pillanat volt mikor a hópelyhek is hullani kezdtek fentről.
Nagyon romantikus volt...csak nem Harryvel. Persze azért nem volt rossz, de Niallel lenne az igazi. De fogok én még vele együtt így állni.
Remélem! Nem, tudom!
- Te remegsz. -Néztem végig Harryn, majd megláttam, hogy csak egy póló és vászon nadrág van rajta. -Siessünk vissza. Még megfázol. -Kezdtem szedni lábaimat a kórház felé.http://www.youtube.com/watch?v=ZuwTY4gqu0Y  <-----Ezt hallgassátok hozzá!:)
Északára beengedtek minket egy üres kórterembe. Meg se lepődtem. Ha cuki pofikád van és sok pénzed, mindent megkaphatsz! Mindent!
A fiuk szuszogása töltötte be az egész szobát. Az ablak felé fordultam és szemeimet kifelé meresztettem. Nem tudtam aludni. Csak néztem ahogy a kis pelyhek ráragadnak az ablakra majd szépen lassan elolvadnak. Kellemes meleg volt a szobában így gondolom az ablak is meleg volt.Micsoda megállapítás! Gondoltam. Emlékszem kiskoromba mindig az ablak előtt éjszakáztam mikor vártam a mikulást.
Fénylő lámpák az utcán, vastag hótakaró a házak tetején. Mind melegséggel töltött el. Visszavitt a múltba mikor apával mindig kakaó ivó versenyt rendeztünk. Mikor az ölébe vett és azt mondta soha nem hagy el. Néha nem tudunk mindent betartani, néha semmi sem úgy sikerül ahogy terveztük, de ettől lesz izgalmas vagy éppen fájdalmas az élet.
De mindent túl lehet élni .Idővel,de a hiánya valakinek átvált csodálattá és emlékekké. Már nem emlékszel a rosszra és a nehéz pillanatokra. Szép és kellemes emlékek töltik be a szívedet arról aki már soha többet nem lehet itt veled.
Én is így voltam apával és anyával. Nem mondom, hogy nem fáj, mert igenis fáj még a hiányuk, de megtanultam kordában tartani az érzelmeimet. Este sírok mikor senki sem lát. És csendben mardos belűről a hiány. De meg kell tanulni valami nélkül vagy éppen valamivel együtt élni. Mindig eszembe jut a sok nevetés, szeretett és hülyéskedés amit mi, a mi kis családunk együtt csinált , de van amin már csak nevetni tudok. Nem sírok ha valaki beszél róluk. Mosolygok ha szóba hozzák őket. Viszont az az üresség amit az ő hiányuk okozz soha nem fog betöltődni.
Jobban magamra húztam a takarót, lehunytam a szemem és elrepítettem magam az álmok világába, ahol minden szép és rendben van.