11.) Fejezet

Halihóóó:3
Köszönöm szépen a 2 hozászolást az előző részhez♥
Sok mondani valóm most nincs!

Jó olvasást!!:)

Rengeteg gondolat száguldott át a fejemen. Gondolhatjátok rólam, hogy ez a csaj egy álszent liba. De nem! Igenis szoktam hülyeségeket csinálni, de ki nem? Soha nem voltam az a nagyszájú, menő kis csaj akinek mindig az új divat után hajlott a ruhatára. Szerettem egyszerű lenni. Egy szürke kisegér. Soha nem vágytam rivaldafényre. Még ma se értem mit keresek én itt? Ez nem az én életem! A mai napig nem értem, hogy egy ilyen fajta lánynak hogy lehet barátja -már ha annak lehet nevezni-egy világ hírű fiúbanda?!
Mire végre abba hagytam az önsajnálatomat, rend lett a házba ?!
- Mire nem képes egy szuper fiú csapat? -Pacsizott le Liam Louis-val amikor kidobták az utolsó kajás zacskót is.
Én magamra rángattam a nadrágomat és a pulcsimat amit végül megtaláltam a kanapé alatt.
-Kate, gyere csak! csuklón ragadott és elráncigált a fürdőig.
- Mi az? -Csak ennyit tudtam kinyögni zavaromban.
- Hogy teheted ezt Niall-el? -Nyakán az izmok megfeszültek.
- Miről beszélsz? -Kezdtem megijedni!
- Ne mond, hogy nem emlékszel! Tegnap mikor kimentél Zaynnel az udvarra. Mi történt akkor???
-Fogalmam sincs!! -Itt elfogyott a türelmem és felemeltem a hangom. -Nem emlékszek semmire Liam, Semmire.
Jó akkor felvázolom, Kimentél Zaynnel kint üldögéltetek és röhögcséltetek. Aztán egyszer csak eltüntetek. Niall jött le az emeletről könnyes szemekkel, kiviharzott az ajtón majd elhajtott a kocsival. Pár perc múlva Zayn a karjába hozott le a lépősön miközben te puszilgattad a nyakát.
Mind a hárman oda mentünk és próbáltunk lebeszélni erről az egészről. De te nem is figyeltél ránk. Ekkor Zayn közölte, senkit ne engedjek be a szobájába. Majd felsietett veled. Azt már nem tudom hogy kerültél le , de az biztos, hogy Niall nagyon kiakadt!
Szegény nem is evett semmit reggelire! Tudod mit jelent ez? Megölted legbelül. Nem tudom mi volt köztetek de jobb ha békén hagyod! - Arca piros volt az idegességtől, megforgatta a szemeit, majd várta a reakciómat.
Hátamat a falnak támasztottam, úgy rogytam a földre. Könnyeimmel és a levegő vételemmel küzdve sikerült kinyögnöm:
- Sajnálom. Tudom ez nem elég! Nem akartam. Ne haragudj.- Liam mint a dúvad rontott ki a helyiségből. Pár perc után feltápászkodtam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt, ami nekem most a véget jelentette. Egyszer találok egy olyan embert aki megért és őt is elüldözöm mellölem.
Könnyeim mint a nyári zápor úgy folytak egymás után végig.
Az ajtóban össze futottam Niall tekintetével. Azt a gyűlöletet, csalódottságot a szemeiben soha, de soha nem felejtem el. Gyönyörű kék szeme most mintha felvette volna a szürke árnyalatát. Gyorsan lehajtottam fejem és kiléptem a csípős hidegbe.
-Sajnálom. suttogtam egész úton.
Majd ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.
Remegő kezekkel de végül felvetem.
-Haló.
- Jó napot kívánok -ennél jobb nem is lehetne- Kate Winbowot keresem.
- Igen, én vagyok.
-A Franciaországi csere program szervezője vagyok, Ciara.
Év elején leadott egy jelentkezési lapot. Örömmel közlöm önnel,hogy benne van a programba. Érdekli még önt? - A kedves női hang elhallgatott és várta a válaszomat. Ez túl gyorsan jött. Köpni nyelni nem tudtam! Otthon is meg kéne beszélnem.

-Esetleg nem tudunk valahol találkozni és megbeszélni a részleteket? - Hosszú hallgatás után sikerült megszólalnom.
-De kisasszony, csak az a helyzet nekem most kell a válasz,ha esetleg nem él a lehetőséggel akkor tudjak valakit találni maga helyett. Szóval egy igen vagy nemet szeretnék most kérni, később meg elmagyaráznám a részleteket.
Levegő vételem kihagyott pár másodpercet de végül válaszoltam.
-Akkor....

10.) Fejezet

Sziasztok marslakók :3
Mizu veletek?:D
Itt az új rész!
Szomorú vagyok, hogy az előzőhöz nem kaptam kommentet:(
DE ehhez várok ám tőletek egy ki építő kritikát!!:)

Jó olvasást:)!♥

A nap többi része eléggé érdekesen, viccesen és furcsán telt. Rengetek kép készült többnyire arról milyen idióták.
Össze vissza ugrándoztak de megkel vallani így sikerültek a legjobb fotók!
Persze volt néhány komoly kép is.
A délután és az este szinte egybefolyt, olyan tiz óra körül rakhatott ki Niall a ház előtt. Elköszöntem tőle és szépen csendben bevánszorogtam a szobámba.


Ez a hét is tiszta unalom...bácsikám úgy döntött egyedül viszi a boltot én had pihenjek.
Niallel és Sophie-val is rég beszéltem.


Végre eljött a várva várt hétvége. Sophieval nagyon régóta tervezgetjük ezt a hétvégét. Na jó, két napja de pszttt..!
Kitaláltunk, hogy szervezünk a fiúknak egy meglepi bulit.

Egyedül csak Harry tud a mi kis mocskos tervünkről!
Én és Sophie előkésztettünk mindent a zenét, a piát és a rágcsit.

Harry elküldött otthonról mindenkit így ő feldíszítette a házat.
Minden készen állt már csak a fiúk hiányoztak.

Gyerekek, látnotok kellet volna az arcukat!
Azt az ijedséget, félelmet, és meglepettséget amit sugalltak nem lehetett nevetés nélkül kibírni.
Mind megköszönték és elkezdődött a végtelen hülyülés.
Én csendben meghúztam magam egy sarokba. Persze, jó volt velük bulizni de nem tudom nekem kicsit sok volt az ember . És a cigi füstöt se bírom annyira.
- Uristen....mit művelek...? Itt játszom a jó kislány amikor életem legjobb buliján vagyok.- Mikor ez átfutott az agyamon, mintha egy rakétábol lőttek volna ki, úgy pattantam fel és elvegyültem a tömegbe.
Egymás után öntöttem magamba az alkoholt és minden szembejövővel táncoltam. Az emberek elkezdtek felszívódni de én leállíthatatlan voltam.
Viszont innen már semmire sem emlékszem.....

******

Reggel iszonyatos bűzre ébredtem. Fájt a fejem ezért nem is ültem fel csak feküdtem az elég kemény földön?!
Mivel zajt még nem halottam, kinyitottam a szemem de bántotta az ablakon beszűrődő fény így hát csak szenvedtem fekvő helyzetbe.

Meguntam. Lassan felültem és kitártam szemem világát. Bár ne tettem volna!
Mindenhol a tegnap este maradványai, üvegek, zacskók, ruhák??
De kiknek a ruhái? Mindenki meztelenül ment haza?
Körülnéztem, amennyire a derekam és a fejem engedte, de csak több szemét és több idegen ember fogadott.
Zayn és Liam a kanapén egymásba gabalyodva, Lou és Niall pedig a konyhapulton kaják társaságába.
Szememmel kerestem Sophiet de sehol nincsen.
Felálltam de abban a pillanatban megbotlottam valamiben, vagy valakibe.
Ott feküdtem egy vad idegenen aki idővel kiderült , hogy Harry.
Fáradt és kérdő arckifejezéssel nézett rám.
Ami engem is meglepett, hogy ő egy szál boxerben én meg csak egy fehérnemű szettben fekszek rajta.
-Ez elég kínos! -Mondta, óvatosan letolt magáról majd felállt és hozott egy pólót nekem és magának.
- Köszönöm! -Húztam magamra a ruhadarabot.
-Kemény este volt.- Mondta
-Biztos....-válaszoltam neki unottan.
-Nem emlékszel semmire?- Arckifejezése kiváltott belölem egy mosolygást.
-Nem, semmire.-Mosolyogtam még mindig rá.
- Jobb is így! -Elment a fürdő felé otthagyva engem kérdések között. Mire kellene emlékeznem? Miért mondta ezt? Mit csináltam?
- Jó reggelt Kate. -Zayn jött felém, csókot lehelve kezemre.
- Köhm.....jó reggelt neked is.
- Élvezted a tegnap estét? -Rám kacsintott majd egy féloldalas mosollyal lépett be a konyhába.

9.) Fejezet


Sziasztok:3
Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ilyen ritkán hozom a részeket. Megígérem, hogy igyekezni fogok!!
Aztán még szeretnék hatalmas köszönetet mondani mind nektek , akik olvassák az írásaimat, és mind az én legeslegjobb barátaimnak akik tartják bennem a lelket, biztatnak és segítenek ha az agyukra megyek is!
Imádlak titeket♥
A résszel kapcsolatban pedig tudom, hogy rövid borzalmas és unalmas de ÍGÉREM, hogy lesz 1000-szer jobb is!!

Jó olvasást♥!

Hirtelen sírva ültem fel az ágyamon. „ Csak egy rossz álom.”
Megnyugodtam mikor láttam Niallt ott szuszogni a matracon.
Elmosolyodtam majd leültem mellé. Fejemet ráhajtottam mellkasára és szorosan magamhoz öleltem, majd mélyen beszívtam bódító illatát. Ledőltem mellé majd újra elnyomott az álom.
Reggel a lehető legfrissebben ébredtem.
Gondoltam legurulok a földre csak egy bökkenő volt. Már nem a matracon hanem az ágyon hevertem így olyat estem, hogy öröm volt nézni.
Miután sikerült magam össze kaparni a földről, körül néztem.
Se Niall se a matrac nem volt a helyén.
Leballagtam a konyhába ahol Mary néni az ebédet csinálta már.
John bácsi a könyves boltban.
De akkor hol van Niall és Justin?
Mivel elég jó idő volt az őszhőz képest így kimentem egy kicsit az udvarra és helyet foglaltam a hintaágyon.
A kert hátsó részéből gyermek nevetés hallatszott.
Elindultam a hang irányágban és a látványtól majdnem elsírtam magam.
Niall a kis Justint pörgette éppen a levegőben. Teljesen apumra és rám emlékeztetett.
Fájt...igenis fáj még mindig a hiányuk.
Leültem egy padra és néztem ahogy egymással játszanak.
Annyira boldognak látszottak.
A Fiúk már bementek de én nem akartam.
Egyszerűen jó volt az őszi szellő arcomnak és nézni ahogyan a levelek egymást kergetik a lágy szélben.
Csak bambultam magam elé.
Észre sem vettem ,hogy szalad az idő.
Mikor már a csillagok kezdtek ragyogni az égen, elindultam befelé.
Bent Mary és John a kanapén ültek és a híreket nézték.
- Niall?
-Elkellet mennie dedikálásra, elakart köszönni de sietnie kellet. Holnap elvisz téged egy fotózásra.
-DE jó....-mondtam unottan majd a szobám felé vettem az irányt.
Mindig is utáltam ha fotóznak, kiskoromba anya mindig képeket csinált rólam és azokat vissza is szoktam nézni.
De valahogy az évek során megutáltam. Nem szerettem a mostani énemet!
Bedőltem az ágyba majd elrepültem az álmok világába.

A másnap délelőtt hamar elment.
Délután 2-re lett megbeszélve a találka addigra remélem kész leszek.

Elmentem hajat mosni majd kivasaltam. Imádtam ahogyan a hajam a hátamra omlik.
Felhúztam egy szűk nadrágot és egy hosszított fölsőt, mellé egy pulcsit és egy szandált. Ez az ősz meglehetősen meleg.
Kettő előtt 10 perccel már a kapunk előtt álltam.
Niall megérkezett és megint egy csendes út elébe néztünk.
Egy hatalmas stúdió előtt parkoltunk le.
Mikor már bent kószáltunk a hatalmas reflektorok és egyéb kellékek között megpillantottam a fiukat és hatalmas mosollyal az arcomon köszöntem nekik.

HelloSziaPisztácia*.*♥
Drágák, meghoztam a kővetkező részemet!
Sajnálom, hogy tegnap nem írtam csak hulla voltam a sok buszozástól.
Annyira jó volt az egész út:) Csak szar volt az időjárás. Eset...eset...és csak esett....
És Disneyland...hát nem tudom.....nekem személy szerint nem tetszett......Valami baj van velem:P
Na de befogtam!
Jó olvasást és a végén kérek mindenképpen komikat:)
UI.: Van benne egy link, azt ajánlott hallgatni miközben tovább olvasod!:)


- Aranyosak a szüleid.- Mosolygott Niall és rám nézett. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Lehajtottam fejem, nem akartam, hogy észrevegye, elpirultam és egyben a szomorúság fogott el.
-Nem az igazi szüleim.- Nyögtem ki nehezen.- Jajj te hülye...-mondta magának és megütötte homlokát.
-Ne haragudj, tudom már mondtad. Nagyon sajnálom.-Ölelt magához és nyomott egy puszit homlokomra.-Semmiség. Csak olyan rossz nélkülük. Próbáltam eddig elnyomni magamba de úgy látszik nem vagyok elég erős hozzá.-Kate,-Emelte fel államat kezével, így elérte, hogy szemeink újra egymásra találjanak.
-Te egy nagyszerű, erős lány vagy. Becsülöm azt, hogy ezt a két évet áttudtad vészelni. Nem szabad emiatt emésztened magad. Nem szabad! Érted?Nem válaszoltam. Fejemet a mellkasára hajtottam és jó szorosan magamhoz öleltem. Nem érdekelt, hogy csak két napja ismerem. Nekem ő mindennél fontosabb volt.Sophienak még egyszer nagyon meg kell köszönnöm, hogy elvitt arra a koncertre és V.I.P jegyet vett. - Későre jár, mennem kéne! -Állt fel, megigazította ruházatát majd elindult kifelé.Mondhatjuk szikrát nem kaptam..-Várj...-futottam utána- Nem szeretnél itt aludni? Vissza adnám a tegnap esti vendéglátást.-Hát nem tudom. Johnnék nem bánják?

- Nem hiszem...De kérdezzük meg! -Azzal elkezdtem leugrándozni a nappaliba.
-John bácsiiii!- Üvöltöttem. -Későre jár már, Niall itt aludhat?
-Khm...a vendégszoba kicsit rendetlen..
-Elintézzük! Kérlek,kérlek,kérlek..-huppantam le mellé a kanapéra.

-Rendben...-Nyomott egy puszit homlokomra.


-Segíts!- Húztam Niallt inmár a vendégszoba felé.
-A tervem a következő: ezt a matracot -mutattam a fehér francia ágyra- át kellene hurcolni a szobámba, ez lesz ma este a fekvőhelyed.
Ő csak mosolygott, megindult , megfogta az egyik oldalát és felemelte. Én segítettem neki és együtt át szerencsétlenkedtünk a szobámba.
Miközben és kerestem neki egy megfelelő ágyneműt ő elment letusolni. Kedvenc takaró és párna huzatomat öltöttem rá a matracra.
Az én ágyamon is hasonló volt.
Felegyenesedtem és büszkén tekintettem le remek művemre.
A matrac pár lépésnyire hevert az ágyamtól. A kettőt össze hasonlítva kijelenthetem „Remek beágyazó vagyok!”
Egoista elismeréseimben Niall zavart meg.

Hátulról elkapott és a matracra vetődött velem.
Vizes haja arcomat csiklandozta.
A víztől hideg teste meztelen volt. Elnézést..egy nadrág takarta alsó testét térdig.
Olyan erősen szorítót magához, alig kaptam levegőt.

Esélyem se volt kiszabadulni karja közül.
Hirtelen ötletként hasított át fejemen, mi lenne akkor ha csiki partit rendeznék neki.
Megragadtam csuklóját és lenyomtam azokat. Ráültem derekára és eszeveszettül elkezdtem csiklandozni.
Hupsz...egyet elfelejtettem, nincs 4 kezem!
Mihelyst elengedtem pár másodpercig tudtam kínozni azután megfogott fordított a kockán (jelen esetben rajtam) kezemen a lába volt és kezével a hasamat babrálta. Gondolom csikizésnek akart hatni. Először csak böködött majd ráérzett a dologra és én sikítva, zihálva és sírva nevettem bele gyönyörű szemébe.
Hála istennek elfáradt és lehuppant mellém.
Én csak levegőért kapdostam. Nem izgatott, hogy csak pár napja ismerem, iszonyatosan megkedveltem.
-Álmos vagy?-Kérdezte ő is kifújva egy jó nagy adag levegőt.
- Ezek után? Mindjárt meghalok..-jelentettem ki és szippantottam egy nagyot az oxigén hiányos levegőből.
-Jó, akkor sicc. -Tolt arrébb.
-Na álljunk csak meg, hol hagytad az udvariasságodat? Szépen emelj fel és tegyél az ágyamba. -mondtam halál komolyan a szemébe közben felemelve fejemet.
-Igenis úrnőm.- Felemelt, azt a pár lépést megtette velem majd befektetett az ágyba és betakargatott. Képzeljétek..még jó éjt puszit is kaptam!
-Jó éjt Niall. - Nem is halottam, hogy válaszolt volna mível azonal elnyomott az álom.

http://www.youtube.com/watch?v=WZnkCMiSO-I 

-Kate,nézd!- Kiabált valaki.
Én elnéztem balra és életem 2. legrosszabb élményét élhettem át. Niallt láttam ahogyan teste a földre borul. A kocsi kegyetlenül átgázolt rajta és még meg se állt.
Bennem hirtelen össze omlott minden. Minden amiben hittem darabjaira hullott.
Oda futottam hozzá hátha lehet tenni valamit még érte.
- Niall ébredj! Kelj fel! Nem halhatsz meg! -Könnyeimbe ázva borultam rá élettelen mellkasára. Ami már nem mozgott, nem lélegzett többé. MEGHALT. Sírva ordítottam.
Reszkettem, nem tudom azért mert esett és fáztam vagy mert most vesztettem el egy darabot magamból. Egy darabot? Mindenem elveszett.
Ott feküdtem mintha én is meghaltam volna. Igen belül haldokoltam. Utána akartam menni. Vele akartam lenni.
Elázott vállaimon hirtelen két kéz tapintását éreztem.
Felpillantattam, az eső bántotta szemem.
A könnyeim is patakokban folytak főleg mikor megláttam anyut és aput. Ott álltak teljes életnagyságban mögöttem.
-Kicsim ne sírj. Ő is veled lesz örökre úgy ahogyan mi is. -Halottam anyu csilingelő hangját.
-Nem,- ordítottam - nem veszíthetem el őt. Kell nekem! Nem hagyhat itt!
Letérdeltek hozzám és mint egy nagy család öleltük egymást.

Niall teste eltűnt a földről.
-Most mennünk kell kincsem. Ígérd meg, hogy erős maradsz!

-Ne hagyatok itt.-Kapaszkodtam beléjük. -Kérlek ne hagyatok itt. Ne menjetek el.-Gyenge voltam...gyenge voltam megtartani őket így ők szépen lassan eltűntek az est sötétségeben.
Én ott sírtam egyedül és néztem ahogyan a hajnali napsugarak kezdik körbe ölelni az utcákat.
„Hát újra itt maradtam egyedül. Megint Elvesztettem azt, aki a legtöbbet jelentette nekem.”

7.) Fejezet

Sziiiiasztok Manók:)
Köszönöm szépen a rengeteg visszajelzést! A komikat, a látogatókat. Imádlak titeket ti vagytok a legjobbak!♥
Ne haragudjatok rám...de nem leszek 1 hétig:(
Elutazom..de mihelyst visszajöttem írok nektek ígérem!
Addig meg híreszteljétek;)
Mire hazajövők sok-sok kommentel várjatok:P
Na befogtam a csőrömet, és itt a rész!:)
Ui.: Bocsi  ha esetleg foci rajongó vagyxD



Mintha most ő is gondolkodásba merült volna.

Nem beszélgettünk többet az út alatt.

Leparkolt a házunk előtt majd felém fordult.

Pár percig csak néztük egymást de egyikünk sem szólalt meg.

Én éreztem, hogy most látom őt utoljára, neki a szemében meg a remény csillogott.

-Nem akarsz bekísérni? -kérdeztem végül én.

-Nem, zavarnék!

-Dehogyis. Nyugodtan gyere be.-Azzal kiszálltam a gépjárműből és Niall oldalára siettem.

Ő is kiszállt,majd együtt elindultunk befelé.
Nem tudtam igazából, hogy jó ötlet-e bemutatni őt amikor csak egy BARÁTOM utána majd magyarázhatom ki magam.

Kinyitottam a bejárati ajtót majd bevártam Niallt és együtt a nappaliba léptünk be.

-Sziasztok. -Köszöntem a szobában ülő családnak.

-Szia....Sziasztok?-Lepődött meg Mary néni hátra fordulva a kanapéról.
-Jó napot -szólalt meg félénken Niall.

Szerettem Johnt és Maryt , mert nem olyanok voltak mint a többi begyöpösödött 50 körüliek. Nagyon jól el lehetett velük játszani, beszélgetni és mindent de tényleg minden hülyeségbe benne voltak.
Itt hirtelen beugrott egy kép anyáról és apáról amint együtt játszunk otthon. Eszembe jutott anya gyönyörű kék szeme és hosszú szőke haja ahogyan abba a csodás mosolyába beszökik egy kis huncutság. Apa borostás arca és elragadó mosolya is betörte magát a gondolataimba.
Annyira hiányoznak!

Ahogyan anya épp a buktát süti és apa az ebédlő asztalnál olvassa a reggeli újságot. Amikor anya esti mesét olvasott, apa mindig ott ült egy széken, várta,hogy elaludjak. Nyomtak mindketten egy-egy puszit az arcomra majd kimentek. Amikor kint a kertbe futkározunk és egymást locsoljuk. A medencés szerencsétlenkedéseink. Télen a hógolyózások.
Apa, mikor ősszel a levelek között fürdetett meg.
Anya mikor egymást festettük ki, én voltak a kis hercegnő ő pedig a királynő.
- Kate, minden rendben?- Jött oda Justin az unoka öcsém és átölelt.

-Persze, minden okés. „Nem egyáltalán nincs rendben semmi!” Belül ordítottam de kifelé egy kedves mosolyt küldtem.

Én még mindig ott álltam a nappali bejáratánál Justinnal és láttam, hogy Niall nagyon is elvan az idősebbekkel.
-Kate, drágám gyere te is ülj le ide.-Szólt John és megpaskolta maga mellet a helyet, jelezve, hogy oda ülhetek. Beszélgettünk sok mindenről. Kiderült,hogy Niall imád enni, ekkor az ételekről beszélgettünk.-Megyek lefektetem Justint.- Kapta fel nénikém a kis cukor falatott és indult meg vele az emelet felé.-Elég későre járhat. -Jegyeztem meg halkan.-Gyerekek meccs van! -Pattant fel bácsikám. Igen, imádja a focit. Tiszta beteges már...Mivel nem volt kedvem társalogni az unalmas sportról, Niallel felmentünk a szobámba.

Beléptünk a babarózsaszín helyiségbe ami fehér-rózsaszín bútorokkal volt berendezve. Egy hatalmas ablak volt az ajtómmal szembe, az ablakom alatt egy fehér ágy hevert ami virágmintás ágyneművel volt lefedve. Mellette a kis éjjeli szekrényem amitől pár lépésnyire a ruhás komódom  volt.
-Íme szerény kis hajlékom. -Vezettem be a fiút akin először egy kis undort véltem felfedezni de utána mintha ő is megkedvelte volna.
Helyett foglaltunk az ágyamon és néztük egymást...mintha mindketten a másiktól vártuk volna a következő lépést.

    6.) Fejezet

 Sziasztok ismét!   Először is tudatom veletek, hogy fantasztikusak vagytok!!!! 2 hét alatt több mint 500 látogató*.*  Imádok mindenkit!  Köszönöm a komikat is rengeteget jelentenek. Kérnék ehhez is egy párat;)
Jó olvasást!

 Nem is szaporítom tovább a szót! Íme itt a rész! ♥






Azzal fogtam magam, felálltam az asztaltól és a vendégszoba felé vettem az irányt. Ruhámból előkaptam a mobilom és felhívtam Sophiet.
-Jó reggelt! Na akkor hogy lesz az indulás?

-Szia, Nem tudom Zayn még alszik. Elakarok tőle köszönni. Csináltam neki reggelit is.

-Háááhhhááá...nálunk ez pont fordítva volt.-Mondtam neki mosolyogva.

-Cuuki.Hát figyelj esetleg felhívlak ha evett és akkor haza vihetne minket Niall.

-Oksa akkor várom hívását! -Nem bírtam nevetés nélkül.

Letettem a telefont és vissza mentem Niallhöz.

-Nincs kedved elmenni sétálni?-Kérdezte a fiú mikor beléptem a helyiségbe.

-De van. Várj...beszéltem Sophieval, mondta ,hogy ha Zayn felkelt, kajálnak és haza kéne dobnod minket. -Mosolyogtam és közben nagyokat pislogtam.

-Rendben. Akkor elviszlek egy közeli helyre!-Amint kimondta elindult a bejárati ajtó felé. Én siettem utána, bezárta az ajtót majd elindult gyalog az utcán.
-Jajj az álca!-Fordult vissza.
Amikor újra elkezdtünk sétálni már egy vicces kalap volt a fején egy napszemüveg kíséretében. Mosolyogva értünk be egy játszótérre!
Közepén egy hatalmas fa mászókával mellette hintákkal, döcikkel, körhintával. Niall megindult a körhinta felé és engem is húzott maga után.-Ülj rá!-mondta majd megállította.

-Én? Miért nem te? Jézusom! Jól van megyek.-Beültem és elkezdte megpörgetni. Kicsit sem néztem ki hülyének a három éves gyerekek között ott sikítozok ááá dehogyis..
De amikor Niallel beültünk a kétszemélyes hintába, ez már valahogy nem tudott érdekelni. Olyan jó volt ott ülni és csak egymásra figyelni, hogy nem volt ott senki aki zavart volna.
Csak mi ketten egymásnak.
-Lassan vissza kéne menni.-mondta Niall leszállva a hintáról.

-Igen szerintem is.-Szálltam le én is.

Vissza indultunk a már emberekkel teli utcán. Oda értünk a házhoz bementem, lehoztam gyors a szatyromat és beültem Niall mellé a kocsiba. Épp jókor, mert már Sophie is közeledett felénk. Mi a kocsiból néztük, ahogyan elköszön Zayntől, majd jó szorosan megölelik egymást. Sophie beült a hátsó ülésre és elindultunk Mullingar felé.
Barátnőm egész út alatt áradozott a Zaynnel töltött időről de valahogy nem tudott érdekelni.
Egyfolytában Niall arcát fürkésztem, néha rám mosolygott akkor próbáltam viszonozni több-kevesebb sikerrel.
Sok minden kavargott a fejemben.
"Szerelmes vagyok!,,,Nem vagyon szerelmes!"

Nem tudtam mit érzek! Imádtam a szemeit s haját, a stílusát , a mindenét.
De bekúszott az gondolatomba az is, hogy most látom őt utoljára. Ő vissza tér a sztárvilágába én meg vissza a kis családomhoz.
-Sophie hova vigyelek? -Kérdezte Niall.

-18. Mount Street. -Jött a válasz hátulról.

Pár perc múlva a kocsi leparkolt barátnőm háza elött.

-Hát akkor köszönöm a fuvart. Örültem, hogy találkoztunk. Kate téged meg még hívlak.

Sziasztok.
-Szia. -Válaszoltuk egyszerre Niallel.
Sophie kiszállt a kocsiból majd eltűnt a ház kertjében.
-Hát akkor innen már haza sétálok!
-Ne viccelődj, haza viszlek téged is!
-Rendben. -Hajtottam le a fejem.
- Valami baj van?-Kérdezte, majd beindította a motort.
-Nem, nincsen, csak sok gondolat kavarog a fejembe.
Nem válaszolt semmit csak bámult előre.

 5.)Fejezet

Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a kommenteket!
Jól esik, hogy olvassátok és tetszik is.Ez a rész kicsit hosszabb lett de remélem nem bánjátok.
És hát akkor itt a rész:)

Ott sétálgattunk a csillagos és alatt, kicsit még fújt a szél de valahogy nem tudott érdekelni. „Csak fogadásból!” ez járt folyamatosan az agyamban. Miközben bámultam a kis csillogó csillagokat és a sötétbe nyúló árnyakat, egyszer csak érzem, hogy a fiú megfogja a kezemet és össze kulcsolja az enyémmel. Abban a percben kellemes érzés töltött el tetőtől talpig. „Csak fogadás miatt! Nem szeretheted őt! Hiszen úgyis elválnak majd útjaitok.”

-Minden rendben? -kérdezte Niall egy fa előtt megállva.

-Persze! Figyelj elég későre jár. Nem tudnál engem haza dobni?

-De,csak...előbb...megadod a számod?- zavartan vakarta meg a tarkóját.

-Igen,add a telód. -Mosolyogtam, elvettem a készüléket bepötyögtem a számomat majd a nevemet és a „mentés” gombra tettem az ujjamat.

-Akkor haza viszel?

-Mullingarba? Nincs az messze ilyen későn? Úgyis reggelre érnél haza , aludj nálam kora reggel meg haza viszlek.

-Hát....nem tudom! Telefonálok egyet.

Kikerestem Sophie számát a telefonomból, majd tárcsázni kezdtem.

-Szia , te merre felé vagy?

-Hello, én? Nem inkább te? Amúgy meg úgy döntöttem hogy túl késő van már a haza úthőz szóval Zaynnél alszok és majd csak reggel megyek vissza.

-Remek, akkor én is itt maradok Niallnél aludni és ha szépen megkérem haza dob!

Itt ránéztem az említett személyre aki csak egy aprót bólintott.

-Jól van akkor otthon találkozunk. Szia. -köszönt el barátnőm majd kinyomta a telefont.

-Hát akkor gyere Kate az autóm ott áll a park előtt- szólalt meg Niall.

Annyira kedvesen bánt velem, hogy nem volt szívem elmondani a fogadást de fáj , hogy csak szünet végéig lehetünk együtt ami még két hét. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Egy nagy vas kerítés előtt álltunk meg kb. harminc perc múlva. Egy nagyon szép lakáshoz lépkedtünk közelebb. Nem volt nagy olyan éppen kényelmes nagyságú.

Szép kertben sétáltunk végig mígnem elértünk egy fa bejárati ajtóhoz. Niall közelebb lépett és kinyitotta.

-Itt te laksz egyedül? -Kérdeztem tőle a nappali ajtófélfájának dőlve.

-Igen és a mellettem lévő házban Zayn és a másik oldalon Liam. Liam mellet lakik együtt Harry és Lou.

-Hogy-hogy te egyedül laksz?- Léptem hozzá közelebb.

-Hát....jó kérdés! Nem tudom. Zayn elégé zárkózott nem akart együtt lenni senkivel,Liam a barátnőjével lakik együtt

,Harry és Louis pedig csak egymással voltak hajlandó lenni. Így hát én itt maradtam egyedül. Ezért örülök, hogy most te itt vagy.- Láttam rajta hogy elpirult.

-Jaj de aranyos vagy-néztem bele mélyen a szemébe.

Kellemes érzés áradt szét a testembe , Soha nem éreztem még ilyet. Mintha ezer és ezer pillangó repkedne a hasamba.

Minden porcikám őt kívánta és elvesztem szemében. Abban a reménnyel teli, csillogó kék szemében. Biztonságban éreztem magam mellette de ami fontosabb boldognak. „Szerelmes vagyok! Nem, beszélsz hülyeségeket! Nem lehetsz szerelmes!”

Próbáltam leállítani a szívem és az agyam közötti vitát. Újra vissza tértem a földre és erősen magamhoz öleltem Niallt.

Valahogy úgy éreztem muszáj megölelnem. Biztos meglepődött, mert pár másodperc múlva ölelt csak vissza. Mélyen beszívtam édes illatát majd óvatosan eltoltam magamtól.

* Niall *

Olyan édes volt ahogy hirtelen magához ölelt. Először nem tudtam mire vélni majd rájöttem hogy ez a pillanat életem legszebb pillanatai közé tartozik. Vissza öleltem és éreztem , hogy akár őrökké így tudnék maradni.

*Kate*

Újra a szemébe néztem , majd megszólaltam.

-Merre találom a fürdőt?

-Balra a második ajtó.-Mutatott a hosszú folyosó felé. Elindultam, majd beléptem a fürdőbe. Hatalmas káddal találtam szembe magam. Alig vártam már hogy beleüljek és elmerüljek a hab hegyek között. Miután megfürödtem rájöttem hogy a ruhámat nem húzhatom vissza. Magamra tekertem egy törülközőt majd megkerestem Niallt.

-Ké....Kérhetek egy pólót és egy gatyát?
-Öhm,,persze.-Gyorsan elfordult, mert ugyan úgy kínos volt neki, mint nekem!
-Itt egy póló, megy egy rövid nadrág.
-Köszönöm szépen.- Vissza battyogtam a fürdőbe és magamra húztam Niall ruháit.

Fekete koktél ruhámat egy szatyorba csomagoltam.

-Merre felé fogok aludni?-Kérdeztem vissza érve a nappaliba.

-A vendégszobában. Ja még meg se mutattam. Gyere utánam! Te itt fogsz aludni.-Nyitott be egy igen barátságos szobába.

-Én a fürdővel szembe lévő szobában. Hát akkor hagylak aludni biztos fáradt vagy! Jó éjszakát. -Jött oda hozzám magához ölelt majd a hajamba nyomott egy puszit.

-Neked is.-köszöntem el.

Niall távozott én meg bele bújtam a frissen vetett ágyba. Álmos voltam de nem tudtam aludni. Olyan egyedül voltam. Átfutott az agyamon egy ötlet, felálltam majd egy ajtó felé vettem az irányt. Bekopogtam de válasz nem jött! „Biztos már alszik” Annyira pofátlannak tartottam magam de az álmosság eluralkodott rajtam. A nagy francia ágy felé vettem az irányt majd bebújtam a fiú mellé. Szerencsémre nagy ágy volt így nem is annyira kínos. Hallottam, hogy szuszog majd rá pár percre elnyomott az álom.

Reggel arra keltem, hogy valaki az arcomat simogatja. Lassan elkezdtem kinyitni a szememet és mily meglepő módon Niall pislogott előttem egy Melegítő szerkóval a kezében.

-Jó reggelt virágszál. Nem zavar, hogy az ágyamba fekszel? Megdörzsöltem a szemem majd felültem.

-Jaj tényleg, ne haragudj csak este nagyon egyedül éreztem magam ezért gondoltam átjövök. Remélem nem baj!

-Nem, dehogyis! Jó volt arra kelni,hogy a lábad a számba van!

-Uhh booooocsi! Sajnálom!

-Jól van megértelek. Néha én is így vagyok csak engem nem vár egy csaj a vendégszobába. Mind egy. Csináltam reggelit, kérsz?

-Persze, farkas éhes vagyok.-Elmentem felhúzni az újonnan kapott melegítőmet majd bementünk a konyhába ahol már megvolt terítve.

-Óha, ezt mint miattam?-Kérdeztem az asztalhoz ülve.

-Részben,,,,Tudod amikor felkeltem még mélyen aludtál. Nem akartalak felébreszteni. Felöltöztem aztán bekapcsoltam a TV-t. Közben eszembe jutott, hogy enni kéne valamit így hát bejöttem és elkezdtem rántottát csinálni de gondoltam te is éhes leszel szóval csináltam kettőnknek, megterítettem és elmentem felébreszteni a hercegnőt.-Mondta majd letette elém a tálat.

Niall szedett nekem majd magának is.

-Köszönöm, nagyon finom volt.-Mondtam majd megtöröltem a számat.

-Nincs mit. Akkor mikor akarsz haza menni?

-Nem tudom, egyáltalán mennyi az idő?

-Fél tizenegy van.

-Okés, telefonálok egyet ha nem baj!