♥ My story and the 1D ♥

    6.) Fejezet

 Sziasztok ismét!   Először is tudatom veletek, hogy fantasztikusak vagytok!!!! 2 hét alatt több mint 500 látogató*.*  Imádok mindenkit!  Köszönöm a komikat is rengeteget jelentenek. Kérnék ehhez is egy párat;)
Jó olvasást!

 Nem is szaporítom tovább a szót! Íme itt a rész! ♥






Azzal fogtam magam, felálltam az asztaltól és a vendégszoba felé vettem az irányt. Ruhámból előkaptam a mobilom és felhívtam Sophiet.
-Jó reggelt! Na akkor hogy lesz az indulás?

-Szia, Nem tudom Zayn még alszik. Elakarok tőle köszönni. Csináltam neki reggelit is.

-Háááhhhááá...nálunk ez pont fordítva volt.-Mondtam neki mosolyogva.

-Cuuki.Hát figyelj esetleg felhívlak ha evett és akkor haza vihetne minket Niall.

-Oksa akkor várom hívását! -Nem bírtam nevetés nélkül.

Letettem a telefont és vissza mentem Niallhöz.

-Nincs kedved elmenni sétálni?-Kérdezte a fiú mikor beléptem a helyiségbe.

-De van. Várj...beszéltem Sophieval, mondta ,hogy ha Zayn felkelt, kajálnak és haza kéne dobnod minket. -Mosolyogtam és közben nagyokat pislogtam.

-Rendben. Akkor elviszlek egy közeli helyre!-Amint kimondta elindult a bejárati ajtó felé. Én siettem utána, bezárta az ajtót majd elindult gyalog az utcán.
-Jajj az álca!-Fordult vissza.
Amikor újra elkezdtünk sétálni már egy vicces kalap volt a fején egy napszemüveg kíséretében. Mosolyogva értünk be egy játszótérre!
Közepén egy hatalmas fa mászókával mellette hintákkal, döcikkel, körhintával. Niall megindult a körhinta felé és engem is húzott maga után.-Ülj rá!-mondta majd megállította.

-Én? Miért nem te? Jézusom! Jól van megyek.-Beültem és elkezdte megpörgetni. Kicsit sem néztem ki hülyének a három éves gyerekek között ott sikítozok ááá dehogyis..
De amikor Niallel beültünk a kétszemélyes hintába, ez már valahogy nem tudott érdekelni. Olyan jó volt ott ülni és csak egymásra figyelni, hogy nem volt ott senki aki zavart volna.
Csak mi ketten egymásnak.
-Lassan vissza kéne menni.-mondta Niall leszállva a hintáról.

-Igen szerintem is.-Szálltam le én is.

Vissza indultunk a már emberekkel teli utcán. Oda értünk a házhoz bementem, lehoztam gyors a szatyromat és beültem Niall mellé a kocsiba. Épp jókor, mert már Sophie is közeledett felénk. Mi a kocsiból néztük, ahogyan elköszön Zayntől, majd jó szorosan megölelik egymást. Sophie beült a hátsó ülésre és elindultunk Mullingar felé.
Barátnőm egész út alatt áradozott a Zaynnel töltött időről de valahogy nem tudott érdekelni.
Egyfolytában Niall arcát fürkésztem, néha rám mosolygott akkor próbáltam viszonozni több-kevesebb sikerrel.
Sok minden kavargott a fejemben.
"Szerelmes vagyok!,,,Nem vagyon szerelmes!"

Nem tudtam mit érzek! Imádtam a szemeit s haját, a stílusát , a mindenét.
De bekúszott az gondolatomba az is, hogy most látom őt utoljára. Ő vissza tér a sztárvilágába én meg vissza a kis családomhoz.
-Sophie hova vigyelek? -Kérdezte Niall.

-18. Mount Street. -Jött a válasz hátulról.

Pár perc múlva a kocsi leparkolt barátnőm háza elött.

-Hát akkor köszönöm a fuvart. Örültem, hogy találkoztunk. Kate téged meg még hívlak.

Sziasztok.
-Szia. -Válaszoltuk egyszerre Niallel.
Sophie kiszállt a kocsiból majd eltűnt a ház kertjében.
-Hát akkor innen már haza sétálok!
-Ne viccelődj, haza viszlek téged is!
-Rendben. -Hajtottam le a fejem.
- Valami baj van?-Kérdezte, majd beindította a motort.
-Nem, nincsen, csak sok gondolat kavarog a fejembe.
Nem válaszolt semmit csak bámult előre.