♥ My story and the 1D ♥

13.) Fejezet


Halihóó:) Hogy telik a nyaratok?  Remélem jó sokat strandoltok:P
Szeretném minden olvasómat megkérni, hogy írjatok kommenteket. Kérlek! Kellenek a kritikák és dicsérő komik is! Főleg most! Nagyon szépen megkérek mindenkit, hogy kommenteljen!
Köszönöm:3♥

Jó olvasást!

-Én....én...sajnálom.- Felemelte tekintetét és akkor megláttam gyönyörűen csillogó szemeiben a megbánást.
- Erre nem tudok mit mondani....- Csend uralkodott el a helyiségen. Igen, ez kínos csend volt!- Megértelek, elvégre csak a barátodat védted. Nekem kéne oda állni elé és bocsánatot kérni. De már úgy is mindegy.- Mondtam.
-Nem! Nem mindegy. Látom rajta, hogy szenved, Nem eszik semmit,és ez nála nagy szám, egész nap a szobájában ül és sír! Sír miattad! Niall nagyon könnyen beleszeret valakibe, és te különleges vagy neki, egy lány miatt sem borult ki még ennyire.
- Liam, hagyd abba. Ne nehezítsd meg a dolgom!
-Miről beszélsz? Meddig tart oda állni elé és elmondani mit érzel? Mert te se tagadhatod, hogy bejön! Amikor együtt voltatok csak úgy szikrázott a levegő köztetek. És most hagyod elmenni? Ennyi volt?
-Liam...én....elutazom. -Könnyeim amik eddig a szemembe gyűltek, most utat törtek maguknak. Könnyes szemmel tekintettem fel Liamre akinek az arcára ismét csalódottság ült ki.
-Kate, nem teheted ezt vele.- Hangja lehalkult és oda ült mellém. -Ne tedd ezt Niallel. Ne hagyd összeroskadni.
-Liam, nem tehetek mást. - Igen, tudtam, hogy nem tart örökké a csereprogram! De nem tehetek tönkre egy popsztárt! Ki vagyok én?
-Francia országba költözöm. -Nem akarom, hogy tudjanak róla, hogy vissza jövök, jobb ez így.
-Még is minek?
-Itt most ez nem fontos! Az a lényeg, hogy nem tehetem tönkre Niallt. Nem hagyhatom, hogy miattam szenvedjen.
-Jajjj....nem értesz semmit.- Felállt és a fejét fogva járkált fel-le. -Pont így teszed tönkre! Most, Kate, most szenved miattad, mert nem vagy vele! Ha most itt hagyod abba belehal. Hát nem érted? Jézusom. Ez kezd egy Brazil szappanoperára hasonlítani! Mind ketten szeretitek egymást csak makacsok vagytok!
-Nem, Liam én nem lehetek az az ember aki Niall boldogságának útjába áll! Hidd el, előbb utóbb jön egy nálam szebb, okosabb lány és ő majd boldoggá teheti Niallt.-Könnyeim sorba potyogtak szememből.
-De Niall-nek nincs szüksége szebb és okosabb lányra! Neki rád van szüksége! Nem igaz, hogy nem érted!
-Ennek a beszélgetésnek így semmi értelme. Kérlek menj el! -Mutattam az ajtó felé majd fejemet egy párnába nyomtam és zokogni kezdtem.
- Rendben elmegyek,és ne izgulj , nem szólok Niallnek, semmiről. -Kiviharzott az ajtón, úgy becsapva azt, hogy azt hittem leesik a vakolat.
Elmegyek Franciaországba és mindent kiverek a fejemből. Mire vissza jövök nem akarok emlékezni semmire!
Könnyeimmel küzdve felemeltem Rózsaszín Blackberrymet és tárcsázni kezdtem.
-Szia. -Szóltam bele készülékembe.
-Szia, valami baj van?
-Itt volt. Mármint Liam. Eljött és tartott egy fejmosást! Azt akarja menjek vissza Niallhőz. Mert szenved!
-Te is szenvedsz! Miért jó ez így? Mindegy. Ne sírj Kate, minden rendbe jön.
-Megjött John, mennem kell. Beszélek velük az úttal kapcsolatban! Szia! -Kinyomtam a telefont majd lesiettem a lépcsőn. Letöröltem könnyeimet majd a nappaliba léptem.
-Sziasztok.-köszöntem.
-Szia kincsem.
-Beszélhetnénk?
-Persze.-John leült Mary mellé majd figyelmesen rám emelték tekintetüket.
-Felvettek a csereprogramra. Megyek Franciaországba. -Mennyi időre?
-November 11.-én indulnánk és Január 3.-án jönnénk.
Sophie is jön.-gondoltam ez könnyít a dolgon- Na?
-Rendben, ha te ezt akarod!- Ez könnyebb volt mint hittem!
-Imádlak titeket.-Öleltem át egyszerre őket majd felsiettem a szobámba. Holnap van Nov.10.-e és nagy bevásárlást kell tartanom. Méghozzá Sophie-val.
Bedőltem az ágyamba és mosollyal az arcomon aludtam el.
*
-Öltözz, mindjárt ott vagyok és megyünk vásárolni.
-Mmmm...ilyen korán? Van nálad óra? Reggel 10 óra van!
-Drága, másoknál az már délelőtt.
-Majd elfelejtettem, beszéltem a hölggyel, mondtam neki, hogy veled majd én megbeszélem. Szóval itt van minden egy papíron, a házszám és a hölgy telefonszáma. Na de kérek 10 percet és kész vagyok.
-Kinyomtam a telefont majd elindultam teljes harci felszerelésembe ami állt egy lenge piros fehér csíkos felsőből és egy fehér szűk naciból, mellé felhúztam a szürke sportcipőmet, táskámba bedobáltam a telefonom, pénztárcámat, majd egy hatalmas bevásárló listát. És így indultam el Sophie-hoz.
Istenem, nagyon jól éreztem magam egész nap! Vettünk rengetek ruhát és kaját. Bár azt nem tudom minek.
Csak arra tudtam gondolni, hogy holnap megváltozik az életem. Kitudja mi történik velem ott kint?
Hullafáradtan dőltem be pihe-puha ágyamba. És ilyenkor eszembe jutott, hogy még be sem pakoltam. Gyorsan előkotortam a bőröndjeimet és elkezdtem bepakolni. 11 órára sikerült is mindent bepasszírozni 3 hatalmas bőröndömbe. Telefonomat reggel 6-ra álitottam be mivel a komp 7-kor indul.
*
-Kész vagyok. Mehetünk! -Kiáltottam Sophienak aki már az ajtóban toporgott.
- Milyen szerencse, hogy van itt valakinek jogsija.- Ránéztem barátnőmre, ő csak egy öleléssel viszonozta mosolyomat. 6:15-re már ott unatkoztunk a felhajtó előtt. Gondoltam kiszállok kicsit levegőzni míg nem indul a komp. Sophie a kocsiban maradt így én a csípős hideg ellen védekezve bementem egy épületbe. Valami váró féleség lehetett. Rátekintettem órámra ami 6:30-at mutatott így indultam volna vissza megkeresni az autónkat mikor a nevemet halottam a hátam mögül.
-Kate, várj!- Megráztam a fejem, mivel tudtam, úgyse lehet az aki hallok. Kiléptem a Londoni hidegbe de ekkor valaki megfogta a kezem és vissza rántott.