Sziasztok:3

Na szóval most nem résszel vagyok..de az is jön hamarosan!
Csak annyi lenne, hogy ti olvasnátok-e ha ilyen iromány foszlányokat feltennék..?
Ha igen, dobj egy kommit:3

Na puszipá*.*

ÉS BOLDOG KARÁCSONYT :3 <3

24.) Fejezet*.*


Sziasztok:3

Szóval először is I luv HavxD♥
 Másodszor I luv hav♥
na és akkor a rész:P Szerintem nem lett olyan rossz de ezt döntsétek el ti. És esetleg meg is oszthatnátok velem egy kommentben:P♥
A másik, hogy a kövi rész...hát az az igazság mivel Kate "így" dönt, a következő rész már pár évvel később fog játszódni. Olyan kettő...Három..Remélem Értitek:D


És méz szagú a kezem, de fogalmam sincs mitől*.*

Jó olvasást!♥

-Mi a baj? -Nézet aggódva mélyen a szemembe.
-Hát semmi! -Mosolyogtam zavartan. Nem voltam készen rá, hogy elmondjam neki. De ő sem!
-Túl jól ismerlek már ahhoz, hogy elhiggyem az ilyen mondataidat! -Ölelte át vállamat és adott puszit homlokomra. Könnyek kezdtek szaladgálni arcomon. Gyors kézmozdulattal töröltem le őket de már késő volt.
-Hééé...Ne sírj! Mond el mi van!
-Nem tudom, ki bírja-e a kapcsolatunk. -Motyogtam össze valami értelmes mondatot.
-Mit? -Niall kezdett egyre idegesebb lenni és én tudtam, hogy nem húzhatóm évekig az időt.

-Felhívtak -Kezdtem szépen lassan. -Párizsból. -Felnéztem Niallre aki kíváncsian fürkészte arcomat.
-Ééééés? -Kérdezte végül. Vettem egy mély levegőt és elmondtam neki mindent! Az állást, hogy ki kéne hozzá utaznom Párizsba.
-Nem mondom, hogy nem fáj. De vállald el! Kimész pár hónapig, közben meglátogatlak amint tudlak aztán haza jössz!
-Mosolygott mintha csak a világ legboldogabb hírét közöltem volna vele.
-Nem Niall, úgy érzem nem érted! Állandó állást kaptam Párizsban. És te sem egy átlag ember vagy, hogy minden héten legalább egyszer eltudnál jönni! El szeretném vállalni, viszont akkor Harry-nek lenne igaza és összeroppannál. -Hadartam el.
-Harry előbb tudott róla mint én?- Nézett maga elé. Hangja megsemmisült volt.
-Hát..nem tudtam mit csináljak. Nem akartam neked fájdalmat okozni!- Magyarázkodtam.
-Úgy látszik benne jobban megbízol mint bennem! -Szeme könnyes volt mikor rám nézett.
-Dehogyis! -Próbáltam menteni a menthetőt.
-Hát pedig nagyon úgy látszik. -Suttogta.
-Niall kérlek, csak neked akartam jót.
-De ha nekem elmondod én nem tudnám veled megbeszélni és kitalálni valami okosat?!
-Nem akartam, hogy megint miattam szenvedj!
-Vállald el! -Komoly arcáról semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni.
-Mi?
-Vállald el! Nem maradhatsz csak miattam! Fiatal vagy! -Miért jön mindenki evvel? -Élned kell az életed. Én nem dönthetek helyetted, sem az életedről. Ezt csak neked kell meghozni, ezt a nehéz döntést. -Felállt, majd bement a házba. Utána siettem.

-Niall várj! Nem vállalom el! -Hoztam meg a határozatot.
-Nem! El kell vállalnod!
-De szeretlek!
-Ez nem változtat azon, hogy nem érzed itt jól magad. A szerelem nem elég a boldogsághoz!
-De nekem igen! -Fakadtam ki.
-Nem, nem elég. Neked se!
-Miért akarod, hogy mindenáron elmenjek? -Arcomat teljesen eláztatták a sós cseppek.
-Mert szerelmet találsz máshol is. Viszont fiatal nem leszel újra.- Ezek össze beszéltek Harryvel?
-De én most vagyok igazán szerelmes! Beléd! -Suttogtam magam elé.
-Én nem! Valljuk be ez csak egy fellángolás volt! Nem is volt igazán szerelem! -Arca elég komoly volt. Nem is tudtam feldolgozni azokat amiket mondott!
-Mi? Neked talán! De ha így gondolod már itt sem vagyok! -Kaptam fel táskámat és elindultam. De mivel?
-Szia. Értem tudnál jönni a fiúkhoz? -Bőgtem a telefonba.
-Persze. -A telefon elhalkult én meg csak néztem a gyönyörű narancssárga napot ami éppen akkor kelt fel. A föld mögül éppen akkor kukucskált elő mégis varázslatos hangulatot keltett.
Sophie kocsija pár perc múlva parkolt a ház előtt majd gyorsan beszálltam.
-Ne kérdezz semmit csak vigyél haza! -Parancsoltam. Sophie tudta, hogy úgyis elmondom majd neki, így nem is nagyon kérdezősködőt.
-Holnap hívlak! -Csaptam be a kocsi ajtót. Beérve azonnal leültem Mary-kel és elmondtam nekik mindet. Niall-től Párizsig.
Teljesen egyetértettek abban , hogy el kell vállalnom.
Már nem is hezitáltam rajta. Úgy sincs már sok értelme , hogy itt maradjak!
Felhívtam Sophiet és miután mindent elmondtam neki vissza hívtam Carlat -mint kiderült ez a modellügynökség vezetőnőjének neve- és közöltem vele, hogy elvállalom és még a héten érkezek. Nagyon örült a hírnek. Miután mindenkit boldoggá tettem én fáradtan, szomorúan és összetörve zokogtam az ágyamban mikor telefonom rezegni kezdet.
Harry volt az.
„ Nagyon helyesen döntöttél! Niall megtalálta az ajándékaidat és köszöni! Remélem azért velem tartod majd a kapcsolatot. Szia!”
Hát hogyne! Véglegesen el akartam felejteni az össze rá emlékeztetett dolgot.


                            ~Niall~

Az emberek csak akkor becsülik meg a dolgaikat amikor már elvesztették őket. Persze, hogy szerettem még Katet. Persze, hogy a tűzbe mentem volna érte! De így lesz a legjobb neki! Lehet most még fáj, de idővel rájön, hogy igaza volt mindenkinek! Nem lehetek én az aki nem engedte , hogy legyen élete! Nem marasztalhatom magam mellet. Míg én élvezem, addig ő tudom, hogy legszívesebben elzárkózna a külvilágtól és csak kettesben szeretne lenni. Csak ez nagyon nehéz. Főleg nekem!
Boldogan fogok vissza emlékezni minden együtt töltött időre, ölelésekre, csókokra.
A szobám falán lévő rengetek képről is Kate mosolygott rám, de nem bántam. Legbelül megöl viszont így a legjobb. Mint a kettőnknek magunkra kell most egy kicsit figyelnünk.
- Szeretlek -Suttogtam lefekvés előtt  majd álomba sírtam magam.

                            ~Kate~

Bepakoltam mindent a bőröndjeimbe. Holnap reggel még elbúcsúzok Sophie-tól aztán irány Párizs. Irány az új élet!
-Szeretlek- Suttogtam lefekvés előtt és álomba sírtam magam.

23.)Fejezet

Sziasztok:3

Ehhez a részhez hozzá fűzni valóm nincsen*.*


Viszont Emmának nagyon köszönöm a lelkesítő beszédét!!

Köszönöm♥

Jó olvasást!♥

Londonba úgy érkeztünk meg mint a jó gyerekek. Persze Louis volt a legkíváncsibb de mégse mondhatom el neki mit csináltunk. Az titok!
-Nem tudom mikor jövök, de sietek! -Nyomott gyors puszit arcomra kedvesem majd kisietett az ajtón.
-Hova ment Niall?- Jött ki a konyhából Zayn félmeztelenül. Inkább elfordult majd megvontam a vállam.
-Azt hittem, együtt van dolgotok.
-Hát nem. Ma épp szabad napunk van! -Ült le mellém a hatalmas krém színű kanapéra.
-Végre. -Sétált le Harry is.
-Mi végre? -Értetlenkedett Liam. Huhh de jó, mindenki itt van csak Niall lépet le titokzatosan.
- Nem kell menni őrült,sikítozó tini lányok közé és eljátszani, hogy mi vagyunk a világon a legboldogabbak. -Grimaszolt Harry.
-Ma pihenés vagy terveztetek valamit? -Nézett végig az álmos társaságon Zayn.
- Szerinted? Bár én találkozom Eleanorral délután. - Vakarta meg tarkóját Lou.
-Ma lazulás és lustulás. -Közölte Harry.
-Hát akkor én elmentem. -Álltam fel.
-Hova?- kíváncsiskodott Harry.
-Még nem tudom. Talán...elmegyek egyet sétálni. -Vontam meg vállam és az emelet felé indultam.
-Ne menjek veled? -Kiabált utánam Harry.
-Nem kell. -Válaszoltam.
Bementem a Niall-el közös szobánkba. Bementem a gardróbba majd körülnéztem mit is vehetnék fel egy enyhe őszi napon. Végül döntöttem egy sötétkék farmer nadrágban, egy rövid ujjú pólóban,és egy lenge kis kardigánba.
A fiúk háza jól elvan rejtve a belvárostól így elég sokat kellet sétálnom mire végre találtam egy parkot ahol emberek is voltak. Végig sétáltam a parkon keresztül míg a vígan szaladgáló gyerekeket, a szerelmes párokat és az eleven kutyusokat akik épp a gazdájukkal játszottak.
Leültem egy eldugott padra. Remek volt a friss levegőn kicsit kiüríteni a fejem bár ennél jobban már nem ment. Nem bírtam sokáig egy helyben ülni így elindulta valamerre. Csak sétáltam a Londoni utcákon csodálva a város szépségét. Már azt se tudtam merre felé vagyok. Elhaladtam egy ajándék bolt mellet. Bementem. Gondoltam veszek Niall-nek egy bögrét szülinapja alkalmából. De sikerült majdnem a fél boltot felvásárolnom neki.
Épp, hogy kiértem az üzletből Niall hívott.
-Szia.
-Szia, merre felé vagy?
-Eljöttem kicsit sétálni. Otthon vagy már?- Kérdeztem.
-Most indulok haza.
-Értem jössz?
-Persze. Hol vagy? -Itt körülnéztem.
-Gyere a London Eye-hez. Ott várlak.
-Rendben.
-Puszi. -Nyomtam ki a telefont és elindultam az út túloldalára ahova a találka lett megbeszélve.
Pár perc múlva már haza felé tartottunk.
Az út és még az este többi része is csendben és igazából sehogy se telt.
Mindenki elvolt a saját dolgával.
Mindig attól féltem, hogy megszeretek valakit és egy ideig jó, amíg tudsz a másiknak újat mutatni, amíg megvan a varázs kettőtök között. Úgy gondoltam ez a házasság után jön el. Ez elég hülyén hangzik de amikor elvesz egy férfi egy nőt utána már van egy rendszer az életükbe amit semmi szórakozással nem rúgnak fel. Féltem,hogy a mi kapcsolatunkból is elfogyott/ el fog fogyni és utána már csak úgy vagyunk egymás mellet.

Imádtam Niallt. Viszont mindennap támadások. Utálkozó üzenetek és gazdáik. De erősnek kell lennem. Niall miatt.

Az emberek egyszerűen nem tudják elfogadni, hogy boldogok vagyunk. Mindenáron tönkre akarnak tenni minket. Őt. A bandát. Mindegy. Csak legyen valami szaftos pletyka az újságban.
Képesek házasságokat, szerelmeket, boldog embereket tönkre tenni csak hogy megkapják a jutalmat érte. Szörnyű. Undorító!

Este már épp a lefekvéshez készülődtünk mikor telefonom vad csörgésbe kezdett.
-Ismeretlen. -Néztem a kijelzőt.
Ujjam a képernyőre helyeztem és elhúztam a kis zöld ikont.
-Jó estét kívánok Kate Winbowot keresem. -Hadarta egy szúrós, mély női hang.
-Én lennék az. -Szóltam halkan.
-Egy Párizsi modellügynökségtől hívom. Ha jól emlékszem tavaly decemberben jelentkeztek hozzám míg csereprogramon voltak. -Hát itt teljesen lefagytam. El is felejtettem! Sophie-val csak hülyülésből töltöttük ki a lapot és mentünk el a fotózásra...gondoltunk úgy se vesznek fel minket. -Örömmel közlöm önnel, hogy a fényképek tetszettek a kollégáimnak. Szeretnénk együtt dolgozni magával itt Párizsban. -Köpni, nyelni nem tudtam. Velem? Párizsba?
-Ezt még át kell gondolnom! -Mondtam rémülten.
-Rendben amint átgondolta, hívjon. Viszont hallásra. -A nő már le is tette. Most ez jó? Vállaljam el? De mi lesz Niall-el? Nem hagyhatom megint szenvedni! Nem, nem vállalom el! De végül is...NEM! Beszélnem kell Harryvel!
-Harry!! -Dörömböltem ajtaján remélve, hogy még nem alszik.
-Mi van? -Dörzsölte meg szemét álmosan majd berontottam a szobájába.
-Beszélnünk kell, sürgős! -Ültem ágya szélére és vártam míg ő is leül.
-Mi a baj? -Elmeséltem neki mindent. Az elejétől a hívás végéig.
-Niall összeroppanna! -Kezdte. -De te sem adhatod fel a jövődet és ülhetsz életed végéig itthon! Ő eljárhat koncertezni, bulizgatni, szórakozni. Éli az életét amíg te hol vele mehetsz hol nem de inkább az útólsó. Mit szoktál itt csinálni egyedül? Takarítasz! Tizenhét éves leszel könyörgöm! Most neked is élned kéne az életedet nem pedig ide bezárva lenni.
-De Niall szeret engem! -Mondtam csalódottan, mert fájt amit mondott viszont igaza is volt.
-De a szeretete nem adja vissza neked a fiatal éveidet! -Basszus! Nem bánthatom meg! Ki van zárva!
-Inkább ülsz itthon hetven éves korodig amikor meghalsz az unalomban? -Nézett kérdően. Várt egy pár másodpercet majd folytatta. - Szerelmet még találhatsz, de fiatal soha nem lehetsz újra. Ezt jegyezd meg! -Majd lefeküdt az ágyába. Szomorúan baktattam ki a szobából. Gondoltam Niall már úgy is alszik. Felhúztam meleg téli kabátomat majd kimentem az udvarra. Helyet foglaltam a virágoskert közepén álló padon majd meredtem a sötét éjszakába.
Percekig ott ültem és csak néztem a távolba. Nem gondolkodtam. Túl sok a gondolat és fáradt vagyok most ehhez. Egy meleg kéz simított végig vállamon majd tulajdonosa leült mellém.

22.) Fejezet


Sziasztok :3
Nagyon sajnálom a lemaradást, de most hosszú résszel érkeztem*.*
Remélem tetszik majd és írtok kommenteket!
Mivel kellenek a kritikák így 3 komment és következő!
Ne haragudjatok, hogy ilyen szőrős szívű vagyok de úgy gondolom nem csak ketten olvassák a blogom így össze tudjátok hozni a 3-at főleg,hogy nektek 3 perc de nekem ez 4 órámba telt!
De azért szeretés van♥
Ja és Emma, Vicsi ti nem fogjátok szeretni ezt a részt! :P
>Bocsi de nem érzem magam elég mocskosnakxDD<
Jó olvasást!*.*♥

Amerika bámulatba ejtő hely. Mindenhol vidámság, tele van élettel. Napközben volt lehetőségem járni a városokat és mindet megnézni míg a fiúk épp dedikáltam vagy épp koncerteztek. Persze egy csomószor é is ott voltam.

Amikor nem volt semmi fontosabb dolgunk elmentünk a Floridai Disneyland-be mivel Liam egész úton ezzel idegesített mindenkit.
Pár napra Eleanor és Perrie is csatlakoztak hozzánk, akkor ők romantikáztak. Niallel rengeteg időt tudtam kettesben eltölteni hála' istennek!
Bejártuk az egész országot.

-Kate, figyelj rám! -Simogatott meg Niall a kocsiban mikor épp California felé tartottunk.
-Mond. -Fordultam felé és mosolyogtam rá.
-Tudom, hogy féltékeny vagy a sok lányra akik megrohamoznak minket nap mint nap. De nem kell félned! Nekem egyik se jelent annyit mint te! -Ölelt át.
-Niall. Eszembe se jutott, hogy féltékeny legyek. -Nevettem el magam.
-Huhhh...akkor jó. -Nevetett velem.

Lezajlott a már jól megszokott ütemű koncert.

Csukd be a szemed! -Takarta el kezével szememet Harry.
-Héé, mit csinálsz? -Kezdtem vad kapálózásba.
-Nyugodj meg királylány.
- Hova megyünk?
- Mindjárt meglátod!

Bevezetett egy szobába majd elengedett. Egy gyertyafénnyel teli szobába léptünk ami tele volt szórva rózsa szirmokkal. Harry kiment becsukva maga után az ajtót.
Helyet foglaltam a megterített asztalnál majd vártam azt a személy akit legszívesebben azonnal letámadtam volna mikor megláttam öltönyben és egy üveg pezsgővel.
-De ciki. Én nem vagyok kiöltözve. -Játszottam a kétségbeesettet.
-Te így is gyönyörű vagy! -Ült le velem szembe.
-És mit ünneplünk? -Kezdtem vizslatni a vacsorát.
-A szerelmünket. -Csókolta meg kezem.
Imádtam, hogy amikor akár csak egy szabad perce is van rám gondol. Felbecsülhetetlen dolog volt számomra, hogy itt volt nekem. Soha nem értettem azokat az embereket akik tűzbe mentek volna valakiért. Soha nem éreztem ezt az érzést hiszen futó galandokból soha nem lesz ilyen nagy a szerelem. De Niall megtanított szeretni, bánni az érzelmeimmel. Mellette nem csak egy lány vagyok, hanem az a lány! Niall barátnője. Fantasztikus érzés mikor esténként bebújsz valaki mellé és átkarolva alszotok el. Reggelente érzed bódító illatát. Odabújhatsz hozzá amikor csak akarsz. Csókjai tele vannak vággyal és szenvedéllyel.
Csak remélni tudom, hogy egyszer minden ember lesz ilyen szerencsés, hogy átélje ezt.

-Annyira hiányozni fogsz! -Fordultam vissza a reptérről még egy pillantást vetve Amerikára. Az álmok országára.
Felszálltunk a repülőre majd elindultunk Anglia felé.

Kiérve a terminálból kirázott a hideg így gyorsan elő kerestem mellényemet majd elindultam a taxi felé. A forró időjárásról áttérni az esőre kicsit nehéz volt de meg lehet szokni. Niall-el megbeszéltük, hogy haza megyek egyedül ő meg majd utánam jön.
Kiszállva a ház előtt megláttam John akihez csak úgy száguldottam oda.
Jó erősen magamhoz öleltem majd adtam neki egy puszit.

-Jaj de örülök neked, Kate!
-Én is neked John bácsi.
-Mennyit változtál három hónap alatt! -Nézett végig rajtam.

-Dehogyis! -Nevettem.
Bementünk a meleg házba ahol Mary szokás szerint a konyhába sürgött forgott, Justinka pedig a nappaliban játszott.
-Sziasztok. -Köszöntem hangosan. Mind a ketten átöleltek majd hagyták, hogy kipakoljam a bőröndjeimet.
Mire elpakoltam minden elég késő volt így bedőltem ágyamba.
Kaptam egy SMS-t Niall-tól,hogy csak holnap délután tud jönni szóval holnap összefutók reggel Sophie-val.
Ő sajnos nem tudott eljönni Amerikába mivel fősulira tanult egész nyáron.

Másnap találkoztam Sophie-val és az egész napot szinte együtt töltöttük.
Beszélgettünk arról, hogy elmegy egy orvosi egyetemre, na itt szoba került, hogy én mit fogok csinálni. Mivel csak egy érettségim van és egy rendezvény szervezői igazolványom így elkezdek először csak szülinapi bulikat rendezni.

Este már Niall is átjött.
-Szeretlek- Csókoltam meg.
-Én is te marharépa. -Elsöpört egy tincset a szemem elől majd megölelt.
-Van egy meglepetésem. -Hajolt le az ágyam mellé. -Bontsd ki! -Nyújtott át egy sárga lezárt borítékot.
-Két repülő jegy Párizsba?! Úristen köszönöm Niall. - Borultam nyakába. -Fel kell hívnom Louist, hogy pakoljon. -Tettetem telefonhívást.
-Hééé...gondoltam együtt megyünk. -Nevettet.
-Rosszul gondoltad! -mondtam halál komoly arccal. -Nyúgi csak vicceltem. -Böktem oldalba. Öcsém, lassan beutazom az egész világot.

-Holnap indulunk?
- Igen de csak pár napról lenne szó. Sajnálom! -Nézett kiskutya szemekkel.
-Pár nap a mennyben tökéletes! -Öleltem meg.
Korábban lefeküdtük mivel elég korán indult a repülő.

Johnékat is meglepte a hír de megnyugodtak mikor mondtuk, hogy csak két napra megyünk.
Siettünk, hogy elérjük a Párizsi járatott.
Párizsban már nem volt olyan őrjítő hőség de még lehetett strandra menni. Hát mi ki is használtuk ezt az alkalmat egy jó nagy strandolásra. Persze, hogy az első célunk a csúszdapark volt.
Bejártuk egész Párizsot majd elfoglaltuk a szállodát.
Megbeszéltük, holnap csak romantikázni fogunk. Nem mintha nem azt csináltuk volna mindig mikor együtt vagyunk.
Este még gyorsan leszaladtam a portára egy törülközőért de amilyen sík hülye vagyok elfelejtettem melyik szobába vagyunk. Kerestem egy tíz percet mire vissza találtam.
-Niall hoztam türcsit! -Nyitottam be a kihalt szobába.
Az egész házban csend volt, kezdtem kicsit bepánikolni.
Benyitottam a hálószobába. Először el sem hittem amit láttam. Az ágy tele rózsaszirmokkal, mindenhol egy fehér gyertya égett.

-Hogy tetszik? -Jött elő Niall a gardróbból.
-Szóhoz sem jutok! -Tettem le a törülközőt egy kis asztalra majd közelebb léptem hozzá.
-Gyönyörű vagy ma este.- Simított végig derekamon.
-Te meg rohadt jóképű .- Mosolyogtam.

Óvatosan hátradöntött az ágyon majd nyakamat kezdte csókolgatni.

Reggel Arcomat égette a nap így inkább megfordultam.
Niall nézett velem farkas szemet. Rámosolyogtam jelezve tökéletesen vagyok.
-Élveztem a tegnap estét. - Mondta.
-Én is . -Pirultam el.
-Szeretlek. - Súgta.
- Szeretlek. - Válaszoltam.

I'm love with you and all these Little Things*.*

https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=6wBzR7zhA0g

Itt a fiúknak a legújabb számuk a LITTLE THINGS  és DNJASMCALCVKNMSOL!!
Nagyon aranyos és megható szerintem!
Köszönjük Ed Sheeran*.* <33333

21.) Fejezet


Sziasztok Nájdzsöl vagyok:3 >Bocsi ezt muszáj volt!:)<


Szóval sziasztok:3
Nagyon köszönöm az értékeléseket!♥*.*
Még mindig az a kérdés ki az aki olvasna nem 1D-s sztorit??:O :D

Annyit szeretnék még mondani, hogy az elkövetkező részekben talán 1-2-ben fel lesznek kicsit gyorsítva az események mivel kicsit le vagyok maradva a terv szerinti dolgoktól!
Ehhez a részhez jó olvasást szeretés van!♥

Lassan nyitottam ki szemeimet az ablakon beszűrődő erős fény miatt. Kezem égett a reggeli hőségtől. Nyújtózkodtam egy hatalmasat és lassan felültem. Látva Niallt aludni kedvem volt vissza feküdni mellé és jó szorosan átkarolni.
Felpillantottam a faliórámra ami fél 11-et mutatott. Rögtön kipattantak álmos szemeim és ébreszteni kezdtem Niallt.
-Mmmmm.- Nyöszörgött. -Ne már, álmos vagyok!-Hessegetett el kezeivel.
-Akkor is ha azt mondom fél óra van a dedikálásig? -Hajoltam fölé és lefogtam kezeit.
Amint kimondtam a szavakat, óvatosan letolt magáról majd elfutott a fürdő felé.
Tegnapi ruháját felhúzva rohant ki onnan majd adott egy puszit és elviharzott.
- Se szia, se semmi. -Lépett be Sophie maga mögé nézve.
- Hagyjad. Siet! -Mondtam neki majd felhúztam melegítő szettemet.
- Csak ennyi táskát hozol? -Méregette a földön heverő bőröndöket.
-Ne már! Benne van a fél szobám.
- Nekem kétszer ennyi cuccom van.
-Na akkor mi már fel sem férünk a repülőre!- Nevettem.
- Én ma még semmit nem ettem! -Simogattam a hasam.
-Akkor gyerünk! Ma csajos nap! Ez az! -Ugrott egyet és tapsikolt mint valami elmebajos.
-Tényleg! Te hogy jutottál be? -Néztem Sophiera egy falat szendvics után.
-Még mindig a kis kő alatt van a kulcs! -Kacsintott rám. Egy tálca szenyót öt perc alatt bepusztítottunk!

-Irány vásáróni! -Vágta hozzám kötött pulóverem majd már nyitotta is az ajtót. Az őrületbe visz a sok vásárlással, nem mintha nem élvezném.
Egész nap jártuk a várost. Sophie nem elégült ki Mullingar ruhatárával így el kellet vele kocsikáznom Londonba. Ott még felvásárolta magának vagy három boltot aztán elindultunk végre haza felé.
-Ezeknek a ruháknak a felét nem fogod hordani.
-Az lehet. De van választék. -Vonta meg vállát.
-Elképesztő vagy. -Böktem oldalba. - Ugye tudod, hogy a barátnők kölcsön adják egymásnak a ruháikat? -Mosolyogtam rá.
-Ahj..szerinted tényleg magamnak vettem ennyi ruhát?? -Húzta fel egyik szemöldökét majd vissza pillantott az útra. -Fel kellett újítani a ruhatáradat! -Nevetett rám.
-Szóval ódivatú vagyok? -Tettetem szomorúságot.

-Azt nem mondanám, inkább túl egyszerű! -Szerettem benne, hogy ilyen őszinte bár néha hazudhatott volna.
-Remek! -Kinéztem az ablakon ami keresztül a gyönyörű tájat vizslattam. A fák magasba nyúló lombkoronái és a dombok végtele hosszúsága olyan mese szerű volt. Az ég kék a nap hét ágra süt ennél szebb nincs is!
- Vajon milyen lesz Amerika? -Kérdeztem Sophietól.
- Vagány. Menő. És rohadt jól fogjuk magunkat érezni!
- Bíztam benne bár volt valami ami azt súgta : ne tedd!

Sophie leparkolt a házunk előtt. A nyakunkban is szatyor lógott a szobám felé tartva. Mikor végre begyömöszöltem mindent a szekrényembe Sophie elköszön én meg elmentem aludni!
-Holnap nagy nap lesz!- Mondtam a plüss macimnak aki mindig jó hallgató társnak bizonyult.

-Neeeeee már....! -Nyöszörögtem kezemet szemem elé téve!
-Kelj fel! -Ugrált rajtam Niall és csikizett.
-De nem akarok!
-Akkor itt maradsz!- Szált le rólam és indult meg az ajtó felé.
-Ne várj! Mindjárt kész vagyok! -Ugrottam ki az ágyamból és indultam meg fürdöm felé.
Gyorsan lefürödtem, hajat mostam majd felhuztam egy kényelmes mégis csinos bézs színű nadrágot egy lenge polóval és egy boka cipővel. Szettemet kiegészítettem egy fehér bőr dzsekivel és egy kis táskával amiben minden fontosabb dolog benne volt.
Elköszöntem Maryéktől majd a fiúk lehordták a bőröndjeimet. Beszálltunk a hatalmas kocsiba és elindultunk a reptér felé.
-Kezdetét vette életünk legjobb nyara!! -Üvöltötte Louis, bekapcsolta a rádiót és kinyitott egy üveg pezsgőt.

20.) Fejezet

Hello:3
Köszönöm szépen az értékeléseket!
Egy fontos kérdésem lenne!
Ki az aki olvasna egy nem 1D-s történetet?
Válaszaitokat várom alulra:P

Jó olvasást!♥

-Ígérd meg, hogy nem borulsz ki! -Kezdett idegesíteni, hogy így húzza az időt.
-Persze, persze! Csak mondjad már.
Hosszú másodpercekig csend uralkodott a telefonba majd végül Liam kimondta azt amitől a legjobban féltem.
-Niall későbbre tartogatta a hír. Nem akarta még nehezebbé tenni a tanulásodat.
-És inkább köszönés nélkül ment volna el turnézni?-Kiabáltam ingerülten.
- Értsd meg csak neked akart jót. - Ebben volt valami. Így is ez a sok tanulás. És mivel ismer, tudja, hogy teljesen kiborulnék egy ilyen hírtől.
- Persze értem. És mikor indultok? - Hangom lehalkítottam.
- Pont az érettségid után két nappal. Próbálj most csak a tanulásra figyelni! Ráérsz utána is izgulni! - Nevette el a végét. Csak én nem tartom ezt olyan viccesnek?
- Jól van. Köszönöm, hogy szóltál róla. És nem mondom Niall-nek! Szia. -Letettem a telefont és az agyam megint kattogni kezdett. Ha egész nyáron turnéznak, az három hónap-néha annyira imádom, hogy ilyen matek zseni vagyok-az rengetek idő! Ki tudja mi történik addig velünk. Vele.
Vissza ültem asztalomhoz és inkább a tanulásba temettem magam.

-Ahhh végre túl vagyunk rajta! - Ült le mellém egy padra Sophie.
- Igen, én is őrülök. Te tudtad, hogy Zayn elmegy turnézni nyáron? -Váltottam gyorsan témát és tértem a lényegre!
- Persze. - Jelentette ki nyugodtan.
- És hogy hogy nem vagy kiborulva miatta?
- Megbízom benne. Amúgy is úgy halottam Niallnek van valami meglepetése a turnéval kapcsolatban neked. -Bökött oldalba és kacsintott rám.

-És mi az?
- Nem mondhatok semmit. Inkább kérdezd meg őt. -Mutatott a hátam mögé, ahol épp Niall közeledett felénk.
- Szia.- Ugrottam nyakába és szorosan megöleltem.
-Szia. -Felemelt és megpörgetett a levegőben. Megindultunk a pad felé ahol még az előbb Sophie ült de most már nyoma sem volt.
-Kate, szeretnék valamit elmondani ami valószínűleg először sokkolni fog de remélem utána majd őrülsz a hírnek. -Nézett rám komolyan. Kék szemei csillogtak a nap erős sugaraitól. Kicsit összébb húzta szemhéját majd vett egy nagy levegőt.
- Szeretném, ha velem jönnél Amerikába. - Mondta el szépen lassan valószínűleg azért, hogy ne kapja egyből szív infarktust. Először csak meredtem rá majd mikor eljutott már az agyamig is, hogy megyek Amerikába, önfeledten kezdtem ugrálni és tapsikolni. Nem zavart, hogy a parkban mindenki minket néz! Csak a jelen számít.
-Imádlak! Köszönöm! Honnan tudtad, hogy ez az álmom? -Borultam nyakába miközben a sírás kerülgetett és jó szorosan mellkasába bújtam.
-Az ember mindent megtesz, hogy a szerelme boldog legyen.-Kacsintott és avval az idegesítően bájos mosolyával nézett rám.
- Szeretlek -Csókoltam meg puha ajkait majd mélyen beszívtam bódító illatát.
-Holnap után indulunk, igaz? -Tértem vissza a földre.
- Igen. De honnan tudtad? -Tolt el kicsit magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Női megérzés. -Böktem oldalba majd elindultunk, hogy össze pakolhassak és persze szóljak a családomnak.
- Sziasztok .- Nyitottam be a nappaliba ahol Justinka már Niall nyakában is volt.
- Én már nem is kapok? -Néztem szomorúan Justinra és tártam szét a kezem. Oda rohant hozzám és jó erősen megszorongatott.
- Niall, de őrülök, hogy látlak .- Veregette meg az említett személynek a vállát John bácsi.
A pasik bevonultak a kanapéra míg én kimentem Mary nénihez.
- Szia. -Öleltem meg hátulról majd nyomtam puszit arcára.
- Szia drágám.
- Mary néni, lenne egy nagyon nagy hírem! -Ültem le vele az udvarban lévő padra majd felé fordultam.
- Niall felajánlotta, hogy elvisz nyáron Amerikába.
- Hát ez az ötlet nekem is tetszik. Tudom, hogy ez volt az álmod. -Mosolygott rám és hideg kezeit végig simította arcomon.
- Szóval elmehetek? - Néztem rá bizakodóan.
- Persze, gyere segítek bepakolni! -Húzott már is a szobám felé.
- Mary. -Szóltam utána. Ő megállt és megfordult, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Igen kincsem?
- Köszönöm és szeretlek. -Öleltem magamhoz.
Felmentünk a szobámba majd elkezdtünk bepakolni mindent. Rengeteg fölösleges dolgot is be kellet pakolnom, mondván, hogy úgy is lesz majd rá szükségem.
Mikor végeztünk megköszöntem Mary-nek majd ledőltem az ágyamra.
- Bejöhetek? -dugta be fejét Niall az ajtón.
- Persze! -Ültem fel.
-Jó sok cucc! -Mutatott a bőröndökre.
-Mindenre fel vagyok készülve- Nevettem.
-Látom- Mosolyodott el és befeküdt mellém.
Hozzábújtam és lecsuktam szemeimet.

Valahogy mindig elvarázsol a jelenségével. Ez teljesen más volt mint egy normális kapcsolat. Nem csak divatból voltunk együtt. Ő megértett engem, segített. Kitöltötte az a hatalmas űrt amit régóta senkinek sem sikerült.
Bármit elmondhatok neki, titkokat, vagy csak egyszerű dolgokat, meghallgat. Úgy érzem megtaláltam a másik felemet és soha nem akarom elveszíteni!
Ebben a világban már nem tudod kikben bízhatsz meg. De neki elég volt egy pillantása és 100%-ig megbíztam benne.

Ez nem csak szerelem. Sokszor van úgy, hogy nem tudjuk már hogyan kifejezni a másik iránt érzett csodálatunkat.
Én már itt tartok. Egyszerűen remek vele lenni.
- Szeretlek. -Néztem fel rá. Szemei csukva voltak így én is vissza csuktam őket majd elaludtam.