15. Fejezet

Sziasztok marslakók:3 Mizu?

Íme itt az új rész ami megint kicsit hosszabb lett. De

mivel elutazom holnap azaz csütörtökön, így csak

szeptemberbe tudok nektek új részt hozni.

Szeretném ha ehhez a részhez össze gyűlne 3 komment.

Van rá időtök:)

Tényleg csak három. 

Köszönöm.

Jó olvasást!

-Hideg van ilyenkor már. Szólalt meg a titokzatos ember mellettem és felém fordította fejét.
-Az.- Válaszomat tömören és lehet, hogy egy kicsit bunkón adtam meg.
- Miért van rajtad napszemüveg? -Kérdeztem rá mikor már nem bírtam.
- Bujkálok.
- Ki elöl? -Arckifejezésem elég vicces lehetett mivel a fiú elmosolyodott.
- A volt csajom elöl. -Ez egyre furcsább.
- Értem. -Újra magam elé néztem és belemerültem a tájba.
Most tényleg Niall ül itt mellettem vagy csak ennyire paranoiás vagyok?
Csak akkor sikerült megnyugodnom mikor az illető levetette szemüvegét és halványzöld szeme megvillantak az esti lámpák alatt.
Lehámozta magáról kapucniját és barna haja azonnal rendeződött.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el számat mire rám emelte tekintetét.
-Én csak...öömmm..mindegy hagyjuk. -Fejeztem be össze vissza beszélésemet.
-Jaj milyen bunkó vagyok. -Mormogta magába, felém fordult és a kezét nyújtotta.
- Jake a nevem. -Kedves mosolyt eresztett el arcán mire lesütöttem szemeimet.
-Kate .-Fogtam vele kezet.
-És mi járatban ilyen későn itt?
- Csak el szeretnék felejteni egy két dolgot és kiüríteni a fejemet. -Néztem fel csillogó zöld szemeibe.
- Szeretnéd elmondani? Mármint ne vedd tolakodásnak. Csak segíteni szeretnék. -Fogalmam sincs, hogy miért de megbíztam benne. Elmeséltem neki mindent. A koncert estélyétől egészen a kompos hülyeségemig. Szerencsére csak pár könnycsepp gördült le arcomon amit gyorsan le is töröltem. Mikor elmondtam mindent részletesen, felnéztem a földről. Jake szemeiben megértést és együtt érzést véltem felfedezni.
- Hát ennyi. Ezért vállaltam el a csereprogramot.
- Sajnálom.
-Nem kell. Ez az én döntésem volt. Nem akarom, hogy sajnálj. Egyébként te miért bujkálsz az exed elől?
- Rájöttem, hogy két külön világ vagyunk. Őt csak a pénzem és a haverjaim érdekelték. Szakítottam vele és azóta megkeseríti az életem. Nem tudom elkerülni! Mindig ott van ahol én.

- Nem kéne lassan elindulnunk felfelé? -Kérdezte Jake pár perces hallgatás után.
- De, mindjárt elalszom. - Felálltunk a padról és elköszöntünk. Halkan közlekedtem a szobában, nehogy felébresszem Sophiet. Persze amilyen szerencsétlen vagyok sikerült belerúgnom az ágyba és az asztalba is.
Bedőltem ágyamba és már aludtam is.

*

Az a beszélgetés egy hete Jake-vel erőt adott. Most már sokkal nyitottabb vagyok. Sophie-val is újra tökéletes a kapcsolatunk. Vannak barátaim és, hát egyszerűen élek. Jake-vel is nagyon jóba lettem. Segítettem neki levakarni a csaját. Siker! Sokkal jobban érzem magam. Most épp kint hógolyó csatázunk az udvaron. Imádom, hogy elhalasztották az utolsó két óránkat mondván, hogy hadd élvezzük a telet.
- Ne már. Legyőzött egy lány! -Borult sírást tettetve Jake a földre mikor már vagy a huszadik hógolyót dobtam neki.
- Sophie gyere már te is. Hé, tedd le azt a telefont.- Kiáltottam neki mikor hátranéztem és ő épp a készüléket tartva a kezébe magyarázott valamit.
- Mindjárt megyek. -Kiabált vissza. Ebben a pillanatban Jake átkarolt hátulról, felemelt és belehajított egy hó kupacba. Én csak néztem rá nagy barna szemeimmel miközbe láttam , hogy Sophie végre letette a telefont, Jake mögé osont és egy jó nagy adag havat kent a hajába.
Én csak nevettem a fejemet fogva rajtuk. Megbántam. Mind ketten felém jöttek és rám vetették magukat.
- Kicsi a rakás. -Ordibálta Jake.
Ez után még jó párszor megfürdettük egymást és átfagyva léptünk be az előtérbe majd ittunk egy forró csokit.


*


El sem hiszem, hogy hat nap és itt a karácsony.
Mivel kedd van, nincs első két órám, ezért bejöttem a helyi plázába, hogy körbenézzek ajándék ügyileg. Egyedül jöttem, mivel Sophie még aludt. Járkáltam össze vissza az épületbe azon tanakodva mit is vegyek. Végső elkeseredésembe vettem Sophie-nak egy gyönyörű kék fodros csipkés egybe ruhát. Igen, ez pont az ő stílusa. Vettem neki még pár kiegészítőt és egy pár cipőt. Jake-nek vettem egy Mp3 lejátszót mivel a napokban ment neki tönkre. Vettem neki még egy sötétkék Ice Watch-ot.

Elégetett mosollyal az arcomon ültem le kávézni.
De az a mosoly hamar lefagyott. Eszembe jutott, hogy 24.-én vagy Louis-nak is a szülinapja. Nem leszek bunkó veszek neki egy kis ajándékot. Kifizettem a kávét majd elindultam keresni valamit. Valami Lousat. Végül döntöttem egy képeslap és egy sapka mellett.
Felcipeltem szatyraimat a szobánkba és eldugtam az ágy alá. Siettem be órára de így is késtem tíz percet.

14.) Fejezet


Sziasztok:3 Mi újság?
Ez a rész nekem brutál hosszú lett de gondolom nem bánjátok!:D
Szeretném megköszönni a hozászolásokat és az értékelést. rengeteg jelentettek!
Szeretném még megköszönni Emmának a rengetek kedves biztatást! Lelket öntöttél belém nyunyi♥:)
Nem akarok szemét lenni viszont szeretném ha legalább 3 komment össze gyűlne!
De befogtam. Íme itt a rész!


Jó olvasást!♥

-Te me..-Száját enyémre tapasztotta és gyengéden megcsókolt. Életem legszebb pár másodperce volt. Gyengéden átkarolta derekamat miközben én hajába túrtam.
-Nem szabadna itt lenned.-Mondtam mikor elváltunk egymástól.
-Nem hagyhatom, hogy elmenj. Kellesz nekem.
-Niall, ne nehezítsd meg a dolgom.
-Maradj velem és mindent megkapsz, csak kérlek ne menj el!
-Nekem nem kell a pénzed. Niall, nekem el kell innen mennem, mindjárt indul a komp.
Kifelé indultam.
-Szeretlek. -Üvöltötte utánam. -És tudom, hogy te is.
-Ne csináld ezt. -Könnyeim újra hullani kezdtek és csak mentem tovább.
-Nem lehet így vége! Kérlek! - Most mit csináljak? Ott vár Sophie valahol, és egy új élet. Ha vissza tekintek pedig a boldogság szemezz velem. Miért velem történik mind ez? Megálltam és megfordultam. Elkezdtem szaladni Niall felé, mikor oda értem ölelő karjaiba zárt. Mélyen beszippantottam mámorító illatát. Adott egy puszit fejem búbjára majd eltolt magától.
-Szeretlek Kate! -Kék szeme úgy csillogót mit talán még soha.
-Sajnálom. -Suttogtam. Láttam rajta, hogy semmit sem ért. De hát én sem! Kibújtam karjaiból majd futni kezdtem a komp felé. Nem is tudom, talán a valóság elől futottam. Vagy csak a szerelem elől. Nem tudom. Azt tudom csak, hogy ki akarok futni a világból, kifutni és sírni! Hogy lehetek ennyire hülye? Itt állt előttem életem lehetősége, és én mint egy koszos zsebkendőt,úgy dobtam el magamtól. Utálom magam! Miért is nem maradtam Niallel? Mit gondoltam? Semmi nem kötelezett a hülye csereprogramra. Istenem!
Kifulladva ültem be Sophie mellé. Ő csak aggódva rám nézett majd elindította a motort.
Már a kompon ültünk mikor végre abba tudtam hagyni a zokogást.
-Mi történt? -Kockáztatta meg Sophie
-Niall....eljött utánam...megcsókolt...én hülye meg elfutottam.
-Elég volt! Nem vagyok hajlandó tovább nézni a szenvedéseteket! Ez nem az a Kate akit 2éve a legjobb barátnőmnek neveztem! Most komolyan! Életed szerelme utánad jön megcsókol majd mindenki előtt bevallja, hogy szeret, erre te elfutsz?
Ezek után mit vársz majd tőle?
-Semmit.- Ordítottam könnyeimet letörölve- Semmit nem akarok már tőle! Zárjuk már le ezt a témát! -Felálltam és kimentem az esőbe. Arcomat áztatták a könnyek és esőcseppek, de nem érdekelt. Bele akartam ugrani a Temzébe! Meg akarok halni! DE ami feldühít, hogy Sophie-nak teljes mértékben igaza van! Csak én lehetek ilyen hülye, hülye hülye! Megtámaszkodtam a korláton és onnan néztem a zavaros vizet. Kiakartam mindent üríteni a fejemből! Nem is értem magamat? Ennél egyszerűbben nem is sétálhatna elém a szerelem..és én ott hagytam...HÜLYE! Á....komolyan.
Vele lehettem volna. Ölelő karjaiba zárhattam volna magam örökké..és nem!
Vissza akarom pörgetni az időt!
Egészen a koncertig! Nem, 30 perccel kéne csak vissza mennem az időben, hogy örökké boldog legyek. Úgy döntöttem megkeresem barátnőmet és bocsánatot kérek tőle. Ő nem tehet semmiről. Amúgy is bőrig áztam.
Elindultam lefelé a lépcsőkön figyelve barátnőm hosszú szőke haját. Oda kullogtam mellé miközben telefonált és nyakába borultam. Tudtam, hogy megbocsájt nekem, mert ismer már.
-Kivel beszéltél? -Kérdeztem mikor viszonozta ölelésem.
-Nem számít. Jól vagy?
-Sophie, sajnálom, nem te tehetsz róla , hogy egy idióta vagyok. Sajnálom.
-Semmi baj. Megértelek.

Elindultunk megkeresni a kocsit mivel közeledtünk a part felé.
*
-Keresd a 26-os házszámot. -Mondta Sophie feltekintve a papiról amin az iskola kollégiuma állt.
-Csak meg tudunk majd különböztetni egy kollégiumot egy rendes háztól-bár rólunk beszélünk- ott van nézd!-Elindultunk a hatalmas sárga épület felé.
-Jó napot Sophie Siggers vagyok a csereprogramról. Itt vagyunk a kollégium előtt. Ide tudna jönne esetleg?
-Persze, máris indulok. -Sophie kinyomta a telefont és rá 10percre már ott is volt a hölgy. Lenge szoknyája ősz hajával lobogott együtt.
-Ciara Scott. Őrülök, hogy megismerhetem önöket.
-Sophie Siggers -nyújtott kezet barátnőm
-Kate Winbow. -Követtem példáját.
-Kövessenek.- Azzal az idős hölgy elindult az épület felé mi meg gyors léptekkel követtük. Beértünk az új otthonunkba és tátva maradt a szánk. Gyönyörű boltives ajtó hatalmas csillár.
- Holnap megkapják a tankönyveket, órarendet és terem beosztást. Holnap után kezdhetik is már az iskolát. -Ciara arcára boldog mosoly ült ki.
-Köszönjük szépen.-Mondta Sophie mikor a hölgy kinyitotta nekünk szobánk ajtaját. Mi beléptünk Ciara meg eltűnt a folyosó végén. Szerencsénk volt mert kettes szobába tettek minket így nem kell valami debil állattal együtt lennünk.
A falak halványkék színben úsztak, volt egy ablak a déli oldalon amit egy fehér függönnyel takartak el. Az ágyak az ablak alatt kb.2 méterrel egymás mellet, rajtuk sima fehér ágynemű. Mellettük fa éjjeli szekrény amihez társult egy-egy fa szekrény. Sophie elkezdte betömködni a ruhákat abba az aprónyi szekrénybe.
-Nem a legjobb de otthonos.- Jelentette ki mikor az utolsó pulcsit is betömte majd rányomta az ajtót.
Én is nekiálltam kipakolni. Elég hamar kész is lettem vele.
-Megnézzük a KÖZÖS fürdőt? -mondta egy kis undorral az arcán.
-Tőlem. -Kiléptünk a folyosóra majd a ˝Fürdő˝felírat felé indultunk.
-Legalább a fiú-lány külön van. Majd fürdünk ha sorra kerülünk! -Sophie-nak nagyon nem tetszett de hát ez van!
- Ahhoz képest milyen szép az előtér .Hát ez hozzá képest gusztustalan! -Úgy döntöttünk lemegyünk kicsit az udvarra sétálni és körülnézni.
-Legalább az udvar kulturált! -Szürte ki Sophie a fogai között mikor leültünk egy padra.
-Abba hagynád a zsörtölődést? Ez van! El kell viselni. Szerintem meg nem is olyan rossz. -Bukott ki belőlem mikor már elegem volt a hisztijéből.
Csendben ültünk a fa alatt ami árnyékot adott a padnak és egy szép virágos kertnek is.
Mikor kezdett hideg lenni felmentünk a szobánkba és eltettük magunkat holnapra.

Másnap megkaptuk reggel az óra rendünket és mindenki ment a saját útjára. Nem is beszélgettük Sophie-val egy szót sem. Ebédnél is csak hogy leültem mellé már ment is mivel kezdődött az órája. Kicsit szarul esett mert imádom és most valószínűleg nem lesz egymásra időnk mivel én teljesen más szakon vagyok mint ő.
Ez a napom gyorsan eltelt. Este hullaként estem be az ágyamba mikor már Sophie aludt. Remek! Nem lesz ez így jó!
Eme gondolatok között merültem álomba.

Milyen meglepő, hogy már két hete itt vagyunk. Rájöttem, a Francia emberek nagyon barátságosak és megértőek. Hála' istennek jó sokan beszélnek angolul de az se baj ha az illető nem, mert legalább ragad valami rám a francia beszédből. Mindig is érdekeltek az idegen kultúrák. De most kit untatok a tanulással!? A suliba a tanárok kedvesek persze mindig van kivétel! A srácok jó fejek bár nem ismerem egyikőjüket sem! Ez alatt a két hét alatt csak a sulira figyeltem. Teljesen magamba fordultam és nem is kerestem mások társaságát. Persze volt egy-két ember aklivel társalogtam de nem sok. Sophie-val esténként szoktunk beszélgetni de semmi komoly. De tudjátok mit? Elvagyok én egymagam is!
Sokszor gondolok Niallre de akkor mindig a sírás fojtogat úgyhogy mint most is lent ülök egy padon a gyönyörű virágok társaságába. Ki szellőztetem a fejem a még őszi holnap már téli levegőbe. Holnap már December és mindjárt itt a karácsony. Na jó, az még messzebb van.
-Leülhetek? -Halottam egy mély férfias hangot.
- Persze. -A hang irányába fordultam és meglepetésemre egy napszemüveges -sötétedéskor(!) - és pulóveres embert találtam magam mellett kinek fejébe volt húzva a kapucnija.
Hirtelen megijedtem. Egyre butább és butább gondolatok futottak át az eszemen. Én hülye gondoltam arra is, hogy Niall talán utánam jött és meg kereset. De ez butaság!
Vagy mégsem?

13.) Fejezet


Halihóó:) Hogy telik a nyaratok?  Remélem jó sokat strandoltok:P
Szeretném minden olvasómat megkérni, hogy írjatok kommenteket. Kérlek! Kellenek a kritikák és dicsérő komik is! Főleg most! Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy kommenteljen!
Köszönöm:3♥

Jó olvasást!

-Én....én...sajnálom.- Felemelte tekintetét és akkor megláttam gyönyörűen csillogó szemeiben a megbánást.
- Erre nem tudok mit mondani....- Csend uralkodott el a helyiségen. Igen, ez kínos csend volt!- Megértelek, elvégre csak a barátodat védted. Nekem kéne oda állni elé és bocsánatot kérni. De már úgy is mindegy.- Mondtam.
-Nem! Nem mindegy. Látom rajta, hogy szenved, Nem eszik semmit,és ez nála nagy szám, egész nap a szobájában ül és sír! Sír miattad! Niall nagyon könnyen beleszeret valakibe, és te különleges vagy neki, egy lány miatt sem borult ki még ennyire.
- Liam, hagyd abba. Ne nehezítsd meg a dolgom!
-Miről beszélsz? Meddig tart oda állni elé és elmondani mit érzel? Mert te se tagadhatod, hogy bejön! Amikor együtt voltatok csak úgy szikrázott a levegő köztetek. És most hagyod elmenni? Ennyi volt?
-Liam...én....elutazom. -Könnyeim amik eddig a szemembe gyűltek, most utat törtek maguknak. Könnyes szemmel tekintettem fel Liamre akinek az arcára ismét csalódottság ült ki.
-Kate, nem teheted ezt vele.- Hangja lehalkult és oda ült mellém. -Ne tedd ezt Niallel. Ne hagyd összeroskadni.
-Liam, nem tehetek mást. - Igen, tudtam, hogy nem tart örökké a csereprogram! De nem tehetek tönkre egy popsztárt! Ki vagyok én?
-Francia országba költözöm. -Nem akarom, hogy tudjanak róla, hogy vissza jövök, jobb ez így.
-Még is minek?
-Itt most ez nem fontos! Az a lényeg, hogy nem tehetem tönkre Niallt. Nem hagyhatom, hogy miattam szenvedjen.
-Jajjj....nem értesz semmit.- Felállt és a fejét fogva járkált fel-le. -Pont így teszed tönkre! Most, Kate, most szenved miattad, mert nem vagy vele! Ha most itt hagyod abba belehal. Hát nem érted? Jézusom. Ez kezd egy Brazil szappanoperára hasonlítani! Mind ketten szeretitek egymást csak makacsok vagytok!
-Nem, Liam én nem lehetek az az ember aki Niall boldogságának útjába áll! Hidd el, előbb utóbb jön egy nálam szebb, okosabb lány és ő majd boldoggá teheti Niallt.-Könnyeim sorba potyogtak szememből.
-De Niall-nek nincs szüksége szebb és okosabb lányra! Neki rád van szüksége! Nem igaz, hogy nem érted!
-Ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Kérlek menj el! -Mutattam az ajtó felé majd fejemet egy párnába nyomtam és zokogni kezdtem.
- Rendben elmegyek,és ne izgulj , nem szólok Niallnek, semmiről. -Kiviharzott az ajtón, úgy becsapva azt, hogy azt hittem leesik a vakolat.
Elmegyek Franciaországba és mindent kiverek a fejemből. Mire vissza jövök nem akarok emlékezni semmire!
Könnyeimmel küzdve felemeltem Rózsaszín Blackberrymet és tárcsázni kezdtem.
-Szia. -Szóltam bele készülékembe.
-Szia, valami baj van?
-Itt volt. Mármint Liam. Eljött és tartott egy fejmosást! Azt akarja menjek vissza Niallhőz. Mert szenved!
-Te is szenvedsz! Miért jó ez így? Mindegy. Ne sírj Kate, minden rendbe jön.
-Megjött John, mennem kell. Beszélek velük az úttal kapcsolatban! Szia! -Kinyomtam a telefont majd lesiettem a lépcsőn. Letöröltem könnyeimet majd a nappaliba léptem.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia kincsem.
-Beszélhetnénk?
-Persze.-John leült Mary mellé majd figyelmesen rám emelték tekintetüket.
-Felvettek a csereprogramra. Megyek Franciaországba. -Mennyi időre?
-November 11.-én indulnánk és Január 3.-án jönnénk.
Sophie is jön.-gondoltam ez könnyít a dolgon- Na?
-Rendben, ha te ezt akarod!- Ez könnyebb volt mint hittem!
-Imádlak titeket.-Öleltem át egyszerre őket majd felsiettem a szobámba. Holnap van Nov.10.-e és nagy bevásárlást kell tartanom. Méghozzá Sophie-val.
Bedőltem az ágyamba és mosollyal az arcomon aludtam el.
*
-Öltözz, mindjárt ott vagyok és megyünk vásárolni.
-Mmmm...ilyen korán? Van nálad óra? Reggel 10 óra van!
-Drága, másoknál az már délelőtt.
-Majd elfelejtettem, beszéltem a hölggyel, mondtam neki, hogy veled majd én megbeszélem. Szóval itt van minden egy papíron, a házszám és a hölgy telefonszáma. Na de kérek 10 percet és kész vagyok.
-Kinyomtam a telefont majd elindultam teljes harci felszerelésembe ami állt egy lenge piros fehér csíkos felsőből és egy fehér szűk naciból, mellé felhúztam a szürke sportcipőmet, táskámba bedobáltam a telefonom, pénztárcámat, majd egy hatalmas bevásárló listát. És így indultam el Sophie-hoz.
Istenem, nagyon jól éreztem magam egész nap! Vettünk rengetek ruhát és kaját. Bár azt nem tudom minek.
Csak arra tudtam gondolni, hogy holnap megváltozik az életem. Kitudja mi történik velem ott kint?
Hullafáradtan dőltem be pihe-puha ágyamba. És ilyenkor eszembe jutott, hogy még be sem pakoltam. Gyorsan előkotortam a bőröndjeimet és elkezdtem bepakolni. 11 órára sikerült is mindent bepasszírozni 3 hatalmas bőröndömbe. Telefonomat reggel 6-ra álitottam be mivel a komp 7-kor indul.
*
-Kész vagyok. Mehetünk! -Kiáltottam Sophienak aki már az ajtóban toporgott.
- Milyen szerencse, hogy van itt valakinek jogsija.- Ránéztem barátnőmre, ő csak egy öleléssel viszonozta mosolyomat. 6:15-re már ott unatkoztunk a felhajtó előtt. Gondoltam kiszállok kicsit levegőzni míg nem indul a komp. Sophie a kocsiban maradt így én a csípős hideg ellen védekezve bementem egy épületbe. Valami váró féleség lehetett. Rátekintettem órámra ami 6:30-at mutatott így indultam volna vissza megkeresni az autónkat mikor a nevemet halottam a hátam mögül.
-Kate, várj!- Megráztam a fejem, mivel tudtam, úgyse lehet az aki hallok. Kiléptem a Londoni hidegbe de ekkor valaki megfogta a kezem és vissza rántott. 

12.) Fejezet


Halihóó:)
Ez a rész kicsivel hosszabbra sikeredett, de remélem nem bánjátok!
Most-dobpergés-jött el az a pillanat, hogy köszönettel mondjak elsősorban a barátnőimnek akik mellettem állnak ,nap mint nap hallgatják a hülyeségeimet. Kitti, Szandra, Timi, Vicsi és Zsani, Imádlak titeket!♥
Hát csak ennyit akartam!
Jó olvasást!

-Akkor hát legyen...Igen érdekel!
-Köszönöm szépen, ne haragudjon a zavarásért. Még beszélünk.- Azzal a nő letette a telefont.
-Úgyse kőt már ide jóformán semmi.-Motyogtam magamba.
Egy park felé sétáltam majd leültem egy padra. Hideg volt de nem érdekel...nem érdekel már semmi.
Néhány ember sétáltatta a kutyáját és voltak akik csak szimplán a munkába menet vágytak egy kis friss levegőre.
Ki kell ürítenem a fejemet.
Beszélnem kell Sophie-val!!
*
-Megyek.- Hallatszott a sötétbarna ajtó mögül.
-Szia.-Nyitott ajtót barátnőm. Én nem tudtam semmit kinyögni csak sírva borultam nyakába.
Ő egyből vette a lapot, felhurcolt a szobájába és lefektetett az ágyára. Hozott nekem egy jó forró kakaót, leült mellém és amíg én szürcsölgettem ő a hátamat simogatta.
Amikor végre megtudtam szólalni elmeséltem neki mindent, mindent az elejétől a végéig. Persze most sem tudtam megállni sírás nélkül. Úgyhogy szegényemnek az utolsó mondatokat két levegő vétel között tudtam kipréselni.
Gyorsan megnyugodtam. Nem tudom, a baráti ölelésétől vagy mert a szobája olyan megnyugtató zöld volt..Igen, a zöld szín nyugtat.
- És mi van veled és Zayn-nel?- Tudom nem kéne erről a témáról beszélgetnünk, de azért mert én egy idióta vagyok őt nem kell tönkretennem.
-Neki én csak egy egy éjszakás kaland voltam.-Hajtotta le a fejét.
-Ezek a férfiak. -Próbáltam mosolyt csalni szép piros ajkaira.
- Jaj képzeld felvettek a Francia csereprogramra. -Mondta mikor az éjjeli szekrényén kutakodott.
-Engem is. Király, együtt hódítjuk meg a Franciákat és tele zabáljuk magunkat croassanal.
A nap további részét sok nevetéssel és hülyüléssel töltöttük. Végre egy csajos nap.
Megnéztük a Jégkorszak 4.részét. Imááádom!
Sütöttünk palacsintát is...
- Két szerencsétlen egy konyhában című műsorunkat láthatják.
-Sophie kell egy kis tejszínhab! Most!
- És kész is a konyhafőnök ajánlata. Nutellás palacsinta leöntve csoki sziruppal és tejszínhabbal, majd cseresznye a tetején. Tádáááá.- Mindkettőnk arca tiszta lisztes és szirupos volt. Kellet ez a nap. Kicsit elfelejthettem mindent.
De semmi sem tart örökké sajnos!
Hulla fáradtan dőltem be kényelmes ágyamba és azonnal el is nyomott az álom.

-Jó reggelt királylány.- Nyomott Mary puszit homlokomra.
-Neked is. John merre van?- Kérdeztem miközben beleharaptam pirítósomba.
-Elment dolgozni, de azt mondta, hogy siet haza.
-Justin?
-Nekik már iskola van.
-Ja....hát nekünk is pár nap múlva. Köszönöm szépen a reggelit.- Felálltam az asztaltól majd a szobám felé vettem az irányt.
Lerogytam az ágyamra, lábamat felhúztam mellkasomig és sírtam. Ki akartam minden rosszat sírni magamból. Mindent ami Niallel történt, mindent!
Helyre akarok mindent hozni, de tudom, hogy nem megy.
Hiányzik, hiányzik Niall, hiányzik anya, hiányzik apa,hiányzik a régi életem. Ha nincs az a rohadt baleset, most minden rendben lenne. Nem kellet volna Niall annyira közel engednem magamhoz! Tudtam, hogy csak baj lesz belőle. Neki ott van a csili-vili világa ahol mindent megkap egy csettintéssel, én meg....én vagyok...egy senki.....!
Ott ültem és gondolkodtam...elgondolkodtam a fájdalmas valóságon....csak én lehetek ennyire szerencsétlen.
Halk kopogás hallatszott az ajtón majd egy halk
-Bejöhetek?-is tárult hozzá.
Gondoltam Mary az így oda kullogtam az ajtóhoz és elfordítottam benne kulcsomat.
Mikor felnéztem „látogatómra” az ütő is megállt bennem.
-Mit keresel itt? -Förmedtem rá és beakartam csapni előtte az ajtót de lábával megakadályozta tevékenységemet.
-Beszélnünk kell.- Rontott be a szobámba, leült egy székre és engem nézett. Mivel tudtam 10× erősebb nálam , nem is próbáltam kiküldeni. Csendben leültem ágyam szélére és vártam mondandóját.

11.) Fejezet

Halihóóó:3
Köszönöm szépen a 2 hozászolást az előző részhez♥
Sok mondani valóm most nincs!

Jó olvasást!!:)

Rengeteg gondolat száguldott át a fejemen. Gondolhatjátok rólam, hogy ez a csaj egy álszent liba. De nem! Igenis szoktam hülyeségeket csinálni, de ki nem? Soha nem voltam az a nagyszájú, menő kis csaj akinek mindig az új divat után hajlott a ruhatára. Szerettem egyszerű lenni. Egy szürke kisegér. Soha nem vágytam rivaldafényre. Még ma se értem mit keresek én itt? Ez nem az én életem! A mai napig nem értem, hogy egy ilyen fajta lánynak hogy lehet barátja -már ha annak lehet nevezni-egy világ hírű fiúbanda?!
Mire végre abba hagytam az önsajnálatomat, rend lett a házba ?!
- Mire nem képes egy szuper fiú csapat? -Pacsizott le Liam Louis-val amikor kidobták az utolsó kajás zacskót is.
Én magamra rángattam a nadrágomat és a pulcsimat amit végül megtaláltam a kanapé alatt.
-Kate, gyere csak! csuklón ragadott és elráncigált a fürdőig.
- Mi az? -Csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban.
- Hogy teheted ezt Niall-el? -Nyakán az izmok megfeszültek.
- Miről beszélsz? -Kezdtem megijedni!
- Ne mond, hogy nem emlékszel! Tegnap mikor kimentél Zaynnel az udvarra. Mi történt akkor???
-Fogalmam sincs!! -Itt elfogyott a türelmem és felemeltem a hangom. -Nem emlékszek semmire Liam, Semmire.
Jó akkor felvázolom, Kimentél Zaynnel kint üldögéltetek és röhögcséltetek. Aztán egyszer csak eltüntetek. Niall jött le az emeletről könnyes szemekkel, kiviharzott az ajtón majd elhajtott a kocsival. Pár perc múlva Zayn a karjába hozott le a lépősön miközben te puszilgattad a nyakát.
Mind a hárman oda mentünk és próbáltunk lebeszélni erről az egészről. De te nem is figyeltél ránk. Ekkor Zayn közölte, senkit ne engedjek be a szobájába. Majd felsietett veled. Azt már nem tudom hogy kerültél le , de az biztos, hogy Niall nagyon kiakadt!
Szegény nem is evett semmit reggelire! Tudod mit jelent ez? Megölted legbelül. Nem tudom mi volt köztetek de jobb ha békén hagyod! - Arca piros volt az idegességtől, megforgatta a szemeit, majd várta a reakciómat.
Hátamat a falnak támasztottam, úgy rogytam a földre. Könnyeimmel és a levegő vételemmel küzdve sikerült kinyögnöm:
- Sajnálom. Tudom ez nem elég! Nem akartam. Ne haragudj.- Liam mint a dúvad rontott ki a helyiségből. Pár perc után feltápászkodtam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt, ami nekem most a véget jelentette. Egyszer találok egy olyan embert aki megért és őt is elüldözöm mellölem.
Könnyeim mint a nyári zápor úgy folytak egymás után végig.
Az ajtóban össze futottam Niall tekintetével. Azt a gyűlöletet, csalódottságot a szemeiben soha, de soha nem felejtem el. Gyönyörű kék szeme most mintha felvette volna a szürke árnyalatát. Gyorsan lehajtottam fejem és kiléptem a csípős hidegbe.
-Sajnálom. suttogtam egész úton.
Majd ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.
Remegő kezekkel de végül felvetem.
-Haló.
- Jó napot kívánok -ennél jobb nem is lehetne- Kate Winbowot keresem.
- Igen, én vagyok.
-A Franciaországi csere program szervezője vagyok, Ciara.
Év elején leadott egy jelentkezési lapot. Örömmel közlöm önnel,hogy benne van a programba. Érdekli még önt? - A kedves női hang elhallgatott és várta a válaszomat. Ez túl gyorsan jött. Köpni nyelni nem tudtam! Otthon is meg kéne beszélnem.

-Esetleg nem tudunk valahol találkozni és megbeszélni a részleteket? - Hosszú hallgatás után sikerült megszólalnom.
-De kisasszony, csak az a helyzet nekem most kell a válasz,ha esetleg nem él a lehetőséggel akkor tudjak valakit találni maga helyett. Szóval egy igen vagy nemet szeretnék most kérni, később meg elmagyaráznám a részleteket.
Levegő vételem kihagyott pár másodpercet de végül válaszoltam.
-Akkor....

10.) Fejezet

Sziasztok marslakók :3
Mizu veletek?:D
Itt az új rész!
Szomorú vagyok, hogy az előzőhöz nem kaptam kommentet:(
DE ehhez várok ám tőletek egy ki építő kritikát!!:)

Jó olvasást:)!♥

A nap többi része eléggé érdekesen, viccesen és furcsán telt. Rengetek kép készült többnyire arról milyen idióták.
Össze vissza ugrándoztak de megkel vallani így sikerültek a legjobb fotók!
Persze volt néhány komoly kép is.
A délután és az este szinte egybefolyt, olyan tiz óra körül rakhatott ki Niall a ház előtt. Elköszöntem tőle és szépen csendben bevánszorogtam a szobámba.


Ez a hét is tiszta unalom...bácsikám úgy döntött egyedül viszi a boltot én had pihenjek.
Niallel és Sophie-val is rég beszéltem.


Végre eljött a várva várt hétvége. Sophieval nagyon régóta tervezgetjük ezt a hétvégét. Na jó, két napja de pszttt..!
Kitaláltunk, hogy szervezünk a fiúknak egy meglepi bulit.

Egyedül csak Harry tud a mi kis mocskos tervünkről!
Én és Sophie előkésztettünk mindent a zenét, a piát és a rágcsit.

Harry elküldött otthonról mindenkit így ő feldíszítette a házat.
Minden készen állt már csak a fiúk hiányoztak.

Gyerekek, látnotok kellet volna az arcukat!
Azt az ijedséget, félelmet, és meglepettséget amit sugalltak nem lehetett nevetés nélkül kibírni.
Mind megköszönték és elkezdődött a végtelen hülyülés.
Én csendben meghúztam magam egy sarokba. Persze, jó volt velük bulizni de nem tudom nekem kicsit sok volt az ember . És a cigi füstöt se bírom annyira.
- Uristen....mit művelek...? Itt játszom a jó kislány amikor életem legjobb buliján vagyok.- Mikor ez átfutott az agyamon, mintha egy rakétábol lőttek volna ki, úgy pattantam fel és elvegyültem a tömegbe.
Egymás után öntöttem magamba az alkoholt és minden szembejövővel táncoltam. Az emberek elkezdtek felszívódni de én leállíthatatlan voltam.
Viszont innen már semmire sem emlékszem.....

******

Reggel iszonyatos bűzre ébredtem. Fájt a fejem ezért nem is ültem fel csak feküdtem az elég kemény földön?!
Mivel zajt még nem halottam, kinyitottam a szemem de bántotta az ablakon beszűrődő fény így hát csak szenvedtem fekvő helyzetbe.

Meguntam. Lassan felültem és kitártam szemem világát. Bár ne tettem volna!
Mindenhol a tegnap este maradványai, üvegek, zacskók, ruhák??
De kiknek a ruhái? Mindenki meztelenül ment haza?
Körülnéztem, amennyire a derekam és a fejem engedte, de csak több szemét és több idegen ember fogadott.
Zayn és Liam a kanapén egymásba gabalyodva, Lou és Niall pedig a konyhapulton kaják társaságába.
Szememmel kerestem Sophiet de sehol nincsen.
Felálltam de abban a pillanatban megbotlottam valamiben, vagy valakibe.
Ott feküdtem egy vad idegenen aki idővel kiderült , hogy Harry.
Fáradt és kérdő arckifejezéssel nézett rám.
Ami engem is meglepett, hogy ő egy szál boxerben én meg csak egy fehérnemű szettben fekszek rajta.
-Ez elég kínos! -Mondta, óvatosan letolt magáról majd felállt és hozott egy pólót nekem és magának.
- Köszönöm! -Húztam magamra a ruhadarabot.
-Kemény este volt.- Mondta
-Biztos....-válaszoltam neki unottan.
-Nem emlékszel semmire?- Arckifejezése kiváltott belölem egy mosolygást.
-Nem, semmire.-Mosolyogtam még mindig rá.
- Jobb is így! -Elment a fürdő felé otthagyva engem kérdések között. Mire kellene emlékeznem? Miért mondta ezt? Mit csináltam?
- Jó reggelt Kate. -Zayn jött felém, csókot lehelve kezemre.
- Köhm.....jó reggelt neked is.
- Élvezted a tegnap estét? -Rám kacsintott majd egy féloldalas mosollyal lépett be a konyhába.

9.) Fejezet


Sziasztok:3
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ilyen ritkán hozom a részeket. Megígérem, hogy igyekezni fogok!!
Aztán még szeretnék hatalmas köszönetet mondani mind nektek , akik olvassák az írásaimat, és mind az én legeslegjobb barátaimnak akik tartják bennem a lelket, biztatnak és segítenek ha az agyukra megyek is!
Imádlak titeket♥
A résszel kapcsolatban pedig tudom, hogy rövid borzalmas és unalmas de ÍGÉREM, hogy lesz 1000-szer jobb is!!

Jó olvasást♥!

Hirtelen sírva ültem fel az ágyamon. „ Csak egy rossz álom.”
Megnyugodtam mikor láttam Niallt ott szuszogni a matracon.
Elmosolyodtam majd leültem mellé. Fejemet ráhajtottam mellkasára és szorosan magamhoz öleltem, majd mélyen beszívtam bódító illatát. Ledőltem mellé majd újra elnyomott az álom.
Reggel a lehető legfrissebben ébredtem.
Gondoltam legurulok a földre csak egy bökkenő volt. Már nem a matracon hanem az ágyon hevertem így olyat estem, hogy öröm volt nézni.
Miután sikerült magam össze kaparni a földről, körül néztem.
Se Niall se a matrac nem volt a helyén.
Leballagtam a konyhába ahol Mary néni az ebédet csinálta már.
John bácsi a könyves boltban.
De akkor hol van Niall és Justin?
Mivel elég jó idő volt az őszhőz képest így kimentem egy kicsit az udvarra és helyet foglaltam a hintaágyon.
A kert hátsó részéből gyermek nevetés hallatszott.
Elindultam a hang irányágban és a látványtól majdnem elsírtam magam.
Niall a kis Justint pörgette éppen a levegőben. Teljesen apumra és rám emlékeztetett.
Fájt...igenis fáj még mindig a hiányuk.
Leültem egy padra és néztem ahogy egymással játszanak.
Annyira boldognak látszottak.
A Fiúk már bementek de én nem akartam.
Egyszerűen jó volt az őszi szellő arcomnak és nézni ahogyan a levelek egymást kergetik a lágy szélben.
Csak bambultam magam elé.
Észre sem vettem ,hogy szalad az idő.
Mikor már a csillagok kezdtek ragyogni az égen, elindultam befelé.
Bent Mary és John a kanapén ültek és a híreket nézték.
- Niall?
-Elkellet mennie dedikálásra, elakart köszönni de sietnie kellet. Holnap elvisz téged egy fotózásra.
-DE jó....-mondtam unottan majd a szobám felé vettem az irányt.
Mindig is utáltam ha fotóznak, kiskoromba anya mindig képeket csinált rólam és azokat vissza is szoktam nézni.
De valahogy az évek során megutáltam. Nem szerettem a mostani énemet!
Bedőltem az ágyba majd elrepültem az álmok világába.

A másnap délelőtt hamar elment.
Délután 2-re lett megbeszélve a találka addigra remélem kész leszek.

Elmentem hajat mosni majd kivasaltam. Imádtam ahogyan a hajam a hátamra omlik.
Felhúztam egy szűk nadrágot és egy hosszított fölsőt, mellé egy pulcsit és egy szandált. Ez az ősz meglehetősen meleg.
Kettő előtt 10 perccel már a kapunk előtt álltam.
Niall megérkezett és megint egy csendes út elébe néztünk.
Egy hatalmas stúdió előtt parkoltunk le.
Mikor már bent kószáltunk a hatalmas reflektorok és egyéb kellékek között megpillantottam a fiukat és hatalmas mosollyal az arcomon köszöntem nekik.